Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8-9. szám
1973. augusztus—szeptember hó «itmicöfct 9. oldal BONNI DIPLOMÁCIAI MUNKATÁRSUNK JELENTÉSE: Válság a Szovjetunióban NEMZETKÖZI SZEMLE Csu En-lai kínai miniszterelnök nem kifogásolja az USA-által javasolt új Atlanti-Kartát. Ezt jelentették a tokiói politikai megfigyelők, miután a "Hsi-Nua” nevű kínai hírközlő iroda megbírálta Helmut Schmidt egyik beszédét, melynek tárgya az európai biztonság és haderőcsökkentés volt. A kínaiak szerint Kínát csak olyan országok összefogása érdekli, melyek hajlandók ellenállni Moszkva európai terjeszkedésének. Szovjet hírmagyarázók a napokban "hazugnak és provokatívnak” minősítették azokat a nyugat-európai nézeteket, miszerint a Szovjetunió fenyegeti Kínát. A washingtoni szovjet nagykövetség nyíltan megcáfolta azokat a jelentéseket, melyek szerint csak az amerikai diplomácia akadályozta meg a Szovjetunió által Kína ellen tervezett nukleáris lecsapást, majd a Pravda, mely a párt hivatalos lapja, intézett éles kirohanást egy bizonyos nyugati hírközlő iroda (UPI) "koholmányai” ellen, melyek szerint "szovjet csapatok és páncélosok végeláthatatlan sorokban közelednek a kínai határ felé”. Szovjet szokás ellenére a Pravda ugyanazon számában két cikket is szentelt ugyanannak a témának. Többek között azt a nyugati elképzelést is támadta, hogy az új moszkvai diplomáciai kezdeményezés Európában és az Egyesült Államokban azért történik, hogy ezáltal Moszkva nagyobb cselekvési szabadsághoz juthasson Kínával szemben. A tényeken azonban nem lehet változtatni: való igaz, hogy a Szovjetunió egyre növekvő mértékben von össze elit-csapatokat a szovjet—kínai határ mentén. Mindamellett a Szovjetunió már régen elmulasztotta kihasználni azt az időpontot, mikor Kínát még legyőzhette volna. Egy atom-villámháború ma már igen veszélyes, sőt talán öngyilkosságot jelentő esemény lenne a szovjet számára, mivel Peking visszaütése a jelenlegi orosz atomfölény ellenére is minden bizonnyal megbénítaná vagy kifejezetten megsemmisítené az egész Szovjetuniót. Egy klasszikus fegyverekkel vívott háború esetén szintén kevés esély lenne az oroszok győzelmére: bár a szovjet technológiailag fölényben van, Mao hadserege viszont bátorság tekintetében legalább egyenértékű a szovjetével, edzettségre és igénytelenségre nézve pedig Kína van előnyben — nem is szólva Kína számszerű fölényéről. "A kínai katona túlszárnyalja a mi katonáinkat: nagyon bátor és alkalmazkodó. A kínai katona könnyen legyalogol naponta 70 km-t is. A mi gyalogságunk a kínaiakkal szemben mintha fejjel menne a falnak. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a kínai gyalogság a világ legjobb gyalogsága.” (Idézet V. M. Primakov: "Egy önkéntes feljegyzései” c. művéből.) Még ha a Vörös Hadsereg át is lépné az Usszuri-folyót és behatolna Kínába, ezt az óriási országot akkor sem tudná elfoglalni. Az utánpótlás lehetetlenné válna, mivel a kínai partizánok a szovjet hadsereget lassan felőrölnék, majd apránként a Szovjetunióba is behatolnának. Többmillió ember behívása a hadseregbe meggyöngítené, majd tönkretenné az orosz gazdasági életet. Másrészt a szovjet népgazdaság ismét eljutott állandó jellegű válságának egy újabb magaslatára. Ezt még Tito elvtárs is megérzi, ki krónikusan beteg nagyiparának fellendítése végett Brezsnyevtől 4 milliárd DM értékű segélyre kapott ígéretet —, ennek fejében természetesen Jugoszlávia kénytelen volt több komoly engedményt tenni politikai síkon. Heikal egyiptomi újságíró szerint Tito megengedte az oroszoknak, hogy katonai repülőtereit használja. "Nemsokára a Szovjetunió lesz Jugoszlávia árúcsereforgalmának élén! — újjongott a jugoszláv diktátor. Ügy látszik azonban, hogy csak a A kínai titkosszolgálat arról értesült, hogy a Szovjetunió 96 atombombát irányzott elő egy Kína ellen irányuló nukleáris háború esetére. A bombákat már el is helyezték a kilövőpályákon. Pekingben azt vélik, hogy két éven belül katonai összetűzésre kerülhet sor a két ország között. Mi van a háttérben? Kína hihetetlen erőfeszítéssel kiépítette ultramodern radar-hálózatát a szovjet nukleáris rakéták berepülése ellen. Az elektronikus berendezéseket az USA szállította. Saját rakétakilövő állomásait megerősítette (kb. 70-et) s ezekről Moszkvát, Varsót, Prágát, Berlint és Budapestet direkt meg lehet támadni. A rakéták földalatti bunkerekben és sziklautakban vannak tárolva. Külön figyelmet érdemel a tény, hogy a kínai gyorsriadóztató hálózat kiépítése értelmetlenné tesz minden szovjet preventív katonai kezdeményezést úgy politikai, mint katonai szempontból. A szovjet katonai vezetőség Kína gyors technológiai fejlődése miatt válaszúton áll: hamarosan döntenie kell egy esetleges nukleáris háborúról. Amint Tokióból megerősítették, Peking már rendelkezik azonnal bevethető interkontinentális rakétákkal, melyek 12.000 km-es távolságon is használhatók, így pl. az USA ellen is alkalmazhatók. Francia katonai körök véleménye szerint a szovjetnek azonnal kell cselekednie, ha a kínai fenyegetést meg akarja előzni. Két év múlva egy Kína elleni támadóháború egyenértékű lenne az öngyilkossággal, mivel addig Kína atomereje elpusztíthatatlan lesz! Növekszik Kína befolyása. Peking célja az, hogy az újonnan létesült ázsiai és csendes-óceáni kis államokkal többé-kevésbé laza szövetséget alakítson ki, hogy az így létrehozott csoportosulás a szovjet befolyásnak ellen tudjon állni. Mi áll a dolgok hátterében? Míg a moszkvai politika brutális kényszerrel terelte össze a kelet-európai államokat egy blokkba, addig Kína jövendő szövetségesei önként fognak Pekinghez felzárkózni. Hétről-hétre érkeznek Pekingbe politikai és kulturális küldöttségek a különböző államokból, s őket magasrangú kínai politikusok fogadják. A kínai sajtó fontos cikkeket szentel e látogatásoknak. A fogadások széles síkon mozognak: politikai kijelentések, ügyes taktikával megfogalmazott szovjetellenes kitételek válta-Leninrend aranyérme fog lengeni Tito kitüntetésektől hemzsegő egyenruháján — az államkasszában azonban nem fog megcsendülni a szovjet pénz. A horvát "Vjesnik" c. lap moszkvai tudósítója szerint "Eltűnt illúziók” c. cikkében úgy néz ki, hogy az 1973-ban esedékes árúcsere még kisebb méretű lesz, mint a megelőző évben. A jugoszláv népnek mindenekelőtt olajra, földgázra és vasércre lenne szüksége, ehelyett azonban a szovjet olyan árúkat kíván eladni, melyekre senkinek sincs szüksége. Másrészt "a szovjet cikkek árai gyorsabban emelkednek, mint a jugoszláv piac árai”. Mivel a Kreml a dinár leértékelése miatt kárpótlást kér, a kölcsönök kamata a valóságban 20%-ra rúg. Az orosz gyártkoznak intézetek megnyitásával, zenei eseményekkel és kiállításokkal. Minden esetben kihangsúlyozzák annak fontosságát, hogy az államhatárok sérthetetlenek, s hogy külső hatalmak nem avatkozhatnak bele egyes államok belügyeibe, ami különösképpen irányul a Szovjetunió ellen. Külön figyelmet érdemel, hogy a Kínai Népköztársaság 1971-ig csaknem elszigetelten állt a világban s csak kivételes esetként tartott fenn diplomáciai kapcsolatot egyes külföldi hatalmakkal (Franciaországgal, Angliával, Olaszországgal, Kanadával, Etiópiával, Pakisztánnal, stb.). 1972-től kezdve azonban — Nixon kínai utazása után — egy éven belül Kína minden irányban kiterjesztette politikai és gazdasági kapcsolatait. Politikai téren ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot a köv. államokkal: Ausztrália, Újzéland, Német Szövetségi Köztársaság, Jamaika, Togo, Csad, Madagaszkár, Guyána, Luxemburg, Zaire (Kongo), Dahományú gépek és beruház:'si cikkek viszont árak tekintetében a világpiaci szinten felül, minőségileg azonban azon alul vannak. Az is nyugtalanítja Belgrádot —, hol a 3 milliárd nyugati hitel visszafizetésével állandóan késnek —, hogy a szovjet kifejezetten figyelmeztette Jugoszláviát, hogy pontosan tartsa be a törlesztési időpontokat. Pedig a Szovjetunió sem szokta betartani saját terminusait: 50 kitűzött terv közül április 1-ig csak 22-t kezdtek el végrehajtani. Máig is csak három részleges megegyezést írtak alá Jugoszláviával, s ezek végösszege az eredetileg számított értéknek mindössze 3°/o-át képezi. "Az építőtelepek csendben állnak” — írja a "Politika Express” Belgrádból. (Cs.) mey, Spanyolország. 1972 óta Peking ben a köv. országok külügyminiszterei fordultak meg: Egyiptom, Észak-Kórea, Luxemburg, Norvégia, Belgium, Anglia, Kanada, Libanon, Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, továbbá az iráni sah felesége, Mobutu Zairéi elnök és Mexikó köztársasági elnöke, Echeverria. Baráti küldöttségek érkeztek Kínába: Perzsiából, Jemenből, Etiópiából, Ceylonból, Kuveitből, Zambiából, Tanzániából, Albániából, Franciaországból, Ausztráliából, Finnországból, Pakisztánból, Japánból, Csiléből, Mauritiusról, Nepálból, Észak- Kóreából, Bulgáriából, Kubából, Svédországból, Malayziából, Romániából, Peruból, Angliából, Újzélandból, Iránból, Szomáliából, Kanadából, a Fülöp-szigetekről, Argentínából, Panamából, Ausztráliából, Észak-Vietnámból, s mindezeket a delegációkat Csu En-lai személyesen fogadta. A legtöbbjük tiszteletére bankettet rendeztek s kínai különlegességeket szolgáltak fel részükre. Budapest himnusza Új — Buda Új — Pest, Új — Budapest: Üdvözöllek, Te drága, Te szent! Krisztusarcú vérző arcod A halállal szembe nézett. Bátran vívtad dicső harcod Égett könnyed, szíved vérzett. Új — Buda Új — Pest, Új — Budapest: Üdvözöllek, Te drága, Te szent! Szolgaság vörös bilincseit, Zsarnokság sötét bálványait Összetörte az ifjúság A csodás, hős ifjúság! Új — Buda Új — Pest, Új — Budapest: Üdvözöllek, Te drága, Te szent! A sátánarcú szovjet horda, Szíved vérét porba tiporta. Nyugat ajkán elnémúlt a hősök himnusza: “BUDAPEST A SZABADSÁG SZIMBÓLUMA!" Új — Buda Új — Pest, Új — Budapest! Üdvözöllek, Te drága, Te szent! Örökké zengem én neved dicséretét, Zúg még a Földön, zeng még az Égen: BUDAPEST, BUDAPEST, BUDAPEST! Üdvözöllek, Te drága, Te szent! Seres Péter HAMAROSAN DÖNTÉS LESZ AZ ATOMHÁBORÚ TÁRGYÁBAN T
