Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-06-01 / 6. szám

12. oldal. »IttVAKÖftt 1973. június hó Magyar nemzetszolgálat, vagy üzleti vállalkozás? (Folytatás a 11. oldalról.) SAJÁTOS KORD IVAT dúl mostaná­ban Budapesten: az ara divat... A Szovjetunió kegyeit kereső stréberei a hivatalos pártkörökben új jelmez­be öltöztetik világ- és pártpolitikai­­lag célirányosnak látszó antiszemi­tizmusukat, vagy anticionizmusukat. Ez a magatartás, amely Magyaror­szág minden szabadelvű történelmi hagyományát eltipró hitlerizmus és nyilasság letagadhatatlan öröksége, az "új népiesség” ürügyén követel jogot magának és szívesen kokettál a Szovjetunió jelenlegi antiszemita irányzatával. A probléma korántsem olyan egy­szerű, mint az első szempilantásra látszik. Nem kétséges, hogy mind az 1919-es proletárdiktatúra, mind pe­dig az 1945 után ránkszakadt rend­szerben a magyar zsidóság nagy- és középburzsoá rétegének számos fia játszott vezető szerepet különféle okokból, akár érzelmileg, akár intel­lektuálisan, akár karrierszerűen. A mai rendszer legújabb változatában főleg az ideológiai tervezés, a gazda­ságpolitika, az újságírás, stb. terén található több olyan zsidó eredetű honfitárs, akik világnézetük, pártál­lásuk, sokszor jogos és érthető anti­­fasizmusuk, másrészt azonban he­­veskedő konjunkturalizmusuk és li­hegő opportunizmusuk következté­ben kiváltak a zsidó vallási és embe­ri közösségből. Jelenlétük és szerep­lésük természetszerűen jó ürügyet jelent a magát csak negációban kiélő vulgáris antiszemitizmus számára és okot szolgáltat arra, hogy egyes ele­mek az MSzMP felsőbb vezetéséből most már nyilt támadást intézzenek ellenük. (L. a Hazai Tükör tudósítá­sát.) A két háború közti hazai fél­műveltség és korlátoltság hajlamos volt azon tévhit hirdetésére, hogy a bolsevizmus, illetve a kommunizmus valami "zsidó ügy”, éppen úgy, mint ahogyan ugyanez a mostani fél­műveltség Izráelt és annak lakóit az imperializmussal, az imperialisták­kal azonosítja. Az annyit szenvedett és üldözött oroszországi zsidóság fiai valóban jelentős számban vettek részt az 1917-es bolsevista forrada­lomban, ugyanúgy, mint az 1919-es magyarorzsági Tanácsköztársaság megalakításában, viszont ezek a vul­garizálok elfeledik, hogy az orosz ellenforradalom és népies mozgal­makban is legalább annyi, ha nem sokkal több zsidó eredetű férfi és asszony vett részt. És a magyaror­szági ellenforradalomban vajon nem vettek-e részt nagy számban zsidó eredetű katonatisztek, pl. a szegedi kommunisták leverésében, s a Marx­­téri laktanya elfoglalásában? De ezek a tények nem szerepelnek az antiszemitizmus érvei között. MA AZ ANTISZEMITIZMUS avagy anticionizmus a Szovjetunió hata­lompolitikájának egyik fontos eszkö­ze és módszere. A szovjet a nyugati hatalmak válságai következtében közelkeleti és Földközi-tengeri nagy­hatalom lett, az Izrael állam elleni arab akcióknak nyújtott eszmei és tettleges segítsége révén megvetette lábát a Közelkeleten és Izráelt úgy tekinti, mint a nyugati, világpolitika egyik képviselőjét és bázisát a Föld­közi-tenger szögletében. Miközben a hivatalos szovjet ideológiai és te­vékenység mindenütt a népek társa­dalmi-gazdasági szabadságának jel­szavával operál, ennek hatalmi érde­kei miatt eleve szembeszegül a világ egyetemes zsidósága jogos vágyával, hogy az üldözött és sokat szenvedett zsidó nép megteremthesse ősei szentföldjén — ahonnan a judaiz­musból fejlődött kereszténység is eredt — a maga modern nemzeti ál­lamát. Ez a cionista államalkotás egy olyan szent és ősi földön szüle­tett meg, amely a hosszas arab és török uralom idején az egykor tej­­jel-mézzel folyó Kánaánból szinte ri­deg pusztává lett. A cionizmus, az új honalapítás ihletére odatelepült zsidóság gyér lakosságot talált ott és önfeláldozó munkával és önmegtaga­dó fegyelemmel építette fel új nem­zeti otthonát. Ez a honalapítás eleve nem sérthette az ott talált gyér és elmaradt lakosság jogait és érdekeit éspedig több okból. A palesztinai arabok, így tartja az antropológiai és történeti kutatás, sokban tulaj­donképpen az Izlámra erővel átté­rített maradék zsidóság és egyben az ún. "zsidózó keresztények” leszárma­zottai, kiket egykor a bizánci orto­doxia idegenített el a hivatalos állam­egyházi kereszténységtől. Azután: a cionista honalapítás nem foglalás és kitelepítés, hanem adás-vétel útján szerezte meg az arab és török birto­kosoktól a telepítéshez szükséges si­vár földeket. Még tovább: Izráel mint modern jogállam bár vallásos és népi zsidó alapokra épült, minden tekintetben respektálja az arab kisebbség emberi, politikai és gazda­sági jogait. DE ITT AZUTÁN közrejátszik a mai arab állampolitika és nemzeti moz­galom legkirívóbb sajátossága, amely egykor annyi gondot okozott az arab ügyet kedvezményező brit politiká­nak és okoz ma a Szovjetunió közel­­keleti ügyködésének is. Az arabság ma egyáltalában nem azonos a tör­ténelmi arab vagy török korszakok világbíró arabságának magasrendű helyzetével. Az arab államok a cio­nizmust és Izráel elleni akcióikat csak ürügyül használják belpolitikai válságaik és megoldhatatlan gazda­sági problémáik elodázására és el­­leplezésére. A mai arab közösség nem mutathat fel anarchisztikus és dekandens jelenségei közt oly szelle­mi és művészeti teljesítményeket, amelyek az arab áttörést oly korsza­kossá tették egykor a keresztény nyugat számára is. Tekintsünk most újra Budapest felé. A fentebb említett nyílt támadás s mindennemű ideológiai támadás a zsidó vallási, történelmi és nemzeti öntudatosodás elleni akciók termé­szetesen súlyos emberi és lelkiisme­reti válságokat idéznek fel a magyar­­országi zsidóság köreiben. A párt felépítménye nem közönséges hasa­dásokat mutat, mert hiszen ugyan­ekkor az új népiesség hívei azt lát­ják, hogy számos gyökértelen volt zsidó eredetű polgári entellektuel és gazdasági szakember fontos szerepet visz a kulturális és gazdasági élet területén. Tegyük még hozzá mind­ehhez, hogy az otthoni magyar társa­dalom a Szovjetunió hivatalos irány­zata és sajtójának lefetyelése ellené­re — vagy talán éppen ezért — őszinte érdeklődést és rokonszenvet mutat Izráel harcai iránt. A hivata­los magyar politika az arab kordiva­tot követi, amelyet diktál neki a Szovjetunió. Bármennyire is merész és az álszent nemzetközi jogot sértő akció volt is a beuriti visszavágás, az mégis imponáló felelet volt arra a máig is égető kérdésre: vajon a zsi­dóság feltétlenül köteles-e tűrni, tét­lenül és megadással a létét fenyege­tő erőszakot? Budapesten, az Akadémia utca tá­ján szorgalmas konjunkturisták az arab érdekeket szeretnék megtenni a mai magyar szellemi magatartás mértékévé és kommunista mezbe öl­tözött antiszemitizmust propagálnak egy hazug és természetellenes arab— magyar érdekközösség értelmében. Csak egy lépés még és akadnak majd a stréberek között az "arab testvériségnek” is szószólói. Mindez újabb bizonysága annak: mennyire HOZZÁSZÓLÁS A "HAZAFFYAS” GYŰJTÉSEKHEZ Csoportunk már régen hangoztat­ja, hogy a magyar emigráció mostani képlete rossz, működése inkább ká­ros, mint hasznos, éppen ezért lé­nyegében semmi eredményt nem ért el évtizedek alatt. Ennek főokaként azt jelöltük meg, hogy a vezetőszerepet főleg az a klikk játssza, amelyik Magyarorszá­got régebben vezette és tönkre is tette, és ezek idekint is folytatják kétbalkezes politikájukat. A "tömeg” pedig nagyrészt követi is őket, mert kiskoruktól kezdve a "rangos nagy­urak” alázatos kiszolgálására nevel­ték őket. Nem tehetnek róla! Ezek az egykori "kegyelmes urak” termé­szetesen olyanokkal vetették idekint magukat körül, akik őket minden­ben kiszolgálják, a kabátfelsegítés­­től kezdve minden óhajuk szolgai végrehajtásáig. Még akkor is, ha ez a vak alávetés bőségesen belenyúlik a hazaárulásba, mint pl. az a tény, hogy 1956 világviszonylatban egye­dülálló propagandalehetőségét nem használták ki Trianon ellen, vagy Magyarország felosztásának 50. év­fordulóján nem arról beszéltek, hogy ez becstelenség volt, amit minden­képpen meg kell változtatni, hanem arról, hogy ebbe bele kell nyugodni. (Lásd sorozatos cikkek a "mindent vissza” ellen.) A valódi indok persze igen "nemes”, ha ezt nem tennék, el­maradna elsején a Magyarország fel­osztását véglegesíteni akaró idegen tőke dollárcsekkje. Ezen álláspontunkat sorozatosan igazolták a Free Europe pénzesládá­ja körül tolongó és ezen “kegyelmes urak” által idekint a leghangzato­sabb címekkel, rendjelekkel kitün­tetett, sőt többszörösen "lovaggá ütött” álvezérek egymás után nap­világra kerülő dolgai. Legújabban a svéd rendőrség eljá­rást indított dr. Liszka Nándor, a Free Europe csoporthoz tartozó "Po­litikai Foglyok Világszövetsége" Vi­lágelnöke ellen, mert külföldi ban­kokban igen tetemes dollárvagyont helyezett el, a svéd törvények ellené­re. Liszka védekezése ez: ezen va­gyon "ádományok”-ból származik, és magyar célt szolgál. Az eljárás még folyamatban van. — Most csak any­­nyit kérdezünk: kik voltak ezen dol­elidegenedtek a magyarországi rend­szer körei a magyar nép igazi érdekeitől és szabadság-eszméitől, amelyek világpolitikai tekintetben ma Izráel küzdelmével azonosulnak. • A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: a NYILT-TÉR-en közölt cikk a ma­gyarajkú zsidók MENÓRA című lapjának 1973 május 12. számában jelent meg. Az "antiszemitizmus új fellángolásáról” közölt híradást Kedves Olvasóink kérésére minden kommentár nélkül közöljük, azzal a megjegyzéssel, hogy a lapunk követ­kező számában mi is állást fogunk foglalni, (a szerk.) lár tíz- és százezrek adományozói, és ugyan egyetlen egy beteg, rokkant, öreg, stb. volt magyar politikai fo­golynak adtak-e ezen igen tetemes vagyonból akárcsak egy fillért is? Kiknek számoltak be arról, hogy összesen mennyi pénz folyt be és azt mire használták fel? Igaz-e az, hogy Liszka ezen vagyont üzleti befekte­tésre akarta felhasználni? Az eddigi névsor, amelyik a 8 éven át "világfőtitkár”-ként támogatott majd "hazadisszidált” Mikófalvyt, az 1944-ben zsidókat deportáló, majd 1945 után népfelkelés vérbefojtására terveket kidolgozó Rajk-rendőrtisz­­tet, a Free Europe által agyonpén­zelt majd ugyancsak hazadisszidált Horváthot és Vámost, a perrel iga­zolni akart, majd pervesztés miatt befulladt "becsületadó”-t, a nemrég Svájcban közönséges bűncselekmény miatt börtönbezárt "főszabadsághar­­cos"-t, avagy az amerikai pénzen világkörutat megtett, majd ugyan­csak hazaköltözött Szabó Miklóst tartalmazott, állandóan bővül. Bővül az őket futtató nagyurak di­csőségére, és azért, hogy a becsüle­tes, de tájékozatlan magyarok a jö­vőben ne adják oda filléreiket a "hazaffyas” célú, de sokszor magán­érdekeket szolgáló legkülönbözőbb gyűjtésekre, még akkor sem, ha azo­kat egykor nagy méltóságot betöl­tött urak támogatják. Dr. Gálfi Géza (A Politikai Foglyok Világszövet­sége nem azonos a hat évvel ezelőtt megalakított "Magyar Politikai Fog­lyok Világszövetségé ”-vel.) • Hét csendes-óceáni nemzet képvi­selői nyilatkozatban tiltakoztak amiatt, hogy Franciaország nem haj­landó abbahagyni nukleáris kísérle­teit a Mururoa szigeteknél. A nyilat­kozatot a Dél-Csendes-óceáni Fórum elnevezésű regionális csoport apiai (Nyugat-Szamoa) évi ülésszakán fo­gadták el. A fórum Ausztráliát, Új- Zélandot, a Fidzsi-szigeteket, Naurut, Tongát, Nyugat-Szamoát és a Cook­­szigeteket tömöríti. «imAkökT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOB TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102

Next

/
Thumbnails
Contents