Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-03-01 / 3. szám

1973. március hő 9. oldal TÜKÖR Turánizmus és az emigráció Ma, 20—25 év után kezd kinyílni az emigrációs magyarság szeme. Ma kezdi látni Amerika döntő szerepét a világban, Ázsia döntő szerepét a ma­gyar nép további életében. Ha Ázsia elbukik, akkor az erősen megfogyatkozott magyarság meg fog szűnni. Túlzás? Nem igen. Ha viszagondolunk az elmúlt 50 évre (nem évszázadokra, mert akkor még erős volt a magyar nemzet és gyengébbek a körülöttünk lévők) látjuk: német tervek, most szláv tervek, megsemmisítési tervek. Ázsia! Japán- Kína, Pakisztán, Törökország: csak a turánizmus menthet meg. A magyar nép személyileg kiváló egyénekből áll. Kiváló tudósai, művészei és sportolói vannak: (Ide kívánkozik, hogy tehetségtelen politikai veze­tőik), de mint tömeg, összeségében felét sem éri el az egyénnek! Politikus népnek tartjuk magunkat. Joggal, hiszen mindig és mindenki politizált és politizál. Ha azonban szétboncolgatjuk bel- és főként kül­politikánkat és megnézzük az eredményt, akkor legtöbbször azt látjuk, hogy az nem más, mint érzelmek halmaza. Azaz: a világot olyannak sze­retnénk látni- amilyennek mi elképzeljük, főként érzelmeinken keresztül. Röviden: mi a világot érez­zük és kevésbé látjuk. De azért célszerűen tenni valamit*az más. Azt csinálja a román, cseh, szerb és más népek. Nálunk a magasfokú érzelem páro­sul a nagyfokú becsületérzéssel. Mi mindig az igazságra és becsületre hivatkozunk, ami mindig, de különösen ma csak a magyar nép lelkében van meg; tehát olyasmit követelünk másoktól (magunk­tól is) — az egész vüágtól, amiből nincs nekik. Ez már nevetséges, szinte butaság. A magyar emig­ráció politkája ezt még jobban visszatükrözi. Nem térek ki rá részletesen ezekre, hiszen pro és kontra megírják azokat a pártok és irányok sajtói. A másik, hogy az emigráció elmaradt az időtől. Ma a politikai irányok és célok nem 50 évenként (sőt több) változnak mint valaha, hanem 10 éven­ként; esetleg az ideológiák érnek meg 50 évet. A magyar emigráció — különösen az 1944-es még a második világháború előtti idők ész és érzelmi (fő­ként utóbbi) politikáját követi a disznótoros vacso­rák és bálok alkalmával. De nini, mi történt? Felfedezték 20—25 év után, hogy az USA nem váltja meg a világot és nem: tesz külön lépéseket Magyarország felszabadítására — az igazságosság nevében — sőt! A szovjetnek utat mutatott 1956- ban az ország lerohanására és rabságba döntésére. Derék emigrációnk csak most 14—15 évvel ké­sőbb kezd ráeszmélni, hogy valami baj van az USA-imádat körül. Most kezdi pedzeni az emigrá­ció egy része, hogy változtatni, fordítani kell a po­litikai irányon. Most kezdik meghallgatni a turá­­nistákat és ezzel a gondolattal szimpatizáló régi jobboldal egy részét és az 1956-os magyarokat. Most a Kard és Kereszt Mozgalom is csatlako­zott a “turánizmushoz”. Újság is van, ami már turáni híreket és közleményeket közöl: ez a Szittya­kürt. Az igazság kedvéért közölnünk kell, hogy első újság- amely a turánizmussal foglalkozott, ill. köz­leményeinek helyet adott az a Melbourne-ban meg­jelenő reformátusok lapja volt, amiben Dr. Kossá Barna írt, ki az emigrációban felélesztette a turá­­nizmust. Voltak folyóiratok, ahol a turánizmusról írtak (de újság csak egy volt) ilyenek: Túrán, Turáni Szemle — Belgium, Keleti Figyelő (ezt dr. Kossá Barna szerkesztette), majd a Túrán helyett megjelenő Nap Fiai és végül Kelet Népe. De mint újság első a melbourne-i lap volt. Miért emelem ezt ki? Mert megérdemli az előzőek után. Azután az újság több ember kezébe kerül, mint a folyó­irat- mely szinte csak szaklap. Ha a melbourne-i lap volt az első, akkor most a Szittyakürt az. örü­lünk, hogy van egy újság, mely helyet ad, sőt örömmel közöl Ázsiáról és a turánizmusról poli­tikai és ismeretterjesztő dolgokat. Sajnos, vannak magyar nyelvű lapok, amelyek nem hogy nem közölnek, hanem egyenesen turáni ellenesek. Ilyen a Katolikus Magyarok Vasárnapja az Egyesült Államokban és az Ausztráliai Magyarság. Ezek a lapok még Ázsiáról sem szívesen írnak, arról az Ázsiáról ahol az emberiség közel fele él; hol egy államban 750 millió ember él; hol a világ harmadik állama — Japán van; ahonnan az emberiség kul­túrája és civilizációja ered. Igaz, annál többet ír­nak az egyházról és a papokról. Ez nem volna önmagában hiba — hiszen ők is vannak. A hiba ott van, hogy “csak” azokról és “csak” a jó olda­laikról írnak. Szóval a Szittyakürt igyekszik mai szemmel látni és írni. Ehhez tartozik a hazai események ismertetése is, mert otthon él 10 millió magyar és nem itt kint. Legyen még kezdeményezőbbek a lap munkatársai és a körülötte lévő magyarok; keressenek összeköttetést az előbb említett turáni népekkel. Döntő fontosságú a magyar népre nézve a fenti népekkelvaló kapcsolat felvétele. ® a.c j’kaS' . ,jL,v i~É" j) y k j \ 14t iiw. Jji ^ j i br.. J\ 4 3 if'-J v-L‘;a t JC AÜl-jlí: ö:s j ■ d;J Jlc wjt 1 d.-4J>. Ojliaj ÓjU WVi A magyar—török turáni testvériség ápolásának szárnybontogatása ez a dokumentum, amely egy Törökországban 1877-ben megjelent könyv első ol­daláról való. A könyv testvérnépünk egy csoport­jának 1876. április 8-tól május 9-ig tartó magyar­­országi látogatása után került kiadásra. Ma már, sőt évek óta diplomáciai-, kultúrális­­tudományos és sportkapcsolat van a nem turáni román, osztrák, jugoszláv kormány és a turáni Kína között. Kevés ilyen nehézkes nép van, mint a magyar — szinte átalussza életét, ami külpoli­tikai mozgását illeti. Most kezdenek ráeszmélni, hogy Ázsia is van politikai értelemben is, mert most kezdenek róla írni. Mikor fog ez eredményt hozni? Hány év múl­va? Amikor már legalább 10 éves késedelemben vagyunk. Mikor fog ez a magyar és a többi turáni nép köztudatában elterjedni? Bezzeg Szent István­ról minden évben ezer és ezer oldalakat írnak, de hogy ma mi történik a világban, vagy hogyan fordít­hatnánk Magyarország sorsán végérvényesen és nem szezon-szerűen, csak arról hallgatunk. Visszatérve: előzőén azt írtuk, hogy a magyar emigráció politikája elmaradt az időtói, lemaradt. Ez az egyik főhiba. A másik a politikai idealizmus, ennek válfaja a politikai becsületesség. A magyar nép magasfokú érzelmi nép, azután a becsületes­ség és főként az igazság az ideálja. Inkább az érzé­sei, mint az ész szerint cselekszik. Ezzel nem azt mondom, hogy ésszerűtlen- hanem, hogy két közel egyforma dolognál feltétlenül az érzelmi momen­tum a döntő. Ehhez hozzájön a temperamentum és kész lehet egy helytelen cselekedet, vagy ítélet. Nagy százalékban befolyásolja az érzelem-, igaz­ság- és becsületesség, mely igen sok esetben nem azonos a célszerűséggel. Sajnos, ez a politikai meg­látásnál is érvényes és ez vonatkozik a magyarság minden rétegére (csak magyar származásuakat ér­tünk alatta). A magyar nép ideálista— becsületes felfogását, mely testén-lelkén átrezdül, nem tudjuk megvál­toztatni (ez faji adottság), de a politikai államveze­tőkét igen- ill. azoknak nem szabad üyennek lenni, nem szabad idegen népekkel együttérezni, hanem csakis kizárólag, hidegen a magyar nép valódi érdekét nézni, aszerint cselekedni. Még a nép gon­dolkodását is lehet ily irányba befolyásolni — fel­­világosító munka által. Ezek után láthatjuk, hogy miért tud oly hamar terjedni idegen népek ideológiája, ha abban “igaz­ság és becsületesség” szólam van és idealista gon­dolatok. Azt már kevesen boncolják szét és látják meg, hogy a hirdetett igazság “csak” az ideológiát készítő nép igazsága — és nem más népeké és úgy a miénk sem. Ilyen volt a német nemzeti szocializmus, mely szocializmus csak a németekre vonatkozott; ilyen az orosz nemzetközi kommunizmus, mely csak az oroszoknak és más szláv népeknek szolgál- de nem mifelénk magyarok felé. Ezek sohasem elvontan összes népek felé szóló igazságok, hanem csak a kibocsájtó népnek vagy fajnak, a többi más népek csak annak eszmei — majd gyakorlati csapdájába esik. így kell vennünk a kínai népnek, azaz a turá­ni fajnak kibocsájtott “maoizmust”, ill efajta szo­cializmust, vagy az előzőén 1930—1940-es években élő japánizmust, vagy a magyar hungarizmus mozgalmakat. Viszont időben és térben mindig a vezető nagy, erős állam politikai vonala vagy iz­musa kell, hogy legyen a kisebb azonos fajú né­peknek. Tehát: ahogyan jó volt a német nemzeti szocializmus annakidején a németnépnek- úgy jó volt a japánizmus és hungarizmus (nacionalizmus) az akkori időben az úgynevezett turáni fajú népek­nek. (Európában azonos politikai ideál a finn, észt, bolgár és a török népnél). Viszont ma jónak kell lenni a mai korszellemben élő maoizmusnak az előzőek alapján, mint korszellemnek a turáni né­pek felé. (Bár igen aggódom Japán miatt, aki szin­tén vezető nép szelleménél fogva. De erről más­kor). Miért? Mert egyfajú népeknek tömörülniük kell, hogy el ne pusztuljanak és arra mindig az év­tized, vagy évtizedek legerősebb turáni állam és nép politikája a legmegfelelőbb, erejénél fogva. Kis dolgok és különálló kis népek a “mai “nagyo­­sítás” mellett háború nélkül is elveszhetnek. A következő világháború pedig a fajták és földrészek háborúja lesz, hol egyenesen szükségszerű a faji tömörülés. Tudom, hogy itt erről lehet kontra kérdések és magyarázatok ezreit felvetni, de az nem változtat a szigor valóságon a mai lét és jövő kérdésében. Ami jó volt az 1930—40-es években de nem sikerült), az nem jó ma. Illetve azt a mai­hoz kell átcsiszolni, hiszen a lényege mindkettőnek azonos; és ez a szocializmus. Észre kell végre már vennünk, hogy csak az angolszász világ kapitalista — köztük élő kereskedő néppel. — A többi népek részben vagy egészében szocialisták. A jövő útja a jelenlegi állapotok sze­rint arra halad, mely alól még az angolszászok sem lesznek kivételek. Viszont döntő, hogy melyik népcsoport szocia­lizmusával halad a magyar nép, vagy egyes önző vezetők után ellenszegül annak. Ezt nagyjából min­denki látja, csak a disznótorozó (vatikán-hivő) ma­gyar emigráció nem. Példa az érzelmi motívumokra: A pápa őszent­sége fogadta Titót- Golda Meiert, stb, az összes kommunista államvezetőket vagy megbizottait, de nem fogadta a katolikus ex-argentín elnököt, Pe­ront. Igaz, Peron a múlté; a világ államainak nagy része nem akarja. Itt is jelentkezik a magyar ér­zelmi vonal, melyet az emigrációs sajtón és sze­mélyi beszélgetéseken jelentkezik. Ez nem igazsá­gos és nem becsületes dolog, hiszen mindenki tud­ja, hogy Peron mit csinált Argentínában annak­idején. Felemelte a népet, jobb anyagi színvonalra emelte. Igaz ez egy kicsit a papság és a nagykapi­talisták kárára történt. Viszont a román, jugosz­láv- osztrák, stb kormányokat és sajtót ez hidegen hagyta. Mi hasznuk lehet Peronból? Semmi, ők mindig arra fordulnak, ahonnan erősebben fúj a

Next

/
Thumbnails
Contents