Szittyakürt, 1973 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

1973. december hó «ITtVAKÖfcT 7. oldal NÉP FENNMARADÁSA 1920-ban "Burgenlandot”, a vörös és pán-germán agitátoraik még három nyugati megyét követel­nek a kitelepített népi németek jussaként, s nem titok, hogy ma otthon egy jól kitervezett orosz betelepítés folyik az abortusz népgyilkosság mel­lett, mert az északi és déli szlávok egyesítését nem azért tervezték a pánszlávok egy évszázad óta, hogy a megvalósulás küszöbén megtorpanja­nak s a 350 milliós Nagy Szlávia álmát feladják. 3.) A 20. század legeredményesebb harci esz­közét, a lélektani hadviselést kell azonnal átve­gyük, s a hitelrontás minden formáját igénybe­­véve kell a hiszékeny és agymosott világ-közvé­lemény elé tárnunk, hogyan csapták őket be ellen­ségeink, s milyen tragikus következményekkel. Itt nagy segítségünkre vannak azok az idegen nyelvű munkák, melyeket a békedelegációk tag­jai írtak, akik mindent láttak és hallottak, s fel­jegyzéseket végeztek. Itt nem a fődelegátusok em­lékirataira gondolok, habár ezek is tartalmaznak nekünk hasznos anyagot, hanem a bizottsági szakértők feljegyzéseire, akik a színfalak megett lejátszódó galádságokra mutatnak rá. Stephen Bonsai amerikai ezredes “Suitors and Suppli­cants” c. könyvében pld. a Hlinka páter vezette szlovák küldöttség titkos párizsi útjáról is be­számol .ahova későn érkeztek meg, mert Benes meggátolta útjukat. Bonsal ezredesnek mondta Hlinka: "E rövid idő alatt többet szenvedtünk a csehektől, mint a magayroktól ezer év alatt.” Még értékesebbek David Hunter Miller, kiváló nemzetközi jogász, a békekonferenciára beadott tervek és javaslatok felülvizsgáló bizottság ame­rikai tagjának gyorsírási jegyzetei. "My Diary at the Conference of Paris with Documents” című munkája 22 vastag kötet, kötetenként átlag 500 oldal. Sajnos, hogy csak 40 példányban jelent meg. A trianoni béke legundokabb rés it Henri Pozzi, a híres francia diplomata örökíi úté meg: "Les Criminels de Notre Siede” és "Les Coupab­­les" c. műveiben. Részletesen tárgyalja a román Take Jonescu és Bratianu által felvonultatott gyönyörű nők koszorúját, nagy részük a bukaresti előkelő társaság tagjai. Párizs ünnepelte a szerb követ, Veznics feleségének szépségét, akinek sza­lonjában államférfiak, diplomaták és pénzembe­rek tolongtak. S Pozzi azt állítja, hogy a vörös­hajú 72-es számú Doria, aki Brünnből jött, s 5 nyelven beszélt és jártas volt az érzelmi élet min­den apró játékában, talán többet ártott Magyar­­országnak, mint maga Benes, aki az amerikai szlovákok millióival a megvesztegetés magasisko­láját honosította meg. IV. FEJEZET A titkos diplomáciai okiratokból perdöntőén ki­tűnt, hogy az akkori összes államférfiak közül gr. Tisza István volt az egyedüli, aki mindent el­követett a bécsi haditanácsban, hogy Szerbiával a háborút elkerüljük. Az is bebizonyosodott, hogy a szerb kormány nemcsak támogatta a nagyrészt tisztekből álló "Fekete Kéz” nevű terrorszerve­­zetet, mely a trónörökös párt meggyilkoltatta, ha­nem 1914. július 25-én du. 3 órakor elrendelte az egész szerb hadsereg titkos mozgósítását, így Ausztria—Magyarország önvédelemből is kény­szerítve volt, hogy 6 órával később részleges moz­gósítást rendeljen el. Ez a sorrend döntő, mert a nemzetközi jog így határozza meg a támadót: "Az a kormány, amely igazságos ok, vagy kihívás nélkül elsőnek mozgósítja katonai erejét egy má­sik ország ellen, az az igazi támadó. Egy ország katonai erejének mozgósítása egy másik ország ellen, egyenlő a hadüzenettel. 1916-ban "szövetsé­gesünk”, Románia támadott meg minket, s nem fordítva. Következésképpen a trianoni békében lefektetett háborús bűnösségünk vádja teljesen összeomlott. Vizsgáljuk meg a trianoni béke másik alap­pillérét, nemeztiségeink elnyomásának vádját. Itt elsősorban az eltelt 50 év alatt a Kisantant által — az általuk aláírt nemzetközi szerződések elle­nére — elkövetett kisebbség-üldözések egymaguk­­ban felmentenek bennünket a ránkfogott és na­gyobbrészt alaptalan sérelmekért. A Felvidékről származó, most Pesten élő Szalatnai Rezső írta a pozsonyi Irodalmi Szemlében: “Nemzetiségi íróink még magyarellenes müvei is Magyarország területén jelentek meg. Olyan nemzetiségi politi­kát, hogy a nem-magyar, kisebbségi, magyaror­szági állampolgár ingatlanához és ingóságához kell nyúlni... a családfőt át kell helyezni mesz­sze vidékre, rendelettel rákényszeríteni haladék­talan beolvadásra, névcserével együtt: ilyesmit a magyar kormány sohasem ismert. A nemzetiségi lakosság tömeges széttelepítését Tisza István ál­mában sem képzelte el.” V. FEJEZET Lássuk most azt, hogy milyen képet vetíthe­tünk az utódállamokról a világ elé ebben a lélek­tani hadviselésben? 1.) Vegyük először a cseheket, mert Benes volt a trianoni boszorkánykonyhában a fő méreg­keverő. Nincs idő történelmi visszapillantásra, de az kétségtelen, hogy a huszitizmus (mellékesen Huss Jan zsidó származású volt) a cseh lélekben mély hasadást okozott és jellemük kóros defor­­málódáson ment át. Csak ezzel lehet megmagya­rázni egyrészt gyávaságukat, lakáj lelkületűket, másrészt rendellenes, szadista kegyetlenségüket. Négy évszázadon át a Habsburgok leghűbb talp­­nyalói voltak, a Monarchia közigazgatását meg­szállották, a Kamarilla főintrikusai voltak, Ru­dolf trónörökös meggyilkolásában benne volt a kezük, s ők élesztették Ferenc Ferdinánd magyar­gyűlöletét. így könnyen elérték, hogy a Monarchia nehéziparát cseh földön építették ki. Ugyanakkor mindent elkövettek a Monarchia tönkretételére, s a pánszláv célok megvalósítására, beleértve a világhírűvé vált kémkedéseiket. Az első világháborúban 10 ezer számra adták meg magukat a csehek, belőlük alakult Szibériá­ban Antant segítséggel a Cseh Légió a bolsevikiek ellen. A csehek azonban elárulták az antibolsevis­­ta Kolcsák tengernagyot, megkaparintották a cári államkincstár aranyrúdjait, végigrabolták Szibé­riát, s Vladivosztokon át hazaérkezve bevonultak a Felvidékre, s ott legyilkolták az Olaszországból hazaérkező Stefanie tábornokot, aki ellenezte a szlovákok bekebelezését Csehszlovákiába. A légió­­nisták mindenkit üldöztek és terrorizáltak, az 1919. február 12-én Pozsonyban, a város megszál­lása ellen tüntető tömegre sortüzet adtak, s az Antant Misszió vezetőjét, Barecca olasz ezredest, aki tiltakozott, puskatussal leütötték. A Massaryk által aláírt Pittsburghi Szerző­désben pld. ez áll: "Szlovákiának saját kormánya, saját parlamentje és saját bírósága kell legyen.” Ezt a csehek éppen úgy nem tartották be, mint ahogy rútul becsapták a ruszinokat is, akiknek önkormányzatot ígértek. A csehek voltak az elsők a középeurópai államok közt, akik a Szovjettel diplomáciai kapcsolatot vettek fel, továbbá 1935- ben azzal barátsági és 1939-ben katonai szerző­dést kötöttek, s végül 1945-ben Kárpátalja áten­gedésével a Szovjetnek a Kárpátmedencében híd­főállást biztosítottak. Palaczky cseh történetírót tartják a pán­szlávizmus első tudatos hirdetőjének, s Benes ezt életcéljává téve, a bolsevizmus uralomrajutása ellenére, minden eszközzel támogatta a Szovjetet. Mikor a lengyelek 1920-ban a Visztulánál a bolse­vistákkal élet-halál harcot vívtak, a csehek kere­ken megtagadták, hogy a magyar kormány 20.000 emberét és 12 vagon lőszer segítségét területükön átengedjék. Benes 1939-ben San Franciscóban azt mondta: “Az igazi demokrácia Moszkvából sugár­zik.” Ennek megfelelően 1943-ban Moszkvában Benes Sztálinnál véd- és dacszövetséget kötött, ezzel ledöfte a szabad lengyel kormányt és elő­készítette Yaltát. így nem csoda, hogy a II. világ­háború utáni első titkos cseh választáson a vörö­sök 40 százalékkal a legnagyobb párt lett, s a kriptokommunista Fierlinger vezetése alatt álló marxista szociál-demokraták 12 százalékot értek el. Ilyen eredmény titkos választások mellett példanélküli. A csehek puskalövés nélkül behódoltak Hit­lernek. A német összeomlás után a cseh nép ki­mutatta a benne szunnyadó vadállatias szadiz­­must. Azt hiszem a római keresztényüldözések óta az emberfáklyákat csak a csehek gyújtották meg Benes prágai egész bevonulási útvonalán. De a kínzások és gyilkosságok mindenhol megtör­téntek. Kórházi sebesülteket, nőket, aggastyáno­kat, s gyermekeket vertek halálra. A Szittyakürt­ben olvastam, hogy 40 magyar katonaiskolás fiút, főként cseh nők összekötözve benzinnel leöntöt­tek, meggyújtották és táncolva, kacagva ünnepel­ték a győzelmet a halálhörgő, sikoltozó, s eleven égő magyar gyerekek körül. Ezen szörnyűségek várhatók voltak, hisz Benes 1943. október 29-i kiáltványában ez áll: "Csehországban a háború vége vérrel lesz írva!" Ingr cseh tábornok így írt: "A mi napunkon az egész nemzet a Husziták csatakiáltását ordítja: "Üsd őket! Öld őket! Egyet se hagyj élve! Ha nem lesz elég lőfegyver, készítsetek előre vágó, szúró és ütő fegyvereket!” A prágai rádió 1945. május 5-én így uszít: "... ne kegyelmezzetek gyer­meknek, asszonynak, öregnek sem.” Több 100 ezer volt azon németek és magyarok száma, aki­ket a nyugati nagyhatalmak dédelgetett minta-de­mokratái, a csehek és részben a szlovákok kiirtot­tak. Csehszlovákia megalapításának emlékművét barátjuk André Tardieu, a trianoni békeparancs e legbűnösebb előkészítője állította fel, amikor ezt írta: "Választanunk kellett a népszavazás és Csehszlovákia megteremtése között.” 2.) A csehek déli szláv testvérei, ill. cinkosai, a szerbek évszázadok óta specializálják magukat a politikai gyilkosságokban, saját fejedelmeik adva a jó példát. 1817-ben Obrenovics Milos el­tétette láb alól Kara Györgyét, aki a törökök el­len felkelt szerbek vezére volt. Obrenovics Sán­dor szerb királyt viszont feleségestől a Karagyor­­gyevicsek pánszlávizmusát osztó tiszti összeskü­­vők 1903-ban meggyilkolják, s holttestüket a pa­lota ablakán át a kertbe hajítják. A Karagyar­­gyevics uralkodó házzal kezdetét vette a teljes orosz orientáció, pánszlávizmus és a Fekete Kéz nevű titkos terror szervezet nagy szerb céljainak tüzzel-vassal való megvalósítása, mely Szarajevó­hoz vezetett, ahol a moral insanityvel is megfer­tőzött szláv lélekre igen jellemzően a gyilkos Gavrilo Principnek a szerbek szobrot állítottak. 1928-ban szerb képviselők a horvát ellenzék ve­zéreit, a Radics testvéreket a szkuptsina nyílt ülé­sén agyonlőtték, anélkül, hogy ezért bántódásuk lett volna. A retorzió az volt, hogy Sándor szerb királyt, Barthou francia miniszterelnökkel egye­temben — aki egyébként egyik bűnrészese volt a párizs-környéki békéknek — a horvát emigránsok Marseillesben agyonlőtték. A szerbek alkalmazták az intézményesített háborús terror-gyilkosságokat először a 20. szá­zadban, mert az I. világháború csetnikjei voltak a partizánok előfutárjai, s ez speciálisan a beteg pánszláv lélek kitermelése. A nemezis utolérte a szerbeket is a II. világháború alatt. Trianonban még a testvér horvát népről beszéltek, ami nem gátolta őket abban, hogy utána kíméletlenül el ne nyomják a horvátokat is. Az eredmény az lett, hogy Jugoszlávia szétesése után megalakult az önálló Horvátország, s a két nép úgy irtotta egy­mást, hogy az még a háború borzalmai közt is feltűnést váltott ki. A háború végén a szerb parti­zánok — a nekik az angolszászok által kiszolgál­tatott — 300 ezer usztasát Maribor környékén a Karszt hegység szakadékaiba halomra géppuskáz­ták, kb. 120 ezer védtelen németet és 40 ezer ma­gyart a polgári lakosságból kegyetlen kínzások közepette legyilkoltak. Emlékezetes, hogy a Jugoszlávia szétesése után Újvidékre bevonuló magyar hadsereg ellen a szerb partizánok sorozatos merényleteket követ­tek el, s az elkerülhetetlen tisztogatásnak állító­lag 1000 áldozata volt. Ezt a nyugati, irányított sajtó csak mint tömegmészárlást emlegeti, de a fentemlített 100 ezres gyilkosságokról mélyen hallgatnak. Egyébként az újvidéki eseményekért Feketehalmi Czeitner tábornokot és segédtisztjét, mint háborús bűnösöket, Titónak kiszolgáltatták, aki nagy nyilvánosság mellett mindkettőjüket a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents