Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
8. oldal «ItmKOfcf 1972. július hó Mária, Ottó frátert és társait elküldte Szíriába ottani rokonai felkeresésére, Ottó fráter jelentésében azt írta, hogy az ottani nép őket nagyon szívesen fogadta és magyarul nagyon jól megértették egymást. Csakhát, amint írja, áriánusok voltak, de neki nagyon szívesen megengedték, hogy templomaikban misézhessen. Sajnos Ottónak menekülnie kellett a közelgő Tatárjárás elől, amely a szíriai magyarságot, Krisztus népét elsöpörte. Azt írja továbbá dr. Gálfi Géza, hogy “Jézus nemzetségtáblája: az egyház tanítása szerint; a Biblia csak hit és erkölcs dolgában tartalmazza szükségszerűen Isten szavát, a történelmi, földrajzi, stb. kérdések vita alá eshetnek. Egyébként könnyen lehet, hogy egy-egy nemzetségtáblából egyes ősök kimaradtak”. Pontosan erről van szó, hogy vita alá eshetnek és ha valamelyik tétel nem állja ki a vitát, akkor a legbecsületesebb dolog az archeológia, a nyelvészet és a történelemtudomány adatai alapján helyesbítenünk a tévedéseket. Adjuk vissza az emberfia Krisztust annak a népnek amelyikből szülei származtak, Nimród kései utódainak, a magyari népeknek. Az Istenfia úgyis mindenkié és nem akarjuk Őt elvenni azoktól, akik benne hisznek. De ráerőszakolni arra a népre, amelyik sohasem vallotta őt magáénak és nem is hitt benne; abszurdum. ELI ELI LÁM MA SABAKTANI Jézusnak a keresztfán elhangzott fenti szavaira vonatkozólag azt írja dr. Gálfi Géza, hogy az én olvasatom — "Istenem, Istenem segíts megszabadulni” — nem fogadható el, mert Jézus ott tulajdonképpen a Dávid 21. Zsoltárának 1. versét imádkozta — "Én Istenem, Én Istenem miért hagytál el engem” — "azaz Jézus nem kétségbeesett”. Engedje meg dr. Gálfi Géza, én a kenyeremnek a javát már megettem és a 21. zsoltárt jónéhányszor énekeltem a hívekkel együtt. Újólag el is olvastam figyelemesen, de dicsekedésnél és átkozódásnál egyebet nem tudtam benne felfedezni, ahol Dávid még az ő ellenségeit is az UR ellenségeivé nyilvánítja. Az én olvasatomat — "Istenem, Istenem nézz rám (segíts) megszabadulni” (vagy "megszabadítani”) dr. Bobula Ida “Origin of the Hungarian Nation” című könyvének (49. lap) és a Hammurábi féle Sumér-Akkád kétnyelvű kőtáblának adataira alapoztam. Onnan indultam ki, hogy hamár a történelem bebizonyította, hogy Jézus népe és szülei a Sumér földről, Samarra, Nimród és Susán városok vidékéről származnak, akkor Jézus ránk maradt utolsó fohászának értelmezéséhez is az ottani sumér nyelvet kell segítségül hívnom. Az ÉLI szó értelme felől senkinek sincs kétsége. A hittita ÉL, a sumér ILE, ILU, ILA, az egyiptomi ELU-RA, vagy az arámi ÉLI, mind ugyanarra az Élő Istenre, vonatkoztak, akire a magyar még ma is esküszik: "Esküszöm az Élő Istenre”. A LÁM MA szavak a Hammurábi Codex XLIII. Column, 96. Line-ben (dr. Pálfalvy Sándor: “Barangolások ősi puli nyomokon" c. művéből) a következő fordításban fordulnak elő: LA MA ZI DA MI-IK TŰM, stb. see the eye and always know lássa meg szemed és mindig tudd a LA MA tehát azt jelenti, hogy láss meg, vagy nézz meg, vagyis az Erdélyben és Hazánk egyes részein divatos szójárásban: "segíts meg”. A Sabaktani szó értelmezéséhez dr. Bobula könyvében közölt "Sabartoi is the old name ‘the free ones’ ” szómagyarázatot használtam, mely azt jelenti, hogy "szabad”. Ha még hozzáteszem azt, hogy olvasatomat személyes beszélgetésünk alkalmával Badiny Joós Ferenc professzor is helyeselte, azt hiszem, nincs kétség afelől, hogy mit mondott az Úr Jézus a keresztfán. Nem a Dávid 21. zsoltára szerint dicsekedett, hanem fohászkodott, miként mi is tesszük az örökszép énekben: “Egyedüli reményem Úristen csak Te vagy, Jöjj el és 'nézz meg engem’, magamra óh ne hagyj”... Mi mást jelentene a "nézz meg”, mint azt, hogy "segíts meg”. BETHLEHEM ÉS A NÉPSZÁMLÁLÁS Azt is kifogásolja dr. Gálfi Géza, hogy tanulmányomban a "népszámlálást amely miatt Mária” "mindenórás” állapotában 180 km-nyi útazásra lett volna kényszerítve, "állítólagos"-nak neveztem. A történelem nem tud sem ókori, sem újkori népszámlálásról, amelyhez mindenkinek oda kellett volna mennie ahová való. Vajon az a kereskedő, vagy diplomata, akit hivatása éppen tartósan Rómához kötött, szintén haza kellett volna vitorlázni és szamaragolni csak azért, hogy megszámlálják? Vagy bárki, akinek ősei csak Dávidtól kezdve ezer éven keresztül judeai polgár volt, mindnek vissza kellett volna útaznia oda? Nevetséges. Még a mai modern közlekedés-technikának is megoldhatatlan problémát jelentene egy ilyen népvándorlás szerű mozgalom. A népszámlálást célzó állításban maga Lukács, vagy fordítója is bizonytalan lehetett. Azért — bár nem írja de — engedi következtetni, mintha két népszámlálás is lett volna "azokban az időkben”. Renan erről — Josephus, Ant. XVII. xiii. 5, XVIII. i. I, ii. 1-re hivatkozva — azt írja, hogy a bethlehemi legendában szereplő népszámlálás legalább tíz évvel Jézus születése után volt. “The inscription by wich it was formerly pretended to establish that Quirinus had levied two census is reconized as false (See Orelli, Inscr. Lat. No. 623, Borghesi Fastes Consulates)”. Vagyis magyarul: “az írás, mely szerint hajdanában két népszámlálást tartott volna Quirinus, elismerten (szándékosan) téves”. A népszámlálás — amelyet tartottak is — különben sem vonatkozott a negyedes fejedelemségekre, hanem csak a Római provinciákra. A TALMUD Hátra van még dr. Gálfi Gézának a Talmudra vonatkozó megjegyzése. Szerinte Jézus származását illetően a Talmudra nem lehet hivatkozni, mert azt Krisztus után ezer évvel írták. Nem tudom, hogy honnan vette dr. Gálfi az adatokat állításához, mert ha csak az Enciclopedia Brittannicát nyitotta volna fel, ott azt olvashatta volna, hogy a Talmudot Jézus kortársai írták és később csak hozzá-hozzá írtak. A Talmud két részből áll; a Mishnából és a Gemarrahból. A Mishna, mint a rabbiképzés tananyaga, régebbi írásokból lett összeállítva és Kr.u. 150-ben már készen állt. A Jeruzsálemi Talmudot, mely Gemarah néven ismeretes és a Mishna magyarázatát öleli fel 230 körül állították össze. A Talmud mindkét része régi tanok és adatok gyűjteménye, melyről az Enciclopedia Britannica azt írja, hogy: "It is (a Talmud) important for a proper understanding of the origin of Christianity, since this literature came from men who taught at the time when Jesus lived”. Vagyis magyarul: “A Talmud fontos a kereszténység eredetének megértéséhez, mivel ez az irodalom olyan emberektől származik, akik akkor tanítottak, mikor Jézus élt”. Tehát a Talmud Krisztusra vonatkozó adatai szemtanúktól és kortársaktól erednek. Ezek pedig azt írják, hogy “az átkozott istentelen Nimród fiának fia” (leszármazottja) volt. Ennyi a válaszom dr. Gálfi Géza hozzászólására és nagyon köszönöm, hogy ezzel lehetővé tette számomra a téma bővebb kimerítését. Még talán arra a megjegyzésre, hogy “a szumérok nyelve Kr.e. 2000 körül eltűnt, de a mezopotámiai egyetemeken, mint a tudomány nyelve tovább élt még kb. 150-ig”, azt válaszolom, hogy sem a nyelv nem tűnt el, sem a sumér-szkita nép, hanem tovább vándorolt és még ma is él, ha alaposan módosult, megújított formában is Krisztus Urunk nemzetének, a magyaroknak ajkán. Sujtár Elemér, kinek írásait mindig szívesen olvasom, Budapestről szólt hozzá tanulmányomhoz, amint írja katholikus szemszögből, előre bocsátva, hogy mint hivő katholikus, "minden katholikus dogmát hihetőnek és valóságnak” tart. Ebből azonban az következik, hogy Jézus Dávidtól való származását és emberi vonalon zsidó nemzetiségét is valóságnak tartja annak dacára, hogy ezt a történelmi kutatások, sőt maga a Biblia és maga Krisztus is cáfolják. Azt írja továbbá Sujtár Elemér, hogy "Vajon nem állunk-e az ‘Antikrisztus’ szolgálatában, amikor Isten kinyilatkoztatását a ‘kiválasztott népről’ az egyik faj helyett a másik fajra akarjuk ráruházni, s így Krisztust el akarjuk venni az emberiség összességétől?" és hogy "Isten Ábrahámot személy szerint választotta ki az isteni feladatra .. őszintén szólva nem értem, hogy Sujtár Elemér milyen isteni feladatot tulajdonít Ábrahámnak, és mi köze Ábrahámnak Jézushoz? Jézus az őt kérdésekkel ostromló zsidóknak azt mondta, hogy "... Ábrahám a ti atyátok .. (János 8:56). Tehát mint más helyen a Dávidtól, úgy itt az Ábrahámtól való származását sem ismeri el. Ami pedig az "Antikrisztusra” való célzást illeti, nem látom miért lenne "Antikrisztianizmus” az, ha kimutatjuk és megváltjuk, Krisztus valódi származását. Miért ne lehetne az "Isten Fia” magyar, hamár az, és miért akarjuk mindenáron zsidónak tartani, mikor nem az? A szkita-magyar Krisztus semmivel sem kevésbé az "emberiség összességé-é”, mint a zsidó Krisztus volna. Avagy a szemellenző már annyira elvakított bennünket, hogy még Krisztus is megtagadni való, ha magyar? Végül azt írja Sujtár Elemér, hogy "Krisztusnak, mint Isten megtestesülésének faji származása nem lehet vita tárgya”. Sujtár Elemér jól tudja, hogy az emberi dolgokat mindig szabad vitatni. Márpedig Jézus faji származása emberi dolog és kár lenne azt elzárni a vita elől csak azért, hogy ne derüljön ki az igazság, hogy Isten az Ő magyar népén keresztül küldte el az Ő Fiát ÉL házának elveszett juhaihoz (Máté 15:24.). A KÁBÍTÓSZEREK rabjai A bonni egészségügyi minisztérium kutatásai arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy a 15 és 20 év közötti nyugat-német fiatalok 30—40 százaléka fogyaszt kábítószert, vagyis hasis-cigarettákat szívnak, vagy erősebb kábítószert juttatnak szervezetükbe injekcióval. Hivatalos becslés szerint a fiatalok 2—5 százaléka már nem tud saját erejéből megszabadulni a kábítószerek élvezetétől. A fenyegető helyzetet számokban így lehet felvázolni: Jelenleg mintegy 2.5 millió fiatalt veszélyeztet a kábítószer-fogyasztás, ezek közül 250.000 fiatal már teljesen rabjává vált a különböző kábítószereknek, s mintegy 5—12 ezer csaknem menthetetlen, tehát életveszélyes helyzetben van. Nyugat-Németországban 1966-ban 1100, 1969-ben 4800 kábítószer-bűnügyet tartottak nyilván. 1970-ben pedig már 16.000-re emelkedett az ilyen ügyek száma. A legutóbbi évben a kábítószer-bűnözés 300 százalékkal emelkedett. Még megdöbbentőbbek a számok a fiatalok körében. A kábítószer-kereskedők közvetítő embereik útján csaknem minden iskolához, tanulóhoz megtalálták az utat. A kábítószer-árusok erre a célra beszervezett fiatalokkal dolgoznak. Már ebből az egyetlen tényből nyilvánvaló, hogy 1960. évi 8.6 százalékról miért emelkedett 1970-re 67 százalékra a 14 és 21 év közötti kábítószer-fogyasztók száma. A múlt évről ugyan még nincsen statisztikai adat, de csaknem teljesen bizonyos, hogy ez az irányzat tovább erősödött. Ez a "fejlődés” nem kizárólag a Közel- és Távol-Kelet kábítószer-kereskedőinek köszönhető. Egy Hamburgban megtartott kábítószer-ellenes kongresszuson megállapították, hogy a gyógyszerkonszernek nem lebecsülendő szerepet játszanak a kábítószer-fogyasztás terjedésében. Megállapították azt is, hogy ezek a konszernek akadálytalanul és gyakran recept nélkül adnak olyan gyógyszereket, amelyek nagyobb adagban a kábítószerhez hasonló hatással járnak. Ezeknél a gyógyszereknél a haszon a többi vegyitermékhez képest kétszeres. A kormány most ki akarja egészíteni a kábítószer-törvényt. A kábítószer-kereskedők telefonját le akarják hallgatni és gyakori házkutatásokat akarnak tartani. Lehetséges, hogy ennek a harcnak eredményei is lesznek, azonban nagyon valószínű, hogy csak a “kisebb halak” esnek áldozatul, de a kábítószer-kereskedők vezérei ezúttal is kikerülik a hálót. Ráadásul: semmi intézkedést nem terveznek a nagy vegyikonszernek felelősségre vonására.
