Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

6. oldal «ItmKÖfcT 1972. július hó ”E nemzet már vezekelt” Az Európai Biztonsági Konferenciá­val kapcsolatban folynak a találga­tások, hogy vajon hogy is alakul majd valójában Közép-Eui'ópa jövője az “új Yalta” után. A nagyhatalmak ugyan­csak hallatják szavukat, Nixon utaz­gat a nagyvilágban és folyik az alku­dozás Európa népeinek a bőrére, ter­mészetesen azok megkérdezése nél kül. Élénk figyelemmel kísértük és kí­sérjük a fejleményeket. Vártuk, hogy talán majdcsak megszólal, főleg Ke­­let-Európa szovjet pórázon tartott kor­mányai közül valamelyik, az európai “Status Quo”-t illetően. Mindeddig csak a szolgai bólintgatás, minden szovjet javaslatnak az elfogadására s messzemenő támogatása irányában történtek megnyilvánulások, melyek nemcsak mi magyarokra, de az egész Duna-medence népeire egy újabb tra­gikus korszak vésztjósló árnyékát ve­tik. A magyarság történelmi hivatást töltött be a Duna-medencében ezer éven át. Elmúlt történelmünk folya­mán minden kornak a hatalom bir­tokát élvező rétege több kevesebb fe­lelősséggel, de mind magáénak val­lotta e szerep fenntartását és büszkén azonosította magát e hatalmas feladat történelmi felelősségével. 1945-ben mindez megváltozott. Eb­ben az új történelmi korszakban a hatalom pillanatnyi birtokosai nem­hogy nem azonosították magukat, e nemzetünk számára létfenntartó ál­lásfoglalással, hanem az elmúlt hu­szonhét esztendő alatt, ennek a hiva­tástudatnak a magyarság leikéből minden eszközzel való kiirtását tűzte ki céljául. A jelenlegi hazai rendszer nem elé­gedett meg azzal, hogy egyszerűen csak agyonhallgatta a trianoni prob­lémát, de a revízió gondolatát is olyan “törvényerejű” rendeletekkel igyeke­zett gátolni, mely semmilyen lehető­séget nem nyújt ma Magyarországon ennek a gondolatnak a megnyilatko­zására. Közép-Európa biztonságának a kulcsa a trianoni kérdés, amit ma már minden épeszű ember és politi­kus lát. Miért van mégis az, hogy úgy a keleti bólintgatójánosok, mint a nyugatiak egyaránt messze elkerü­lik ezt a kérdést, holott a jövő prob­lémáinak itt van a megoldása. A U.S. News & World Report 1972. június 19-i száma a 85. oldaltól foglalkozik ag­gódva Jugoszlávia jövőjével, melyet a cikkhez mellékelt térképen már a Jugoszláviát alkotó nemzetiségek sze­rinti felosztásban, darabokban prezen­tálja. Tehát ez a probléma mindany­­nyiunk, a Duna-medence népeinek a problémája. Éppen ezért a nagyhatal­mak által oly könnyen elfogadottnak és általuk garantált Status Quo-t, egy­szerűen nem fogadhatjuk el és nem nyugodhatunk bele még akkor sem, ha egy esetleges semleges zóna re­ményét is nyújtják csalétekül a meg­alkuvóknak ! A hazai moszkovita hatalom már számtalan esetben bebizonyította 27 éves uralma folyamán a magyar nemzeti érdekeit illető abszolút nem­törődömségét, bűnös hanyagságát. Mindez azonban nem így volt hatal­muk kezdetén, valamikor 1946 tájé­kán. Boldizsár Iván, ki végigtáncolta Nagy Ferenctől Rákosi, majd Kádár éráját, 1946-ban “This nation has al­ready atoned . ..” címmel egy füze­tet írt az új békeszerződéssel kapcso­latban angol nyelven, mely füzetben a következők olvashatók Európa és ennek keretében Magyarország, a Du­na-medence jövője tekintetében: — Ez most a mi időnk. A Duna­­medence népeinek az ideje. Mi meg­értjük, hogy a négy nagyhatalom kül­ügyminisztereinek csak öt percébe került, hogy a magyar határokat visszaállítsák az 1938-as állapotokba, félredobva a magyar békeküldöttség javaslatait. Ez a magyarsággal szem­ben előítéletekre alapozott és elha­markodott lépés nemcsak a magyar­ság, de előzőleg már egy 21 nemzet együttesen hozott javaslatát is eldob­ta. a Duna-medence népeinek harmo­nikus együttélését lehetetlenné téve, határoztak közös hazánk, a Duna-me­dence jövőjét illetően. Meggyőződé­sünk, hogy ennek a konferenciának a határozata nemcsak elhamarkodott, de alapjaiban rossz. A mi nyomorú­ságunk mi mást eredményezhet, mint a légkör teljes megmérgezését ezen kis népek között a Duna-medencében. A “győztes” kis nemzetek egyelőre, a nemzeti egoizmus édes érzéséből fakadó büszkeségükben, megelége­déssel könyvelik el, hogy sikerült te­rületeiket megnövelni és Magyaror­szágot kisebbíteni mégegyszer. A hó­napok és az évek el fognak múlni és ezek a kis nemzetek rá fognak ébred­ni, hogy egyikünk sem élhet a má­sik nélkül, és ha mi a szomszédok, egymás ellen fordulunk, akarva nem­akarva, egy ördögi játéknak válunk az eszközeivé. A négy nagyhatalom döntötte el sorsunkat, de nélkülünk. A “nélkülünk” itt nemcsak minket magyarokat jelent, de az összes Du­na-menti népeket. Az idő elérkezett, hogy mi döntsük el végre saját sor­sunkat. Az idő elérkezett, hogy közös érdekeink szemelött tartásának elvi alapjain, minden más kívül álló ér­dekeit kirekesztve alakítsuk jövőn­ket, ha minden nemzetben meg lesz a bátorság az áldozatvállalásra, hogy visszautasítsa az ilyen békéket. — Az óra ütött, de ezek a nemze­tek nem számolták a keserű órákat. Kötelességünknek érezzük, hogy fel­hívjuk más nemzetek figyelmét a til­takozásra. Nemcsak a politikai érde­kek késztetnek erre, hanem lelkiis­meretünk is. A szellemi Magyaror­szág, melynek otthona a lelkekben és irodalmunkban van, mindig egy lépéssel az idő előtt járt, s meghal­lotta az idő szavát az óra ütése előtt. Itt van az ideje, amikor a szellemi és a hivatalos Magyarország együtt kell, hogy mozduljon a közös cél, a Duna-medence békéje és jövője ér­dekében. Itt mindenkinek el kell vet­nie soviniszta álmait, a nemzeti ön­zést és az imperialista törekvéseket. — A magyarság vezetőszerepe a Duna-medencében bizonyított. A nem­zet hajlandó és képes is ennek a ve­zetőszerepnek a betöltésére. A ter­mészeti adottságaink is ezt segítik elő. Magyarország mindezt a szere­pét betöltheti, ha a békeszerződés nem büntető jellegű, ha nem az el­nyomás gondolatában születik. — Ez itt most az utolsó forduló és kormányunknak meg kell mutatni, hogy minden áldozatra hajlandó, hogy kielégítse népünk igazságérzetét, biz­tosítsa határainkon kívül szorult ma­gyarjaink biztonságát, megteremtse a tartós és igazságos béke alapjait. A közvéleményt biztosítania kell a kormánynak, hogy nem hagyott sem­mit az eshetőségekre, felhasznál min­den eszközt a kellő tájékoztatásra és mindent ennek a propagandának a szolgálatába állít, hogy egy jó ma­gyar békét, ezen keresztül egy jó bé­két biztosítson a Duna-menti népek­nek. A magyar kormánynak most nemcsak a határokért kell harcolni, hanem a nemzet bizalmáért is. — Az egész világ darabjaira fog esni, ha békejavaslatainkat nem fog­ják elfogadni. A személyes becsüle­tünk védelméért is kell az egész éle­tünket ennek a gondolatnak a szolgá­latába állítanunk. A hazafiság sza­badsága, a demokrácia összefogásá­nak ideálja kell egyesüljön és meg­valósuljon ebben az országban az ösz­­szes magyar lelkekben, nagy közös hazánkban, a Duna-medencében. Ezeket a sorokat írta Boldizsár Iván 1946-ban. Ma, amikor egy újabb béke előkészítése van folyamatban, mi ehhez semilyen komentárt nem fü­zünk, csak azt követeljük, hogy Bol­dizsár Iván ismételje meg ugyaneze­ket a szavakat a jelenlegi Status Quo elfogadásának megakadályozása érde­kében. A Kádár-reszim csak azokat a kitételeket valósítsa meg, amiket Boldizsár Iván jelölt ki célul és köte­lességül, mert ha ezt az “utolsó for­dulót” elmulasztják, akkor erről a mai rendszerről, Boldizsár Iván ki­mondta ítéletét még 1946-ban. A füzet címe: This nation has al­ready atoned... A pamphlet about the Hungarian peace and about the Danube Basin, by Ivan Boldizsár. Pamphlets of “New Hungary”, Buda­pest, 1946. HOMONNAY O. JANOS pán az utóbbi két évben haladta túl a halálozásét. A fiatal házaspárok dr. Csőkör György szerint: a gyermeknevelés gondja helyett a kocsiszerzést, a te­lekvásárlást, a hétvégiház-építést, az utazásokat, s egyáltalán a kényel­mesebb, jobb életet választják. De ott van a tényleges okok között és főleg a munkásrétegekben a család­alapító fiatalok súlyos lakásproblé­mája, a fészekrakáshoz elégtelen szűkös kereset, meg a nagy csalá­dokban nevelkedettek ösztönös óva­­kodása is. ONNAN • A japán kormány 62 milliárd jen összegű hitelt szavazott meg Indo­néziának olajipara fejlesztésére. In­donézia a már létező szerződéseken túlmenően az elkövetkező tíz év so­rán 58 millió liter kevés kéntartalmú kőolajat szállít Japánnak. ♦ • Az iraki kormány a rádióban és a sajtóban nyilvánosságra hozott nyi­latkozatában azzal vádolta az ország­ban működő nyugati olajtársaságo­kat, hogy Irak megkárosítása végett tudatosan korlátozzák termelésüket. Ez az iraki kormánynak március kö­zepe és május első hete között 33 millió font sterling összegű kárt okozott. ♦ • A torinói Fiat Művek bemutatta a Fiat-132 jelzésű új autótípusát. A három változatban gyártott típus a 125 és a 130 jelzésű sorozat követ­kező tagjai. Motorjának teljesítmé­nye az egyik változat 160 köbcenti­méteres űrtartalma mellett 98, a másik változat 1800 köbcentiméteres űrtartalma mellett 105 lóerő. FIGYELMEZTETŐ STATISZTIKÁK A jelenlegi népesedési arányok mellett 1985-re csonka-hazánk lakos­ságának mintegy negyven százaléka lesz nyugdíjas korú. Csupán Buda­pesten előreláthatólag 800 ezer nyug­díjas él majd. 1960-ban országosan 4.5 ezrelék volt a természetes szaporulat. A kö­vetkező évek mélypontját az 1965. évi 2.4 ezrelék jelentette. Jelenleg az európai népesedési ranglista utol­só helyén állunk. Csupán össze­hasonlításul néhány adatot: 1970- ben Svédországban 3.7, Csehszlová­kiában 4.4, Lengyelországban 4.6, Franciaországban 6.1, Bulgáriában 7.2, a Szovjetunióban 9.2, Romániá­ban pedig 11.6 ezrelékes természetes szaporulatot jegyeztek fel. “Az új egészségügyi törvény életbe lépése után okvetlenül meg kell vizs­gálni az abortuszrendelet megszigo­rításának lehetőségét. Módot kell ta­lálnunk — vallja a Magyar Hírlap hasábjain dr. Csőkör György a Ko­márom megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője — olyan meg­oldásra, amellyel összhangot terem­tünk az egyéni elhatározáson alapuló családtervezés és a tényleges társa­dalmi szükséglet között. Különösen indokoltnak tartjuk a szigorítást olyan fiatal házasok esetében, akik­nek anyagi lehetőségei, lakásviszo­nyai a gyermek (vagy gyermekek) felnevelésére nézve kedvezőek. Az abortusz-bizottságok jelenlegi mű­ködése teljes egészében formális.” Kocs község lakossága 1960—1971 között kétszázötvennel csökkent. A háromezer lakosú község csaknem minden családjában van tsz-tag, vagy bedolgozó. Jelenleg 80—90 ma­gán-személygépkocsi van a község­ben, és további negyven család fize­tett be új kocsira. A több, mint 600 TV-készülékből csaknem minden családra jut egy, a nagyobb motor­­kerékpárok száma is több százra te­hető. Az utóbbi évek anyakönyvi be­jegyzései azonban megdöbbentők: 1959-ben 33 születésre 35 haláleset, 1970-ben 26-ra 37 jutott. Naszály községben pedig a magán­személygépkocsik száma ötven, a TV-készülékeké ötszáz körüli, a helyi takarékpénztár betétállománya pe­dig meghaladja a négymillió forin­tot. A születések száma azonban csu-INNEN -• Japán kereskedelmi körök sze­rint a VDK kikötőinek Nixon elnök által elrendelt elaknásítása komo­lyan befolyásolja a japán—vietnámi kereskedelem fejlődését. Japán 1971- ben 400 ezer tonna antracitszenet importált a Vietnami Demokratikus Köztársaságból, és a két ország kö­zötti kereskedelem a fejlődés jeleit mutatta. ♦ • A Ford Művek angliai leányválla­lata bejelentette, hogy 1971-ben 39 év óta először, 17 millió font ster­ling összegű veszteséget szenvedett. Egy évvel korábban még 15.7 millió font sterlingnyi nyereséget ért el a vállalat. ♦ • A kantoni tavaszi vásáron kötött megállapodás alapján megkezdődik a kínai fagyasztott élelmiszerek kí­sérleti szállítása az Egyesült Álla­mokba. A szerződés 200 ezer dollár­ról szól. A fagyasztott árukat — mi­előtt forgalomba hoznák — labora­tóriumi vizsgálatnak vetik alá az Egyesült Államokban.

Next

/
Thumbnails
Contents