Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

1972. június hó

«m-PAicOfct

7. oldal

M. KATONKA MÁRIA:

Káldeától Ister-Gamig védelmében

Ft. dr. Jaszovszky József támadása Badiny Jós Ferenc ellen

Feltűnően éles támadást intézett Főtisztelendő dr. Jaszovszky József Badiny Jós Ferenc, a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem szumir tanszékének profeszszora ellen. A támadás Quo Vadis Mah-Gar címen a Katolikus Magyarok Vasárnapja folyó évi április 23-i számában csaknem egy egész oldalt tesz ki, és Badiny Jós Ferenc Káldeától Ister-Gam-ig címen megjelent tanulmányával kapcsolatos.

Főtisztelendő dr. Jaszovszky mindjárt az írása kezdetén azzal tör pálcát sok világhíres archeológus tudásának eredménye fölött, hogy a Badiny Jós által forrásként felhasznált eredményeiket semmibe sem veszi, azzal intézi el, hogy — egy-két magyar összehajolt és gondolatvilágukban fantasztikus elképzelések keringenek a magyar nyelv és a magyar nép eredetéről.

Akik olvasták Badiny Jós Káldeától Ister-Gam-ig című nagyszerű könyvét, láthatták, hogy felsorol minden forrást, ahonnan merítette fenti könyve írásakor. Tehát nem "egy-két magyar összehajlásának fantasztikus elképzeléseit" adta ki könyvalakban. Nem. Sőt nem is a magyar kutatók, hanem nemzetközi síkon is a legnagyobb szaktekintélyek munkásságának tárgyi bizonyítékait.

Nehéz elhinni azt, hogy Főtisztelendő dr. Jaszovszky soha sem találkozott volna a különböző nyelveken — így magyar nyelven is megjelent és a keleti romvárosok ásatásainál talált kőtáblákról szóló híranyaggal. Hiszen nem egy alkalommal a Kát. Magy. Vasárnapja c. lapban is olvashattunk róla. Vagy pl. a Montreal Star c. napilap is éppen pár nappal előbbi — 1972. május 3-i számában — megjelent közlemény az Irak-ban talált kőtáblák megfejtéséről szóló hír. Az iraki kő táblák — mint a Montreal Star írja — Kr.e. 700-ban készültek, Aram nyelven van írva a szöveg. A tartalom pedig ellenkezője annak, amit a Biblia a zsidókról szóló részében ír.

Az archeológusok által feltárt történelmi tárgyi bizonyítékok — amelyeket Badiny Jós felhasznált, mint forrásmunkát könyvének írásakor — arra mutatnak, hogy valamikor K.e. kb. 5 ezer esztendővel már élt egy nagy kultúrájú nép. Szellemiségének, abból fakadó kultúrájának nyomai világosan láthatók a feltárt romokon. E felfedezés vezette a tudósokat arra, hogy a ma is élő népek között kutasák, melyik az a nép, amelynek mai kultúrájában és nyelvében kimutatható valami a tárgyi bizonyítékokból, így érkeztek el a ma élő magyarsághoz. A magyar szellemiségből táplálkozó kultúra, a ma élő magyar nyelv az, amelyben leginkább kimutathatók a talált tárgyi bizonyítékok emlékei.

Valószínű, hogy a kutatók között is akadt, aki örült volna, ha saját népének kapcsolata derült volna ki a kb. 5 ezer éves tárgyi bizonyítékok alapján. Nekünk magyaroknak pedig látni kell, hogy akad olyan magyar lelkipásztor, aki nem örül, hanem élesen támadja azt, aki tudatosítani akarja a mai magyarságban, hogyha a jelenje szomorú is, de múltját szégyenleni nem kell. Lám, még a kóbor cigánynak is mennyivel jobb, mint a magyarnak. A cigánnyal, mikor tréfásan rátámadnak, hogy "Fáraó ivadéka” ősi nagyságát tudatosítják vele. Mi magyarok pedig, ha idegen által feltárt ősi nagyságunk tárgyi bizonyítékaira hivatkozunk is, szellemi vezetőink ledorongolnak bennünket.

Főtisztelendő dr. Jaszovszky nehézményezi, hogy a Káldeától Ister Gam-ig c. könyvben található bizonyítékok szerint Jézus nem volt zsidószármazású, hanem a szumir népcsaládhoz tartozó népből eredt. Nehézményezi azt is, hogy a kb. 5 ezer évvel előbb élt népeknek már volt Megváltójuk, sőt a Szentháromság fogalmát is ismerték. A magyar történelmet Szt. Istvántól számítja csupán. Úgy állítja be, mintha a magyarság Szt. István előtt az akkori népek társadalmában semmit sem számított volna. Mint írja szószerint, a magyarságot a bencés miszionáriusok tanították kultúrára.

Lám milyen jó, hogy a bencés misszionáriusokat beengedték hazánkba, "nyugati kultúrát” tanultunk, s van, akikhez dörgedelmét intézze a Főtisztelendő úr. De most nekünk Badiny Jósokra van szükségünk, hogy ebben az össze-vissza "kulturált” világban, megmaradhassunk magyarnak.

Milyen pogányok és “kultúrálatlanok" voltunk a Honfoglalók idejében és Etelközben, meg kell nézzünk korabeli feljegyzést őseink valláséletéről. Bölcs

Leo görög császár történelmésze írja a "pogány” magyarokról (Horváth Mihály Csanádi püspök Magyar Történet c. munkájából idézve!):

Ők csak egy fő-lényt imádtak, ki mindeneket alkotott, fenntart és igazgat. Ennek tiszteletére közönséges dombokon, s berkekben imákat, s áldozatokat mutatának be e végre leölt marháikból (gazdaságaikból). Legbecsesebb értékük ló volt, különösen a fehér ló. Azért nagy ünnepeken azt áldozták. E jó szellemen kívül, kit ők Isten név alatt tiszteiének, s kinek adományából jönni hittek minden áldást és szerencsét, tisztelték még — de nem imádták — a levegőt, vizet, tüzet, földet, kivált a Nap-ot, mint olyan lényeket, amelyek által leginkább vették Isten jótéteményeit. Nagy szerepet játszott még vallási életükben egy hatalmas, de Istennek alávetett gonosz szellem, kit Ármány -nak, másképpen Ü r a üng-nek, vagy Ördögnek neveztek. Ettől származtatták ők, mint más népek is a világon előforduló gonoszt, mit ők a jó Isten eszméjével megegyeztetni nem tudtak. Hitték a lélek halhatatlanságát és egy túlvilági jobb életet. Valának papjaik is, akiket táltosoknak neveztek. A nép irántuk határtalan tisztelettel viseltetett, de szabadságát általuk — mint akkori más népeknél lehetett — megsérteni, vagy őszszeszorítani nem engedte...

Így írta le Bölcs Leo császár a Honfoglaláskori és Etelközi magyarok vallás-életét, amelyet Horváth Mihály rom. kát. Csanádi püspök szószerint idézett.

A "pogány magyarok" táltosai, mágusai éppen ezt a szellemiséget becsülték meg véreikben, mert ez volt a sajátosan magyar.

Azonban ezzel a sajátosan magyar szabadsággal bíró — sértő szándékot még papjaitól sem tűrő — magyar szellemiség ütközött meg Szt. István korában azzal a nyugati új vallással, amely — mint fentebb látjuk — nem új fogalmakat, hanem új formákat szabott neki.

Erősödött a harc, mikor Szt. István, a kor szokásának megfelelően, mint minden népek, akik a nyugati kereszténységhez csatlakoztak, királyi koronát kapott Rómából.

A római eredetű korona második volt a magyarság számára. Az első királyi koronát Géjza fejedelemnek küldte Dukát János görög császár. Tehát Géjza fejedelem is kapott keresztény királyi koronát, hivatalosan sem volt pogány akkori értelemben sem. A római és bizánci eredetű két koronát, Szt. László forrasztotta egybe. Hogy a két különböző egyházi érdekből származó "ajándék” milyen hatással sugárzott ki az akkori magyarságra és egymásra milyen erőt gyakoroltak — láthatjuk az akkori állandó harcokból, amelynek vége az Árpád-ház kihalása, magyar ősi családok megsemmisülése, a még Etelközből hozott Alkotmányunk semmibe vevése — állandó viszálykodás volt. Kivéve erélyes uralkodókat, akik az egyháziaknak megtiltották az állami élet fölötti uralmukat. Mint pl. Szt. László is, aki nemcsak megtiltotta az egyháziak állam fölötti hatalmát, hanem az államhatalom ellenőrzését emelte az egyháziak fölé, pl. évenként a kolostorok könyveinek átvizsgálását...

Jaszovszky Főtisztelendő úr megrója Badiny Jóst, hogy említést tett arról, hogy Szt. István Kanonizáló okiratait a Vatikánban nem találta, ezzel kétségbe vonja a szentté avatását is I. Istvánnak.

Szt. László korában avatták az országépítő I. Istvánt szentté. A pápa és Szt. László e tárgyban váltott levelezése a passaui levéltárban találhatók, mint több alkalommal olvashattunk erről, különböző lapokban. Mint a lapok közölték már több alkalommal, Szt. László határozott óhaja volt ez. Különben talán még mindig folyna a szenttéavatási pör I. István körül is, mint IV. Béla leánya Szt. Margit körül folyt — évszázadokon át.

Leszögezem, hogy Badiny Jós Ferenc engem — e sorok íróját — nem kért, hogy vegyem védelmembe. Nem is ismerem. Azonban az a hang, ahogyan dr. Jaszovszky József Főtisztelendő úr kirohant Badiny Jós munkája, illetve Káldeától Ister Gamig c. könyv ellen, jogot ad, hogy véleményt nyilváníthassak e tárgyban.

Napjainkban — K.u. 1972 — a Holdba jönnekmennek az emberek földünkről. Csak pár száz éve még Gallileit halálra ítélték az egyházi hatóságok, mert azt merte állítani, hogy a "föld mozog”. Kiderült, hogy Gallileinek volt igaza. Viszont még napjainkban is megbélyegzik azt, aki kételkedni mer egyházaik részéről induló — sokszor napi politikát is uraló megnyilatkozásokban. Repülnek a legismertebb vádak — egyházellenes, "pogány”, ateista, stb. Pedig, akik nyilatkozni mernek nem az Egyházat, nem a pápát, s legfőképpen nem az Istent, hanem a nyilatkozgató egyháziakat bírálják. Erre pedig az Újszövetségben is van felhívás — Vigyázzatok a hamis papokkal és a hazug-írásmagyarázókkal szemben ... Nem állítjuk, hogy "hamis papok” vagy "hazug-irásmagyarázók” történelmünkben szerepelnének, de hogy középkori stílusban akarjanak bennünket még saját magyar őstörténetünk szemléletére is kioktatni — nem fogadjuk el.

Meggyőződésünk, hogy Jaszovszky Főtisztelendő urat a Káldeától Ister Gamig c. könyv, 202. oldalán Epilog cím alatti írásmű hozta ki sodrából. A szerző az Epilog-ot Málnási Ödön — Őszinte Magyar Történet c. könyvének oldalairól vette. Még «az oldalszámot is megjegyzi, mikor a Málnási-féle szöveget idézi. Miért Badiny Jós ellen gerjedt haragra a Főtisztelendő úr, nem tudjuk.

Az Epilog-gal kapcsolatban pedig rá kell mutassunk egy magyar szempontból rendkívül nagy jelentőségű pápai nyilatkozatra:

1952. december 3-án XII. Pius pápa kinyilatkoztatta, hogy "__ a római katolikus Egyház nem várja, hogy Magyarország felszabadítása esetén az Egyház háború előtti jogállása minden tekintetben helyre álljon... és nem áll fenn az a kívánság, miszerint az Egyház visszakapja földbirtokait, melyekből jövedelmének nagyrésze származott Magyarországon..."

XII. Pius pápa rádióban is elhangzott nyilatkozatát a vatikáni hivatalos lap, a Religious News Service is leközölte. Vatikán-városban magyar nyelven megjelenő Élet c. lap, a hivatalos magyar nyelvű magyarázattal is ellátta, idézve XII. Pius pápa nyilatkozatának egyes részeit.

Tehát, amit Málnási Ödön a Magyar Nemzet Őszinte Története c. munkájában leírt, s amit tőle Badiny Jós könyvének 202 oldalán idéz, nem légből kapott. Erre vall XII. Pius megnyilatkozása, 1952. dec. 3-án. Az egyházi érdekek az állam érdekek fölött voltak még a trianoni Magyarországon is, mivel "királyság” államformában maradtunk, kormányzóságunk alatt is, lévén Szent Koronánk egyházi jellegű.

Az Élet c. vatikáni hírmagyarázó idézve tovább XII. Pius pápát írja: "... a politikai élet síkján kétségtelenül jobban megfelel a mai kor igényeinek, ha a két hatalom világosabban elkülönül egymástól. Kétségtelen, hogy az egyházi nagybirtok akadálya volt a pap és a nép lelki kapcsolatának. Erről különösen az elmúlt hét esztendő tapasztalatai után felesleges is beszélni. A szegény Egyház legszebb feladata az lesz a jövendő magyar életben, hogy minél több krisztusi embert és magyarabb magyart neveljen a nemzetnek."

Mint láthatjuk XII. Pius a mai kor politikai, ill. állami élet igényeit veszi alapul, míg Jaszovszky Főtisztelendő bennünket ma is a Szt. István korába akar visszautasítani. Szt. Istvántól napjainkig változott a korszellem. A fejlődő korszellemmel változott az állami élet is. Nyugat-európai hatalmak cseréltek államformát, s küldték vissza a koronát Rómába, mert az egyházi érdek szembe került az államélet követelményeivel. Az Amerikai Egyesült Államok, vagy pl. Kanada, stb., már alakulásuk idejében az államérdeket helyezték előtérbe. Azonban azt mondani, hogy ezek a népek atheisták-pogányok-pápaellenesek, vakmerőség volna. Több templom épült az elmúlt 200 esztendőben, mint az előző évszázadokban együtt véve. Ez az igazság.

Az első világháború kitörésekor Európa kellős közepén, mint politizáló egyházi hatalom, a Habsburg, ill. osztrák—római császárság állott, ill. az Osztrák—Magyar Monarchia. Európa fejlődő államainak útjában volt. Eltették az útból. A Monarchia kebelébe tartozó népek között vesztes az lett, aki továbbra is képviselte a politikai hatalmat gyakorló egyházi érdekeket. Könnyű kitalálni, melyik nép, ha XII. Pius idézett megnyilatkozását ismerjük.

XII. Pius pápa kinyilatkoztatásáról annakidején jómagam írtam cikket, Egy vatikáni nyilatkozat margójára — A Magyar Földbirtok kérdése címen. Cikkemben feltettem a kérdést, hogy mi lett volna akkor, ha ez a pápai nyilatkozat 100 évvel előbb tör-