Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

I JífttVAKÖftt 1972. május hó Milliók élnek halálfélelemben E cím alatt közöl jelentést a Rhein Zeitünk riportere (1972. március 29.) Daccából, Bangla Desh fővárosából. "Három millió ember gondol Bangla Deshben halálfélemmel jövő­jére. Ezek a bihariak —, akik a pa­kisztániakkal való együttérzésük miatt káini bélyeget viselnek magu­kon és megvetést, gyűlöletet kapnak a Bangla Desht védelmező katonák­tól — csak egyet akarnak már: El Bangla Deshböl!" Ezek a férfiak, asszonyok és gyer­mekek azonban sehol sem kívánato­sak; maga Pakisztán is legfeljebb hi­vatalosan érdeklődik sorsuk felől. Ha a nemzetközi vöröskereszt a legközelebbi hetekben elvonul innen, mindnyájunkat legyilkolnak” — mondta egy bihari az újságírónak halálfélelemben. • TÖMEGGYILKOSSÁK TERVE "Az új állam, Bangla Desh kormá­nya a bihariak tervszerű kiirtását tervezi” — táviratozta a Stern újság riportere Dacca-ból. — Ő volt az el­ső, akinek sikerült hivatalos kisérő nélkül egy "bihari ghetto’’-ba bejut­nia. Egyedül ebben a táborban mint­egy 175.000 nem bengáliai mozlim él, aki a szabadságharcban a nyugat-pa­kisztáni megszállókkal szimpatizált. Ezek a járvány, éhség és gyilkolás által fenyegetett emberek egy há­rom oldalas segítségkérő írást adtak át a Stern riporterének — amely a világ közvéleményéhez szól —, hogy azt juttassa el dr. Kurt Waldheim­­hez, az UNO főtitkárához. (Stern 1972. március 5.) A bihariak sorsa Dél-Ázsia törté­netéhez tartozik. Ők a hindu Indiá­ból (mindenekelőtt Bihar tarto­mányból) menekültek 25 évvel ez­előtt, amikor Indiát felosztották, mert mint mozlimok a mozlim Pa­kisztánban akartak élni. Mai helyze­tükben elítélik az ugyancsak mozlim bengáliak függetlenségi harcát. Amikor az Awami-Liga (a többség pártja az akkori Kelet-Pakisztánban) több, mint egy évvel ezelőtt Izlama­­bad-ban, Nyugat-Pakisztán fővárosá­ban autonómiára szóló követelését bejelentette, először kerültek a biha­riak a bengáliai nacionalizmus hul­lámaiba. A Kelet-Pakisztánban kulcs­pozíciót betöltő és Nyugat-Pakisztán jobb kezét jelentő bihariak ezreit mészárolták le a fanatikus Awami­­tagok... Izlamabád katonai kormánya nem késlekedett: a múlt év március 25-én kegyetlen háborút indított a függet­lenséget követelő bangáliak ellen, amelyben azoknak százezrei vesztet­ték el életüket. India kihasználta ezt a helyzetet, hogy gyűlölt ellenségével leszámoljon. A háborúból — mint ismeretes — előállt a független Bangla Desh állam. A bihariak — akik a bengáliak elleni harcban résztvettek — a történelem foglyai lettek. A mirpuri városrész Daccában, egyike az országban levő táborok­nak, ahol bizonytalan jövőjüket vár­ják a bihariak. A német vöröskereszt küzd a bangla-deshi bürokratizmus­sal az ottlévő 150.000 bihariért. "Miként fog az továbbmenni? — teszi fel a kérdést a riporter — Még, ha Dacca és Izlamabad valami­kor meg is egyezik a Pakisztánban élő 400.000 bangaliainak a 3 millió bihari kicserélésében, hónapokig fog tartani a szállítás.’’ Milyen jó volna most, ha Magyar­­országon igazi magyar nemzeti kor­mány lenne! Pótolhatná a nemzet az anyák méhében megsemmisített, meg nem született többmilliónyi ma­gyart. Helyrehozhatná romlásnak-in­­dult biológiai erejét, s bátran néz­hetne a jövő elé. Szöllösy Sándor ELEGENDŐ ÉPÍTKEZÉS HELYETT... A "Magyar Közlöny”-ből adjuk ezt az alábbi idézetet. (1) A helyi tanács végrehajtó bi­zottsága kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszi annak a tulajdoná­ban álló lakást (üdülőt) aki a) az országot engedély nélkül, hatóság félrevezetésével szerzett uti­­okmányokkal, vagy egyébként meg nem engedett módon agyja el, vagy b) megengedett módon hagyta el ugyan az országot, de annak területé­re felhívás ellenére nem tért vissza, vagy egyébként juttatta kifejezésre azt az elhatározását, hogy végleg kül­földön marad. (2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható azokkal szemben, akik 1971. december hó 31. napjáig az ország területére végleg visszatér­tek, vagy ez időpontig a visszatérési szándékukat bejelentették és 1972. december hó 31. napjáig visszatér­nek. A rezsim még ezzel is a krónikus lakáshiányon próbál segíteni? Épít­kezés helyett "állami tulajdonba vé­tel” — ez már undirító vörös szokás. Eszerint tehát minél többen disszi­dálnak, annál több nyomorgó jut ott­hon lakáshoz a fészekre várakozók hosszú sorából. MEGEMLÉKEZÉS . . . (Folyt az előző oldalról) ezt az estét hazánkért az Isten házá­ban eltölteni. Én hiszem és vallom! Ámen. • Ezzel és más magyar kérdésekkel kapcsolatban szeretnénk feltenni a kényelmes emigráció tagjaihoz egy­két kérdést: Mi az oka a néma hallgatásnak, talán elfelejtettük a múltat? Ma már soknak nem fáj véreink megalázása? Önzetlen szolgálatra van szüksége a némaságra ítélt népünknek. A száj és zseb-hazafiságra nincs szükség. Akkor is legyünk magyarok, ha abból előnyünk nem származik. Szívleljük meg ezeket a kérdése­ket, és ha rájövünk, hogy hibáztunk, erős akarattal mindent jóvá lehet tenni. • A Kereszt és Kard Mozgalom az egyetemes magyarságot szolgálja és építi a jövőt. Rendületlenül hiszünk népünk iga­zában, ennek érdekében minden áldo­zatra készek vagyunk. Gyertek ma­gyar véreink, fiatalok és öregek, nők és férfiak kéz a kézben segíteni, hogy a mozgalom betudja tölteni hivatását. Ha úgy érzed, hogy velünk tudsz menetelni az áldozatos úton, akkor azt közöld velünk. Nekünk is jól esik a biztatás, mert az újabb erőt ád a küzdelemhez. A “KERESZT ÉS KARD MOZGALOM” HATÁROZATI PONTJAI! Kereszt és Kard Mozgalom 1972. március 25-én intéző-bizott­sági ülést tartott Passaicon a lövész otthonban. Az ima elmondása után két új intézőbizottsági tag letette az esküt a mozgalom zászlajára. Az eskü után Vasvári Zoltán a mozga­lom vezetője meleg baráti szavak kíséretében köszöntötte Pesti Gá­bort New York-ból és Nagy Sándort Nutley, N. J-ből való bajtársa­kat. Pesti Gábor Magyarország mai helyzetének tökéletes ismerője, ebbeni minőségben beosztást kapott a mozgalom vezetője mellett, mint tanácsadó. Nagy Sándor a társadalmi rendezvények anyagi rendezője lett. A fontos és időszerű témák megtárgyalása után az alábbi pontokat fogadta el az intézőbizottság: 1. A Szent Koronával kapcsolatban országos akciót indít a Mozgalom a Szittyakürt 1972 márciusi számában megjelent “Tu­dunk-e most összetartani” cím alatt a mozgalom vezetőjének cikke alapján. 2. A magyar fiatalság öntudat nevelésére a mozgalom magáé­vá tette a magyar őstörténet mai kutatásai és feltárt adatai alapján a sumér—magyar rokonságot. Az orosz kommunisták által leigázott Ázsiában élő testvér népek felszabadulása rendkívül fontos jelen­tőséggel fog bírni hazánkra (orosz—kínai viszály). 3. Súlyos veszélyt látunk abban, hogy az egyetemes magyar kérdéseket egyetlen külföldi ország belső politikai életének szűk látóhatárából ítélik meg. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy nem engedjük a magyar törekvések, különösen az 1956-os “Magyar Sza­badságharc" eszméjét republikánusok választási fogásává alacso­ny ítani. 4. Kérjük az USA kormányától, hogy a magyar népet és nem­zetet tegye a “Most Favored Nations" listájára, hogy ezzel a lengye­lek és románok után a mi népünk is élvezze azokat a gazdasági kedvezményeket, amit ez a kategorizálás jelent. 5. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy a magyarság önrendelke­zési jogáról soha sem mondunk le, sőt azt szeretnénk kiterjeszteni a Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában és Burgenlandban élő magyarokra is. 6. Követeljük a világtól, mivel az osztrák különbéke már rég megtörtént, az oroszok azonnali kivonulását Magyarországból. 7. Ismételten kijelentjük ellenzéki álláspontunkat a mai kom­munista magyar kormánnyal szemben. Különösen a következő pon­tokban: a) Nemzet gyilkosság abortusz kérdésben; b) az orosz meg­szállás elviselése; c) szabad választások elnyomása; d) keleti gaz­dasági kiszolgáltatás; e) a szomszédok által leigázott magyarok tel­jes elhanyagolása; f) az egyéni szabadság korlátozása; g) Isten ta­gadása; h) a nemzeti gondolat elnyomása — kérdéseiben. 8. Ellenzéki álláspontunk kifejezésére az otthoni Népfronttal szemben megalakítjuk a szétszórt magyarok Nemzeti Frontját, hogy a fenti kérdésekben egységesen járjunk el. 9. A Kérész és Kard Mozgalom nem vesz részt olyan konfe­rencián, ahol álláspontját nem képviselheti. 10. Önálló politikai életünkről le nem mondhatunk a KKM politikai kapcsolatai és megegyezései csak a mozgalom vezetőségére tartozik. 11. Európai integrálódásba benne vagyunk, ha az ügyünk igaz­ságos rendezését is jelenti. 12. A magyar fiatalság szellemi és fizikai képzését a legerőtel­jesebben sürgetjük, annak ellenére, hogy békésen szeretnénk meg­oldani problémáinkat. Azonban nem tehetjük ki magunkat az ellen­feleink cselvetéseinek. A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIV. évfolyam, 5. szám — 1972. május hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents