Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
1972. március hó. ttlttVáltOItT 11. oldal. SZÖLLÖSY SÁNDOR: India-Pakisztán - és háborúja S20VÄTUN* A------K,NA I „ , < *, J»b1í / i5in«gw£\ R V AP0ANI82T*N 7%Ö) '• 1 I ,v yw ■ P.sh.jy Rawalpindi P •rinagaf^ »}»Poonch "Tb\ SZÁRAZFÖLDI HADERŐ (I«) 860 000 365 000 LÉGIERŐ («) 80 000 17 000 HADITENGERÉSZET (M) 40 000 10 000 India Pakisztán rA hadosztályok száma és....................... $ß$Yf0" " 777^ el helyez kodé se a háború előtt s. Legmélyebb behatolás a nHiigati fronton csapatok támadási Iránya PAKISZTÁ 7<W 11, ir«b>d i UW ,r,Ch,; Iji ÚJ-DELHI ■ INDIA 1’-7 J\,. --------" S"" * I (U R _*___„ « ASSAM . TMP / _ YÍ-y* r-Sy^t 4 ACCA • Bnhminbiri« ttagon$ TÁJÉKOZÓDÁS A háború szükséges rossz. Már az első ősember magávalhozta születésekor a harcot a Földre. Szükség volt arra, hogy életét és megélhetését — majd jobb megélhetését —, biztosítsa. Szükséges volt a harc a kiválasztódáshoz is, hogy a jobb, egészségesebb, erősebb egyedek maradjanak meg és vigyék tovább az emberfajt. Az ősember még kezdetleges fegyverekkel harcolt egymás ellen, védte és bővítette szállás területét, vadász területét. A fejlődéssel folyton nőtt a harci fegyver ereje, hatása és módosult az ember hadi taktikája is. Korunk népei pedig már elképzelhetetlen hatású fegyverekkel irtják egymást; ilyen fegyverekkel, percek alatt milliókat lehet megsemmisíteni. De annakellenére is folyik a harc és folyni fog a jövőben is. Elmondhatjuk, hogy a háborús tűzfészek a világ csaknem minden zugában lappang; sőt lángol is ... Voltak a múltban vallási okból folyó háborúk, voltak bosszúból fo lyók, családi viszályból folyók, voltak asszonyért folyók, örökségért folytatott háborúk, de a végén valamennyi hódításba torkollott. Vallásháború volt a Mohammed prófétáé. Hasonló volt a keresztény hit terjesztőié is, amelyet az “árják” — különösen a spanyolok, portugálok, franciák és germánok —, folytattak, azonban úgy Mohammed, mint a keresztény hit terjesztői is országokat, földrészeket raboltak el a “megtérítettektől”, miután előbb nagyrészüket kiirtották Allah vagy Jézus nevében. Hasonló háború a kommunizmust terjesztő háború is, akár az oroszok, akár a szerbek, akár a romának folytatják, mert mindegyik csak takarónak használja az eszmét, amely alatt vad pánszlávromán hódítási szándék rejtőzik. Nem kevésbé hódító háború az Amerikáé sem .amely zászlójára tűzte a “kis népek védelmé”-t, a szabadság és demokratizmus védelmét éppen úgy, mint az oroszok az “e'nyomottak felszabadításáét. Ahol Amerika megjelenik, — mint "védelmező” —, mindenütt területet hódít vagy pedig piacot és gyarmatosítja a "megvédel mezett" nép országát. Igen jól példázzák ezt eddigi háborúi és a jelenleg folytatott koreai, vietnámi háborúja is, hogy Nyugateurópa "megvédelmezését” ne is említsük. A háború tehát folyni fog örökké, ilyen vagy olyan okból és módon ... A keresztény egyházak békéért imádkoznak, ami hiábavaló. Néha —, mint az orthodox papoké is —, csak szemfényvesztés. Az imádkozás már csak csalódást vált ki a józan emberekből, látván, hogy ugyanakkor a háborúba indulók fegyvereit is megáldják a papok ... A színes népek papjai nem imádkoznak a békéért, hanem úgy veszik az eseményeket, ahogy jönnek és készülnek a háborúra... INDIA Egyik nagy háborús tűzfészek a világon India, amely a közelmúltban — orosz segítséggel — szinte villámháborúban győzte le Pakisztánt. Ez a háború — amelynek még folytatása lesz és talán többször is —, Indiát a világpo'itika érdeklődési középpontjába állította. A mai kor emberének —, de különösen az emigrációs magyarságnak elengedhetetlenül szükséges, hogy Indiát és történetét közelebbről megismerje. Szükségessé teszi ezt már az Indiában lakó népeknek a magyarral való rokonsága is, de az is, hogy hazánk felszabadulását csakis egy nagy és általános világháborútól remélhetjük. Az alant közölt szerény tanulmány ezt a célt óhajtja szolgálni. India számos fejedelemségre oszlott hajdan, amelyek egymással gyakran háborúztak, bár — a hódító indoeurópaiakat kivéve — valamennyien a nagy turáni népcsaládba tartoztak. A harcot legtöbbször hatalmi vetélkedés és vallási különbözőség váltotta ki. A köztársaság megalakulása előtt — 1947 előtt, amikor Pakisztán is elszakadt tőle —, 158 fejedelemségre oszlott. E tartományok maharadzsái 1957-ig nyugdíj járadékot kaptak a köztársaság kormányától, amely évi 56 millió rúpiát tett ki öszszesen. Akkor megszűnt a nyugdíjellátás ... Indiát északon a Himalaja hegység, Tibet, észak-nyugaton Afganisztán, nyugaton Perzsia, keleten Kína és dél-keleten Indokína határolja, délen pedig a tenger. Az Indiai Unió (Bharat=Anyaország) területe: 3.288.213 négyz.km. Lakossága: 530 millió. Fővárosa Új Delhi. India az angol Commonwealt tagja. Lakossága túlnyomórészben turáni—szkita—hun eredetű. Az árja vagy indoeurópai jóval kevesebb arányban van meg közöttük, mint nyugat — főként német — tudósai vélik, akik 85 százalék hindut mutatnak ki. A hinduság csak a turáni népekre erőszakolt nyelvben és vallásban, valamint szervezési módban nyilvánul meg, nem pedig a fajiságban. India őskori lakossága negroidaustráloid volt, amelyre már az özönvíz előtt rátelepült Belső-Ázsiából a "wedda” nép. Arra Hátsó India felől a mongolfajú munda nép települt. Később több hullámban is érkeztek oda Belső-Ázsiából és nyugat-felől kus féle népek (szkiták), majd hunok is. A kusok nevét a Hindukush szoros őrzi, ahol a turáni kusok egy nagy csatában megsemmisítették, a hindukat (indoeurópaiakat vagy árjákat). Mintegy 5—6 ezer évvel ezelőtt kialakult Észak-Irán és Mezopotámia felső részén, a Kaspi-tenger alatt a dravida fajta, amelyből a történelem folyamán Indiába is jutottak el törzsek, miként Szumériába is. E nép nyelve a századok folyamán több tájnyelvre szakadt, úgymint: telugu, tamil, maláj, malajalam. A dravidák és közben hunféle népek után, ezelőtt mintegy 3000 évvel — némely szakíró szerint 3500 évvel —, árják vagy indoeurópaiak, barbár néptörzsek nyomultak Indiába észak-nyugat felől és az akkor már magaskultúrájú dravida néptörzseket szívós és hosszú harcban legyőzték. Rájuk kényszerítették uralmukat, amely még a mai nap is tart. A történelem folyamán később is települtek oda nyugat és észak-nyugat felől turáni népek. Indiát tehát — éppen úgy, mint a Kaukázust, a turáni népek nagy olvasztó kemencéjének tekinthetjük, már azért is, mert nemcsak oda települtek be, hanem ott egymással keveredve, felfrissülve onnan ki is vándoroltak nyugat és észak-nyugat felé. A nagytöbbségünek vélt hindú lakosság mellett —, amely azonban inkább turáni —, mintegy 11 százalék a mozlim és néhány százalék a sikh és buddha vallású. Az arab hódítás — amely egészen India közepéig hatolt —, egy kis szemita jelleget is rányomott az ottlakó népekre. Hátsó-India területe — amelybe Kelet-Pakisztán tartozik —, 1.9 millió négyz.km. Lakossága: 107.6 millió. A lakosság indiai, maláji és mongol. E területen van Bihar tartomány is 178.300 négyz.km. területével és 46.5 millió lakosával. Turáni többségű nép. Ott született a hunfajú Buddha. Onnan terjedt el a Buddha vallás is. A hindu brahmanok — India zsidói —, négy osztályra (kasztra) osztották India lakosságát már a korai időben, úgymint: papok, tanultak, költők és gondolkodók (szellemiek) osztályára. A 15 millió brahmán között azonban vannak: Írnokok (hivatalnokok), parasztok, kereskedők és katonák is, akik a felsőbb kasztban csak alacsony fokon állnak. A brahmánok szenteknek, sérthetetlennek tartják magukat és az ellenük vétkezőket mindig szigorúan megbüntették a múltban. Mint a nemzeti eszme hordozói — sajnos! —, ma is politikai vezetők. írott emlékek vannak arról, hogy ezek a hindu brahmánok vagy tisztviselő brahmánok, amikor vidéken valamely községben hivatalos ügyben a nem brahmán házában látogatást tettek, nem ültek le egy asztalhoz a nem brahmánnal, hanem előbb “brahmánná avatták”. Nyakába akasztották az általuk viselt nyakláncot és azzal kasztjukbelivé vált a nem hindu. Hogy India történetét még közelebbről megismerhessük, szükséges egy pár önállóságra törekvő népet, illetve országot idejegyezni. Egyik ilyen tartomány KASHMIR Kashmir a Himalája észak-nyugati részén fekszik. Neve hivatalosan “Dsamma”. Területe: Ladakh, Baltisztan, Dsammu és Gilgit kerületekből áll és mintegy 240.000 négyz.km. tesz ki. Lakossága 5 milliónyi. Népisége: radsput, kashmiri, afgán és mongol. E népek rokonságot mutatnak a magyarral és valamennyien turániak. Fővárosa: Srinagar. Kashmir 1947 ben került Indiához Pakisztán minden tiltakozása ellenére. Az orosz támogatás már itt is érvényesült. Pakisztán követelésére az UNO 1949 ben demarkációs vonalat húzott Pakisztán és Kashmir között. 1952-ben köztársasággá nyilvánították. 1957-ben Indiába kebelezték — hiába tiltakozott ellene Pakisztán. 1965-ben véres harc folyt érte Pakisztán és India között. A közeljövőben még sok vér fog folyni ezért a stratégiailag fontos országért India és Pakisztán között. NEPÁL Nepál szorosan véve Indiához tartozik, de önálló királyság. Területe 140.798 négyz.km. Lakosainak száma: 10.5 millió. Nepál népe fajilag mongol-tibeti. Őslakóit hunza és magor néven is ismerték. Az angol hadsereg katonáit innen sorozták, akiket "gurkak”-nak neveztek a két nagy háborúban. A hunzákról azt írták az angol tudósok, hogy “talán ők voltak a magyarok ősei”. Nepál az UNO tagja. Igen jó viszonyban van Kínával, hatalmas szomszédjával. Kína stratégiai utat épített egészen Nepál határáig, s azután — a hírek szerint — segített Nepálnak a hasonló útépítésben. Azok az utak egyszer még jó felvonulási utak lesznek ... India ellen ... Nepál uralkodója — aki nemrégen halt meg — eltörölte a kaszt-rendszert országában, valamint a többnejűséget is, földreformokat hajtott végre, iskolákat, kórházakat építtetett és más szociális újítást adott országának. Nepálon kívül, több olyan ország van Indiában, amely a történelem folyamán nagy szerepet játszott és önállóságának visszaszerzésére törekszik, ami nem a Nagy-India létét, maradandóságát erősíti, hanem bukását sietteti. Egyike azoknak: RADSPUTANIA Rasputania hajdan 21 tartományból állt. A radsputa nép — hindu beosztás szerint — a nemesi és katonai kasztba tartozott. A magyarral rokonságot mutat. Különállóságra törekszik a sikh nép is. A különállóság főként abból áll, hogy a hinduizmust és az izlámot próbálja egységesíteni. Ez az ország a 16. században alakult. A 17. században katonailag szerveződött. A 18. században meghódította az öt folyam felső területét és királysággá alakította. 1949-ben leszögezték az angolok és Nagy-Indiában kebelezték. A sihk nép katona nép. Az arab hódítás bizonyos szemita vérbeütést hagyott rajta. Nyugtalankodik a Ganges síkságon lakó bihari nép is. Lélekszáma: 46.5 millió, tehát egyike a legszámottevőbb indiai népeknek. Egyelőre az új kelet-pakisztáni
