Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
Szocializmust - de magyar módra 1972. FEBRUÁR Hó, XI. ÉVF. 2. SZÁM Ára: 50 cent A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Nép és nemzetirtás! MINDEN 100 ÉLVE SZÜLETÉSRE 127 MŰVILEG ELVETÉLT MAGZAT JUT! Több idő kellene a lapzártáit’ adottnál, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom által indított “Arccal Magyar Véreink Felé!" akció nak fél évtizedes munkásságát a HSzM Vezető Tanácsának jelentése alapján részletesen elemezzük. Ez alkalommal csak első benyomások öszszegezéséről lehet szó. A HSzM határozata alapján a Magvar Szabadságharcosok Negyedik Szellemi Kongresszusának lesz majd egyik legszebb feladata az, hogy az “Arccal Magyar Véreink Felé!" akciónk eddigi eredményeit dokumentációs formában is ismertesse a száműzött magyarsággal. Csonka Magyarországon azok a változó társadalmi körülmények, amelyek a megszálló szovjet csapatok árnyékában meghatározzák a bábkormány gazdasági, szociális és kulturális érdekeit, a pánszlávizmus akaratát, meghatározzák egyben a rezsim népesedéssel kapcsolatos állásfoglalását is. A HSzM Vezető Tanácsának jelentése hangsúlyozza, hogv a kommunista rezsim hírhedt 2-1956-VI. 24. Eü. M. számú abortusztörvénye indította el a Szovjetunió által megszállt trianoni országcsonk természetes névszaporodásának tragikus arányú csökkenését. így vált a pánszláv politikának szerves részévé a rezsim népesedéspolitikája. Ez a politika pedig — Nép és Nemzetírtás! A rezsim népesedéspolitikájában, az eszközeinek és módszereinek kialakításában is világosan felismerhető a pánszláv célkitűzés, a többezer éves kárpátmedencei turáni magyarság biológiai megsemmisítése! Míg a pánszlávizmus magyarországi kirendeltsége a magzatelhajtást szorgalmazza és nem üldözi az abortuszt vagv a preventív orvosi munkák terjedését, addig a pánszláv államokban a minél nagvobb népességszám elérését szorgalmazzák a szlávvérű kommunisták. AZ AB-BIZOTTSÁGOK A kommunista rezsimben a terhességmegszakítást az abortuszbizottságok engedélyezik. Jogilag ezáltal válik legálissá a nemzetirtást! "Előírás, hogy az abortusz bizottságok a vizs gálát és az engedélyezés mellett világosítsák fel a nőket a művi abortusz káros következményeiről, veszélyeiről és oktassák a megelőzés lehetőségeit. Több évtizedes tapasztalat alapján mondhatom — vallja az egyik abortuszbizottság nőgvógvász-főorvosa —, hogy ebből az égvilágon semmi sem valósul meg. Annyi a jelentkező, hogy a bizottságoknak egyszerűen nincs módjuk-idejük sem a körülmények vizsgálgatására, sem a megelő zés oktatására. S, ha van ilyen tevékenység, akkor is a nőgyógyászati rendelkezéseken, feltéve, hogy az orvos ezt fontosnak tartja.” (Népszabadság 1971. február 14.) A csírába szökkent magvar élet megszakítása, a korábbi művi vetélés következménye miatt Magyarországon felszökött a koraszii'ött csecsemők arányszáma. A nemzetközi meghatározás súlyban állapítja meg a koraszülöttség határát. Eszerint koraszülöttnek kell tekinteni az élve született csecsemőt, ha 2500 gramm vagy ennél kevesebb a születési súlya. Rabhazánkban 1950 ben az élveszületettek 6 százalékát jelentették koraszülöttnek. 1960-ban 9.2, 1965-ben 10.6, 1970-ben pedig csaknem 11 százalékát. A növekedés tehát 1950-hez képest, meghaladja a 80 százalékot. Vagyis minden tizedik csecsemő koraszülött. Ha pedig a terhesség hónapszáma szerint vizsgáljuk a koraszülöttség határát a statisztika még megdöbbentőbb: az abortusztörvény bevezetése óta 130 százalékos növekedést mutat. NÉP ÉS NEMZETÍRTÁS! A rezsim hivatalos statisztikája szerint 1965-ben 180 ezer, 1966-ban 187 ezer, 1967-ben 188 ezer, 1968-ban 201 ezer, 1969-ben 207 ezer nőnél végeztek “engedélyezett" terhességmegszakítást. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb jelentése szerint: 1970-ben az. ismert művi vetélések száma 192.300 volt, az élve születések száma pedig 151.819, vagyis minden 100 élve születésre 127 művileg elvetélt magzat jut! Ehhez a borza'mas nép és nemzetirtáshoz hozzájárul még az a szomorú valóság is, hogy az elmúlt másfél év alatt megduplázódott a fogamzásgátló tablettát szedő nők száma is. 1969 nyarán 86 ezer, 1970 végén már 170 ezer Infecundin-csomagot váltottak ki a gyógyszertárakban. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Vezető Tanácsának jelentését összegező cikkünk nemcsak vészharang kongatás! A félrevert harangokkal további híveket toborzunk. Köszönet azoknak, akik eddig is megértették, hogv a rabmagyarság biológiai megsemmisítése ellen küzdeni jelen helyzetünkben, a hazátlanság-országútján csak anyagi áldozatok vállalásával lehet! Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc tizedik évfordulójának előestjén indított “Arccal Magyar Véreink Felé!” akciónkkal, amikor a mostoha anyagi körülmények között megszülető kis magvarok megsegítésére indultunk — ezt a legnemesebb nemzetmentő szolgálatot vállalta mozgalmunk. Major Tibor A Hungária Szabadságharcos Mozgalom népesedéspolitikájának koncepciója abból indul ki, hogy a méhmagzat a fogamzás pillanatától új élet, melyet az állam saját érdekében óvni tartozik, mert léte függ ettől. A kárpátmedencei magyarság expanzív népesedéspolitikáját kívánjuk a magyarok országában! Ez volt és ez marad kiindulópontja az “Arccal Magyar Véreink Felé!" akciónknak, amikor az. egész kii’földi magyarság előtt kitárja a kaput továbbra is. hogy népközösségi érzésből fakadó segítségét eljuttathassa azokhoz a magyar édesanyákhoz, akik szemben a nemzetírtással gyermekeket adtak a nemzetnek vagy szeretnének adni a magyar jövőnek. IGAZOLTA AZ IDŐ ..Minden jel arra mutatott, hogy Száiasi Ferenc által kezdeményezel Hungarista Mozgalom kezdi kitermelni az első öntudatos magyar munkásokat, akik a szocializmus mellett a hazafiságot és kereszténységet is egyformán tudták vállalni. Ilyenekkel lehetett találkozni a második világháború után a börtönökben s aztán szétszóródva, de öntudatosan összetartva, eszmevilágunkért minden áldozatot meghozva az emigrációban. Nagy, mérhetetlen kár, hogy ezt a fejlődést megállította s talán mindörökre elseperte a kommunimus második hulláma!” (Nyisztor Zoltán: Ami a Vallomásból kimaradt, Róma, 1971. 92. oldal.) ÖTVENHAT ÖRÖKSÉGÉBŐL Tamási Áron: MAGYAR FOHÁSZ Az idők gyógyító lázában él a magyar. Történelmünk ezer évén átlobog az emberi Géniusz üzenete, mély nemzeti hőseink példáit emeli elénk és költőink fénylő szavait idézi. Nincs módunk kitérni a hűség elől. Tizenegy éve élünk őrhelyünkön: ezen a földön; szomjazva az emberi és nemzeti lét igaz voltára. Éltünk vágyakozásban az envhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig vegyes főzelékkel kábított minket. Ebben a zavaros veszélyben, a hosszú sóvárgás után, emberi és nemzeti létünkben tehettünk-e mást, mint amit tettünk! Magunk főztünk enyhítő és éltető italt magunknak. A kor, melyben élünk s amelynek ablakán a jövőbe nézünk, vért csordított bele az italba. Örök intelem ez, mely egyformán szól nekünk magunknak és a világnak. Minket arra int, hogy a kor forradalmát magunknak kellett volna végbe vinnünk. Mivel ezt nem tettük, hanem ajándékba fogadtuk el, olyan esztendők rakodtak történelmünkre, amelyek hagyományainkat elferdíteni törekedtek, természetünket gúzsba kötötték és jövendőnk felől kétségekkel kínoztak. Ebben a hamis és igaztalan állapotban a nép nem találhatta meg nyugalmát, és alkotó erejét a bénaság fenyegette. Ezért kellett megtörténnie annak, ami megtörtént. A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak, melyek a maguk rendszerében jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetőséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelődés szellemével pedig a magyar léleknek azok a mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek. Szenvedő lélekkel áhítjuk, hogy a rontó harcok megszűnjenek; s kérjük az emberi bölcsesség szellemét, hogy e harcok küzdőit igazságtalan ítélet ne érje. Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. Fohászkodunk mindnyájan, munkások, parasztok és ifjúság, nemkülönben jövőt álmodó költők, akik mind és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak. Budapest, 1956. október 26.
