Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
8. oldal ÍZITTVAKÖHT 1972. szeptember hó szőr idézi az "őstörténelmi csodabogarakat”! Ha egyszer a finnugor iskola hajlandó lesz tudomásul venni, hogy nem egyedül létezik a világon, s ha felemelkedik valaha is arra a fokra, hogy belássa, mindenki másnak létjogosultsága van ezen a világon; ha más iskolák szellemi termékeit képes lesz szakavatott tárgyilagossággal, becsületesen, civilizált hangnemben tisztességesen bírálat alá venni (fölényeskedés, gúnyolódás, pimaszhangú elménckedések nélkül — lásd "őstörténeti csodabogarak”) — akkor minden bizonnyal a többi (nem csak a szumir) "tábor” is annak megfelelő hangnemben fog tárgyalni, elvégre kultúremberek volnánk! Tessék tehát elkezdeni! Akik a kifogásolható hangnemet elkezdték használni, egyszerűen hagyják abba — s kezdjenek elfogadható hangnemben tárgyalni. Amilyen az “adjon Isten” olyan lesz a "fogadj Isten” is! ☆ ☆ ☆ A módszertan "alkalmi kritikája” személytelenül nem sokat ér. Ez amolyan tudálékoskodó bölcselkedés. — Ha Szerzőnk, vagy bárki más, azt akarja, hogy bírálata valamit is nyomjon a latban, vegyen elő egy szakavatott munkát (s nem egy műkedvelő kísérletezését!) — és azt elemezze behatóan, pontról pontra! Behatóan, s ne úgy, ahogyan szokásuk: kiragadva egy hibát, a többiről szó sem esik, s azon lovagolnak unalomig, megállapítva, hogy "eszerint az egész nem ér semmit”. Persze, ha egy hibát találok, azon elrágódhatok — a többiről, ami nem hibás, nem beszélek, hiszen akkor magam igazolnám ... — Az emberi nagyság ott kezdődik, amikor el tudom ismerni olyasvalaki igazát is, akivel nem értek egyet. Vigyázzunk azonban arra is, hogy milyen módszerek szerint bírálunk. Általános szokás az, hogy "ez és ez a finnugor normák szerint nem áll” — tehát nem állhat szumir vonatkozásban sem. Korántsem így van! A Biblia nem szentírás egy mohamedánnak, s egy kereszténynek a Korán előírásai nem képeznek normát. Közös nevező lehetséges abban a pillanatban, mihelyt mindkettő tiszteletben tartja a másik értékrendszerét. — Ehhez azonban ezt ismernie kell! Azok, akik szumir összehasonlítással foglalkoznak — magyar vonatkozásban — a finnugor iskola normáit ismerik. Szerzőnk maga adja bizonyítékát, hogy ők viszont nem ismerik a szumir nyelvet sem. — Ennek logikus következménye csakis az lehet, hogy bírálatra nem illetékesek — a bírálat az orientalista, az asszirológus illetékességi körébe tartozik; ez is csak akkor, ha az illető a magyar nyelvet is ismeri. Máskülönben az eredmény csak újabb nagyhangú kijelentések sorozata lesz, ami semmiben előbbre nem viszi a kutató tudományt. Nem a “tempus”, nem a "modus”, senem a "magabiztosság” a mértékadó, hanem a hozzáértés, a tudás, s a munka eredménye! ☆ ☆ ☆ Szerzőnk záró soraival egyetértünk. Nem abban, hogy mit kell tőlünk eltanulniuk, hanem a befejező igazsággal. Mi ugyanis ezt látjuk és tudjuk, s ki-ki a maga szerény tehetsége szerint műveli külföldön is; "... a jelennel kellene bizonyítanunk: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Tessék bizonyítani! — Odahaza, nemzeti közösségben erre inkább van alkalom, mint külföldön, diaspórákban! — S ha ezt bebizonyították, bizony nekünk sem lesz szükségünk tovább külföldön maradnunk. Addig azonban — kénytelenek vagyunk "vállalni a szumir alávalóságot” ... “HUNGARIAN DAY” OSHAWÁBAN THE CORPORATION OF THE CITY OF OSHAWA PROCLAMATION FOR "HUNGARIAN DAY" WHEREAS AUGUST 20th is the Feast el St. Stephen; AND WHEREAS Hungarians throughout Canada ore celebrating the birth el 1,000 years at Christianity in Hungary an the said date; AND WHEREAS w« have been requested to nsork the said occasion in the City at Oshnwa by proclaiming the 20th day of August, 1972, as "Hungarian Pay" in the City of Oshawa; NOW THEREFORE I, Edward G. MeNeeh, Mayor of the City of Oshawa, do hereby proclaim the 20th day of August, 1972, to be HUNGARIAN DAY in the City ef Oshawa. Edward G. McNeely, Q.C., Mayor Augusztus húszadikát, a kanadai Oshawa, a General Motors városa, magyar nappá nyilvánította. Mellékelten közöljük az eredeti proklamációt, melyet Oshawa város polgármestere adott a lapoknak. Ezen a napon a magyar nemzeti lobogó felkerült Oshawa városának a zászlórúdjára, hogy hirdesse az örök magyar élniakarást és honszeretetet. A hivatalos időpont augusztus húszadika, vasárnap volt megjelölve a proklamációban, de a város már egy nappal előtte, szombaton is megengedte, hogy a zászló felkerüljön az árbocra. Ennek a napnak a nevezetességéhez tartozik az is, hogy a zászló, mely a városháza árbocán két napig lengett, egy történelmi ereklyénk. Az 1970 őszén bezárt madridi magyar királyi követség zászlója, kanadai szabadságharcosokhoz került megőrzésre. Ennek a zászlónak a nevezetessége, mely egyetlen az emigrációban, hogy huszonöt évvel túlélte hazánk bolsevista, imperialista lerohanását és 1945 április negyediké után, 25 esztendeig hirdette a magyar feltámadásba vetett hitet Madridban, a magyar királyi követség épületén. Most Kanadában leng zászló-ereklyénk, nemzeti újjáéledésünket hirdetve. Ezt a zászlót mi szabadságharcosok megőrizzük, mint nemzeti önállóságunk és szabadságunk jelképét és bízunk abban, hogy egyszer még haza is vihetjük egy szabad magyar hazába. (MSzFT.) A madridi zászló az oshawai városháza árbocán. MAGYAR REPÜLŐ-TALÁLKOZÓ KANADÁBAN Nagyszabású magyar repülős találkozó volt augusztus húszadikán az ontariói Oshawa nevű város magyar parkjában. A háború befejezése óta először történt Kanadában, hogy volt repülőink összejöttek egy ily nagyszabású találkozóra. Megható jeleneteknek lehettünk tanúi, mert voltak olyan repülőkatonák, akik a háború óta most találkoztak először és azt gondolták egymásról, hogy vagy a háború alatt vagy pedig az azt követő idők poklában hulltak le a magyar égről ezek a derék magyar harcosok. Nem akarunk neveket kiemelni, de meg kell említenünk, hogy a jelenlevők között a magyar repülés hőskorának, a szárnybontogatások hős úttörőinek képviselője, Czapáry Zoltán m. kir. rep. ezredest, valamint Hepes Aladár m. kir. rep. alezredes a dicsőséges "Puma” vadászosztályunk szervezője, életrehívója és parancsnoka is jelen voltak a találkozón. A viszontlátás öröme, a volt baj társak életben tudása, soksok könnyet csalt az egybegyűltek szemébe. Tervek születtek ezen találkozás kiszélesítésére a jövő újabb találkozások megszervezésére, baj társak felkutatására. A délutáni órákban a találkozó résztvevői megtekintették az oshawai Magyar Repülő Múzeumot. A múzeum Domonkos János volt "pumás” alkotása, aki hihetetlen nagy fáradsággal, anyagi áldozatokkal, töretlen kitartással összegyűjtötte a fellelhető repülős emlékeket, nemcsak saját kedvtelésére, de az utókor és a magyarság számára is. Láthatók ebben a múzeumban eredeti magyar repülő egyenruhák, dokumentumok, jelvények, dísztárgyak, az összes volt magyar repülőalakulatok századjelvényei, fényképalbumok, repülőink fénykorából, a dicső haditettekről. Domonkos János hihetetlen kitartással elkészítette a modelljeit mindazoknak a repülőgépeknek és különböző típusaiknak, melyeket a m. kir. légierő használt a háború alatt. Ezzel az emigráns ereklyegyűjteménnyel óriási szolgálatot tett Domonkos János bajtársunk nemcsak az emigrációnak, de az egész magyarságnak. A múzeum gondjai, ügyvitele ma már meghaladja egy ember munkáját, így egy múzeum igazgató bizottság is alakult, melynek vezetője Fáy Ödön v. m. kir. rep. vezk. szds. lett. Aki egyébként a magyar légifényképezés úttörője is. Jelenleg is a fényképező és filmező szakmában dolgozik, így a múzeum anyagáról készülő katalógus fényképészeti munkáit is magára vállalta, mely tájékoztató szétküldése azért fontos, hogy megismertessen másokat is ennek a múzeumnak a nagyszerű történelmi anyagával. Szeretettel köszöntjük repülőinket e nagy találkozó alkalmából és itt hívjuk fel emigrációnk figyelmét arra a fontos tényre, hogy hőseink nem mind haltak meg, itt élnek és járnak közöttünk, vegyük is észre őket. Jóllehet, hogy szerénységükből kifolyólag csendesen visszavonultan élnek, nem kenyerük a dicsekvés, de amikor a haza iránti kötelesség hívta őket, mind ott voltak bátran, nem rettenve vissza sem az ellenségtől sem a halálveszélyektől. Repülős múltjukat számtalan az ellenség felett aratott légigyőzelem ékesíti. • A jelek szerint szoros kapcsolat alakul ki a marosvásárhelyi és a szabadkai színházak közt. Az elmúlt esztendőben Marosvásárhelyről a román társulat látogatott néhány reprezentatív előadásával Jugoszláviába és azt a szabadkai szerb társulat viszonozta. Az idén mindkét helyről a magyar társulatok folytatják a vendégjáték cserét. A szabadkai színház magyar tagozata, amely a háború előtti népkör műkedvelő együtteséből fejlődött ki rangos együttessé, májusban igen Legyünk büszkék rájuk, mert azok közé tartozunk, akik láthatjuk, szótválthatunk és megszoríthatjuk a kezét azoknak, akik valóban a magyar repülés hőskorának, dicső múltjának a megteremtői és szereplői voltak. Legendák, hősi époszok megteremtői voltak ezek a bajtársak, akiknek tetteit még az ellenség, harminc év távlatból is tiszteli, megbecsüli, szaktudásukat értékeli. A Szittyakürt meghajtja a szabadságharcos utódok zászlaját repülőink előtt. Sajnálattal teli büszkeséggel jelentjük, hogy az egyetlen magyar emigrációs lap vagyunk, mely megemlékezett repülőink ezen történelmi találkozójáról. sikeres turnét bonyolított le az erdélyi városokban. Játszott Temesvárott, Nagyváradon, Nagybányán, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön. Körútját Románia fővárosában bukaresti előadással fejezte be. A szabadkai magyar színház vendégjátékát a marosvásárhelyi színház magyar társulata viszonozza és a tervek szerint nemcsak Szabadkán, hanem újvidéken és több más délvidéki városban is színre lép. (H. O. J.) Erdély és Délvidék magyarjainak találkozója
