Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

v>vvv/vy/vt>-'íVi^^vs^w^íW>^WAVff/VV/W/-vv/^ww>?>-vv/vvvvw/'/VAV>V/V/W^j:

A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA

A Magyar Szabadságharcosok Harmadik Szellemi Kongresszusa

ŐRSÉGVÁLTÁS

A határokon kívül élő magyarság eddig a régmúltban otthon elért politikai pozíciók alapján mérte le vezetőit. Új arcok, új meggondolások kerültek előtérbe a Kongresszuson. Szabadságharcos politikai vezetők személyes megjelenése New Yorkban az őrségváltás tovább nem odázható megnyilvánulásai.

MAGYAR ERŐK KOORDINÁLÁSA

A New York-i példa alapján nem lehet többé kétség, hogy a külföld felé nem szabad és nem lehet a magunk ellentéteit nagydobra verni. Lehet magyar és magyar között megértést találni, ez a megértés új dimenziót jelenthet mai életünkben.

Politikai gondolkodásunk, legyen az 15 vagy 25 éves, nem maradhatnak statikusak. Az élet tovább megy, gondolkodásunk nyomon kell kövesse a változásokat. Gondolataink és tetteink nem a tegnapot kell igazolják, hanem a jelenben a megtermékenyülő jövőt sugározzák.

Vessük ki a személyeskedő gyűlöletet szívünkből. (New Yorkban csak egy elszigetelt kis csoport boríthatta ki gyűlöletének láváját, senki sem vette észre, és hogy működésüknek hitet szerezzenek, a hírhedt népbírósági törvény megalkotójához kellett forduljanak, Pfeiffer Zoltánt választották lelki vezetővé.)

A RABNEMZETEK ŐSZINTE

RAGASZKODÁSSAL KÖZELEDNEK A MAGYARSÁGHOZ

Ne kísérelje meg senki ennek tagadását, mert ha tovább is az állítólagos nagyhatalmak érdektámogatói maradunk, akkor elvesztjük a magyar belépőjegyet a huszonegyedik századba.

Ma már nem lehet kétséges, hogy SZOCIALIZMUST AKARUNK, DE MAGYAR MÓDRA. Ezt kívánta 1956, ezt kívánja 1971. Általános kívánság, hogy határozzuk meg ezt a kifejezést: “de magyar módra”. És ezt meg is kell tennünk. Nem lehe- n tünk kicsinyhitűek. Pár ember hite V új jövőt hirdet. Sok ember akarása $ az új élet gyakorlatát hozza. Ma $ nem fáradhatunk el, ma fokozottab- \ ban kell együttéljünk, együtt cselekedjünk, mert az együtt cselekvés reményeink záloga.

Célunk és feladatunk...!

“A magyar népnek, mely ebben a pillanatban e történelmi szerep minden dicsőségét és súlyát hordozza, az a dolga, hogy akár annak árán is, hogy életét hosszabb v. rövidebb időre merőben vegetatív szintre szállítja le, továbbra is utasítson vissza minden együttműködést azzal, ami hazugság és erőszak. Az nem feladata, hogy újabb felkelést kezdjen és újabb visszatorlást provokáljon ki. De feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg a maga forradalmának a zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövendőjének a zászlaja is.”

(Bibó István a szabad és független Magyarország államminisztere.)

Homoimay Ottó János, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom montreáli Szabadságharcos Emlékünnepélyének szónoka.

1956 szellemében • • •

Montreálban megtörtént az, amire senki nem számított, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom hívó szavára a magyarság egységesen ünnepelte a Szabadságharc 15. évfordulóját

A Hungária Szabadságharcos Mozgalom tizenkét magyar egyház és egyesület védnökségével, 1971. október 24-én, a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség kultúrtermében rendezte a Magyar Szabadságharc 15. évfordulója alkalmából emlékünnepélyét. Több, mint 600 magyar ajkán szállt az ima: Hiszek egy Istenben ..., majd de Roth László szabadságharcos, Marschalkó Lajos “Űj Bibliát” c. versével remegtette a szíveket.

Fasching Antal a Hungária Szabadságharcos központi vezetőségének tagja mondott megnyitó beszédet. Montreál kulturális életének gyöngyszeme a Farkas Károlyné vezetése alatt működő Hunor tánccsoport tartott nagysikerű bemutatót, majd Papp Zsolt kellemes baritonja töltötte be a termet, zongorán kísérte Pálos Gusztávné. Varga Mária, Gyenis István: "Búcsú dal” c. versét szavalta mély átérzéssel. Chopin: "Forradalmi etűd" c. művét ifjabb Pintér Zoltán tolmácsolta zongorán nagy sikerrel.

Homonnay Ottó János a Hungária Szabadságharcos Mozgalom központi vezetőségének tagja ünnepi beszédét percenként szakította félbe tapsorkánnal a közönség. (Az ünnepi beszédet lapunk következő számában közöljük.) A kis Jászberényi Elvira szavalattal és tánccal ragadtatta tapsra a közönséget. Gáspár Anikó, harmadéves operaénekes növendék "Senoré Ascolta” (Puccini: "Turandot”),

"A múzsa fia” (Schubert) és “Mara Románca” (Erkel: Brankovics György”) áriája és dala után percekig zúgott a taps. Zongorán kísérte: David Wilson. Mécs László: "Bocsáss meg nékem” c. versét Gláser János szavalta.

Véghely Tibor a HSzM szervezési osztálya vezetőjének zárószavaival és a Himnusz eléneklésével fejeződött be az emlékünnepély.

A magyarság összefogása, a rendezők áldozatos munkája és a szereplők felkészültsége olyan gyümölcsöt termett, melyet tovább ápolni és minden magyarok elé példaképül állítani lehet.

Október hősei és mártírjai nyugodtan pihenhetnek a hant alatt, méltóak lettünk ismét hozzájuk.

(Nyitrai)

MERRE ELTEK

A HONFOGLALÓ MAGYARSÁG ŐSEI?

Újszerű következtetésekre vezették ár. Tóth Tibor kandidátust, a Természettudományi Múzeum Embertani Tárának vezetőjét azok a anthropologiai kutatások, amelyek körülbelül másfél évtizede folynak a magyar nép származásának megállapítására. Ennek a problémakörnek központjában a honfoglaló magyarság eredete, illetve ethnikaiembertani összetétele áll.

Ezek a vizsgálatok igen bőséges leletanyagra támaszkodtak. Dr. Tóth Tibor részletesen tanulmányozta és összehasonlította a honfoglaló magyarság vándorlásának zónájában, valamint az Ural vidékén, Irán területén, Szibériában és Közép-Ázsiában előkerült csontváz-leleteket, s az így kapott kép merőben ellentétesnek mutatkozik az eddigi feltevésekkel szemben.

Az új adatok szerint ugyanis a honfoglaló magyarság csontvázainak "vallomása” egyáltalán nem támasztható alá az uralvidék őshaza területén feltárt, valamint a nyugat-szibériai keleti ugor csontvázakból kiolvasható következtetésekkel, viszont feltűnő a megegyezésük a Volga alsó folyása és az Aral-tó közötti nagy sztyeppés, szar vannás,, a letelepedésre — legeltetésre, halászásra, pákászásra s még bizonyos kertkultúra kifejlődésére is — alkalmas területet talált szarmatakon és szkitakori leletekkel.

(Megjelent Győrben, 1971. július 16-án, a Kisalföld c. lapban.)

T