Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
6. oldal «ITtVAKOfct 1971. augusztus hó DEPARTMENT OF STATE Z WASHINGTON April 9, 1971 Honorable James G. O’Hara House of Representatives Washington, D. C. 20515 Dear Mr. O'Hara: I have your letter of March 31 regarding an inquiry by Mr. Alexán- ■ der Bottykos concerning a telegram allegedly sent to President Tito ® during the Hungarian national uprising in 1956. Mr. Bottykos has ■ also inquired directly of the Department in this matter, and we are * sending him a similar reply. In years past, the Department has received a number of other ■ inquiries on this subject. A careful search of our records has ® provided no evidence of any telegram to President Tito of the ■ nature cited by Mr. Bottykos. It is possible that reports of such ■ an alleged message may have stemmed from a misunderstanding E of speeches made by President Eisenhower and Secretary Dulles at ■ that time. On October 31, 1956, President Eisenhower said: “We have also, a with respect to the Soviet Union, sought clearly to remove any < false fears that we would look upon any new governments in these B Eastern European countries as potential military allies. We have no ■ such ulterior purpose. We see these peoples as friends, and we wish jj simply that they be friends who are free.” ■ Secretary Dulles stated on October 27, 1956: "And let me make ® this clear, beyond a possibility of doubt: The United States has no 8 ulterior purpose in desiring the independence of the satellite ■ countries. Our unadulterated wish is that these peoples, from whom ■ so much of our national life derives, should have sovereignty | restored to them and that they should have governments of their ■ own free choosing. We do not look upon these nations as potential * military allies. We see them as part of a new and friendly and no ■ longer divided Europe. We are confident that their independence, • if promptly accorded, will contribute immensely to stabilize peace E throughout all of Europe, West and East.” I hope the foregoing information will be helpful to you in replying ] to Mr. Bottykos. ■ Sincerely yours, David M. Abshire Assistant Secretary for ■ Congressional Relations * Enclosure: ■ Correspondence returned Congress of the United States HOUSE OF REPRESENTATIVES Washington, D.C. 20515 April 12, 1971 Mr. Alexander Bottykos 4218 Red Arrow Road Flin, Michigan 48507 Dear Mr. Bottykos: The enclosed response from the State Department arrived today while Congressman O'Hara was away from his Washington office during the Easter recess of Congress. In his absence, I am taking the liberty of forwarding it on to you. On behalf of Congressman O’Hara, I hope that the State Department’s reply answers your question satisfactorily. Please do not hesitate to let us know whenever you believe Mr. O’Hara can be of service. Very truly yours, William E. Shands, Administrative Assistant to James G. O’Hara, M. C. Megjegyzésünk: Congressman Feigham az USA Kongresszusában benyújtott interpellációjában (Congressional Record. 8. 31. 1960. 14706—14708. oldalak) a következőket mondja: 1956. november 2-án Eisenhower elnök utasította a State Department-et arra, hogy a belgrádi USA követ útján a következő szövegű táviratot küldje Titonak: “Az USA kormánya nem jó szemmel tekint a Szovjet határon olyan kormányokra, melyek a Szovjettel nem barátságosak”. Tito a távirat kézhezvétele után azonnal magához kérette a Szovjet belgrádi követét, és közölte vele a távirat szószerinti szövegét. A szovjet követ ezt azonnal továbbította a Kremlinbe, ahol azt a már akkor kilenc nap óta ülésező Cenrál Komitének felolvasták. Ezért indította meg a Szovjet a magyar forradalmat vérbe tipró támadását november 4-én. (A fentieket Málnási: Three Presidents Wilson, Roosevelt, Eisenhower című könyvecskéjének 22. oldaláról vettük. Ezt egyébként megírta több amerikai folyóirat is, így köztük a Common Sense, valamint több amerikai jobboldali író is hivatkozik rá munkájában.) MÓDOSUL-E KÍNA HATÁRA? A Damanaszkij-szigeten történt kínai—szovjet fegyveres összeütközés óta a Szovjetuniónak nagyhirtelen nemcsak átmeneti jellegű feladata, hanem döntő jelentőségű problémája lett az európai országrész természeti kincseinek feltárása. A legutóbbi kommunista pártkongresszus is részletesen foglalkozott az ország európai részeiben folyó geológiai munkálatok fokozásának jelentőségével. Szidoenko geológiai miniszter a párt folyiratában már arról írt, hogy a föld méhe a Szovjetunió európai részeiben is ugyanolyan gazdag, mint Szibériában. A felmérések szerint az ország európai területének mintegy 45 százalékában lehet olaj- és gázlelőhelyekre számítani. Adatokat is közölt a miniszter: 78 új lelőhelyet tártak fel eddig, és ezeken megindult a többszáz millió tonnás olaj és 1.5 billió köbméteres gázkészlet kitermelése. A szénkészlet feltárása terén pedig a Donyec-medencében 14 új bánya várja a szovjet-hatalom rabszolgáit az évi 34.3 millió tonnás terv teljesítésére. Új természeti kincsek feltárása folyik még a Kola-félszigeten, Belgorod területén és a Mariupol vidékén. A történelmi Magyarországtól elrabolt Kárpátalján a föld méhe 60 különböző ásványi kincset rejteget az orgazdáknak. Itt vannak Európa leggazdagabb sóbányái. Kárpátalja természeti kincsei közül kiemelkedő még a barnaszén, kaolin, bazalt, márvány és az andezit. • Mao Ce-tungnak a japán politikusok előtt elhangzott kijelentése óta, miszerint Habarovszk, Vlagyivosztok és Kamcsatka mindössze száz évvel ezelőtt vált Oroszország területévé, és e területekért Kína "még nem nyújtotta be a számlát” — megváltozott a moszkvai pártsajtó hangja. Konsztantyin Sziminov, aki több mint két évtizeddel ezelőtt a kínai Negyedik Hadsereg csapatainál volt haditudósító, (ennek parancsnoka Lin Piao volt, és ezek a csapatok Dél-Kína utolsó tartományait foglalták vissza akkor a csangkajsekistáktól) — ma így ír a Pravda hasábjain: — Az utóbbi időkben elolvastam néhány angol, német és francia könyvet, amelyek kommentálják Mao Cetung kijelentéseit a Szovjetunióval szemben támasztott területi igények még be nem nyújtott listájáról. Ezek a könyvek adatokat közölnek azoknak a hatalmas kínai területeknek népsűrűségéről, amelyek közvetlenül a szovjet—kínai határ mentén fekszenek. Ezek szerint az adatok szerint a szovjet határ menti kínai területeken az átlagos népsűrűség tíz ember négyzetkilométerenként. Vagyis a népsűrűség egy tizede nemcsak az indiainak, hanem akár mondjuk a donyec-medenceinek vagy a ferganainak. Ezekből az adatokból kiderült az is, hogy ha a velünk határos valamennyi kínai terület népsűrűsége tízszeresére növekedne is, akkor sem érné el azt a népsűrűséget, ami az ázsiai és a nyugat-európai államok többségét jellemzi. A Tengermellék történetéről szólva anélkül, hogy sok kötetes történelmi munkákat tanulmányoznánk végig, csupán belenézve V. Arszenyev távol-keleti geográfus és író könyvébe, ilyesmit olvashatunk benne: "azzal a teljesen alaptalan véleménnyel szemben, hogy a kínaiak emberemlékezet előtti időktől birtokolták az usszurijszki határterületeket, teljesen világosan be lehet bizonyítani ennek ellenkezőjét — a kínaiak az usszurijszki határvidéken nem olyan régen jelentek meg.” —• Arszenyev meggyőző statisztikai adatokkal szemlélteti szavait: eszerint 1861 és 1885 között, Vlagyivosztok alapításának időszakában, az egész usszurijszki határvidéken mindössze 870 kínait számláltak, öt év múlva, 1870-ben, a határterület kínai lakossága kétszeresére növekedett, húsz évvel Vlagyivosztok alapítása után pedig mintegy 7000 kínai élt itt. — Ez a csekély lélekszámú kínai lakosság is, amely ezekben az években megjelent a Tengermelléken; csak akkor érkezett ide, amikor az orosz telepesek már elkezdték hasznosítani ezt az akkoriban zord vidéket, amikor földjén elkészültek az első utak és tengerpartján az első kikötők, vagyis amikor ez a terület a modern fejlődés útjára lépett. Ehhez az egyetlen, eléggé népszerű történelmi információhoz — írja Szimonon — én csak annyit teszek hozzá, nem mások, hanem éppen mi, szovjet emberek, ha pedig nemzetiség szerint nézzük a dolgot, főleg orosz emberek verték ki a polgárháború éveiben erről a mi területünkről saját orosz fehér gárdistáinkat, mind a külföldi japán és minden egyéb megszállókat: kivertük őket pedig azért, hogy teljes joggal birtokoljuk ezt a földet, amely a szovjet népé. • Tajvan is Kína elidegeníthetetlen része. Peking álláspontja változatlan: az amerikai haderőnek semmi keresnivalója sincs e térségben. Washington egyelőre nem is utal arra, hogy adott esetben hogyan rázná le a Csang Kaj-sek antibolsevista kormányával szemben válalt kötelezettségeit. Az amerikaiak által kreált "két Kína" elméletére jegyezte meg Csou En-laj, hogy ilyen áron nem tart igényt Kína az ENSZ-tagságra. Washingtonban ezután felröppentettek újabb elméleteket. Ilyen például az úgynevezett “Ukrajna-formula". Eszerint annak elismerése után, hogy "Tajvan Kína része”, a kommunista Kína elfoglalná helyét a Biztonsági Tanácsban, de az antikommunista Csan Kaj-sek Ukrajna módjára megtartaná közgyűlésbeli tagságát. Vannak olyan reményei is Washingtonnak, hogy Csang Kaj-sek majd "önként” kilép az ENSZ-ből. Negyed százada annak, hogy Mao Ce-tung azt mondta Snownak: "Kína közvetlen feladata valamennyi elveszített terület visszaszerzése, nem pedig csak szuverénitásának védelme a Fal innenső oldalán”. De még messzebbre is mehetünk a kínai kommunisták hűségének jellemzésében, a területi integritás kérdésében. Szergej Tratykovnak egy 1925-ben írt riportja, amelyet Fen Jüj-hszaig az egyik legismertebb és nézeteit tekintve legbaloldalibb tábornok, főhadiszállásáról már arról számolt be, hogy agitációs anyagként egy térkép függ ott, úgy nevezték akkor is, hogy "Kína szégyenének térképe”. Ezen a térképen Kínától elszakított területként volt az usszurijszki határterület feltüntetve. • Volt már a közelmúltban szovjet—iráni határkiigazítás, amelynek eredményeképpen bizonyos területeket kaptak az irániak ... Ázsiában előbb vagy utóbb minden bizonnyal módosulnak Kína határai is.
