Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
1971. március hó *ZITTVAKOfcT 7. oldal Al nemzetek közötti háborúkat kiváltó okok három csoportba oszthatók: erkölcsi, társadalmi és gazdasági okokra. Ha egy országban nincsenek —1 szükségképpen — társadalmi és gazdasági feszültségek, s ha ez az ország mégis háborút indít, az ilyen háborút nevezhetjük imperialista háborúnak, mert célja a hódítás, oka pedig az emberben benne levő uralomvágy. Ha egy ország nemzetiségileg tagolt, s a nemzetiségek úgy helyezkednek el a határok mentén, hogy néprajzilag egységes képet mutatnak határon túl élő testvéreikkel, s ha ez az ország, vagy akár az érintett szomszédos ország a határon innen és túl élő nemzetiségek egyesítése érdekében háborút indít: — az ilyen háborúnak az oka társadalmi vonatkozású. Ha egy ország nyersanyag készlete hiányos, s a felelős gazdasági vezetők semmiképpen sem tudják kielégíteni az ország gazdasági igényeit a kor követelte színvonalon, — akkor gazdasági alapú feszültség keletkezik, s az ennek levezetése érdekében indított háború: gazdasági háború. A történelem folyamán indított háborúk legtöbbje gazdasági vonatkozású, mert mindig úgy volt, hogy “sok az eszkimó és kevés a fóka”. A gazdasági termelés színvonala mindig alatta marad az emberi termékenység (népszaporodás) színvonalának. E szabály alól egyetlen kivétel van a világon: az Egyesült Államok. Ebben a hatalmas országban olyan forradalmi lendületű gazdasági fejlődés következett be, hogy a gazdasági termelés messze túlhaladta az emberi termékenységet. Más szóval, a gazdasági fejlődés üteme hatalmasan megelőzte a népszaporodás ütemét, és így az Egyesült Államok a világ egyetlen állama, ahol azért fizetnek, hogy az emberek ne termeljenek. Az Egyesült Államok erkölcsi-, társadalmi- és gazdaságpolitikáját egyetlen elv: a haszonelv jellemzi. A haszonelv diktálja azt a társadalmi- és gazdaságpolitikát, amelynek célja, hogy a gazdasági termelés és a népszaporodás viszonya úgy maradjon, ahogyan van. Ennek a politikának az érdekében az Egyesült Államok elnöke néhány héttel ezelőtt aláírta az úgynevezett “családtervezés” törvényét. Hogy a családtervezés erkölcsi szempontból kifogásolható-e vagy sem, az más kérdés. Tény az, hogy a nevezett törvény célja már eleve elkerüli azt a helyzetet, melyben az Egyesült Államok kénytelen lenne gazdasági jellegű háborút indítani valamely más ország ellen. A törvény tehát ennyiben a békét szolgálja. De csak látszólag. Ugyanis, ha a családtervezést az Egyesült Államok fehér lakossága gyakorolja, a színesek pedig nem, Délamerika, Afrika és Ázsia népei szintén nem, akkor Amerika földjére vonatkozva olyan hatalmas erejű szívó hatás keletkeznék (légüres tér), amely a háborúk sorozatát vonná maga után. Amerika gazdag és üres földjét igyekeznének más, elmaradt, szegény és sűrű néptömegek meghódítani. Az egyoldalú családtervezés az amerikai fehér társadalom pusztulását okozza. Ha pedig a világ minden országában bevezetnék a családtervezést, a családtervezés üteme volna döntő, s az a társadalom pusztulna el előbb, amelyikben az ütem a legerősebb. • Az emberben két természetes, de ellentétes érzés harcol egymás ellen: a harckészség és a békevágy. A harckészségre szükség van, mert “a lét feltétele a harc”. Minthogy a környezet az ember ellensége, akiből hiányzik a harckészség, az elpusztul. De a békevágyra is szükség van, mert az egyoldalú harckészség szintén a társadalom pusztulásához vezet. Csupán a két érzés egyensúlya biztosíthatja az egyenletes, folyamatos életet. Azt az életet, amelynek során a gyengék elpusztulnak, az erkölcsileg, szellemileg és testileg erősek pedig megmaradnak. A létért vívott harc az a háború, amely e cikk elején történt csoportosítás szerint a harmadik csoportba tartozik, és amelynek neve: gazdasági háború. A gazdasági háború oka a fentiek szerint az, hogy “egy ország nyersanyag készlete hiányos és kevés”. Másszőval az a tény, hogy egy ország nem önellátó, végső esetben mindig oka lehet a háborúnak. Végső esetben, mert előzőleg az import— export szabályozásával megkísérlik elkerülni a háborút. Az a tény, hogy egy ország nem önellátó, azzal a következménynyel jár, hogy az illető ország politikai határai nem azonosak az élettér határaival. Az a tény pedig, hogy a világ nyersanyag készletének elosztása egyenlőtlen, azzal a következménnyel jár, hogy a világ legtöbb országának politikai és élettér határai nem azonosak... Amíg a politikai határok világosak, áttekinthetők, bármelyik térképről leolvashatók, és többé-kevésbé állandók, addig az élettér határok áttekinthetetlenek, szinte végnélküliek gyakran titkosak, komplikáltak és pillanatról-pillanatra változnak. Amíg a politikai határok között rövidebb-hosszabb ideig béke van, addig az élettér határok között szakadatlanul dúl a harc diplomáciai, kereskedelmi és ipari fegyverekkel, vagyis szerződésekkel, szállításokkal és gyártásokkal. A gazdasági hátterű diplomáciai, kereskedelmi és ipari háború, védekező és támadó vámokkal, időről-időre olyan feszültséget teremt, amelynek a levezetése csak fizikai fegyverekkel, véres háborúkkal lehetséges. • Három évtizeden belül két világháború borzalmas pusztítása Nyugateurópa népeiben felfokozta a békevágyat a harckészség rovására, s 1945 után tervek készültek a nyugateurópai államok egyesítésére, majd az Európai Egyesült Államok megvalósítására. A tervezők — gorombán felvázolva — négy szakaszra osztották az elvégzendő feladatokat. Első szakasz: Nyugateurópa hat államának gazdasági egyesítése. Második szakasz: Nyugateurópa többi államának csatlakozása a már meglevő gazdasági únióhoz. Harmadik szakasz: Nyugateurópa politikai egyesítése. Negyedik szakasz: Nyugat- és Keleteurópa egyesítése, másszóval az Európai Egyesült Államok megvalósítása. A huszadik század második felének nyugateurópai társadalma a szó szoros értelmében emberfeletti feladatra vállalkozott, azért mert a társadalom fejlődése még nem érte el azt a fokot, amelyen egy ilyen közösségben a nemzetek hátsó gondolat nélkül részt vehetnének. A ki nem mondott hátsó gondolat nem más, mint rejtett imperialista cél: befolyásomat kiterjeszteni más államok életére. Annak ellenére, hogy az említett első szakasz több, mint tíz éve kielégítően működik, a második szakasz megvalósítására komoly lépés nem történt. Anglia csatlakozása függőben van. Az Európa-ellenes propaganda azt állítja, hogy Anglia csatlakozását Franciaország akadályozza. Ez azonban nem igaz. A hat állam kész befogadni Angliát a római jegyzőkönyv alapján, vagyis azon az alapon, hogy Anglia ugyanazon jogokat kapná és ugyanazon kötelességeket vállalná, mint a többi tagállam. Azonban a büszke Anglia, mely néhány évtizeddel ezelőtt még a világ leghatalmasabb gyarmatbirodalmának tulajdonosa volt, amely a Brit Nemzetközösségnek valójában nem tagja, hanem vezetője volt: az európai közösségben több jogot kíván és kevesebb kötelességet óhajt vállalni a többi tagok rovására. A belépésnek ez az igazi akadálya. S úgy látszik, Angliának nem sürgős. A Brit Nemzetközösségben elfoglalt kedvezményes helyzete képessé teszi arra, hogy kivárja — miként Halász Péter írja egyik londoni levelében — amíg az Európai Közös Piac csatlakozik Angliához. Bár a Szigetország eltartó képessége 30 millió, lakóinak száma pedig 50 millió, a keletkező feszültség már kezdetben levezetödik azáltal, hogy az életszínvonallal elégedetlen lakosság elköltözik Kanadába, vagy Ausztráliába. Anglia akkor lép be majd az európai közösségbe, ha 1.) vagy megkapja a kívánt kedvezményeket, 2.) vagy a kialakuló társadalmi feszültség közeli robbanása arra kényszeríti, 3.) vagy az Amerikai Egyesült Államok pótolja a belépéssel elveszített előnyöket. Látható tehát,hogy a négy szakaszból álló terv már a második szakasz előtt megrekedt. Ha figyelembe veszszük, hogy a harmadik szakasz megvalósítása sokkal több nehézségbe ütközik, mint a második szakaszé,a negyedik szakasz megvalósítása pedig sokkal több akadályba ütközik, mint a harmadik szakaszé, — hiszen itt már a teljes Európa politikai és gazdasági egyesüléséről van szó, beleértve a Keleteurópai Államokat, elsősorban Oroszországot, — elmondhatjuk, hogy a harmadik szakasz, egyelőre a Holdban van, a negyedik szakasz pedig emberi szemmel nem látható, távoli égitesten, amelynek távolsága a földtől csak fényévekkel mérhető. Ilyen körülmények között csak a józan látásukat vesztett, délibábos ábrándokat kergető magyarok várhatják az Európai Egyesült Államoktól a magyar problémák megoldását. • Az európai nemzetek számára sohasem lehet példa az Amerikai Egyesült Államok. Azért nem lehet példa, mert ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államokat rámásoljuk Európára, az európai társadalom gondolkodásának gyökeres, forradalmi változása a feltétele. Olyan mértékű változása, amely határozottan és élesen természetellenes. Az európai nemzeti társadalmak határozott egyéniségek, az egyes nemzetek kultúrája más és más, — és ezeknek a kultúráknak kiapadhatatlan, örökké buzgó forrása az az, érzés, amelyet ezzel a szóval fejezhetünk ki leginkább: Haza. Ennek a szónak: Haza, sokezer éves ősi múltja, íze, zamata, egyszóval gyökere van, mely azonos a lélekkel, ezzel a megfoghatatlan, láthatatlan, de mégis élő, létező valósággal. Minden nemzeti lélekben benne van az isteni szikra, amely évezredeken keresztül hatott, alakított, formált, — amely különös, egyéni színt adott a nemzeti kultúráknak, amely hősöket szült, amely az áldozatkészség példátlanul magas fokát termelte ki, amely csodálatosan mély közösségi érzést oltott az emberi lélekbe, és amely végeredményben kialakította a legtökéletesebb társadalmi egységet: a nemzetet. A haza fogalma: a gondviselő Isten személyes munkájának gyümölcse, akaratának földi célja és értelme. Aki megkísérli az Amerikai Egyesült Államokat rámásolni Európára, annyi, mintha megkísérelné ezt a gyönyörű, sokszínű bokrétát leönteni színtelen, egyforma szürke mázzal. Ez a kísérlet határozottan destruktív jellegű. Ez a kísérlet tökéletlen emberi beavatkozás a tökéletes isteni műbe. Az Amerikai Egyesült Államok kultúrája: angolszász hátterű. Az angolszász kultúra a többi nemzeti kultúrával egyenértékű drágakő Isten földi koronájában. Ehhez az angolszász kultúrához századok folyamán hozzáadódtak az európai nemzetekről levált embertöredékek kultúrmorzsái. Ezek a morzsák mindenesetre alakítottak az eredeti angolszász kultúrán, de csupán olyan mértékben, hogy az eredeti jelleg megmaradt. A kultúrmorzsák hatására századok múlva ki fog alakulni egy új, de már egyéni szín, jelleg, amelyre az amerikai nép épp olyan büszke lesz, mint bármelyik európai nép a saját kultúrájára. Minden nemzeti kultúra önmagában álló érték, de ha megkíséreljük ráerőszakolni más nemzetek kultúrájára, hatása romboló, mert pusztít, semmisít. Akkor járunk el helyesen, ha nem avatkozunk bele az isteni műbe, ha hagyjuk, hogy az isteni szikra hasson, dolgozzon, alakítson, formáljon Amerikában amerikai módon, Európában európai módon, Németországban német módon, Magyarországon magyar módon. Hagyjuk tehát hogy az angolszász kultúra forrásvize az újvüágban öntözze, termékenyítse a földet, de ugyanakkor ne apasszuk el más kultúrák forrásait. 9 A francia—német vezetésű egyesült Európát ellenezné Anglia, az angol vezetésű Európát ellenezné Oroszország, az orosz vezetésű Európát pedig elleneznék a nyugati hatalmak, beleértve Amerikát is. Ilyen körülmények között az Európai Egyesült Államok csak valamelyik európai nagyhatalom abszolút hatalmának nyomására jöhetne létre, és csak addig tartana, amíg az abszolút hatalom nyomása tart. (Lásd a Római Birodalom példáját.) Ha pedig minden emberi számítás ellenére, valamely előreláthatatlan csoda folytán az Európai Egyesült Államok belátható időn belül megvalósulna, s annak Magyarország is tagja lenne, felmerül a kérdés: hogyan alakulna Magyarország sorsa és jövője az egyesült Európa keretében? • A magyar történettanítás egyik hírhedt tévedése: Szent István bevezette a magyar népet a nyugati, keresztény kultúrközösségbe. A magyar történettanítás eme tétele szó- és betűszerinti valótlanság, mert nyugati keresztény kultúrközösség abban az időben egyszerűen nem létezett. De, hogy mennyire bele-ette magát ez a hamis nézet a magyar lélekbe, arra igen jellemző példa a következő idézet az egyik amerikai magyar hetilapból: /1/ „(Szent István) szigorú erkölcsű a Nagy Ottók fajtájából.” Hát a Nagy Ottók fajtája tipikus képe az akkori nyugati, keresztény kultúrának. Maga Nagy Ottó, Géza fejedelem kortársa öt pápai bullát hamisított azért, hogy Magyarországot a salzburgi érsekség hatáskörébe vonja; azért, hogy a kereszténység terjedése címén politikai hatalmát kiterjessze Magyarország fölé. Nagy Ottónak ebben a lépésében, mint egy csöpp vízben az óceán, benne van az egész nyugati, keresztény (Folytatás a 8. oldalon) Vitafórum; AZ EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A MAGYARSÁG Irta: Baranyai Lajos aiiiipiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiM
