Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

1971. március hó

«ITTVAKÜfcT

5. oldal

■ .... '~-00~ -js."—

A

KERESZT ES KARD MOZGALOM

IH|

HANGJA

C*ak önzetlen emberek önzetlen viui előre t inzgjrftr ügyet!

i_____ - -— ___ ----- --•

TISZTÁZZUK A FOGALMAKAT!

Az Úrnak 1971-es esztendejében a címként használt kifejezés rendkívül komplikált kérdésnek számít. A sok rétegeződés igen megnehezíti a kérdés komplexumnak a világos és egyszerű magyarázatát.

Sokan talán azt gondolják, hogy az alapban az emigrációs csoportok egyek, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Itt van a legnagyobb tévedésünk. A legfiatalabbak közül, akik napjainkban jöttek közénk, igen sokan vannak, akik azt hangoztatják, hogy ők nem akarnak magyarnak maradni. Arra a kérdésünkre, hogy akkor miért beszélnek magyarul, magyar szívet ölő választ adnak: azért, mert ezt a nyelvet tudjuk jelenleg beszélni, de amint megtanuljuk a másikat, még a hírét sem akarjuk hallani annak, amit magyarnak hívnak. Vannak óvatosabbak, illetve jobban fertőzöttek közöttünk, akik azt hirdetik, hogy a bolsevizmus lassan de biztosan meg fogja hódítani a szabad világot, ezért nem kapcsolódnak be a hazafias szellemű emigrációs szervezetekbe, mert ez hazatérésük alkalmával otthon, igen rossz pontnak fog számítani. . .

Szerény véleményem szerint ezeknek a megtérítésére a jelen pillanatban ne fecséreljünk időt, mert az idő rendkívül sürgeti a magyar jövő szolgáit, hogy végre találják meg egymás kezét és cselekedjenek a közös elhatározásaik alapján. De amíg odáig el érünk, tisztáznunk kell több téves és káros fogalmat.

Magyar Testvéreim! — előre is kérek mindenkit, hogy ami most következik, azzal senkit szándékosan bántani nem akarok, az senki ellen nem szól. Javaslatommal csupán csak az örök magyarságot akarom szolgálni. Lehet, hogy egyeseknek fájni fog, de a nemzet életében sohasem egyes személyek érdekei a mérvadók, hanem az egyetemes nemzetéi. El kell jutnunk végre a sok szenvedés és megaláztatások után oda, hogy az “én” szócskát törüljük ki a szótárunkból mindaddig, amíg a nemzetünk ügyét, jövőjét egyenesbe nem hoztuk.

Eggyel legyünk már most tisztában: nemzetünk ügyét és képviseletét soha nem szabad egyetlen külhatalom politikai kocsijához kapcsolni, és azt úgy hirdetni, hogy csak ez az egyetlen járható magyar út.

Politikával foglalkozóknak felidézem prof. Shokótu Faisi japán történész megjegyzését rólunk: “Harminc év szemléletével meg kell állapítanom — írja a történész — igaz magyar történetírás sem a Habsburg, sem a Horthy korszak alatt nem létezett.” Mi pedig nyugodt lélekkel hozzá tehetjük: a jelenlegi kommunista rendszerben sem létezik. A valóságos faji mítoszok alapján dolgozó történész ebben a gárdában nem létezik, mert hogyan is értékelnék azok a mítoszok erejét és igazságát, akik saját “Nemzeti Krónikájuk” hitelét is lerontották? Vonjuk le a tanulságot: aki

nem ismeri nemzete igaz történelmét, faji tulajdonságait, az hamar hamis politikai útra tér. A végső tanulság pedig az, sem Washington, London, Róma, Párizs, Bonn vagy Moszkva érdekei alapján magyar politikát csinálni nem szabad, mert az egyik sem képviseli a magyar jövőt.

Megállapításaimat a “Mérleg” című könyv idézeteivel igazolom.

Dicsérgetést, vállveregetést kaptunk ugyan eleget a történelem folyamán, de abból egy nemzet nem élhet meg.

“Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védelmezője” — mondta II. Pius pápa 1456-ban. Több azonban nem történt az érdekünkben.

Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke, 1910 április 2-án a következő kijelentést tette: “Nincsen kitünőbb történelem, mint a magyar nemzet történelme. Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország már gátolta a barbarizmus terjedését, és megvédte a civilizált világ biztonságát. Ezért az egész civilizáció adósa Magyarországnak. ’ ’

“Budapest többé nem egy városnév, hanem a szabadság szimbóluma.” Ezt D. D. Eisenhower, az USA elnöke 1956-ban mondotta.

Mindenki csak a dicsérgetésnél maradt. Népünk elmondhatja Petőfivel: “Szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar.” A magyar nép sorsa pedig még “mohibb”, még “mohácsibb” lett!

A magyar politikusoknak a történelem meteorológiai műszerei új világ kezdetét mutatják. A közelgő viharok villámai már cikáznak. Napjainkig még az erőnek a társadalmi rendje uralkodott, mely ingatag és törékeny. A rabszolgás—jobbágyős társadalmi rend elmúlt. Elmúlik a kapitalizmus is, és vele együtt a történelem süllyesztőjébe kerül a kommunizmus is. Idézem dr. Málnási Ödön örökértékű mondását: Elnyűtt, ócska társadalmat nem lehet foltozni. Senki nem hasít új ruhából foltot, hogy az ócska ruhára vesse..

Nagyon kérem a gondolkodókat, hogy jól gondolják át az idézeteket, és csak azután tegyenek bírálatot a javaslatom felett.

Javaslom, hogy mindazok a magyar szervek, függetlenül attól, hogy a második világháború előtt, alatt vagy annak utána milyen politikai álláspontjuk volt, akik a hosszú emigrációs tapasztalataik vagy az otthoni szenvedések alapján már leszűrték, hogy az úgynevezett időközi nagyhatalmak népünket mindig magára hagyták, végülis tudomásul vegyék, hogy csak önmagunk tudásában és csak saját erőnkben bízhatunk. Akik megértették az idők szavát, és szolgálni akarják a tiszta magyar útat, azok részére össze kell hozni egy tanácskozó fórumot, minden csatlakozó szervnek teljes függetlensége mellett — mondjuk — “Nemzeti Front”

néven. (Persze a végleges névről a tanácskozó testület döntsön.)

A jövőben ennek a frontnak kellene megjelölnie mindazokat a feladatokat, amelyeknek szolgálatát viszont mindnyájunknak követni kell teljes hűséggel társadalmi, nemzetpolitikai, ifjúság nevelési és katonai vonalon egyaránt.

Nagyon örvendetes, ha némely honfitársunknak sikerült a különböző országok politikai életébe bekapcsolódva magasabb beosztásokba jutni. De ez ne azt jelentse, hogy eltávolodjanak a magyar ügy szolgálatától. Sőt kettőzötten szolgálniok kell elnyomott népünk ügyét azzal, hogy az ottan letett esküjük megsértése nélkül, de magyar hűséggel beadagolják az uralkodó politikai vezetőknek a közös magyar fórum döntéseit.

A magyar tudás és összefogott politikai erő nagy dolgokat tudna művelni, csak merjünk akarni! Számtalan példa van előttünk. E rövid írás keretében részletekbe nem akarok bocsátkozni, most csak a fő elv szükségességének a fontosságát hirdetem meg.

Én magam lennék a legboldogabb, ha már szolgálhatnám a Nemzeti Frontnak magyar szívből és érdekből fakadó döntéseit.

Sokan felvethetik a kérdést, hogy milyen társadalmi formát kívánunk a jövő magyarsága számára. Feleletem igen rövid: gyere el és fogjunk össze, de hogy az kapitalista vagy kommunista nem lesz, az biztos!

Ennek létrehozására is tervezzük a szabadságharcunk 15. évfordulója alkalmából a New Yorkban, 1971 október 22, 23 és 24-én megtartandó “Szabadságharcos Szellemi Kongreszszus”-t.

Készüljünk rá és legyünk ott minél többen, hogy valóban ne csak álmodjunk a magyar nemzeti függetlenségről, hanem valóság is legyen abból.

Elmefuttatásomat Márton Áron megszívlelendő szavaival fejezem be: “A hitet munkával, küzdelemmel újra meg újra meg kell szereznünk, egyéniségünk és műveltségünk fokához alkalmaznunk.”

Vasvári Zoltán

A LÖVÉSZ MOZGALOM HÍREI

A lövészek részére 1971 február 27—28-án téli gyakorlatot tart a lövész központi parancsnokság a Pennsylvania-! tanyán. Beérkezés 27-én 14:00 óráig, öltözet: téli gyakorló.

•

A leány-lövészek részére vezetői továbbképzést tartunk 1971 március 7-én a Passaic-i lövész-otthonban. Lányoknak megjelenés délelőtt 10-kor — egyenruhában. Hideg élelmet mindenki hozzon magával. Az oktatás este 6- ig tart.

•

Vasvári Zoltánnak, a KKM vezetőjének a telefonszáma megváltozott. Az új szám: (201) 546—5342.

I

I

i

i

■

■

■

■

■

■

I

i

I

■

■

■

i

i

i

I

I

I

I

i

i

i

i

i

i

I

I

I

I

i

i

i

i

i

■

I

I

I

I

■

■

■

■

■

I

■

I

I

■

i

■

■

i

■

■

i

i

I

■

i

s

I

I

I

I

I

I

■

I

■

I

I

I

1

I

I

I

■

I

I

I

•

I

I

I

I

I

I

I

■

I

I

I

1

■

I

I

I

I

I

■

I

■

I

■

I

I

■

I

I

I

I

Magyar

nemzeti zászlók napja

Százhuszonhárom évvel eze- i lőtt, március tizenötödikén sza- i valta el Petőfi Sándor a Magyar ! Nemzeti Múzeum őrfájának tő- ' vében híres “Talpra Magyar” j szózatát: . . .a Magyarok Iste- j nére esküszünk, hogy rabok to- J vább nem leszünk... Ez volt « a magyar szabadságharc és füg- i getlenségi háború (1848—1849) I kezdete is egyben, amely az ' orosz hadsereg beavatkozásával ' 1849 október 6-án, az Aradi Ti- { zenhárom tragikus mártírhalá- J Iával olyan szörnyű véget ért.

Mindkét dátumot: március 15- » ét és október 6-át, vagyis a kéz- i det és a vég napját, a magyar- i ság azóta is minden évben ke- ! gyelettel és elmélyedő emléke- | zéssel tartja meg. Nemzetünk { harmadik szabadságharca volt J ez ősi függetlenségünk vissza- J szerzéséért.

Az elsőt még 1046-ban vívta i meg, a Szent István által behí- i vott idegenek tűrhetetlen ural- S ma ellen, az akkorra már egysé- { ges nemzetté forrott hét honfog- i laló (Nyék, Megyer vagy Ma- i gyár, Kürt-Gyarmat, Jenő, Kéri S s Keszi) néptörzs népe és hadve- | zérei (Buda és Bonyha erdőelvi vezérek irányítása mellett) nagy sikerrel, habár a teljes függetlenséget csak 28 év harcai után — a híres mogyoródi csatában i Szent László, a felszabadító ! (Rex Liberator) tudta kivívni a \ nemzetnek.

A másodikat nyolc éven át j (1703—1711) Rákóczi Ferenc, er- j délyi és magyar vezérlő fejede- j lem (princeps et C.R.H.S. dux) i vívta hűséges népi seregeivel, I amely azután a nagymajtényi j síkon végkimerülésben bukott I el, ahol a régi dicső hétsávos j nemzeti zászlóinkat, eme sza- j badságharcunk szent jelvényeit, J a győzők régi szokás szerint el- J égették.

A harmadik szabadságharc al- I kalmával már senki sem emlé- ! kezett ezekre a régi szabadság- | zászlókra és nemzeti lobogóink- { ra. Egy példány a bécsi Kriegs- J museumban maradt fenn muta- j tóban, mint hadi zsákmánya a J császáriaknak. Így 1848 március , 15-én, az akkor Európa-szerte J divatos “trikolor” lett a polgári j szabadságjogok és a szabadság- J harc jelvénye.

Az osztrák és orosz írók láza- i dásnak és (törvénytelen) fórra- ! dalomnak bélyegezték a magyar S szabadságharcot, minthogy min- j den forradalom törvénytelen. De j a mi szabadságharcaink nem j voltak sohasem forradalmak, j mert a nemzetnek ősi joga van i alkotmányos jogainak védelmé- i ben fegyverrel felkelni a királya ! ellen is. A feudális osztrák és j orosz jog ezt nem ismeri. A jo- j gos nemzeti jelvényeket így J 1711-ben Nagymajtény után, és j 1849-ben Arad után, mint tör- j vénytelen forradalmi jelvénye- j két betiltották.

A trikolor csak a kiegyezés I (1869) után lett ismét nemzeti | zászlónk, de születésnapját már- J cius 15-én tartjuk: a “Magyar j Zászlók Nap”-ján. (Ekkor ünne- J peljük a régi, lovagi és királyi j zászlóinkat is, nemzeti hagyó- i mányaink látható jeleit.)

Dr. Széli Sándor