Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

1971. március hó »ITTVAKORT 3. oldal Tovább - Trianon ellen! Trianon nem az a téma, melyet a hazafias sajtó az ötvenedik évforduló után levehet napirendről. Először is hát azt nézzük meg közelebbről, hogy amit tettünk, azt hogyan teljesítettük a magyarság örök tiltakozásából azok­kal szemben, ákik némaságra vannak ítélve, vagy idekinn, “reálpolitikai” megfontolás címén, most is hallgat­tak a tárgyról. ♦ PLAGIZÁLT REÁLPOLITIKA A némák mellett újabban feltűntek a fecsegő “reálpolitikusok”. Az ő kis­hitűségük most a “lakosságcsere” bizzar gondolatába kapaszkodott. A mindenáron való megalkuvásukat tet­szetősen aláfestették azzal, hogy “né­pi állományunkat lehetne megmenteni lakosságcserével”, és “területarányo­sítás” révén még néhány sávot is, visszakaphatna a magyarság az ő or­szágából. A megdöbbent olvasónak azonban hamarosan rá kellett jönnie arra, hogy a lakosságcsere és területará­nyosítás nem is eredeti magyar gon­dolat, hanem plagizálása a politika világában hemzsegő álhumanisták és álpacifisták most divatozó szólamai­nak. Szóval csupán szimpla utánzása azoknak, akik százezreknek vagy mil­lióknak a szülőföldjükről való áttele­pítésével úgy dobálóznak, mintha az csak holmi turistázó kéjutaztatás len­ne, aminek fejében a béke mannája hullana az égből pontosan ama tá­jakra, melyeknek emberi életét a te­lepítés mégjobban felkavarja. Persze, ahol hiányzik az élet-látás, ott ilyen lapos papír-teóriákkal lehet csak űzni “reálpolitikát”. ♦ AZ EZERÉVES ORSZÁG NEMZE­TISÉGEI NEM “IDEGENEK”. A trianoni kérdés nemzetiségi prob­lémájába azonban néha azok is bele­gabalyodtak, akiket nem bódított el a reálpolitika mákonya. Fejtegetéseik­ből sokszor a legdöntőbb tények hiá­nyoztak, és elégé nem domborult ki azokból, hogy mi volt a trianoni Ítélet leginkább kibicsaklott alapja. Az 1910-es népszámlálásra való hi­vatkozással, általános szokás úgy em­legetni, hogy Egészmagyarország la­kosai közül 51 százalék volt “magyar” és 49 százalék “idegen” nemzetiségű. A “magyar” és az “idegen” arány­számot így állítani egymás mellé vagy egymással szembe — tökélete­sen megtévesztő, éppen a lényeget il­letően. Mert a trianoni békeparancs Egészmagyarországnak sem a népes­ségét, sem a területét nem osztotta ketté, — vagyis nem csinált be­lőle egy “magyarok országát” és egy “idegenek országát”. Mi alapon lehet a románokat, a szlovákokat és ruté­neket, a horvátokat és szerbeket — valamint a német, olasz, török, bul­­gár és örmény nemzetiségeket “ide­gen” név alatt egykalapalá sorolni, amikor mindezek tizenegy különböző népcsaládhoz tartoznak, és egymás­sal még csak nem is népi rokonok??? Egyetlen kapcsolatuk egymásközt az, hogy valamennyien a központi ma­gyar kultúrfejlődés alanyai voltak, és századokon át a magyar fővárosból kiinduló civilizálás segítette őket a középkorból a legújabb korba jutni. Egymással tehát még szellemi kap­csolatba is csak az országbirtokló ma­gyarságon keresztül kerültek. “Ide­gen” gyűjtőnevük ezekszerint teljesen hamis, mert az abszolúte semmi tény­szerűséget nem fejez ki, — nem is szólva arról, hogy fél vagy egész évezreden át, egyikük sem volt idegen a Kárpátmedence népi közösségében. A tényleges és valóságos helyzet a trianoni döntés idejében is az volt, hogy Egészmagyarország lakosai kö­zül csupán 14.5 százalékos volt a ro­mán nemzetiség száma, 9 százalékos a szlovák népé, 2.5 százalékos a ru­téneké, — 8.5 százalékos a horvát nép és 5 százalékos a szerb nemzetiség arányszáma. Az is tény tehát, hogy Egészmagyarország a románszárma­­zásúakkal szemben 85.5 százalékos nem-román embernek volt a hazája, — a szlovákokkal szemben pedig 91 százalék nem-szlováknak, a rutének­kel szemben 97.5 százalék nem-rutén­nek, a horvátokkal szemben 91.5 szá­zalék nem-horvátnak, és a szerbekkel szemben 95 százalék nem-szerbnek. Vitathatatlan tény ez, és egymagában is mond annyit, mintha megejtették volna a népszavazást! ! ! Minden más nemzetiségi számará­nyosítás vagy ostoba, vagy felelőtlen, vagy bűnös kevergetése a számoknak, és elködösítése a nagyharanggal hir­detett többségi elvnek! Ezt a nyolc-kilencszeres fölényt nem szabad kifelejteni a perünkből úgy, ahogyan a népszavazást “elfe­lejtették” Trianonban a diktátorok. ♦ ÁLLAMNYELV — ANYANYELV A “nemzetiségi sérelmet” legembe­ribben és legpéldázhatóbban az anya­nyelv jogának a sérelme jelenti. Az államigazgatás homogén államnyel­ven folyik a legkívánatosabb sima­sággal. Egészmagyarországon mi más le­hetett volna az államnyelv, mint a magyar? Szavazás esetén, ha min­den nem-magyar nemzetiségű a saját anyanyelvére adta volna le a szava­zatát, akkor is abszolút többség esett volna a magyar államnyelvre, de még annál is sokkal több. Képtelenség el­képzelni, hogy volt nemzetiségeink kö­zül bármely másik, akár a 14 száza­lékos románoknak, akár a 8—9 száza­lékos horvátoknak, németeknek vagy szlovákoknak az anyanyelvére szava­zott volna, mint államnyelvre, a ma­gyar nyelvvel szemben. A magyar ál­lamnyelv tehát nem jelenthette az anyanyelv jogsérelmét egyetlen nem­zetiség számára sem, mert egyszerű­en nem is lehetett volna mást válasz­tani a helyébe. ♦ AZ ELŐNYÖK FONTOSABBAK, MINT A PAPÍR-JOGOK. Nem a magyar államnyelv, hanem az államigazgatás fejlődése hozta ma­gával a nemzetiségek anyanyelvi sé­relmeit. De a magyar államvezetés mulasztásának mértékét ezen a téren nehéz volna mai szemmel visszanéző­­en megállapítani. Már csak azért is, mert a honfoglalás korától kétségte­len volt, hogy nemzetiségeink fiai — magyar nyelven — a magyarországi kultúra építői voltak, s nevükkel Ma­gyarország történetébe írták be az ő nemzetiségeik konstruktív értékeit. A mai magyar szem mégis mulasz­tást lát abban, hogy nemzetiségeink, privát életük keretein túl, dacára tel­jesjogú állampolgárságuknak, a közé­letben nehezen mozoghattak a saját anyanyelvükön. Visszanézően azon­ban ki vethet követ a magyarra, ami­kor a világ legnagyobb és legmoder­nebb népi-mozaik állama, az Észak­amerikai Egyesült Államok e tekin­tetben máig sem jutott odáig, mint Magyarország száz évvel ezelőtt? Mindenesetre hasznos lett volna, ha Egészmagyarországon már kultúr - autonómiákkal találták volna szem­ben magukat a trianoni békeparancs­­noklók. És mert később a Kárpátok vidékére is rászakadt marxi-lenini vüágszemlélet az anyanyelven kívül semmi más emberi megkülönbözte­tést nem ismer el, — talán még Pá­rizsban is másként írták volna a bé­keparancsot a magyarok számára. Az Amerikai Egyesült Államokkal való összehasonlításból még a jövő számára is lehet tanulságot nyerni. Az Egyesült Államok ugyanis teljesen nemzetiségi állam, de nemzetiségi sé­relmek nélkül. Állami életében tehát van valami olyan megnyugtató erő­hatás, ami nyomosabb a népi külön­bözőségeknél, és ami feledteti azt is, hogy nemzetiségi nyelven nem lehet boldogulni az államigazgatás terüle­tén. Mi más lehet ez a megnyugtató erőhatás, mint a biztonságérzet és az anyagi egzisztencia megteremtésének viszonylagosan igen jó lehetősége? Mindkettőt ki lehet munkálni Egész­magyarország területén is! ♦ ARÁNYTALAN TERÜLETOSZTOGATÁSOK A nemzetiségi arányszám helyes át­tekintése az ország-szabdalás kérdé­sére is kihat. Ha már területek oszto­gatásáig gémberedett a trianoni “bé­kemű”, akkor az csakis az egy-egy igénylő nemzetiség arányszáma sze­rint kellett volna hogy történjék. Ezesetben Egészmagyarország te­rületéből a románok körülbelül 47 Néhány hét óta alig esik szó Kíná­ról a világsajtóban. Azt lehetne hin­ni, hogy a kínai nép lemondott a hadi készülődésről, és a “világbékét” hir­detők közé állt. Tévedés. Kína tovább fejleszti a hadierejét, és hatalmas le­számolásra készül, ami először az oro­szokat, másodsorban Amerikát és a többi nagyhatalmakat fogja érinteni. E készülődésről legújabban az ame­rikai “légi spion” ad jelentést, ame­lyet a Deutsche N. Zeitung is közöl, 1971. január 19-i számában. Az amerikai légi spion megállapí­totta, hogy Peking nemcsak az atom- és rakétafegyver gyártása terén mu­tat nagy haladást, hanem a konven­cionális fegyverkezés terén is. A fel­derítő “űrhajó” a következőket jelen­ti erről: “A kínai hadfelszerelési ipar de­­, centralizálása. folyamatosan halad előre. Azt most már nem lehet “egy­­csapásra” megsemmisíteni (mint az oroszok vélik). A fontos gyárüzeme­ket szétszórták az egész ország terű létén, különösen a Himalája völgye­ibe. Nemcsak a rendes hadsereg tagjai, hanem a “milizia” katonái is kitűnő gyalogsági fegyverekkel vannak fel­szerelve, amelyeket Kína maga gyár­tott. E fegyverek között van a szin­tén kínai gyártmányú, nagyképességü páncéltörő, óriási mennyiségű grá­nátvető és a veszedelmes “egyember­­rakéta”, amelyet Vietnámban kitü­nően használnak. Ható távolsága 8— 10 kilométer. Peking célja a történelem eddigi legnagyobb hadseregének a felállítá­sa: 100 millió embert fegyverbe! ezer négyzetkilométerhez juthattak volna 104 ezer helyett, a szlovákok körülbelül 30 ezerhez 60 ezer helyett, a horvátok és szerbek pedig együtte­sen is csak 44 ezer négyzetkilométer­hez 62 és félezer helyett. Erre a számarányosításra — igen örvendetesen — Tömöry Jenő tábor­nok is rámutatott az 50. évforduló esz­tendejében. ♦ A trianoni Ítélet szerinti területa­ránytalanság oly durván szembeötlő, hogy az mindenkor a legerősebb fegy­ver Magyarország mellett, és nyom­ban döntő erővel használható fel, mi­helyt a józan békerendezésnek a leg­kisebb jele mutatkozik a világon. Mert nyilvánvalóan abszurdum, hogy az “igénylők”, akik együttesen is csak egyharmad részét tették ki Egészma­gyarország népességének, — kéthar­mad részt kapjanak az ország terüle­téből, és egyharmad rész maradjon a népesség szétszakadni nem akaró két­harmadának, vagy aztán ebből a két­harmadból is milliók kerüljenek más nyelvű államokba, de ugyancsak mint nemzeti kisebbségek. Az élethez alig tartozó holt számok is kimutatják azt az aránytalanságot, ami feldúlta a Kárpátmedence életét. Igazságot az okos hiába keres az életben, de aki megalkuszik az igaz­ságtalansággal, az egyenesen kizárja az életből az erkölcsi és szellemi ér­tékek érvényesülésének még a lehe­tőségét is. Tovább — Trianon ellen! (Sz. L.) A kínai légi haderő javított MIG-21 gépe megfelel az amerikai Phantom gép képességének. Ezt a gépet már nagyszámban, szalagon gyártják. 400 példányt kap belőle Pakisztán és Észak-Kórea. Ezenkívül megépítették a “düsen-bombázót”, amelynek na­gyobb hatótávolsága van, mint az amerikai B—52-nek. Az interkontinentális rakéta építé­sét úgy látszik, megszüntették. Már hónapokkal ezelőtt megszerkesztettek egy távrakétát, amelynek hatótávol­sága a Himalájától Afrika keleti part­jáig terjed. Ennek kipróbálása eddig nem történt meg.” Eddig szól az amerikai légi spion jelentése. Nekünk, magyaroknak re­ménységet jelent Kína hatalmas had­ereje, mert másban már nem bízha­tunk a világon. A fenti hírrel kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy a német nagy­ipar — ahelyett, hogy szabotálná a Szovjet hadi készülődését — inkáb tá­mogatja. Megegyezett Szovjetoroszor­­szággal, hogy teherautó-gyárakat fog építeni és gyártani ott. Egyelőre száz­ezer teherautó előállításáról van szó. Ennyit kaptak az oroszok Amerikától is a második világháborúban, s azzal biztosították a gyors előnyomulást a hadszíntéren, és végül a győzelmet is. “A szovjet vörös hadsereg gyorsan eljutna ma is a túlsúlyban levő páncé­los hadseregével a Csatornáig, ha meg lenne hozzá a teherszállító hadereje. Ezt akarják most a német nagyiparo­sok lehetővé tenni” — írja az idézett lap. Szőllősy Sándor KÍNA INDULÓBAN

Next

/
Thumbnails
Contents