Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
8. oldal ___________________________________________________ irtva Köfct ________________________________________ __________________1971. február hó VIGYÁZAT POGÁNY! HIDVERÉS INDULT A VATIKÁNBÓL ? A torontói Magyar Élet december 12-i számának első oldalán jelent meg “Karácsonyi ajándék Budapestről” címen — Pogány András cikke. Első olvasásra úgy tűnik, mintha íróját határtalan emigráns lelkesedés ösztökélte volna ennek a cikknek a megírására, hogy valamilyen formában tiltakozzék a Kádár-rezsim legújabb propaganda merénylete ellen, mert emigrációnkat elárasztotta a legújabb magyar elemi iskolás olvasókönyvekkel. Feltételezem, hogy Pogány András nem gondolt komolyan arra, hogy ezekben a mai Magyarországon kiadott iskoláskönyvekben — hősöknek azokat fogják feltűntetni a jövő nemzedéke előtt, akik 1944-ben “összevissza szabotáltak életre-halálra” és “jól összekutyulták az iratokat a hadtestparancsnokságokon”, amikoris a nemzet egyöntetűen az “utolsó golyóig” harcolt. Nem gondolt arra, hogy ilyen iskoláskönyveket nyomtatnak majd Magyarországon az elkövetkező huszonöt év alatt. De ha Pogány András erre gondolt 1944-ben, akkor most beláthatta, hogy mennyire tévedett. Vajon mire jó ez az eső utáni köpönyeg akkor, amikor Pogány András is részese volt a jelen állapotok előkészítésének, a Hídfő 1970. október 10-i számában megjelent leleplezés szerit? Lehet, hogy vannak egyesek, akik azt hiszik, hogy ez az emigráció már teljesen megkukult és mindent ‘bevesz’. Valahogy a józan paraszti ész azt diktálja, hogy itt valami nem stimmel. Amennyiben a Pogány András ellenállási mozgalomban való résztvételének “feljegyzése”, mely “Szomorú dokumentáció” címmel látott napvilágot a fentebb említett Hídfő számában: igaz, akkor az előbb említett Magyar Életben megjelent cikk — nemigaz. Kétségkívül: a Szomorú dokumentáció c. Hídfő-cikk nagyon jó ajánlólevél ‘Mr. Pogeni’-nak ma Washingtonban. Az emigráció tisztes rétege előtt azonban nemcsak Pogány András, de az általa vezetett “szabadságharcos” szövetségre nézve is végzetes következményekkel járhat. Mindenesetre Pogány András a Hídfő cikkére egy szót sem nyilatkozott a mai napig. A Hídfőt elég sokan olvassák az északamerikai kontinensen, és ez a cikk bizony magyarázatra vár. Arra viszont nem mernék gondolni, hogy ott tartanak, hogy a Hídfő, így akarja elősegíteni Pogány András boldogulását Washingtonban. Visszatérve az iskoláskönyv elleni tiltakozó cikkre, mely bármily szépen is hangzik emigráns szempontból, mégiscsak eső után köpönyeg. Feltételezem, hogy Pogány András átolvassa a Magyar Hírek című “hazacsalogató újságot”, (rosszul tenné, ha nem!) amelynek 1969. november 29-i számának 7. oldalán, a harmadik hasáb első bekezdésébben Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetsége volt főtitkára “javasolta, hogy készüljön el a magyar nyelvet tanuló gyermekek számára: ABC-s könyv, nyelvkönyv és olvasókönyv, valamint magyar daloskönyv is”. Ha valaki egy kissé is tisztában van a mai hazai helyzettel, annak tudnia kellett volna, hogy ez a “javaslat” már befejezett tényként könyvelhető el a “jubileumi évvel” kapcsolatban. Hosszú hónapokkal e “javaslat” megtétele előtt, a Magyar Hírek már foglalkozott az emigrációban lévő magyar nyelvoktatással és a tankönyvhiánnyal, ahol is azonnali hazai intézkedéseket sürgettek a hiányok megszűntetésére. Ebből már akkor következtetni lehetett arra, hogy rövid hónapok alatt el fogják árasztani az emigrációt hazai tankönyvekkel. Akkor kellett volna előállni, mondjuk a “szabadságharcos” szövetség vezetőjének, mondjuk éppen Pogány Andrásnak, egy az emigrációban szerkesztett és kiadott olvasókönyv szerkesztése és kiadása tárgyában. Az elmúlt években lezajlott “gála bálok” bevételéből gondolom, futotta volna annyi olvasókönyv kiadása, hogy minden ha zalátogató honfitársunk hóna alá is tehettünk volna egyet, hogy vigye haza magával és adja oda, ha más ismerőse nincs, akkor az utcán egy gyereknek, valahol Magyarországon. Akkor most Kádár írt volna hasonló cikket a Népszabadságban, Pogány Andrást szidva, hogy a jubileumi dollárokkal “fasiszta” propaganda is érkezett az országba. De, gondolom, sokkal nagyobb hatása lett volna az olvasókönyveknek, mint a pár évvel ezelőtt hazaküldött “intelmek”-nek Kádár Jánoshoz címezve. Ez a szóban forgó cikk csak negatívum, ami még propagandát is csinál az emigrációban nem kívánatos olvasókönyveknek. Ezeken az olvasókönyveken különben, semmi meglepődni való nincs. Annyit már megtanulhatott minden emigráns, hogy a bolsevik propaganda terjesztésére minden eszköz rendelkezésre áll, amíg például egy Karpov: Műszaki Hőtan-t, még dollárért sem lehet megkapni. De ha már minden jóindulat mellett, Pogány András ellensúlyozni próbálta a hazai propagandaakciót, akkor pozitívumként sokkal célszerűbb lett volna a Münchenben megjelent “Virágoskert” című olvasókönyvnek a propagálása. Ezt nagyrészben az ott tanuló magyar diákok készítették. . . Jóllehet,emigráns szempontból is van követelni való, de a kettő közül mégiscsak hasznosabb dolog lett volna mind az időt, mind a papírt ez utóbbinak az ismertetésére fordítani, mert kinek van szüksége Magyarországon nyomtatott propagandára, amikor emigráns termékek is rendelkezésre állanak?! A nyelvkönyv, az olvasókönyv és a daloskönyv még majd ezután jön — hazai kiadásban. Nem az ideérkezésük után kell róluk írogatni,de előtte tudunk-e valamit tenni annak az érdekében, hogy a hazulról jött propaganda előtt gyermekeink kezébe adjuk az emigráció termékét, bizonyságául annak, hogy törődünk a jövő generációval, nem csak utólagos siránkozással, de tettekkel is, mert ez is “szabadságharc”, melyen nem csak a jelenünk, de elbukhat a jövőnk is, nem az ellenséges túlerő, de saját gyámoltalanságunk miatt. Sokan észre sem veszik, hogy szókincsünkben rengeteg azonos értelmű, vagy hasonló jelentésű szavunk van. Ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére bőven választhatunk más és más szót, vagy bőven érzékeltethetjük a fogalom árnyalatait. Tessék két példa: A "FIÜ” szó változatai: ifjú, ifjonc, legény, kislegény, lurkó, fickó, kölyök, gyerkőc, kamasz, fiatalember, süldő-legény, siheder, suttyó, tacskó, srác, klapec, bikfic, ördögfióka, gyerekember, ficsúr, úrfi, kópé, surbankó, — s még bizonyára több is, mint ez a huszonhárom. A "ZSUGORI” árnyalatai: fösvény, szűkmarkú, szűkkeblű, krajcároskodó, anyagias, smucig, haszonleső, prédaleső, telhetetlen, snassz, fukar, kicsinyes, zsebrákos, garasos, irigy, rideg, skót, kuporgató, — s mindennek a tetejében: a zsugori-fajta — kap a koncon. Hát nem remek így összegyűjtve emlékezetbe idézni ezt a színpompás nyelvi tarkaságot? Valamennyit használjuk a köznyelvben is anélkül, VI. Pál pápa engedélyezte, hogy a Katolikus Egyház konzervatívnak tartott központi sajtószerve, az Osservatore Romano közzé tegyen egy okmányt, amelyet a nem-hívők kérdésével foglalkozó titkárság készített. Az okmányban a papnövendékek neveléséről van szó, és egyebek közt az is olvasható benne, hogy a papnövendékeknek tüzetesen meg kell ismerkedniük a marxista tanokkal. A tanterv előírja a “dialektikus és történelmi materializmus” mellett az új baloldali publikációk tanulmányozását, egészen azokig a művekig, amelyeket a különböző marxista irányok zűrzavarában revizionistákként tartanak számon. “A tantervi előírásnál talán még érdekesebb az indokolás. Ez ugyanis megvilágítja, hogy a Szentszék a dialógusnak sokkal mélyebb értelmet tulajdonít, mint ahogy azt eddig hitték, s egészen új megvilágításba kerül a ralliement (csatlakozás) koncepciója” — olvasható a ‘Magyar Nemzet’ 1970. december 6-i számában. A Neue Zürcher Zeitung pedig kiemeli, hogy a kommunizmussal kapcsolatban ebben az okmányban szerepel először a ‘szövetséges’ és az ‘együttműködés’ kifejezés. A svájci lap még hozzáteszi: “Ezzel az Egyház tudtul adja, hogy magától értetődőnek tartja a hídverés hipitézisét a kommunisták felé”. De most figyelem! “A kereszténység évkönyveinek oldalain más sem akad, mint szélhámosság által szított fanatizmus” — tanítják a kommunista ‘szövetségesek’ oldalán. A keresztény Egyház krónikáiban is “csak tudatlan és oktalan csalók szerepelnek” a marxistáknak a szótárában, akik “valószínűtlen meséket koholnak és regélnek a csodálatos újságokra mohón vágyó és az ésszel szemben immúnis, gyenge elméjű csőcseléknek”. Ismeri az eféle vörös tanításokat a ‘csatlakozás’ nagymestere: König bécsi bíboros??? zet, felelősebb legyen, amikor munkabeszüntetést határoz el, mely az egész közgazdaságra károsan hat, és nemzeti veszedelmet is okozhat (mint pl. az áramszolgáltatás megszűnte). A javaslat nem érintette az úgynevezett “vad sztrájk” kérdését, pedig az utóbbi években az ilyen nagyon elharapózott Angliában. Igen sok esetben megtörtént, hogy a munkásság egy-egy makacs felbujtó köré sorakozott, és szakszervezeti döntés nélkül, nemegyszer annak tilalma ellenére sztrájkba fogott. A vad-sztrájkolókra aligha lesz hatása az új törvénynek, de mostani kezdeményezés útján talán épp Angliából indul majd ki az egész sztrájkjog korszerűsítése, amire már égető szükség volna, hiszen az egész alig egy lépéssel van előbbre, mint a fáraók korában volt. «ITTVAKÖfct Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOB Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cim — CoiTesp. Offices: USA: HungáriaSzabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P.O.Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35c Printed by Classic Printing Corporation 0527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 Homonnay János CSODA-GAZDAG A NYELVÜNK! „FASISTA” TÖRVÉNYJAVASLAT ANGLIÁBAN! A konzervatív kormány nyújtotta be. Csak “fél-fasiszta” ugyan, de így is elég komoly. Két jelentős pontja van. Egyik: a sztrájkot, annak elhatározásától számított két hónapon belül nem szabad megkezdeni. A másik az, hogy törvénytelen sztrájk esetén a sértett vállalat kártérítést követelhet a szakszervezettől. Az első rendelkezés azt kívánja biztosítani, hogy a munka abbanhagyására felizgult munkás tömeg megcondolodjon, és így tárgyalóképessé váljon. A második intézkedéssel pedig el akarja érni a kormány, a munkásság saját intézménye, a szakszervehogy gazdag magyar szókincsünk tudatos volna bennünk. Hazai tudósítás szerint befejezéshez közeleg a magyar SZINONIMASZÓTÁR összeállítása. Vaskos kötetben egyelőre 17.000 alapszó változatait fogja egybe, de számítani lehet arra,hogy a további kiadások jelentékenyen bővülnek majd. Részint mert tovább folyik a tudományos kutatómunka, másrészről pedig várható, hogy a szótárat böngésző nagyközönség még több szinonim-szót talál az élő nyelvben, és majd be is küldi azokat. Érdekességén és nyelvi értékén kívül kitűnő segédeszköz is lesz a SZINONIMA-SZÓTÁR a hivatásos vagy amatőr írók, valamint lektorok számára, akiknek stílusérzékét bántja az, ha egy mondatban, vagy ugyanabban a bekezdésben azonos szavak többször fordulnak elő, de hirtelen nem jut eszükbe más, azonosértelmű szó. Jöjjön külföldre is, mihamarabb ez a szótár! Fiataljaink már úgyis únni kezdik az idegen nyelvek zsugori sivárságát.
