Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
6. oldal MimAKdfet 1971. február hó SOLYMÁSZAT ÉS A SZELLEMI EMBER Nem vagyok ornitológus. A solymászat egész életemben csak mint az Ember földi rendeltetésének teljesítséhez egyik eszköz érdekelt. Minden elmélet falra hányt borsó, ha nincs gyakorlati értéke, amíg azt az emberi társadalom javára gyakarlatilag alkalmazni nem lehet. Sohasem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy az Ember anyagi és széllé mi lény egyidejűleg, tehát minden rajta kívül álló kérdéssel mindkét szempontól egyidejűleg foglalkoznunk kell. A jelen soraim megírása előtt, vonatkozó ismereteim felfrissítése végett, elolvastam Vönöcki Schenk Jakab: A magyar őshaza solymászmadarai (Turul Kiadó, New York, 1969) című könyvét, a végén található forrásmunka jegyzékkel együtt. Utána megnéztem a budapesti mozikban éppen most vándorúton járó "Magas iskola (rendezte Gál István; szereplők: Meszléri Judit, Bánki György, Anton Andorof) című filmet. Vönöcki könyvét bárki megszerezheti a külföldi könyvkereskedések útján és elolvashatja, a filmhez azonban nehezen juthat. Ezért szükségesnek tartom, hogy röviden jellemezzem azt. A film technikai megrendezése, összevágása kifogástalan. A solymászatra vonatkozó felvételei gyönyörűek. Szakszempontból nem kimerítőek de hitelesek. Ám a solymászat csak keret a filmjátékhoz, amely nem érdemelt ennyire szép keretet, mivel a hippiknél kötelező nő-közösségeket állítja be a központba, és a mindenkire vállalkozó nő indítóokait szentimentális szólamokkal nemessé akarja finomítani. Dicséretre válik a rendezőnek, (vagy a forgatókönyv írójának?) hogy éppen egy mai városi, életerős és önérzetes fiatalember, és nem egy megémelyedett "reakciós” öreg ürge undorodik meg ettől az életmódtól, s így a rendezett jellemű és lelkületű ifjúságnak megérdemelten elégtételt ad. Mózes I. könyve (1, 27-29) szerint az Úr az embernek adta az egész teremtett világot, hogy hatalma alá hajtsa. Nem lehet kétséges azonban, hogy ezt nem a mózesi faji felsőbbrendűségi szellemben, hanem az egész emberiségre kiterjedő jogegyenlőség gondolatában és a krisztusi felebaráti szeretet jegyében kell értelmezni, tehát nem vonatkozhat embernek emberrel szembeni viszonylatára. A földi élet létért való küzdelemben telik el. A földi teremtmények ennek során egymást falják fel. A nem szellemi teremtmények világában a létért való küzdelem egyen súlyát a “Teremtő Szellem’’ — Természeti Törvényekkel a legtökélete-^ sebben szabályozta, az emberi élet egyensúlyának biztosítását azonban a szellemi és gondolkodó emberre ruházata. Az embernek tehát önmagának kell megtalálnia azt az ethikai határt és önmérsékletet, amely szerint az Úr által adott hatalmat a Föld felett gyakorolnia kell. Ennek a fel nem ismerése az ember részéről visszaélést vagy szellemi tébolyt jelent, és mindig chaost eredményez. A fentiek alapján az Embernek joga van ahhoz, hogy a vérremenő ragadozókat gyakorlati életében saját céljaira felhasználja. Az anyagi embert igazolja az a tény, hogy a sólyomfélék vadászatra való felhasználására elsősorban nyilvánvalóan a "repülő hús” megszerzése indította. Hiszen a sólyomfélék származási helyei a Földnek olyan területei, amelyeken a növényzet csak tengődik (magas hegység, terméketlen pusztaság), tehát a hús a főtáplálék. A szellemi embertől viszont nem lehet elvitatni azt az érzést, ami felébred benne, amikor a szálló madárban megszemélyesítve látja a harmadik dimenzió végtelenségének urát. A sólyom idomítása révén az Ember a kíméletlen Erő, az ethikai törvényeket semmibevevő, szenvedélytől elragadott rámenősség előnyeire jött rá az anyagi világban és ellenére folytatott létért való küzdelem terén, így lett azután ebben is példaképe a sólyom. A hibát nem a sólyom, hanem az ember követte el, még pedig az az ember, aki először ismerte fel a solymászatban, vagyis a tervszerű vadászat megrendezésében az eszközt a tömegek harcra való előkészítéséhez, így kerültek bele nyakig az ember ember-elleni erőszakos harcába. Ez zel most már számolnunk kell mindaddig, amíg az egész emberi társadalom önként nem vonul vissza a legmagasabbrendű ethika szellemi határai mögé. A solymászat keletről jőve jutott el nyugatra, s ott felsőbb társadalmi rétegek szórakozási eszközévé vált. Keleten viszont at: anyagi felfogásból kiindulva, a misztikus keleti felfogásnak megfelelően, szellemi értelmezést kapott a népek mitológiája révén. Ez kétségtelenül a keleti népek magasabbrendű szellemiségét bizonyítja. Ennek megnyilvánulása a "turul” madár tisztelete, mely egyik részről az anyaföldön lejátszódó jelenetben a kíméletlen Erőnek, másik részről a negyedik dimenzió felé szárnyaló Szellemnek lett a megtestesítője, és ezen keresztül az anyagból és szellemből teremtett Ember példaképe, mint jelvény pedig, a misztikus indítéka. A solymászat tehát olyan téma, amellyel éppen misztikus vonatkozásai miatt minden olyan élő népnek foglalkoznia kell, amely ennek megértésig fel tud érni. Ehhez azonban nemcsak az eurázsiai sólyomfélékkel kell foglalkoznunk, hanem más világrészeken előfordulókkal is, mert ahol ezek a madárfélék előfordulnak, ott meg szoktuk találni a hozzájuk méltó s egymással mindig rokon népeket is (lásd Ecuadorban a „tajo” madarakat. A „turul” madár tehát nemcsak ornitológiái kérdés, hanem eszköz is, sőt szerénységében is esetleg igen fontos eszköz az emberi társadalom szellemi egységének kialakulása felé vezető úton. Budapest, 1970. december 11-én. Sujtár Elemér A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIII. évf. 2. szám — 1971. február hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 HOKKY KAROLY Az emigráns magyarok nagy családjából, bárhol jött össze egy-egy csoport, fejjel magaslott ki H o k k y Károly, Kárpátalja egykori szenátora. Szellemi értékének viszonyításához azonban nehéz volna mértéket találni. Élenjáró harcosa volt hazája elszakított északkeleti részének a trianoni időkben. Magyarjait és ruténjait védte a prágai parlamentben. A visszatérés után hathatósan segített a magyar kormányoknak abban, hogy az ő szűkebb hazáját zökkenésmentesen lehessen az ország életébe szőni. Az emigrálás nem szakította félbe élete munkáját. Történelmi adatokat gyűjtött hatalmas tömegben, feldolgozta a Kárpátaljára vonatkozó politikai történelmet, tanulmányokat, könyveket írt és adott ki, előadásokat tartott, hintette az igazság érvényesülésébe vetett hitet. Fáradhatatlan volt, és munkálkodásának eredménye gazdag hagyaték minden magyar nemzetpolitikai munkásság számára. Nyolcvanöt éves korában Clevelandból tért örök nyugovóra. T udósítónktól: SIKER ÉS MŰVÉSZETI ÖSZTÖNDÍJ Azok a magyarok, akik az ötvenes években települtek Detroitba és környékére, csak a helyi International Institut keretében találtak alkalmat a művészet művelésére. A mintegy negyven nemzetiségi csoport közül persze a magyar tagozat lett csakhamar a legaktívabb. Miért? — miért nem? — a magyar művészek működése egyszercsak bénulni kezdett.. . . 1958-ban merült fel az önállósulás gondolata. Fazakas Ferenc vetette föl a Magyar Művészkör megalapításának tervét. Néhai Goszleth Lajos ének- és zongoraművész, Sulyok Papp József festőművész, Varga Ferenc szobrászművész azonnal osztoztak Fazakas elképzelésében, és hathatós támogatásban részesítették a tervet, néhány hónap alatt pedig közösen nyélbe is ütötték: megalakult a Detroiti Magyar Művészkör. A maga nemében elsőként az emigrációban. Lelkes baráti kör vette a kezébe a Kör szervezését és adminisztrációs vezetését. Elsőként megrendezték a "Fehér Rózsa Bál”-t, olyan sikerrel, hogy tizenkét esztendő óta minden évben megismétlik. A Művészkör rendezményei ajtót nyitottak az amerikai társadalom felé is. Legkiemelkedőbbek voltak a Philharmonia Hungarica hangversenye, a torontói Kodály- Együttes előadása, a jubileumi Liszthangverseny (Liszt Ferenc születésének 150. évfordulóján). Aztán a műemlék rangján levő Mariner Churchben tartott képző- és szépművészeti kiállítás, a Budapesti Gyermekkórus hangversenye, a Goszleth Lajos-emlókhangverseny, Teghze-Gerber Miklós 40-éves szerzői estje, nemkülönben könyvnapok tartása, irodalmi- s úgyneveztt “tarkaestek” rendezése (Fűry Lajos, Wass Albert, Vaszary Piroska, Szabó Sándor, stb.) A Művészkör elnöki tisztségét több éven át is Hamborszky D., Sulyok Papp József, dr. Návory Kornél, dr. Návory Kornélné, Mikláry Józsefné viselték.. Múlt ősszel dr. Zádor Jenőnek a “Studies for Orchestra” című, nyolc részből álló szerzeményét adta elő a Művészkör rendezésében a Detroiti Szimfonikus Zenekar. Bemutató hangverseny volt ez, és páratlan magyar siker jegyébben zajlott le. Díszvacsora volt utána a szerző tiszteletére, nagyszámú amerikai vendég résztvételével. A Detroiti Magyar Művészkör már évek óta komoly művészeti pályázatot hirdet meg 500 dolláros ösztöndíjjal. Minden magyar származású fiatal számára, aki egyetemre jár és főtantárgyul a művészet valamely ágát választotta, tehát művészi pályára készül. Ez aztán igazán egyedülálló teljesítménye a Művészkörnek, mely bízik benne és ezért áldozattól sem riad vissza, hogy a díjnyertes magyar fiatalok, mint elismert művészek fognak egyszer résztvenni a Kör rendezvényein. Közülük kettő már eddig is az átlagon messze felül emelkedett: ifj Varga Ferenc szobrászművész növendék, és Gombos Anikó, aki a St. Barbara-i (Kalifornia) zeneakadémia negyedéves növendéke, s már ott is nagysikerű önálló hangversenyeket ad. A Művészkör megszervezése és működése külön fejezet az amerikai magyar emigráció történelmében, mely be Fazakas Ferenc oly sokrétűen rég beírta már a nevét. ALKU 1938 KÖRŰI___ A német—szovjet szerződés is fenekük, a német—lengyel megállapodás is jókora attakot kapott Gomulka kigolyózásával, Brandt kancellár mégis előállt egy harmadik hasanló tervezettel. Csehországgal óhajt újabban “megbékélni”. Az ilyenirányú tárgyalások megindításához a csehek feltétele az, hogy Németország tekintse az 1938-as Müncheni Egyezményt úgy, mintha az soha nem is létezett volna. Ez lenne a legegyszerűbb kiindulópont, hogy ki lehessen kerülni a kérdés körül felmerülő nemzetközi jogi vitát. Vitát — kikerülni? Ilyen nincs! Egy német ügyvéd nyomban más jogi következményekre mutatott rá, s ez mindjárt meg is akasztotta az előzetes tárgyalásokat. Csehország a Szuddéta-földet 1945- ben a müncheni egyezmény eüenére kapta vissza, de onnan kétmilüó lakost kiűzött. Ezek korábban cseh állampolgárok voltak. Tehát kártérítést követelhetnek a cseh áüamtól. De ha Csehországgal szemben elvesztenék a pert olyan címen, hogy a német hadseregben szolgálták végig a háborút, akkor a nyugatnémet kormányt perelhetnék kártérítésért. Ez rettentő drága ár lehetne azért, hogy egy nemzetközi szerződést, mely van, tekintsenek úgy, mintha nem lenne, és sohasemis lett volna. Különben — az árától függetlenül — miért nem tekintik például a második világháborút is úgy, mintha nem lett volna??? Elég bolond már a vüág, — megtehetné ezt is!
