Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
12. oldal «ITTVAKÖHt 1971. december hó I SZÓT KÉR AZ OLVASÓ IGAZAT ÍR AZ IZRAELI ÚJSÁG! Tisztelt Szerkesztőség! Nem szoktam az időmet avval tölteni, hogy a montreáli “mini menórát” vagyis a Magyar Hírlap című újságot olvasgassam, de barátaim felhívták a figyelmemet az 1971. november 6-i számban lévő két förmedvényre. Régi montreáli vagyok, soksok ünnepélyt és megemlékezést megértem, de az ez évi októberi emlékünnepély sokáig élni fog bennem, mert végre egyszer Istenem, egy magyar ünnepélyen vehettem részt, ahol kizárólag a magyarság érdekeiről, emigrációnk és szervezeteink gyengeségeiről hallottam szónoklatot igen röviden és velősen. Nem tetszett az ünnepély, sem a szónok, de inkább a mondanivalója, sem pedig az ünnepély rendezősége a "Magyar Hírlapéknak’’, mert itt nem sirattak hatmillió nemlétező zsidót, nem szidták az "antiszemita szovjetet” és főleg huszonhatév után még mindig, nem beszélnek a javíthatatlan nációkról és nem szidták a jobboldalt. Mikor tanulja már meg ez a Magyarországról ideszalasztott "nemzeti kisebbség” ki itt Kanadában "magyarajkúnak” nevezi magát, hogy mi magyarok az ő érdekeikért, kívánságaikért nem fogunk hétrét hajolni és az ő szemüvegükön keresztül látni a saját sorsunkat és jövőnket. Az elmúlt ötven év alatt ez a "nemzeti kisebbség” annyi engedményt kapott a magyarságtól, annyiszor elhanyagoltuk saját érdekeinket, mert hát sajnálattal voltunk irántuk. Meg kell már végre tanulják, hogy igenis csak a saját érdekeinket nézhetjük és semmi mást, mert elsősorban ők azok, akik ezt teszik. Mi engedékenységünkben odáig elmentünk, hogy ősi hitünket is elhanyagoltuk az ószövetséggel bélelt kereszténység kedvéért. Igaza volt a szónok Homonnay-nak, amikor azt mondta, hogy “az ilyen formájú kereszténység nekünk semmi jót nem adott csak Golgotákat. Mi már feltámadni akarunk!” Talán ez fáj ezeknek, hogy végre ráébredtünk erre és akadt is valaki, aki ezt nyíltan kimerte mondani? Mi magyarok csak hálásak lehetünk Homonnaynak, hogy ezen az ünnepélyen felhívta ezekre a tényekre a figyelmünket, mert miért tanuljuk és higyjük egy idegen nép Sumérból Khaldeusra, majd Egyiptomiból héberre fordított Ó-szövetségi maszlagét, amikor nekünk megvan a mi saját ősi évezredes eredeti mythológiánk. Ha már választanunk kell akkor magyar ókori történelmet tanulunk az Ó-szövetségben írott, összelopkodott zsidó őstörténet helyett. Kétségbevonták ezek a "szerkesztők” még a Hungária Szabadságharcos Mozgalom illetékességét is a rendezés tekintetében, mert hát ki is jogosultabb ennek az ünnepélynek a megrendezésére, mint a Hungária Szabadságharcos Mozgalom? Ez már égy "régi lemez, ami ugyancsak lejárt”, hogy Homonnay szavaival éljek, hogyha valaki meg mer szólalni a magyar nemzeti érdekek védelmében, akkor a "Klauzál téri magyarajkúak” és szekértolóik rögtön nyilasnak vagy legjobb esetben jobboldalinak bélyegzik az illetőt. Előfordult már az is, hogy lekommunistáznak valakit, ha az adott légkör ennek jobban “fekszik”. Tudomásul vehetik ezek a "szerkesztők”, hogy ez egy magyar ünnepély volt és csakis ilyen magyar ünnepélyeket akarunk a jövőben, mindenféle mismásolás és mellébeszélések nélkül. Szokatlan volt ezeknek az uraknak az is, hogy Homonnay nem papírról olvasta fel a beszédét és azt írták, hogy "talán nem ért rá készülni. Kapásból saját kútfejéből rángatta elő nevetséges, hol megdöbbentően a nyilas időkre emlékeztető kijelentéseit.” Hát vegyék tudomásul ezek az urak, hogy pontosan ilyen szónokokra van a magyarságnak szüksége, akik papír nélkül szívből és fajtájuk iránti szerétéiből beszélnek és főleg őszintén, igazságokat, nem pedig betanul elcsépelt szólamokkal untatják a hallgatóságot. Jómagam reggelig is elhallgattam volna Homonnayt, kinek a beszédjében egy nagy hiba volt, hogy röviden beszélt. A beszéd utáni szünetben mindenki a Homonnayt kereste, hogy hallhasson még valamit, jómagam is odatörtettem, hogy megszoríthassam a kezét ennek az igaz magyarnak. Nemcsak jómagam, de minden magyar ebből az ünnepélyből erőt merített ebben az ellaposodott emigrációs életben, amit szándékosan tettek ilyenné, akiknek nem fűlik a fogához a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Homonnay beszéde. Mindenesetre én és sok jómagyar csak örülni tudunk ennek az irománynak, mert ez is bizonyítja, hogy Montreálban van még egy igaz magyar szervezet a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, továbbá magyar szempontból ez az ünnepély egy valódi siker volt és a Homonnay mondanivalója “ült” fején találta a szeget. Senki nem veheti el ennek a babérját a Hungária Szabadságharcos Mozgalomtól, mint rendezőtől. Akinek pedig nem tetszik az legközelebb ne jöjjön el egy magyar ünnepélyre, ahol igaz magyar szónok mondja az ünnepi beszédet. Befejezésül csak annyit akarok még hozzátenni, hogy a torontói “Űj Szó” nevű lapban is kiabálhatnak és szemfényvesztésből a zsidókra akarják hárítani bűneiket a kommunisták, de eredmény nélkül, mert ennek a lapnak a november 13-i számának vezéroldalán ugyanazt szajkózták, mint a Magyar Hírlap. Vagy lehet, hogy egy s ugyanazon fej irányítja mindkét lapot? Tisztelettel, Kerekes Géza, Montreál. AZ OROSZOK SZÓTARTÁSA Ma már minden politikával foglalkozó ember ismeri, milyen megb.zhatatlan az orosz, ha egyezkedésről van szó: ígérete, adott szava csak üres, meg nem tartott ígéret. Erről már évszázadokkal ezelőtt is híresek voltak és meg is örökítették írásban a történészek, politikusok. Az oroszországi osztrák követ jegyezte fel 1528-ban "Reise zu den Moskowiten” című könyvében: "Szerződések és kereskedelmi üzletek megkötésekor óvatosnak kell lenni a moszkovitákkal szemben.” Az "Űj Kelet” izraeli lap 1971. október 15. számában "A Mindszenthy ügy margójára” című cikkben Dr. Herskovics Fábián leírja, hogy Mindszentyben régebben ő is az "antiszemitát” látta, de Topiol francia cionista vezetővel folytatott beszélgetés hatására ma Mindszentyben az emberi jogok és a vallásszabadság bátor védelmezőjét tiszteli. Mindszenty állítólagos "antiszemitizmusával” kapcsolatban pedig a következőket állapítja meg: meg kell nézni az akkori miljőt, amikor Rákosi Mátyás és zsidai a terror legaljasabb eszközeivel akarták saját elképzeléseiknek megfelelően átformálni és deformálni azt a népet és azt az országot, amihez semmi közük nem volt. A magyarországi antiszemitizmusért a felelősség Rákosit és bandáját terheli, majd ezt írja: "... gondoljunk arra, ha nálunk (Izraelben) idegen elemek zsarnokoskodnának a zsidók felett, a felháborodás és ellenállás még a magyarokénál is sokkal hevesebb lenne ...” Herskovics kifogásolja, hogy az 1956-ban bőrüket mentő és kimenekülő ávó-s tisztek Izraelben letelepedve, magas pociziókat kaptak, ahelyett, hogy bíróság elé állították volna őket! De olvassuk tovább ezt a lapot: érdekességként leírja, hogy a filmírók világtalálkozóján, Moszkvában Angliát Tábori Pál, a cseheket Jan Kadar, Magyarországot Herskó János, Jugoszláviát Dénes Ottó, Amerikát pedig Frank D. képviselte, mindnyájan zsidók, akik este Tábori szobájában összeülve egymással magyarul beszéltek! — Itt említjük, hogy Marschalkó ezt írta: ma már odafejlődött a helyzet, hogy a nemzetközi értekezleteken a legkülönbözőbb népeket mindenütt zsidók képviselik, zsidó tárgyal a zsidóval és ők döntenek olyan százmilliók sorsáról, akikhez semmi közük nincsen. Még egy érdekesség az izraeli lapból: A Londonban — a Szabad Európa pénzén — kiadott "Irodalmi Újság” főszerkesztője (az "Esti Kurir” egykori főmunkatársa), Ignotusz Pál is összejött cionista körökkel és — zsidó szíve dobogását követve — fájlalta, hogy Izraelnek nem jó a propagandája — a 6 napos háború alatt elfoglalt arab területek megtartása érdekében. Itt álljunk csak meg egy kicsit! Amikor 1957-ben megjelent az "Irodalmi Újság”, Ignótusz azonnal szükségesnek érezte, hogy vezéreikben kirohanjon a "mindent vissza” jelszó és a magyar revíziós törekvések ellen, arra hivatkozván, hogy nem az a fontos, hogy az ország nagy, hanem az, hogy szabad legyen. Valahogy furcsa látnunk, hogy ugyanaz az ember minden idegszálával szurkol azért, hogy Izrael minél nagyobb, hatalmasabb legyen — tiszta arab területek bekebelezésével —, ugyanakkor kézzel-lábbal kapálózik az ellen, hogy a Magyarországhoz 1000 éven át tartozott és tiszta magyar területeket visszakapjuk. Ugyan, mi lehet ennek a furcsaságnak az oka? A börtönben többször beszélgetve erről zsidó-szocialista "vezetők”-kel és más zsidó “nagyságokkal”, a következőket sikerült kihámoznom. Ezek Galíciából, Oroszországból beszivárgott zsidók fiai, akik képtelenek különbséget tenni — friss bevándorlásuk miatt nem is volt erre idejük — a magyar és az orosz, stb. között. Oroszországban valóban volt pogrom, elég gyakran. Magyarországon azonban soha, és erről következetesen megfeledkeznek! Ezekben páni remegés él minden más nép nacionalizmusával szemben, mert így okoskodnak: ha a magyarban megerősödik a nemzeti öntudat, akkor előbb félreállítják a zsidókat, majd gyilkolgatni kezdik őket. Tehát zsidó érdek követeli azt, hogy minden eszközzel, már a csírájában meg kell fojtani a magyar öntudatot, így az ebből következő revíziós törekvéseknek még a lehetőségét is, mert így megmenekülnek a zsidók az antiszemitizmustól és a pogromtól. Közben nem gondolnak arra, hogy pontosan ezen magatartásuk, amellyel minden jogos magyar törekvést gyökerestől akarnak elpusztítani, váltja ki az antiszemitizmust. Gondoljunk csak arra, hogy ha egymást nem ismerő emberek között véletlenül beszélgetés alakul ki (villamoson, utcán, stb.) és valaki minden igyekezetével a magyar revízió ellen beszél, szinte mindig közbeszól valaki: "Mondja kérem, maga nem zsidó?”. A zsidók, miközben teljes erővel hadakoznak az antiszemitizmus ellen, ők maguk idézik azt elő olyan nép körében, amelyik az antiszemitizmusra azelőtt még csak nem is gondolt. Erre csak a Talmud szavait idézzük: "Az ‘éleseszűség’ által származik a hiba” (Bava Mecia 46). Dr. Gálfi Géza «ITTVAKÖfcT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 —- egyes szám ára 50e Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 KÖSZÖNET A — TÚLVILÁGRA! Nem is olyan régen fájó szívvel emlékeztünk meg Serly Károly volt huszárezredes haláláról. Csendes, öreg jóbarátja volt lapunknak és Mozgalmunknak. Most hozták nyilvánosságra a végrendeletét. Idegen földön, keserves munkával szerzett keresetéből mindig félretett valamennyit, s az összegyűjtögetett dollárokat a szívéhez nőtt magyar egyesülésekre hagyományozta. ... A Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak, illetve a Szittyakürtnek is ötven dollár jutott belőle ... Köszönjük — Károlybácsi! Jólesik tudni, hogy egy olyan becsületes, tisztalátású, jómagyar ember, amilyen Te voltál, megértette a tiszta szándékainkat, és megbecsülte azt, amit nagy tehetetlenségünkben is sikerült elvégezni az emigráns sors roppant feladatai közül.
