Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 10-11. szám
6. oldal SZITTYAKÜRT 1970. október—november hó miiii ivaui a ÜZEN AZ OTTHON !... Fiaim csak énekeljetek . OKTOBER 23, 1970 ■ a § I n A mai hazai rendszer lelket ölő diktatúrájában az ifjúság a kiolthatatlan szabadságvágyát csakis dal formájában tudja kifejezésre juttatni. Az alant közölt két népszerű budapesti “slágert" Kádár betiltotta, a hanglemezeket elkobozta, de a dal él tovább szájról-szájra s így eljutott az emigrációba is, a “munkásparadicsomban" nevelkedő ifjúság kétségbeesett segélykiáltásaként. A halálsikolyt nehéz meghallani a Mátyás pince dolláron vett zajos, borgőzös levegőjében. A szomorú magyar valóságot az utcákon az elnyomott magyar nép énekli meg. öh mennyi félelem . . . Valahol ebben a percben, Tavaszi este van Levél se rebben S az új nászra kész fák alatt Egy álmodozó fiatal pár halad Dadogó szavakat súgva Arcukat valami Pirosra gyújtja S mert egyikük se szónok Beszélnek a csókok De holnap mi lesz Minden gondjuk csak ez Óh mennyi félelem Szívükre hull az árnyék Félelem kegyetlen furcsa játék Álmokat szőni bús teher Míg a holnaptól félni kell!... Valahol ebben a percben. Éjszaka közeleg Falusi csendben S egy nap teljesült terveit Az emberek most reggelig elteszik Nagy a gond Kicsi a párna Jönne a nyugalom De mi ez a lárma Az égen szörnyű képek A kunyhók máris égnek Megölnek Nyíló vérpiros rózsa Sötét éjjel is rózsa. — Kővel dobálják Éjjel rabolják otthonát Fészkéből űzik A békés fecske párt Pillangók szárnyát Ollóval vágják Nem repül Parányi teste Kínlódva menekül Megölnek minden szépet Megölnek százszor is De egy szál piros rózsa Éles a tűz Lángja koldulni űz Óh mennyi félelem Szívükre hull az árnyék Félelem kegyetlen furcsa játék Álmokat szőni bús teher Míg a holnaptól félni kell!... Valahol ebben a percben, Újszülött csecsemő Sír fel a csendben Kis homloka száz ráncokba fut Hisz fürdeni kell Mielőtt révbe jut Alszik már Szemei zárva Meghatott emberek Néznek az ágyra Az asszony hogyha merne Végre elpihenne Ébren nehéz Mégis aggódva néz Óh mennyi félelem Szívükre hull az árnyék Félelem kegyetlen furcsa játék Álmokat szőni bús teher Míg a holnaptól félni kell Holnaptól mindenki érje meg, Hogy félelem nélkül él! . . . téged is . . . Sötét éjjel is rózsa... Pénzedre lesnek Ellopják legszebb álmaid Források vizét Sötétre szennyezik Felkínál néked Ezernyi szépet életünk Mirajtunk múlik Ha mégis szenvedünk Hát megölnek minden szépet Megölnek téged is Lám egy szál piros rózsa Sötét éjjel is rózsa!... Rabláncra vert ifjúságunk ÜZENETE, eredeti hangfelvételben $1 beküldése mellett megrendelhető a Hungarian Turul Society címén. HUNGARIAN TURUL SOCIETY P. O. Box 67. West-Hill, Ontario, Canada VITÉZZÉ AVATAS Az emigrációba kényszerült Vitézi Rend főkapitánya, vitéz kisbamaki Farkas Ferenc m. kir. szkv. vezérezredes, dr. vitéz Gántay Béla m. kir. szkv. rendőr őrnagy és dr. vitéz Tóth László m. kir. szkv. rendőr alezredes előterjesztésére (229. törzsszám) ANTAL MIHÁLY m. kir. szkv. rendőr szakaszvezetőt a VITÉZI RENDBE fölvette, illetve őt vitézzé avatta. Gratulálunk vitéz Antal Mihály testvérünknek az őt ért magas elismerés alkalmából. Szolgáljon Testvérünknek ez is buzdításul Nemzetünk további hű szolgálatára, melyben “meghalni lehet, de elfáradni soha”! S ■ ■ ■ ■ m e ■ ■ a : ■ ■ ■ ■ ■ i ■ a a a a i a a a ■ a a a a a a a a B a a a m 1 a 3 a a B a 0 a ű a a IBI A Ml OKTÓBERI FORRADALMUNK MA LETT IDŐSZERŰ! — BARANYAI LAJOS RÉGEBBI ÍRÁSA NYOMÁN — • A TÖRTÉNELEM A dunai konfederáció, vagy bármiféle más közép-keleteurópai szövetségi rendszer tervét magyar részről mindig menekült politikusok (pl. Kossuth Lajos és a jólismert jelenlegi federalisták) vetették föl.És mindig vesztett háborúk után! Ez a tény vüágosan mutatja, hogy az ilyen terv mindig sikertelenségből, elgyengültségből fakad. Magyarországon a két világháború között — aránylag függetlenségben és szabadon évle — egyetlen társadalmi egyesület és egyetlen politikai párt sem vette programjába. Szó sem esett konfederációról otthon. Ellenben — de ne tekintsünk bizonytalan messzibe — a két világháború között a magyar közéletet is, de magyarságunk minden generációjának egyéni lelkét is a teljes vagy részleges területi revízió gondolata itatta át. Magyarországnak, bármiféle határokkal rendelkezik is, közvetlenül kell tartoznia Európához és az eljövendő Európai Egyesült Államokhoz. Európa a maga történelmi és fogalmi egészében ma is áll, mégpedig mint igen határozottan körvonalazható egység.Ezt az egységet nem birja kettétörni még a vasfüggöny sem: a történések és kritikák napról-napra ezt bizonyítják. Épp ezért az Európai Egyesült Államok előbb-utóbb meg is fog valósulni. Ezt okvetlen szem előtt kell tartani minden megoldás keresésénél. Bármiféle konfederáció megvalósítása esetén Magyarország névleg is és a valóságban is megszűnne! Ezt predesztinálná ezeréves történelme? • AZ ÉLETFORMA A kommunizmus nem annyira poliükai rendszer, mint inkább a marxizmus gazdasági rendszere. Az államosított termelőeszközök gazdasági rendszere. Elvi vitába nem érdemes kezdeni fölötte. A vita tárgyát — könyvtárakra menő terjedelemben — eldöntötte az élet azzal, hogy megkísérelték megvalósítani, de kísérlet maradt. Már a kezdet-kezdetén óriási engedményeket kellett tenni az utópisztikus elgondolásokból, s azóta is folyvást emelni kell a választóvonalat magántulajdon és köztulajdon között — a magántulajdon javára.A drágán előállított javak tönkremennek köztulajdonban, mert nincs emberi őrzőjük, gondozójuk. A kommunizmus nem birja el saját rendszerének a terheit. Kevés sikert hozott, és sok hiábavalóságot, elmaradást, nyomorúságot. Különösen most, a második óriási technikai előretörés idején mutatkozik ez meg nagyon. Produktumaiból alig jut valami a magasabb emberi igények kielégítésére. Az 56-os magyar forradalom is gyakorlatilag foglalt állást ellene. Nem elég világosan, de leszűrhetően.Az utcán fogant jelszavaiban még sok az ellentmondás. “Le a kommunizmussal!”, “Vissza a magántulajdont!” De: “Szocializmust akarunk — magyar módra!” A megtorló kommunista erőszak eltiporta azt a már régóta kínálkozó lehetőséget, hogy gazdasági szintézisbe lehessen hozni a magántulajdont a a társadalom legfontosabb érdekeivel. Továbbra is marxista elvek szerint érvényesítik azt a tételt, hogy előbbrevaló a közérdek. De mi az a “köz”? Nem magánosok együttese — maradéktalanul? Lehet az a őznek az érdeke, ami alkotóelemeinek: a magánembereknek — hátránya? Ez az elvetett szintézis volna a gazdasági szocializmus! És épp ez a gazdasági szocializmus zárná ki azt, hogy kommunizmusban is egyesek mamagánérdeke érvényesüljön: a pártbasák magánérdeke. Pedig ebből jött létre a kommunista “arisztokrácia” osztálya, és ült a népi közösség nyakára. A magyar munkásság — párttagságra való tekintet nélkül —ezt a gazdasági szocializmust igényli a kommunizmusból! Ki akarja csikarni belőle. A magyar munkásság nem az államosított iparhoz, tőkéhez, államosított termelőeszközökhöz ragaszkodik, hanem jogaihoz a termelésben! A munkásság magasabb életszintet akar.Jo gos részét követeli a termelés eredményéből. Érzi,hogy rossz gazdasági rendszer az, melyből hiányzik a magánemberek szabadversenye. És az a lehetőség, hogy a rossz vállalkozásnak akár bukás is lehessen a vége. • AZ ÉLETSZÍNVONAL Már Kruscsev tett annakidején egy jelentős kijelentést, amikor először látogatott a csatlósországokba. Az ottani munkásságot azzal igyekezett megnyugtatni, hogy: “a marxizmus nagyon jól emészthető, csak vajjal kell keverni”. A csepeli munkásságnak még gulyást is emlegetett a kenyérhez. Mindezzel azonban bevallotta, hogy a kommunizmusban se vaj, se gulyás nincs. A silány életszintnek a beismerése az az igyekezet is, mely újabban anynyira erőlteti a külkereskedelmi árúcsereforgalmat a kapitalista országokkal. Ha a gazdasági kommunizmus képtelen vajat és gulyást termelni,jöjjön külföldről ez a kapitalista cikk! Van ott bőven a kapitalista termelés jóvoltából. De azért megy olyan nehezen,mert a kommunista valúta is rossz, meg a kommunista árúcikk is. Szóval az egész gazdasági rendszer. • A SZINTÉZIS Ma már csak merev dogmatizmussal és elmaradott szemlélettel lehet a gazdasági kommunizmus mellett állást foglalni. 56-os forradalmunk nem volt sem reakciós,sem dogmatista! De mi lehetett volna más, mint ami lett? Utcai jelszavakkal nemigen lehet megfesteni a szocialista szintézis alapvető tételeit meg formáit. Ezek az alapvető tételek várnak ma is tiszta, korrekt kifejezésre. Magvaik egyre világosabban mutatkoznak mind a liberalizálódó kommunizmusban, mind pedig a kapitalizmusban. Annak éretlensége, ennek túlfejlödése mutatja. Az a túlfejlődés, melyben a magánember, ha mégoly gazdag tőkés is, már nem bír megküzdeni a saját gazdasági vállalkozásával, mert az nagy népi közösségekre terjeszkedett ki. Hatósugara óriási tömegeket érint, piaca százmillióktól függ. Hatalmas közösségek érdekei hasogatják már a kapitalista magánérdekeit is. Űgylehet, hogy az érdekeknek már mind a két rendszerben annyira szorító követelése hamarabb teremt meg gyakorlati szocialista szintézist, mint megfogalmazott elméletet. Mert konok, makacs, reakciós és dogmatikus mind a kommunizmus, mind pedig a klikkkapitalizmus, és csakis elemi erők szorongatását mutató erőszaknak enged. A magyar forradalom, — ellentmondó jelszavai ellenére is — ezt mintha előre látta volna. . .
