Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-09-01 / 9-10. szám
1956 OKTÓBER 23: Szocializmust - de magyar módra! — ÁRA 35 CENT — IX. ÉVFOLYAM 8—9. SZÁM 1970. SZEPT.—OKT. H ITTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Első lépés: Elégetni a trianoni okmányt! A kitisztult gondolkozású politikus acélos pallosa és a szépíró fényes kardja villant meg Wass Albert kezében. Cikk lett belőle, a Magyar Élet szeptember 12. számának vezércikke. Komolyan, valóban: vezérlő írás, mely a trianoni bonyodalomnak gordiuszi kardvágással való megoldását segítheti elő. A trianon-elleni tiltakozások páncélzata alá sompolygott előzetesen egy annyira rákfenés gondolat, hogy az már nem fakadhatott másból, mint az ötvenéves magyar vergődés észbontó hatásából. De ez nem mentség, mert a trianoni csőd után árverési csarnokot csinálhat a Kárpátmedencéből, s benne ezerév minden örökségét kényszer-likvidálásnak teheti ki. Akadt, aki észrevette, és kivont kardjával nyomban agyoncsapta a gondolatot. A hullája nagyon is megkívánja a boncolást. Dr. Viczián Albert vitathatatlan tételnek tekinti azt a felfogást, hogy “egy nemzet népi állományának megmentése fontosabb a területnél. . .” — s mindjárt sorsdöntő javaslatot épít fel rá. Az erdélyi magyarságnak és székelységnek a Csonkahazába való telepítését ajánlja lakosságcsere címen, vagy ehhez hasonlóan. Még fantázia nélküli üres szavakként is rémítően hat! FÖLD ÉS NÉPE annyira eredő és egyben annyira származékos, folyamatos, történelmi egység, hogy annak széttépésére még a moderné száradt észjárás sem vetemedhet bűntelenül. Ennek az összenőttségnek ellenében csak a sajátmaga életéért felelős egyén léphet, de az is csupán való vagy vélt kényszerből, és az is csupán az örök hontalanság kínjait és átkait viselve. Vagy önmagát vigasztalva a ballépés napsütéses foltjaival. Wass Albert művészien boncolta fel a kérdést. Nem írja le, de teoretikus tolla alól rettenetes sebekből vérző vízió tolul az olvasó elé. Százezrek és milliók vergődő vándorlása álhatárokon túlra, ahol élettel kecsegtetik, de ahol a vágott virág sorsa vár rájuk, mert nem az ő talajuk, s gyökereik nem fognak összeforrni a felkínált műgyökerekkel. És ezt sejtik, érzik előre a milliók. Csak mormolják az élet hitét, de ösztönük nem nyújt kontaktust hozzá, hogy gondolatuk áramkörébe is belekapcsolhassák. Emberietlen terv vonszolja őket és nem mágnes vonzza. Részletezzük tovább? Rendelet, felmérés, statisztika, dobverés, határidő, szekérdöcögés, ... a cókmókok súlyhatára, végrehajtószerv, ellenőr, fütty,. . . búcsú, . . . könny, . . . indulás .. . Egymagában észbontó és lelket hasító valamennyi. Embernek születtek ezek a milliók, kisebbségi sorsot nyögtek, .. . s roncsként érkeznek oda, ahol talaj helyett legfeljebb magyar beszéd fogadná őket, de az is . . . keményen. Ne részletezzük tovább! Ahol elkezdtek végrehajtani hasonló sátáni elgondolást, ott tárva-nyitva voltak a pokol kapui. Kínlódtak a belehajszoltak, kibújtak a helybenmaradók. őrült kisérlet vált az egészből, mert emberileg végrehajthatatlan. Ne részletezzük tovább: politikai és gazdasági oldala sem kevésbé pokoli. ♦ A sötét ajánlat elutasítása lett gyümölcsöző! Nevezzük ezt a gyümölcsöt a trianoni bonyodalom gordiuszi kardvágással való megoldásának. Wass Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 14. évfordulójának időszakában Montreálban (Que. Canada) kerül megrendezésre a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Kereszt és Kard Mozgalom csúcstalálkozója. A találkozó önmagában is jelentős sikere mindkét mozgalomnak, amelyek a múlt évi konzultatív tanácskozás óta következetesen munkálkodtak úgy a trianoni békediktátum-ellenes egység megszilárdításán, mind pedig az antibolsevista akciók összehangolásán. A mostani csúcstalálkozót, akárcsak a korábbi történelmi időszakban, az egység legfőbb tartalmában a világnézeti azonosságban kell keresnünk. Mindkét mozgalom hűséges maradt a magyar szocializmus gondolatához. Ez határozta meg eddig is a mozgalmak közös politikai célkitűzéseit. A csúcstalálkozó előtt mindkét mozgalom vezetősége előtt világos, hogy az egység formája, megvalósulásának módja, másként jelentkezik most, mint egy korábbi időszakban. Misem bizonyítja ezt inkább, mint hogy már jóideje alkotó viták folynak a nemzeti emigráció megszilárdításának kérdésében. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom a csúcstalálkozó legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a magyar forradalom és Szabadságharc szellemében cselekvő, harcos választ adjunk a kommunisták által indított politikai hadjáratra. Szükséges ezt hangsúlyoznunk, mert a HSzM ezévi kongresszusán — Morin Hights, Que., Kanada, aug. 15, 16, 17. — elhangzott jelentésekből kitűnt, hogy a Kádár-rezsim a nemzeti emigrációban felmerült né-Albertből így fakadt ki: “Bármely pillanatban sor kerülhet arra, hogy Közép- és Kelet—Európa tartós békére való újjárendezésének kérdésében le kell ülnünk a tárgyalóasztalhoz.... A tárgyalásokat ott kell kezdjük, ahol azok Trianonban félbeszakadtak . . .”!!! Hát ez az! Ez az, amit a Szittyakürt fennállása óta, közel tíz éve hangoztat, ahol csak lehet, amikor csak helyénvaló. A nemzetközi jog asztalára tenni Trianon érvényen kívül helyezésének okmányát, s — AZUTÁN tárgyalni arról, hogy milyen rendezést kíván a Kárpátvidék helyzetének alakulása félszáz, vagy akár száz éve! Mert egy kizárólagosan hatalmi szóval, teljesen egyzeteltéréseket a saját tervei megvalósítására használja ki. A rezsim agyafúrt mesterkedésekkel próbálja kihasználni a maga' érdekében azokat a véleménykülönbségeket és eltéréseket, amelyek kétségtelenül fennállnak a magyar emigrációs szervezetek között. A kommunisták a felfedezett vagy felfedezni vélt réseket igyekeznek tágítani, a nézetbeli különbségeket dramatizálni és az egyik szervezetet a másikkal szembe állítani. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy akadnak olyan magyar emigrációs szervezetek is, amelyek a mozgalom erkölcsi tekintélyét és dinamikus erejét igyekeznek tompítani. Sokkal messzebbre néz és magasabbra lát a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, mintsem hogy ezekre a letűnt társadalmi világnézetre támaszkodó vádakra reagáljon. Politikai meggyőződésünk, hogy 1944. október 15 hitvallását mellőző emigráns szervezetekből hiányzik a magyar erkölcs, hiányzik a hősi életszemlélet is. A kommunisták is tudják ezt, és erre számítva mindig találnak "nemzeti emigráns" csoportokat, amelyekben ezzel is szítani tudják a kételyt, a bizalmatlanságot és az ellenséges érzületet az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc szocializmusával szemben. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom kongresszusi jelentéséből kiderült az is, igen határozottan, hogy a Magyar Szabadságharcosok Trianoni Kongresszusa világméretekben a magyar emigráció legkiemelkedőbb eseménye volt. A kongresszus iránt világszerte megnyilvánuló fokozott érdeklődés kifejeződik a magyar sajtó mellett a nemzetközi sajtó ritkán látott nagyaráoldalúan érvénybeléptetett, alapvető történelmi, földrajzi, gazdasági adottságokra nem tekintő, csupán a népi önrendelkezés divatjával kendőzött “szerződésből” nincs út a Rend felé. Először meg kell semmisíteni ezt a papírrongyot. Trianonból a békétlenség irányába vezetett minden út: a most június 4-én zárult félévszázad erre igazoló pecsétet tett! Trianon érvénytelenítéséhez való ragaszkodás nem magyar konokság, hanem emberi bölcsesség. Dönthetetlenül indokolt sorrendi kérdés. A tiszta ész kritikai követelménye. (Az önálló Erdély elképzelése is gennyes kinövése a trianoni fertőzésnek: megérett a felszámolásra!) Villogjon-vagdosson a vigyázó kard mindaddig, amíg nincs érvénytelenítve a nemzetközi jog asztalán ez a perverz diktátum! nyú felvonulásában, elsősorban turáni testvémépünk sajtójában, a török sajtóban. Akadt azonban olyan magyarnyelvű újság, amely nem "vállalta” a Trianoni Kongresszus határozatának közlését. Mozgalmunk magyar érdekekből nem azonosítja magát sem az eckhardi "újévi üzenettel”, sem pedig azzal a kahánamózesi intelemmel, hogy "a magyar birodalmi gondolat, mint elmélet, nagyzási rögeszme, mint gyakorlat katasztrófa-politika”. Nem vagyunk sem politikusok, sem diplomaták, de mozgalmunkban nőttek legtöbben férfiúvá a "pesti srácok", vagy váltak dereshajúvá a szabadságharcosok. És ismételten kijelentjük, hogy a Hungá ria Szabadságharcos Mozgalomban nem birodalmi álmokat kergetünk hanem magyar életteret védelmezünk! A csúcstalálkozó értékes pontja a Kereszt és Kard Mozgalom ezévi konferenciájának határozata: a "NEMZETI FRONT” kérdése. A KKM szükségét látja antibolsevista küzdelmeinkhez egy irányító központ felállítását. A nemzeti erők összefogásának gondolata a magyar emigrációs szervezetek egyenlősége és függetlensége, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egymás érdekeinek kölcsönös figyelembe vétele és tiszteletben tartása alapján nyugszik. Ebben a szellemben a Hungária Szabadságharcos Mozgalom a való helyzettel számolva csak köszönteni tudja a nemzeti erők összefogásának gondolatát. Major Tibor (_sk—) AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁG HARC ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÖSSZEHÍVTAK A HSZM ÉS A KKM CSÚCSTALÁLKOZÓJÁT
