Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-07-01 / 7-8. szám

1970. július—augusztus hó SZITTYAKÜRT 11. oldal Rabmagyarok hangja Mit szólnak Kedves Olvasóink ah­hoz, hogy otthonról egyre több és több írás érkezik a külföldi szabad magyar sajtó címére, közlés végett? Eleinte kétkedéssel fogadtuk mi magunk is. Cenzúra van, spionok vannak, kémke­dés folyik, beugratók működnek. Ho­gyan jutnak át a réseken ezek az írá­sok, s ha átjutnak, a ravaszkodás ezernyi változata közül melyik a cél? Nyomozásunk jelenleg abban a stá­diumban van, hogy ezeknek az idejutó hazai írásoknak az eredőjében és indí­tékában több a megnyugtató, mint amennyi ok látszik az aggályoskodás­ra. Nem kell túlzott optimizmus hozzá, hogy örvendetes tüneteket is lássunk a dologban. Otthon a kötelező kom­munista szemüveg ellenére is látnak az emberek, kutatnak, olvasnak és véleményt alkotnak. Egyre többen szereznek tudomást arról, hogy ma­gyar nyelven rengeteg üzleti és elkö­telezett lap jelenik meg külföldön, és hogy akad egy-két el nem kötelezett újság is, tehát van a határokon túl igazi szabad magyar sajtó. Efelé nyúlnak hazúlról azok, akik kollégi­­ális körüknek, baráti társaságuknak a vélemnyét leírják, de otthon nem adhatnak annak sajtónyilvánosságot. Mindenesetre egyetlen ok is elég ar­ra, hogy ezeket a hazai írásokat la­punk közölje: kézfogás az elszakítot­tak között. Álljon itt most három közülük: akit a két angolt?) nevű társszerző nyilván magyar szakértőként vett ma­ga mellé, nem ismerné a katalógus­­ban bemutatott régészeti leletek ma­gyarországi és magyar történelmi vo­natkozásait. Nem értjük, hogy Farkas Anna milyen gátlás hatása alatt hall­gatja el ama élő és eltűnt népek ne­veit, amelyeknek földjén és korában találták e leleteket Mezopotámiától a Kárpát-Duna medencén, a Kanári szi­geteken, a két Amerikán, a Husvét szigeteken, Hátsó Indián, Mongólián és az orosz sztyeppéken át vissza Me­­sopotámiáig hosszú évezredek folya­mán. Nem félt Parkas Anna, hogy emiatt majd azzal lesz meggyanúsít­ható, hogy mindehhez nem ért, vagy — ami még rosszabb — nem érezte a magyar néppel szembeni felelőssé­gét, mert valamilyen más közösség­nek (nem az amerikai müélvező és tudományos közönségre gondolunk!) felelős e munkájáért? Reméljük, hogy a “Farkas Annák’’ (bocsánatot kérünk, ha tévedtünk) az itthoni magyar ifjúságot nem tartják annyira korlátoltnak, hogy nem lát át a szitán. Mi mai magyar ifjak, akik nem a régi világból jöttünk, hanem beleszülettünk az új világba, minden látszat ellenére sem vagyunk gyávák, mert nem állítjuk be magunkat kivá­lasztott népnek, mert nem szomja­zunk állandó bosszúra és nem rombo­lunk, hanem építünk a magyar nép szeretetén át az egész emberiség bé­kéjének és jólétének érdekében. De feltétlenül ragaszkodunk őseink hagyatékához, amely egyszersmind sok más nép őseinek hagyatékát is jelenti. Ebben benne van az a szép mondás is, amely számunkra köteles­séget jelent: “Légy résen!” Budapest, 1970. pünkösdjén “Iuventus Ventus” A zsidómentő Magyarország 1941 májusában a magyar külpoliti­ka egét sűrű felhők borították. Akkor ugyanis már nyilvánvalóvá vált a né­metek támadása a Szovjetúnió ellen. Az akkori magyar politikai vezetés súlyos dilemma előtt állott: a) Résztvesz-e a németek oldalán a háborúban, annak ellenére, hogy ka­tonai felszerelésünk gyenge és korsze­rűtlen, élelem-tartalék úgyszólván semmi. b) Vagy semleges marad egy né­met-orosz háború esetén, a német csa­patokat jószántából nem engedi átvo­nulni az ország területén, tehát a nem­zetközi jog szerint fegyveresen ellen­áll. Ez esetben német megszállás kö­vetkezik be a háború végéig. Ezt azonban el kell kerülni, mert a Horthy rendszer csakis így tud megmaradni, már pedig meg kell maradnia! — De főleg — miért? A volt kormányzói klikk (Weiss Fü­­löp, Vida Jenő, Chorin Ferenc, a Gold­berger család stb.), amíg uralmon van, a honi zsidóságot a németek ré­széről semmi veszély nem érheti. Elhatároztatott tehát, hogy belevi­szik az országot egy szovjetellenes elnevezésű, de lényegében zsidómen­tő háborúba. Lássuk a bizonyítékokat: 1) R. Vozáry Aladár, Munkács város országgyűlési képviselője ezeket írja az 1945 augusztusában megjelent “Így történt. . .” c. könyvében a 76. oldalon: (megjegyzés: a könyvet a kiadás után harmadnap az akkori kommunista belügyminiszter elkoboz­­tatta) “Kállay kormányzata alatt Európában a zsidóságnak sehol sem volt olyan biztos élete, mint Magyar­­országon. Kállay Keresztes-Fischerrel (akkori belügyminiszter) együtt őrkö­dött azon, hogy Magyarországon ne történhessék meg az, amit a németek máshol tettek, tehát, hogy a magyar­­országi zsidóság ne jusson a lengyel, franciaországi, ausztriai, hollandiai, belgiumi, görög, részben a romániai és bulgáriai zsidóság sorsára. Kállay kormányzata látszólag nem volt zsidó­barát, de a zsidóság életét biztosí­totta.” 2) Eichmann Adolf, perének tárgya­lásakor 1961-ben, így nyilakozott, illet­ve emlékirataiban (melyet a “Jeru­salem Post” 1961. évi áprilisi számai­ból közölt a “Magyar Nemzet” c. bu­dapesti napilap 1961. évi április 9-i számának 2. oldalán) így írt: “1943 év végén különös érdeklődést tanúsítot­tunk Magyarország iránt. A magyar­­országi zsidók eddig elég jól megúsz­ták a háborút. Az ellenük hozott intéz­kedések nem voltak túlságosan szigo­rúak. Himmler kategorikusan közölte velem, hogy Magyarországot teljesen át kell fésülni és a zsidóságot ártal­matlanná kell tenni, mert. . stb. 3) E bizonyítékokra pedig a koronát ráteszi egy 1968-ban megjelent buda­pesti könyv: “1944 március 19” címen Ránki Györgytől, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettudományi In­tézetének kiadásában. Idézet ennek 20. oldaláról: “Royal Tyler, a svájci amerikai követség vezető tisztviselője megmondta, hogy az utolsó pillanat a háborúból való kiugrásra Olaszország kiválása alkal­mával következik be, 1943 őszén. Bakách-Bessenyey György svájci ma­gyar megbízott védekezését, hogy a magyar kormány fontos deklarációt tesz közzé, Tyler elégtelennek minősí­tette. Többről van szó, hangoztatta Tyler, ténylegesen ki kell lépni a há­borúból. A magyar külügyminisz­térium azonban ennek lehetőségét tel­jesen elvetette. Utalt arra, hogy a német megszállás az ország zsidó la­kosságának szörnyű szenvedést okoz­hatna.” Végre tehát 1968 őszén kibújt a szög a zsákból. Ránki könyve döntő bizo­nyíték. És ezek után minket magyarokat, akik a hazai zsidóság életbenmara­­dásáért s megmentéséért véreztünk a harctéren, és akikért fiaink meghal­tak, fassisztáknak neveznek, meg há­borús bűnösök”-nek! ... Budapest, 1969. december “Fényszóró” “Légy résen!” (Egy vándorkiállítás katalógusának lapszélére.) Az U. S. A-ból egy kiállítási kataló­gus került a kezünkbe az alábbi cím­lappal: “ 'ANIMAL STYLE’ ART FROM EAST TO WEST. — Emma C. Bun­ker, — C. Bruce Chatwin, — Ann R. Farkas. — The Asia Society Inc. — Distributed by New York Graphic Society Ltd. — Asia House, New York; January 15—March 15, 1970. The University Museum, University of Pennsylvania, Philadelphia; April 3—May 31, 1970. M. H. de Young Memorial Museum, San Francisco; June 12—July 19, 1970.” A katalógus külleme a legigénye­sebb Ízlést és a legszínvonalasabb műszaki kívánalmakat is kielégíti. Kétségtelen, hogy képanyaga a világ értékes régészeti leleteit mutatja be. Ügyes üzleti fogásnak tartjuk, hogy a kiállításnak az “Animal Style” cégért adták, s a régészetben szokatlan ilyen csoportosítással felkeltik a laikus kö­zönség élénk érdeklődését. De a szö­vegrészből miért felejtették ki éppen azokat az adatokat, amelyek a min­denféle kiállítás célját jelentő egysé­ges képet adják? Nem tudjuk elhinni, hogy a szépen hangzó magyar nevű Farkas Anna, Magyarország és a “cionizmus” Az “OROSZ HADIROKKANT” c. újság 1910. december 30-i 285. számá­ban a következő hír állt: “A CIONISTA SZÖVETSÉG felhívá­sa: A magyar újságokban a párisi Cionista Szövetség felhívása jelent meg. Szóról-szóra ez a fordítása: Testvérek, hitsorsosok! Az egész vi­lágon most nincsen a földnek olyan kis szöglete, mely könnyebben a mi­énk lehetne, mint Magyarország és Galicia. Ennek a két országnak feltét­lenül a mi birtokunkba kell kerülnie és ott minden kedvező a mi számunk­ra. Mindnyájan fáradozzatok azon, Zsidó Testvérek, minden erővel fára­dozzatok azon, hogy ezt a két országot teljesen birtokba vegyétek; legyetek azon, hogy azokból minden keresz­tényt kiszorítsatok és ott teljesen úrrá legyetek. Fáradjatok azon, hogy min­dent, amit ott még a keresztények birtokolnak, kezetekbe kaparintsatok, és ha erre nektek nincsen elegendő pénzetek, a mi Szövetségünk Páris­­ban, amennyire szükséges, segíteni fog nektek. Erre a célra Szövetségünk gyűjtéseket rendez és az adományok várakozáson felül folynak be pénztá­rainkba arra a célra, hogy a galíciai és magyar országokat kiszakítsuk a galíciaiak és magyarok kezéből és azokat kizárólag zsidóknak adjuk bir­tokába. Az egész vüág kapitalistái er­re a célra nagy összegeket áldoznak és egyesüljetek mindnyájan, hogy ezt a célt a legrövidebb időn belül elér­jük. A felhívás aláírása: A CIONISTA SZÖVETSÉG, Paris.” A Weimerer Historischgenesloges Taschenbuch des gesammten Adels jehudaeischen Ursprunges. 1912. Kyff­­haeuser Verlag, Weimar. 135. oldalán pedig ez áll: “A galíciai zsidók az egész osztrák császárságot betöltik panaszaikkal; egy — természetesen ilyenformán csaknem zsidókból álló — bizottságot állítottak fel és a következmény való­színűleg az, hogy a galíciai zsidók tá­mogatásokat fognak kapni az ország­tól és a birodalomtól a közpénzekből. Így a nemzsidóknak Ausztriában (he­lyesebben az Osztrák-Magyar Monarc­hiában.—Fordító megjegyzése) hozzá kell járulniok azoknak az eszközöknek előteremtéséhez, amelyekkel az or­szágból ki lesznek szorítva”. Ezeket alátámasztó és még bővebb adatok felől lásd az alábbiakat: Henry Ford: The International Jew. 1920., továbbá: Jewis Activities in the United States, 1921. Magyarul megje­lent 1926-ban Budapesten a STADIUM kiadónál “A nemzetközi zsidó” címen. CION BÖLCSEINEK JEGYZŐ­KÖNYVE. — Megjelent többször, leg­újabban ismét Kanadában, Argentíná­ban, magyar kiadásban Bécsben 1933- ban Szabó István fordításában. A TALMUD magyarul. Részletek a TALMUDBÓL. Luzsénszky Alfonz for­dítása és kiadása 1910-től kezdve több­ször, a hatodik kiadása Budapesten 1928-ban. Dr. Rohling Ágoston: A talmud­­zsidó. — I. B. Pranaitis: A kereszté­nyek a Talmudban. — Kimchi Dávid rabbi: Feleletek a keresztényeknek. Részletek. Fordította és kiadta: Lu­zsénszky Alfonz, Budapest, 1940. Huber Lipót: A Talmud. Budapest, 1897., kibővítve 1927. Huber Lipót: Zsidóság és keresz­ténység Krisztustól a középkor vé­géig. I—II. kötet. Kalocsa, 1936. Dr. Bangha Béla előadás sorozata a Talmudról. Budapest, 1910. Prohászka Ottokár: Iránytű. — Kul­túra és terror. Cikkek 1898-tól. összes művei kiadásában. Dr. Radó Polikárp: Talmud és ke­reszténység. KATOLIKUS SZEMLE 1931. 9. szám, 641—662. oldalakon. L. Goldschmidt, eredeti szövegben németül: Der Babylonische Talmud. Leipzig, 1906—1912. Ennek újabb, át­dolgozott kiadása ugyanezen szerző­től: Der Babylonische Talmud. Berlin, Jüdischer Verlag, 1929—1936. 12 nagy kötetben. Molnár Erik: Zsidókérdés Magyar­­országon. TÁRSADALMI SZEMLE 1946/5. számban a 326. oldaltól. Horváth Márton: Zsidóság és asszi­miláció. TÁRSADALMI SZEMLE 1946 júliusi számában. Molnár Erik: Válogatott tanulmá­nyok. Budapest, Akadémia Kiadó Váll., 1969. Bajomi Lázár Endre: Titkos társa­ságok története. Budapest, Minerva, 1969. Dr. Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Buenos Aires, 1965. Budapest, 1970. április Margitay Endre • VÉN MAGYAROK... Egyes sze­melvények már nyilvánosságra ju­tottak az idei népszámlálás adatai közül. 104 éves otthon a legidősebb magyar, de nem is egy, hanem HAT él még ilyen patriarchális korban. Fiatalabb vének is vannak: százéve­sek például 49-en! ♦ Újból bevezették a mester-vizsgát. A kisipari szakmák állami támoga­tása során sor került a hajdani mes­tervizsgák visszaállítására. Ügy lát­szik az "ipari dolgozók" — kontárok a szakmájukban. Iparosokra, régi jó magyar iparosokra van szüksége a népgazdálkodásnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents