Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-07-01 / 7-8. szám

1970. július—augusztus hó SZITTYAKÜRT 5. oldal HAZULRÓL ÉRKEZETT: 11 Antiszemita'’ cionizmus A budapesti SZÉPIRODALMI KI­ADÓ 1968 őszén a nagyközönség nagy megrökönyödésére megjelen­tette Eötvös Károlynak a tiszeszlári perről szóló egyoldalú regényes mű­vét, “A nagy per”-t. Ugyanakkor ér­dekes módon seholsem jelentették meg az ugyanerről az eseményről szóló és a periratokat részletesen ismertető hiteles történeti művet, Dr. Bary Józsefnek “A tiszaeszlári bűnper” című szakmunkáját. Ezzel a ténnyel egy újabb bizonyí­ték merült fel arra, hogy nem egy “ateista” szemléletű csoport "hala­dás érdekében” folytatott küzdelmé­nek mozzanatairól van szó az ilyen jellegű könyvek, színdarabok, elő­adások stb. során holmi "babonák” és felszított szenvedélyek ellen, ha­nem a talmudista módszer szerint egyoldalúan folytatott és állami ke­retekben elleplezett harci lépésekről minden nemzetiségű nemzsidók el­len. Ha ugyanis a tények és a kor­társak álláspontjának a megismeré­se és megismertetése lenne a cél, miért kellett agyonhallgatni a szak­ember álláspontját? Bizonyára azért, mert a szakem­bernek, az ügy vizsgálóbírójának, Dr. Bary Józsefnek a munkája, a zárószavában kifejtett álláspontja a talmudistákra nézve rendkívül sú­lyos. Bary azt mondja ki ugyanis, és ezt bizonyítja is, hogy a kis pa­rasztlánynak, Solymosi Eszternek eltűnése idején az egész országban semmiféle antiszemita megnyilvánu­lás vagy mozgalom nem volt. Nem jöhetett tehát "kapóra" az antisze­mitáknak — akik nem voltak — a kislány eltűnése. A szinte számtalan jegyzőkönyv és okirat, valamint tanúvallomás alapján azonban sú­lyos gyanú merült fel a gyilkosságra és gyilkosokra vonatkozólag. Az ér­zelmi viharok akkor indultak el, amikor az egész magyarországi és — felhívásukra — az egész külföldi zsidóság egyhangúan védelmébe vet­te a gyanúsítottakat és az államhata­lom vezetőitől — a párizsi Rotschild bankház nagyösszegű kölcsönajánla­­tának segítségével — kieszközölte a per berekesztését. Bary megállapítja a könyvében, hogy az államhatalom­nak lehetnek okai egy per leállításá­ra, de ehhez magyar bíró nem adhat támogatást. Neki a törvény megszab­ta keretek között tovább kell foly­tatnia a nyomozást, míg csak fel nem deríti a tényeket. A zsidóság rendkívül nagy felelősséget vállalt magára annak következményeiért, hogy egy “antiszemitá”-nak nevezett perben megakadályozta a tények törvényelőírta felderítését, s ezzel az általa nyilvántartott "antiszemita” kérdéssel izgalomban hagyta a köz­véleményt. Eötvös Károly húsz évvel a szó­­banlévő per befejezése után írta meg három kötetes, ferdítésekkel és elhallgatásokkal teli visszaemléke­zéseit. Ezek megjelenése után kezdte meg Bary az összes okmá­nyok, jegyzőkönyvek stb. felhaszná lásával a per hiteles történetét ösz­­szefoglaló munkája megírását, mely­­ivei 1912-ben elkészült. A munka ki­adása előtt, 1915 július havában azonban váratlanul meghalt. Köny­vét azután az Egyetemi Nyomdánál a családja adta ki. A témát 1968-ban ismét egyoldalú­an melegítették fel, éspedig a tények teljes megvilágítása nélkül. Ezt ha­tározottan és alapvetően meg kell állapítani. Érdekes, hogy Bary könyvének teljes elhallgatásával az ÉLET ÉS IRODALOM c. lap 1968 november 30., 48. számában nagy lelkesedéssel ír az Eötvös könyvről. A cikk Eöt­vös érdemének tudja be, hogy "ősi nemesi családból származott” (:a szocialista rendszer felfogását sem­­mibevéve:) és azt állítja, hogy Eöt­vös okos és tisztességes ember volt (.•miért kellett ezt kihangsúlyozni?:) akinek "tiszta és bátor” élete volt, de ezt nem bizonyítja. Az ÜJ ÉLET komolyabban szól a témához, de éppen úgy nem bizo­nyítja megállapításait, mint Abody és maga Eötvös sem. Helyeslőén idézve egy hasonló pernek, a peéri­­nek a Budai Helytartótanácstól 1791-ben kibocsájtott berekesztő rendeletét, az ÜJ ÉLET 1969 január 1. száma megállapítja: "A zsidóság éppen olyan vallás, mint a többi. Tanításai a Biblián alapszanak. Nem gyilkosok. Ha előfordul, hogy egy zsidó öl, akkor az egyedül az ő bű­ne, nem vallási gyilkosság és ezért nem lehet felelőssé tenni magát a zsidóságot, csak őt saját magát...” Ehhez csupán néhány megjegyzést, Az első mondathoz: A zsidóság világkongresszusa 1966 július 31. és augusztus 9. között Brüsszelben tar­tott V. konferenciájáról adott közle­mény megállapítja, hogy "... kezd kialakulni az az irányzat, amely igyekszik a zsidó vallást egy síkra hozni a többi vallásokkal, megpró­bál abban egy más, modern egyhá­zat látni s ezzel félreismeri azt az alapvető tényt, hogy a zsidó nép so­hasem volt egyszerűen egy vallási csoport és nem is lehet közönséges népnek tekinteni, éppen mert egye­síti magában egy nép, egy vallás és egy civilizáció vonásait." Ugyanezt bárki megállapíthatja sajátmaga a Talmudnak a szövegéből is. Ez a zsidó alap könyv faji vallásként mu­tatja be a zsidó vallást, mely a leg­súlyosabb hátrányos megkülönböz­tetések özönét mondja ki — a min­dennapi polgári életre vonatkozólag is — minden nemzsidóra. Tehát egyáltalában nem olyan vallás, mint a kereszténység, melynek alap­könyve (:az újszövetségi szentírás:) semmiféle hátrányos megkülönböz­tetést nem mond ki a nemkereszté­nyek felé. A második mondathoz: A zsidó vallás tanításai valóban az ószövet­ségi Biblián alapszanak, amely sze­rint Isten a Megváltó szolgálatát bízta Ábrahámra és utódaira, a zsi­dó népre. Mikor a Megváltó Jézus Krisztus eljött, meghirdette az Új­szövetséget, mely felváltotta, tökéle­tesítette és beteljesítette Ábrahám és Mózes törvényhozását. Ezért azó­ta vallási értelemben nincsenek zsidók, hanem csak talmudisták, akik magukat zsidónak nevezik. A TALMUD továbbra is ki akar tartani a megkülönböztetéseket — egy ideig. Krisztus eljöveteléig — meghirdető Ószövetség mellett, sőt azt durván eltorzítja a zsidó nacionalizmus mindenkori érdekeinek megfelelően. A harmadik mondathoz: Zsidók között is, éspedig szép számmal akadtak és akadnak ma is gyilko­sok, akiket sokszor éppen a Talmud sok embertelen rendelkezése bújtat fel a nyílt vagy titkos gyilkolásokra a zsidóuralmi igény szellemében és érdekében. A negyedik mondathoz: Épp ez a tiszaeszlári per rendkívüli nagy je­lentősége. Az egész magyarországi Izráel arra törekszik, hogy a kül­földi zsidók, minden vagyonukkal Palesztinába vándoroljanak! Már fu­tárok is csempészik a vagyont Izrael­be. Törökországban, az izráeli konzu­látus röplapokat osztogat a zsidók között, hogy azokat az anyaországba történő bevándorlásra bírja. Az erre vonatkozó propagandát a konzulá­tus legutóbb felgyorsította. A röp­lapban minden bevándorló zsidónak biztos jövőt ígérnek, és 20 százalékos nyereséget garantálnak az Izráelbe áttett vagyon után. Úgy tudják, hogy ennek az aktivi­tásnak az eredménye az, hogy újab­ban nemcsak Törökországban nőtt meg a számuk a zsidó "menekül­teknek” és kivándorlóknak, de az egész világon is. Azon zsidó szemé­lyeknek a száma, akik 1970 június végéig családostól és útlevéllel hagy­ták el Törökországot, meghaladja a 7000-et. Egy másik információ szerint így nyilatkoztak erről a kérdésről: "Megállapítottuk, hogy megnőtt a száma azoknak a zsidó állampolgá­rainknak, akik Izráel meghívását el­fogadták, és mint túriták vagyonu­kat különböző úton Izráelba helyez­ték át. Tudnunk kell, hogy manap­ság Izráelnak mindenek előtt is em­beranyagra van szüksége. Ezért íz ráel felhívásának a zsidóság igen se­rényen tesz eleget. Folytatódik a zsidók között a tervezett és beüte­mezett kivándorlás eddigi lakóhe­lyükről. Különösen az arab-izráeli konfliktus óta, folytatódik a zsidó-és külföldi zsidóság magára vállalta a felelősséget azért, hogy megakadá­lyozta a felelősség megállapítását és azt, hogy a gyilkosság alapos gyanú­jával vádolt zsidó személyek szerepe a peres eljárás útján törvényszerű­en tisztázódjék és a közvélemény megtudja az igazságot, amihez joga volt és van. Ezzel a zsidóság a köz­véleményben legalább is annak a látszatát keltette, hogy összességé­ben a gyanúsított gyilkosok mellé állt. Fel kell figyelnünk arra a tényre is, hogy többen jogosan emeltek szót Bary könyvének újbóli megje­lentetése mellett is. Egyelőre azon­ban — sajnos — csak az történt, hogy a napilapokban ez a közlés je­lent meg: 1969 május 17-én: "Az Őr szágos Takarékpénztár vezetősége és dolgozói sajnálattal tudatják, hogy Dr. Bary István főcsoportveze­tő, a vállalat dolgozója május 12-én váratlanul elhunyt. A Takarékpénz­tár az elhunytat saját halottjának tekinti. Temetése 19-én fél 12-kor lesz a Rákoskeresztúri temetőben.” Legalább ennyit meg kell állapí­tanunk, hogy ne a tudatlanságban, elködösítésekben, mellébeszélések­ben, megtévesztésekben, elbutítások és szenvedélyek között topogjunk örökké ezt a kérdést illetőlen. A zsi­dóságnak komolyan fel kell vennie a harcot a saját soraiban megbúvó né­hány makacs és elvakult nacionalis­ta, judeo-fascista vezetőjükkel szem­ben, a Talmudból nyilvánosan és hi­vatalosan töröljék az embertelen és a nemzsidókat még külön is fenye­gető részleteket és utasításokat, me­lyek egyre inkább akadályai a népek közötti béke megvalósulásának és szemben állnak az ENSZ alapvető, az emberi jogegyenlőségéről kihir­detett határozataival. Budapes, 1970 április ság bevándorlása és növekszik a pénzsegély idegen országokból Iz­­ráelba”. További, ugyancsak hivatalos for­rásból származó értesülés szerint: "Megállapították, hogy titkos uta­kon is folytatódik a bevándorlás Izráelba. Ezért egy zsidó organizáció melynek minden nagyobb hotelban vannak megbízottai, összevásárolja a külföldi pénzt, melyet a túristák hoznak az országba, és azt ezen a hálózaton keresztül Izráelba, vagy valamely más külföldi ország bank­jába juttatja! Ennek eredménye­ként — állapítják meg török hivata­los helyen — Törökország tekinté­lyes összegű külföldi valutát veszít”. Rámutatnak arra is, hogy külföldi valutát, aranyat, drágaköveket és ékszereket az izráeli diplomaták fu­tárcsomagjaikban csempészik ki Tö­rökországból. Ugyan így török lirát is visznek ki az országból. Ez azt eredményezte, hogy a török pénz értéke, mely egyenlő volt a D-márká­­val, nagyot zuhant. A kufárok országa mások kárán gazdagodik. (y—r) a A CEMENTHIÁNY KOMMUNIS­TA ORVOSLÁSA. Elbocsájtották az ország legnagyobb cementgyárának az igazgatóját, mert a gyár három millió tonnával kevesebbet termelt a kelleténél. Most se igazgató, se — cement. Az árvíz viszont megtízszerezte a szükségletet. Margitay Endre GAZDAGODIK A KUFÁROK ORSZÁGA

Next

/
Thumbnails
Contents