Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
1970. június—július hó. SZITTYAKÜRT 11. oldal PÉCSI KORNÉL DR.: Az 50. gyászos évforduló A RABORSZÁGBAN ünnepelnek a rabtartók. A rabtartók, akik még nem is olyan régen azt hirdették, hogy fölösleges a múltra emlékezni. Most ők évfordulókat ülnek; emlékeznek Lenin születése 100. évfordulójára, ünnepük rémuralmuk 25. évfordulóját, — porhintésül csalárd alapon Szent Istvánt is fölfedezték, hogy túlteljesítve minden farizeusok normáját, kinyújthassák véres kezüket a Szentkorona után is! A HARCNAK MÉG NINCSEN VÉGE Trianonnak már ötven éve Azóta sincsen jóvátéve, Azóta egyre hull a vérünk, Azóta magunkhoz se térünk, Azóta minden óra hosszú, Azóta tart a gyilkos bosszú! Az ellenség “békére" vágyott, Hazánk húsába belevágott, Fegyvertelenségünk láttán Belülről is támadt a Sátán, Arculköptek és meggyaláztak, Megostoroztak s leigáztakl Elvettek minden kincset tőlünk, Hétszer is lenyúzták a bőrünk, Megszálló sereg ült nyakunkra Még a hullát is kirabolva, Idegen zsoldos lopta bérünk Itta borunk és szívta vérünk! “Nyugalom" lett hát "rend és béke", Kihalt temetők csendessége, Még a sírokra is vigyáznak Mert a halottak visszajárnak Számonkérni az ősi főket Ijesztgetni a felejtőket! A NEMZET ezeréves múltjáról eddig nem akartak tudni, mert valóban ahhoz semmi közük sincs. Lélekgyilkos maszlagaik megvalósításához tartozik a történelem, a múlt tagadása. Az egész magyar múltat ezért akarták piszkos szemetesládájukba temetni. Amikor ez nem sikerült, hozzáfogtak a nemzet múltja fényes lapjainak beszennyezéséhez. Gyászos lapjait is ki akarják tépni, nehogy föltámadjon a jogos harag és keserűség, amely követeli a magyarságon esett sérelmek, igazságtalanságok jóvátételét! HALLGATNI kell hát Trianonról és a super-Trianonról! Nem szabad szólni az elszakított magyarság szenvedéseiről. Sőt! Történelmünk meghamisításával olyan értelmű agymosást folytatnak, amely Trianonban a magyarság “elkövetett bűneinek” (!?) méltó büntetését akarja szemléltetni! A gonosz dialektikával tótágasra állított gondolkodásmód — természetesen — nem engedi meg a revízió követelését. A megszámlálhatatlan jogfosztás közül ez az egyik legégbekiáltóbb! MINDKÉT ránkerőszakolt “békeszerződés” mégis jogi aktus: a magyarság elítélése hazug vádak, rágalmak alapján. Ha belenyugszunk az ítéletbe, helytállóknak ismernénk el az ellenünk felhozott vádakat. Ilyen magatartás még a gyávaságnál is utálatosabb lenne. Egyetlen ítélet sem megfellebezhetetlen, még akkor sem, ha ugyanazon Európa-ellenes erők megismételték a második világháború után a trianoni szömytettet. Viszont éppen ez a tény figyelmeztet, hogy a minket elítélő bűnszövetkezet nem az a fórum, ahová fellebeznünk kell. Náluk süket fülekre, zárt ajtókra találunk. (Aki netán azt hinné, tévedek, gondoljon 1956-ra!) AMILYEN példa nélkül áll a világtörténelemben Magyarország megcsonkítása, ugyanolyan példátlan lenne a tiltakozás elmulasztása. Időszerűtlennek tartani azt, amit jogunk és kötelességünk napirenden tartani mindaddig, amíg jóvátételt nem kaptunk, elszakított, kettős járomba taszított testvéreink elárulása is lenne! DEÁK FERENCNEK az abszolutizmus idején fogalmazott üzenete ma is érvényes: “Ha tűrni, szenvedni és hinni tudunk, az idő és kedvező szerencse visszahozhatja azt, amit erő és hatalom vett el, — de amiről a nemzet, félve szenvedésektől, önmaga mondott le, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges.” Deák Ferenc tűrésről, szenvedésről írt a hit mellett; nekünk szabad földön élő magyaroknak — Isten kegyelméből — kevesebb jut a szenvedésből, annál többet kell vállalnunk a “kedvező szerencse” visszatérésének meggyorsítására. A JOGFOSZTÁS mind a rabhazában, mind az elszakított területeken magyarirtást céloz. Messze vezetne most kitérnünk arra, hogy miért van éppen a magyar annyira útjában a sötét erőknek? (Erre az életbevágóan izgalmas kérdésre a választ Csery C. M. dr. munkatársunk kutatása nyomán a közeljövőben várhatunk. ÉF) Bizonyos az, ahogy az igazság egy és oszthatatlan, most — látjuk — ugyanez áll az igazságtalanságra. Lehet-e például elválasztani az 1919-i bolsevista rémuralmat Trianontól? Avagy lehet-e a “felszabadulást” a Super- Trianontól? Szerves kapcsolatban vannak a nemzetpusztító és országveszejtő eseménysorok ... S mivel félszázad leforgása alatt kétszer is a bolsevizmus hozta reánk e szörnyűségeket, érthető, ha a magyar nép határon innen és túl széles rétegében ellenséges a marxi-lenini, stb. elvekkel és gyakorlattal szemben. 1919 és 1945 is csak kínt és gyalázatot hozott népünknek. AMÍG 1920-ban látszólag csak Magyar- és Németországot sújtották a legkegyetlenebbül a békediktátumok, 1945 után csakhamar az egész Európának rá kellett döbbenie arra, hogy a Trianonban elkövetett igazságtalanság és ostobaság nyomán maga is igen veszélyes helyzetbe került. A Vasfüggöny mögött magát Európát is Csonka-Európává silányította! — Veszélyeztetettsége csak növekszik a szovjet hadihajóknak és repülőknek a Földközi-tenger térségében fokozódó jelenlétével. Ugyanekkor a maradék- Európa védelmére sebtében toborzott NATO legfőbb támasza, a USA délkelet-ázsiai és belső nehézségei miatt visszavonulóban van, s így az egész szerkezet hatékonysága egyre kétségesebb. (De Gaulle békeoffenzíváját ezért próbálja utánozni W. Brandt. Azonban a Bonn—Moszkva viszony alakulása sokkal bonyolultabb az Ulbricht—Gomulka Co. miatt.) KÉTSÉGTELEN, hogy az egész európai kérdés újrarendezése soká már nem várathat magára, s így a magyar igényeket sürgősen az európai biztonság igényeinek megfelelően kell előadnunk. Tisztáznunk kell Európához való viszonyunkat: mit jelent nekünk Európa? Mit jelentünk mi Európának? Boston, 1970. Trianon 50. gyászos évfordulóján. (ÉF 726. sz. sajtótájékoztató) EGY TERMÉKENY T.ÉT F.K — Kerecseny János élete és munkássága — Népünket írtja kettős átok: Kelet és Nyugat jóbarátok, Hirdeti új úr s régi szolga: “Betelt már a magyarnak dolga, Nem változnak ma már a határok, Örök rabszolgasors vár rátok!" De nincs nyugalom és nincs béke És a harcnak még nincs vége... Az elárultak, megtagadtak, A megkínzottak, meggyaláztak, Az arculköptek, meggyilkoltak, Akik mindenért meglakoltak, Megátkoznak hóhért bírót Országvesztőt és magyarkínzót! És visszahull a ránk szórt átok, Százezerszer is: Rátok! Rátok! Kik megtagadtátok az Eszmét, Okoztátok a Nemzet vesztét, Kiknek hatalma, rangja, pénze Épült a koponyák hegyére! ...Mi nem felejtjük tartozásunk! Bűnösöknek meg nem bocsájtunk, Árulóknak halál lesz bére, Gyilkosoknak csordul majd vére, Besúgóknak nem lesz kímélet, Zsarnokokra sújt végítélet! Megfizetünk majd minden főért, Férfiért, nőért, csecsemőért, Leromboljuk a bálvány istent, Ki vért ivott és felélt mindent, Teremtünk majd egy új világot: Magyarságot és szabadságot! Hálás szemmel nézünk az égre, Hazánkat visszanyerve — végre, Kik szétszórattunk a világon Találkozunk Magyarországon, És mire jogot vérrel szerzett Győzelmi tort ül majd a Nemzet! És lesz nyugalom és lesz béke És a harcnak majd így lesz vége! Dömötör Tibor Dr. Kerecseny János író, költő, történész. Született: 1894-ben, Nagykanizsán. Középiskolai tanulmányait a nagykanizsai Piarista főgimnáziumban és Budapesten végezte, majd jog — és államtudományi doktorátust szerzett a Budapesti Egyetemen. Az első világháborút, mint tartalékos főhadnagy küzdötte végig; többször megsebesült, számos hadi-kitüntetés tulajdonosa. A második világháborúban, mint hadirokkant tartalékos százados, egy családvédelmi különítmény parancsnokaként Nyugat-Németországba telepíttetett. 1951 végéig Európában, leginkább Németországban tartózkodott, azóta pedig az Egyesült Államokban. Bendkívüli írói tehetsége már egész fiatalon bontogatta szárnyait. Mély vallásossága, hazaszeretete, idealizmusa az alig 15—16 éves gyermek gondolatvilágában már megmutatkozott és érzéseit hűen tolmácsolta kiforrott költeményeiben. Az első világháború vérzivataros forgatagában izzó hazaszeretete; az ősi, hősi magyar virtus zendül, gyújt, lelkesít költeményeiben. Egymásután megjelent verseskötetei (1917—18) a fiatalon hadirokkant, de a harctüzben acéllá izzott, megtörhetetlen erős lélek bizonyítékai. Ezredé, katonái a “Csaták Csalogányáénak nevezték. A költészet valamenyi hangszerén egyformán játszott; a könnyű szerelmi lyrától, a magasreptü ódákon át, a komor balladákig. Egyik kiemelkedő müve, az “Árpád fejedelem” c. csodálatos nyelvezettel megírt, hatalmas (540 oldalas) hősi eposz. Ehhez hasonló a 200 oldalon megénekelt “Attila hun király” c. történelmi ősregéje. Balladái, románcai és legendái a magyar történelem dicső múltját, ragyogó fénykorát vetítik elénk. Költeményei, általában az igazság és a jog alapján álló, lovagiasságáról híres Magyar tükörképei. Neve, már az 1920-as évek közepén szerepelt a magyar lexikonokban. Számos irodalmi díjjal jutalmazták müveit. Prózai müvei, — költeményeihez hasonlóan, — az érzések skálájának lágy-finom hárfahúrjait is pengetve, a különböző típusú személyek megkapó jellemzéseivel, sokszor a szellemes humort is beleszőve, a mély filozófiai gondolatokig váltakoznak. Boluevard regények, színmüvek, misztikus, társadalmi, történelmi regények, szigorú történelmi tanulmányok bizonyítják rendkívüli, sokoldalú tehetségét. Regényeinek újabb ragyogó gyöngyszeme “A Világmegváltó Eszme” c. kétkötetes történelmi müve, (USA. 1954) melyben Saul megtérésén, Pál Apostol mártír életén át felemelően, megrázőan festi meg a Lélek hatalmát a gyarló test felett. Drámai erővel megrajzolt alakjai újra élednek tolla alatt. A Biblia, filozófia és a történelem alapos ismeretének gránit-köveire épített regény meseszővése, művészi feldolgozásában ugyanakkor mindvégig érdekfeszítő és lebilincselő. A “Vigyázat! Atomcsempészek!” c. legutolsó regénye a kiváló író tehetségének eddig ismeretlen oldalát mutatja be. A romantika, fantázia és misztikum finoman kuszáit selyem szálait, kristálytiszta logikával vezetve, érdekfeszítő regénybe fonja és mindvégig izgalommal-teli szórakozást nyújt. Megdöbbentő, hogy az író fantáziájából született mese egyes részletei, alig 2 év múlva kísérteties hasonlósággal, valóban lejátszódtak az élet igazi nagy színpadán... K. B. A. A HAZAI "MAGYAR NEMZET" KRITIKÁJA — a kommunista dogmás-gazdálkodásról: "Nálunk a termelés növekedésének arányában növekszik az — árúhiány." ("Hiánycikkekről" már rég lehet olvasni a hazai lapok élces írásaiban, de ez a most idézett kifejezés mindeniknél csattanósabb.)
