Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-05-01 / 5. szám
4. oldal SZITTYAKÜRT 1970. május hó AZ IFJÚSÁGI BŰNÖZÉS — a statisztika tükrében — A közelmúlt egyik érdekes elemzésének öt esztendőt felölelő adatai és a Legfőbb ügyészség 1969-es tapasztalatai egyaránt arról tanúskodnak, hogy a ma élő ifjú nemzedék sem makulátlan. A számok nyelvén szólva: tavaly az ismertté vált bűntettek elkövetőinek 10,7 százaléka volt fiatalkorú. A tiltott határátlépést elkövetők 28,8 százaléka tartozott a 14—18 évesek közé. A társadalmi tulajdont károsító betöréses lopások 42,7, a személyek javai elleni betöréses lopások 36,2 százalékának ők voltak a tettesei. Az erőszakos nemi közösülés bűntettének pedig 25,1 százaléka terheli számlájukat. Sok ez? Sok, ha azt nézzük, hogy mit szeretnénk. Sőt: egy tized százalékkal több az 1968 évinél. De végső soron mérsékletre és higgadt értékelésre int, hogy 1969-ben a fiatalkorúak töredéke 1,1 százaléka követett el törvénysértő cselekményt. Az is kiderül a statisztikából, hogy 108 (az ország tízezer fiatalkorú lakosára jutó bűnelkövetők) a hivatalos definíció—száma. Ugyanakkor az ismertté vált bűntettekből 135,6 volt 1969-ben a 10 ezer büntethető korban lévő lakosra jutó büntettek országos átlaga. Ezzel egyidejűleg a megvádolt, a BTK 60. paragrafusa alapján figyelmeztet társadalmi bíróság, illetve fegyelmi bíróság elé állított 14—18 évesek, illetve ifjú felnőttek és a 14—24 évesek együttes helyzete is hozzátartozik a kép teljességéhez. Annál is inkább, mert látszólag ez a kedvezőtlenebb. Az érintettek között ugyanis öt esztendő alatt — - 1964 és 1969 között — előbb 20,2 százalékról 19,2 százalékra csökkent — az utóbbi 1968-as adat — majd 24,2 százalékra emelkedett az ifjú felnőttek és 30,2 százalékról 34 százalékra nőtt a 14—24 évesek aránya. 1968-ban egyébként az esztendő első felében 25,3 illetve 35,5 százalékkal tetőzött a két korosztály részesedése. De tudni kell, hogy ebben elsősorban és szinte kizárólag a 18—24 évesek megnőtt csoportja, végső soron tehát a demográfiai hullám a ludas. Az 1950—51- ben született fiatalok ugyanis 1988- ban már ifjú felnőttek kategóriájába kerültek. Galeri a csoportos bűnözésnek a melegágya. 1968-as adatok szerint: összesen 203, Budapesten 47 galerit számoltak fel. Közülük 118 állt szervezett bűnözőkből. Tagjaik száma elérte az 1940-et: 202 gyermekkorút. 1047 fiatalkorút és 691 ifjú felnőttet foglalnak magukban, ebből 704 volt a bűnöző, összesen 1257 jogsértést követtek el. 1968 ban terheltként felelősségre vont fiatalkorúak 41,7 százaléka egy vagy több társsal, 16,9 százaléka felnőtt korúval közösen követett el bűncselekményt. Az 1968-as adatokból azonban nem mutatható ki, hogy a büntettek mögött hány esetben állt felnőtt korú felbújtó. A galerik tagjai között a fiatalok szinte minden rétegét megtalálhatjuk, az egyetemi hallgatókat is. Az 1968—69-es tapasztalatok szerint mégis elsősorban a társadalom periférikus területein élő, foglalkozás nélküli csavargók, büntetett előéletű fiúk és lányok gyülekeznek, fognak össze ezekben a hordákban. Többségük rendszeres és mértéktelen alkoholfogyasztó és mind nagyobb részben nemibeteg. Tudásuk, műveltségük egészében véve nem haladja meg az általános iskolák nyolcadik osztályosainak színvonalát. Mindez méltatlan társadalmunkhoz, ifjúságunkhoz. És az sem mellékes, hogy bár elenyésző, s ifjúságunk szinte jelentéktelen százalékát teszi ki a fiatal bűnözők száma, de létük veszélyes és nyugtalanító hatást gyakorol a közerkölcsre, a fiatalokra. Budapesten, valamint az ifjúságvédelmi szempontból exportált Balaton—környéki megyékben — Somogy, Veszprém és Fejér — valamint a nagyvárosokban, kialakultak az ifjúságvédelmi munkák szervezeti keretei. Budapesten a kerületi érdekvédelmi bizottságainak mintegy 200 állandó segítőtársa öt év alatt körülbelül 15 ezer fiatal ügyében járt el és intézkedett. Utógondozással, pártfogók kiválasztásával, a börtönből kiszabadultak életének, munkájának figyelemmel kisérésével teljesítették önként vállalt hivatásukat. Ezenkívül elemzéseket, felméréseket készítettek az érdekvédelem és az ifjúságvédelem legidőszerűbb kérdéseiről. Veszprém és Fejér megyében elsősorban az üdülési főszezonban feladott leckének igyekeztek megfelelni. Kapcsolatba léptek a rendőri szervekkel, segítették a szervezetten útnak indult galerik felfedezését és leleplezését, részt vettek az ifjúságvédelmi őrjáratokon. Esztergomban, Dunaújvárosban, Miskolcon és Győrött is megalakultak az ifjúságvédelmi bizottságok, hogy az állami és társadalmi szervekkel közösen folytassanak harcot az ifjúsági bűnözés ellen, az ifjúságért. Az ifjúságvédelmi tanácsok feladata pedig az, hogy a fiatalokat erkölcsileg felkészítsék arra, hogy a társadalom törvényeinek szellemében éljenek. Akadályozzák meg, hogy a társadalomellenes nézetek talajra találjanak az ifjú nemzedék körében. Kísérjék figyelemmel a környezetükben élő veszélyeztetett fiatalok életének alakulását, a megtévedt fiatalokat segítsék, hogy beilleszkedjenek a tisztességes emberek közösségébe. Summa—summárum: a bűnöző fiatalokról szóló statisztikák és hirek láttán nincs okunk a vészharang megkongatására. De érdemes odafigyelnünk a számokba foglalt figyelmeztetésre. • Ez a cikk a hazai kommunista ifjúsági szövetség központi lapjában a “MAGYAR IFJŰSÁG”-ban jelent meg és annak rövid tartalmát sajtóvita céljából közöljük. A helytálló észrevételeket is közölni fogjuk. (A Szerkesztő) Szovjet—japán kapcsolatok Az elmúlt 13 esztendőben a szovjetjapán árucsere többszörösére emelkedett, s ma Japán áll a tőkésországok közül az első helyen a Szovjetunióval való kereskedelemben. 1967-ben és 1968-ban az áruforgalom elérte az évi 800 millió dollárt, 1969-ben pedig a 650 milliót. A két ország idén lejáró ötéves kereskedelmi egyezménye kétmilliárd 250 millió dolláros előirányzatát a szakemberek szerint túlszárnyalják. Mindkét fél rendkívül hasznosnak minősítette a tudományos és műszaki együttműködést, a vaskohászatban, a traktor- és műszergyártásban, a faiparban és a rádiókészülékek gyártásában tapasztalható fejlődést. A szűkszavú közvéleményekből is arra lehet következtetni, hogy a gazdasági együttműködést az idén újabb területekre terjesztik ki. Már az ev első napjaiban tárgyalások kezdődtek Tokióban az árucsere— forgalomról és ezzel párhuzamosan a gazdasági együttműködés távlati terveiről. Februárban Moszkvában a hoszszú lejáratú gazdasági együttműködés problémáit vitatták meg. Elvi megállapodás született a távol—keleti kikötők közös modernizálásáról és bővítéséről. A távol—keleti szén- és vasérctartalékok közös kitermelésének igénye mellett figyelemre méltó az a bejelentés, hogy az ásványi kincsek Japánba szállításának lehetőségeit is mérlegelik. Kereskedelmi tárgyalásokat készítettek elő a japán cellulóz- és papíripar számára szükséges faanyag szállításának megvitatásara is. Nagy lehetőségeket rejt magában az az elképzelés, amely szerint a Szovjetunió földgázt szállítana Japánba. A moszkvai megbeszéléseken megállapították: mindkét fél érdekelt az ilyen irányú együttműködésben. A szovjet, a jakutföldi gázszállítást helyezte előtérbe, nem zárta ki a szahalini földgáz exportálásának lehetőségét sem. Évi tízmilliárd köbméter szovjet földgáz Japánba szállításának lehetőségével számolnak. Jelentős japán kereskedelmi cégek, elektronikai részvénytársaságok támogatják azt a tokiói elgondolást, hogy 2000 kilométer hosszú elektromos távvezetéken szovjet villamosenergiát importáljanak. Ez még csak elképzelés. Az azonban realitás, hogy a moszkvai japán nagykövet szerint a szovjet—japán kereskedelem volumene a közeljövőben elérheti az évi egymilliárd dollárt. “Japán érdeke a Szovjetunióval való üzleti együttműködés kiszélesítése, mert a japán iparnak szüksége van szovjet nyersanyagokra” — jelentette ki a Japán Kereskedelmi Kamara elnöke. A gazdasági kapcsolatok kiszélesítése a Szovjetunió számára nem egyszerű üzleti lehetőséget jelent. Nyüvánvaló, hogy a japán külkereskedelem realisztikus tendenciái nem maradhatnak hatástalanok a japán külpolitikára sem. Februári parlamenti beszédében Szaío miniszterelnök azt ecsetelte, hogy Japán fontos szerepet szánt magának a hetvenes évekre jellemző új világhelyzetben; vállalja a megnövekedett gazdasági erejével járó nemzetközi kötelezettségeket. E nemzetközi kötelezettségeket Japán sajátosan értelmezi. Ázsiai szerepe, Washingtonhoz fűződő barátsága, s az a tény, hogy Japán — Szato szavaival — kétségbevonja a második világháború utáni berendezkedés realitásait, politikailag kizárja a zavartalan jószomszédságot a Szovjetunióval. A kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés hosszú távon a külpolitikai realisztikusabb tendenciáit erősíti. (B. P.) Az idei év feladatai Az ország legnagyobb beruházását a V1ZÉP Vállalat végzi. A duzzasztó műtárgy építése, a 2.5km hosszúújTiszameder és a leágazó csatornák építése során 7.4 millió köbméter földet mozgatnak meg. Csak a duzzasztó műnél, ahol 11 méter mély, 180 méter széles és 51 000 négyzetméter felső víztükör lesz, 550 ezer köbméter föld helyére 160 ezer köbméter vasbeton, 300 ezer köbméter terméskő kerül beépítésre. A múlt évben elkészült többek között a betonalapzat, a tárolótöltés földmunkái, stb., mintegy 135 millió Ft értékű építési munka. Az idei év fordulópont lesz az építkezésben is. Az eddigi legnagobb öszszegü, mintegy 195 millió Ft értékű építési beruházás megvalósítása mellett kell megteremteni az 1973-as üzembe helyezés feltételeit is. Ennek során az év második felében a Ganz— MÁVAG-nak meg kell kezdeni a szerelési munkák előkészületeit, be kell fejezni a beeresztő zsilipek építését, a szivattyútelepek felállítását. A Nagykunsági és a Jászsági Főcsatorna első építési szakaszának befejezése mellett 1970 ben kell elvégezni a hajózsilip földmunkáit, az abádszalóki szivattyútelep építését is. ÉPÍTÉSI ÉS HASZNOS'TÁSI SZEKCIÓ II. Tiszai Vízlépcső megépítésével a Tisza völgyében 1973—85-ig évente mintegy 40 000 kh-dal nő az öntözhető terület. A legfejlettebb agrotechnikai eljárások alkalmazásával, az öntözéses gazdálkodás megvalósításával a körzetben mintegy 80%-kal nő a zöldség, 10%-kal nő a pillangós takarmánynövények területi aránya. Az állatállomány 49%-kal emelkedik, és 10%-kal csökken a kenyérgabona vetésterülete. A számítások szerint előrevárhatóan másfélszeresére nő a termelési érték nagysága és a bruttó jövedelemben mintegy 60%-os emelkedés lesz. A mezőgazdasági üzemekben szinte megduplázódik az állóeszközök értéke s jelentősen nő a felhalmozási alapok értéke is. Ma még nyilt vita van azon, hogy milyen lesz a vízfogadó képesség, a gazdaságoknak milyen termelési színvonalat kell elérni. Az eddig elkészült 33 termelőszövetkezeti üzemfejlesztési terv sok hasznos tapasztalatot adott. Többek között az évenkénti 200 kg/kh hatóanyagfelhasználás mellett 5 év alatt 8—900 Ft-ot kell holdanként akkumulálni, az életszínvonal növekedési üteme megtartása mellett. Ez viszont feltételezi azt, hogy a jelenlegi árak mellett 60—70%-kai növelni kell a hozamakat. Nyilvánvaló, ez további igényt jelent, például: az öntözött fajták kialakítását, vagy a tervszerű piaci program megvalósítását. Kovács János
