Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 1. szám

ezzel arányosan zuhant. De nem mindenütt egyenlő mértékben és ma el lehet mondani, hogy Moszkva célját csupán Magyarországon érte el, ahol a rendszer idegen érdekek szolgálatában rekord-mértékben teljesíti túl a rászabott normát.

A legszembetűnőbb kivételt Lengyelország jelentette, ahol a földjében aránylag bántatlanul meghagyott parasztság a gerincét el nem vesztett katolikus egyház vezetése alatt egészséges ösztönnel elutasította az abortuszrendelet kísértését és ezzel tulajdonképpen az ellenállás legszebb formáját választotta. A többi csatlósországokénál is súlyosabb lakáshiány ellenére a lengyel szaporodás szinte töretlenül felfelé ível. Ma már az ország lakossága 32 millió fölött van és 1980-ra, becslések szerint eléri a 38 milliót.

Csehszlovákiában 1957-ben vezették be az abortusz-rendeletet, mely a 20 ezrelék körüli születési arányszámot néhány éven belül 16 ezrelék alá nyomta. Ez többszázezer születés kiesésével járt. A csehek azonban aránylag hamar észbekaptak: a csehszlovák kormány 1962-ben olyan szigorításokat léptetett életbe, melyek a szaporodást csaknem a normális mértékre emelték. Csehszlovákiában tavalyelőtt kb. 80.000 művi vetélést végeztek, megszakítva a terhességek kb. harmadát. Szakkörök még ezt is soknak tartják és emiatt a csehszlovák kormányt erős támadások érték az abortusz-törvény bevezetésének 10. évfordulóján. (Mint tudjuk, Magyarországon az évi 200.000 abortusz soktízezerrel meghaladja a születések számát!)

Jugoszláviában, mely nem csatlósállam, szintén létezik egy sok megkötöttséget tartalmazó, hatásaiban sokkal enyhébb abortusz-törvény, mely a lakosság szaporodását a jelek szerint nem befolyásolja. A jugoszláv népszaporodás a legegyenletesebb volt az elmúlt évtizedben a Duna-medencében élő népek között.

Románia iskolapéldáját szolgáltatta annak, mit jelent az abortuszpolitika bevezetése, majd annak megszüntetése egy ország népszaporodásában. Az ottani abortusz-rendelet megjelenése nyomán a születések száma 24 ezrelékről fokozatosan lesüllyedt kb. 14 ezrelékre, de még mindig felette maradt az ennél is alacsonyabb magyar születési aránynak. 1966-ban 273.678 gyermek született a mai Románia területén. Ugyanebben az évben azonban jött a döntő fordulat: Románia Ceaucescu vezetése alatt öntudatos nemzeti politikába kezdett, melynek egyik legelső intézkedése az abortuszrendelet megszüntetése volt. Egyidejűleg szigorú törvényt hoztak a magzatelhajtás ellen.

Az eredmény egy éven belül drámai változásban mutatkozott. A születések száma 1967-ben csaknem megkétszereződött. 522.937 gyermek született, amiből a halálozásokat leszámítva 343.962 volt a román természetes szaporodás. Ugyanez Magyarországon csupán 39.355 volt, kb. egy tizede Románia szaporodásának.

A helyzet Magyarországon a következő években sem javult, meghazudtolva az otthoni rendszer porhintő propagandáját, mely a múlt évben is még azt akarta elhitetni, hogy a családvédelmi intézkedések következtében a népszaporodási görbe felmenőben van. Ezt a nótát fújta nemcsak a külföldi magyarokhoz kiküldött Magyar Hírek, hanem a rendszer hivatalos lapja, a Népszabadság is, mely múlt karácsonykor így írt:

“Ha négy-öt éve egyesek félreverték a harangot a magyar nemzet kihalásáért érzett aggodalmukban — akkor ma ünnepi haranghúzással hirdetjük: 1968-ban csaknem elérjük a 16 ezrelékes

születési arányt... A népesedés grafikonja tehát ma már határozottan felfelé tendál... megcáfolva a búsmagyar hangulatú baljósokat, akik az abortusz-rendelet eltörlését sürgették.”

Jobb lett volna, ha a Népszabadság az ünnepi harangszó helyett a vészharangot húzta volna meg. Alig száradt meg ugyanis a vezércikken a nyomdafesték, mikor a Magyar Statisztikai Hivatal évvégi statisztikája kimutatta, hogy a magyarországi népszaporodás nemcsak hogy nem javult, hanem valamelyest még csökkent is és ezrelékben ugyanaz maradt, mint az előző évben: 3.9. (A fogalomzavart elkerülendő, rá kell mutatni arra, hogy a születési arányszám nem ugyanaz, mint a szaporodási arányszám. Ez utóbbi a születések és halálozások közötti különbözeiből adódik, tükrözvén egy nép szaporodását.)

Sajnos, az 1969-es esztendő további romlást ígér: a Statisztikai Hivatal közleményei szerint az év első 8 hónapjában a természetes szaporodás odahaza csak 26.721 volt, közel 3 ezerrel kevesebb, mint az elmúlt év hasonló időszakában.

Az abortuszt a rendszer saját szakértői is elítélik

Fentiekből kitűnik, hogy az odahaza meghozott, önmagukban dicséretes szociális intézkedések (gyermekpótlék, szülési szabadság), mellyel a kormány a világ szemét kitörölni igyekszik, vajmi kevés eredménnyel jártak. Immár a napnál világosabb, hogy a magyar népszaporodás alakulása elsősorban az abortusz-rendelet eltörlésén áll, vagy bukik, bármennyire is szeretné elhitetni a propaganda, hogy az abortusz-rendelet nem oka, hanem csak eszköze a születések korlátozásának.

A növekvően riasztó jelenségek azonban máig sem késztették a kormányt nemzetpusztító politikájának megszüntetésére. Jelenleg Magyarország az egyetlen és utolsó állam Moszkva csatlósai között, melynek kormányzata görcsösen és érthetetlenül (?) ragaszkodik az abortusz-rendszer legpusztítóbb formájához, melynek katasztrofális következményeit a szomszéd államokban régóta belátták és jórészt kiküszöbölték.

Pedig ma már a terhesség-megszakításoknak az egészségére káros hatását a rendszer saját szakértői sem tagadják. A Népszabadság említett karácsonyi cikke az abortuszt primitívnek és károsnak ítéli éppúgy, mint a Magyar Hírek orvosszakértője, aki a lap egyik múltévi számában is kijelentette, hogy az abortusz “életveszéllyel is jár, megviseli a nő szervezetét. A művi abortusz minden lehetőség közül a legrosszabb." — mondotta. Múlt év szeptemberében a Magyar Nemzet pedig arra figyelmeztetett, hogy az "újszülöttek közt egyre több az éretlen, gyenge koraszülött”, ami nyilván korábbi abortuszok következménye.

Mindennek ellenére a magyarság kivéreztetése tovább folyik s ismét feltesszük a kérdést: kinek érdekében? — Tudjuk jól, hogy semmiesetre sem a magyarság érdekében. Ami Magyarországon jó a Szovjetuniónak, az úgylátszik Moszkvában nem jó az orosz népnek. Erre utalt a szovjet közegészségügyi miniszter, dr. Boris Petrovsky-nak a New York Times múlt év dec. 12-i számában ismertetett nyilatkozata, mely szerint mind lélektani, mind pedig egészségügyi okokból az abortusz elvetendő. Sőt, ezen túlmenően, dr. Petrovsky óvott a fogamzásgátló vegyszerektől is, melyeket pedig Magyarországon most lázas ütemben gyártanak az abortusz esetleges pótlására vagy kiegészítésére. A Szovjetunió egészségügyi főnöke rámutatott