Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-03-01 / 3. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1970. március hó Az „árnyékhábora” hatása Mit sugalmaz a világsajtó? Persze: “liberális” ez a világsajtó. Olyan szélsőségesen liberális, hogy szándékai már a zsarnokság vörös formáival folynak egybe a perifériákon. Az a kérdés pedig, melyet hasábjain egyre vastagabb betűkkel bolygat, “Amerika világhatalma”. Emlékezünk még arra a kis vásárfiára, amit gyermekkorunkban az tett érdekessé, hogy kívülről nem lehetett tudni, mi van belül? Zsákbamacska volt a neve. Most a világsajtó árulja. Más a csomagolópapírja és más a — tartalma. Felnőtteknek is érdekes,...mert nehéz kitalálni, mi van benne. Kevesen is érnek el a csomagolás alá. Ez teszi csiklandozóvá, különben fabatkát sem ér. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLPOLITIKÁJA A CÉLPONT Részint eszeveszetten sürgetik a teljes visszavonulást Vietnamból, másrészt szemére vetik az Elnöknek, hogy Amerika “világpolitikáját” egyre szükebb “nemzetközi politikává” zsugorítja, vagyis “hátrál”. Egyik vád ellentmond a másiknak, tehát világos, hogy jelmezes akadékoskodás az egész, és dugdosott célok bujkálnak mögötte. Mik lehetnek ezek? A fürkészéshez az nyújt támpontot, hogy a liberálisok már láthatóan túlszárnyalták saját politikai kereteiket, és szándékaiknak a peremsávján tisztára elvörösödtek. AMERIKA UGRÁSSZERŰEN LETT VILÁGHATALOM. Széles ellenszenvet keltett ezzel maga ellen. A szegény országok a dollársegélyeket is csak eleinte fogadták szerényen. Hamarosan odáig szerénytelenkedtek, hogy a dollár jöhet ugyan, de — befolyás és kötelezettség, nélkül. Nixon részéről logikus, becsületes, józan politika, ha a segélyezések csökkentésével párhuzamosan Amerika világbefolyását is mérsékli. Ez azonban aligha valami “ideális” meggondolásnak az eredménye, s nem is egészen külpolitikai nehézségek okozta nyomás miatt van. A dolog úgy néz ki, hogy épp a belső, liberális csinnadratta kényszeríti rá az elnököt. Az az ultraliberális fertőzés, mely az Egyesült Államokat valósággal beteggé tette, és belpolitikáját megoldhatatlan kérdéseknek egész halmaza elé állította. így már csak maradék egészséges végtagjaival: gazdasági és technikai fölényével képes élenjárni. De a liberális destrukció nem csak a republikánus rezsim elleni furkálás. Ennek a törekvésnek valóban “világhatalmi” aspirációi vannak. MŰKÖDIK A TITKOS VILÁGKORMÁNY! Itt már élre törtek a földalatti törekvések. Még nem álarc nélkül egészen. Még valamennyire “alkotmányos” és nemzeti színekben, de már nagyon az álarc alá lehet látni. Ma már teljes gőzzel és gázzal arra megy a pakli, hogy az egyviláguralom útjából az utolsó kulisszákat is félretolják. Túlságos hazárdjáték. A világ, a népek, az országok egyáltalán nincsenek arra elkészülve, hogy összeolvadjanak. Fejlődésük nem ilyen irányban történt. A “világállam” erőszakolása, melynek kikiáltására suttyomban készül az önmagát már kijelölt “világkormány”, — olyan katasztrófát okozhat, hogy törmelékére esik szét az ember világából még az is, ami eddig egybetartozott, vagy a fejlődés során összenőtt. Kháosz küszöbén állunk. Izrael állam a hatnapos háborút megelőző két esztendő során történetének egyik leghevesebb válságát élte át. Ezekben az években Juda fiait a béke veszélye fenyegette. A nyugatnémet “jóvátétel és bánatpénz” kifizetése a vége felé közeledett. Csökkent a külföldi tőkebehozatal is. Az állam fizetési mérlegének deficitje pedig elérte a 455 millió dollárt. Veszélyes mértékben lelassult a gazdasági élet üteme, 1967 májusában száztizenötezer munkanélkülit tartottak nyilván és az “államalapítás” óta első Ízben fordult elő, hogy a tel-avivi rádióban a zsidó gyerekek arról panaszkodtak, hogy az igéretföldjén nem tudnak jóllakni. Első Ízben fordult elő az is, hogy a kivándorlás arányaiban igen erősen meghaladta a mélypontra csökkent bevándorlást: mindösszesen 13,450 zsidó telepedett le az országban. Az 1967 júniusi háború azonban megváltoztatta a zsidó államalapítás rothadó folyamatát. A hatnapos lövöldözés után a gazdasági élet gyors ütemű fejlődésnek indult. A bruttó nemzeti össztermelés növekedési üteme 'az 1966. és 1967. évi két százalékról 1968-ban már 14 százalékra ugrott, az ipari termelés pedig több mint 30 százalékkal nőtt. 1968-ban 12.5 százalékkal nőtt az export is és elérte az 1350 mii lió dolláros rekordot. Az idegenforgalom, amelynek kedvezett a szenthelyek bekebelezése, 1968-ban 100 millió dollárt hozott az ország konyhájára. A hatnapos háború idején az adakozások összege elérte az 500 millió dollárt. Izrael állam 1967 során még további 850 millió dollárhoz jutott: adományok, támogatási kötvények árusítása címén. A zsidók “nemzetközi jótékonyságból” megrendezték a “zsidó milliárdosok” három konferenciáját, ahol elhatározták, hogy 300 millió dolláros értékhatárig elősegítik az Izrael állam üzletkötéseit. A Midstrean c. amerikai lap 1969 februárjában már arról ad hírt, hogy Izrael 1968-ban megkapta az egész “harmadik vüágnak” nyújtott nyugati segély 10 százalékát és ez a segély a lakosság lélekszámához viszonyítva hússzor annyi, mint bármely más ország kapott. Newsweek című hetilap 1967 június 19.-i számában, az izraeli táma-Március tizenkettedike van. 1946- ban ezen a napon akasztotta föl Szálasi Ferencet ennek a történelmi korszaknak legundokabb csőcselékbírósága. Mint mindig, amikor valami nem a maga rendjén történik, — Szálasi tetemének sorsáról is különböző sejtések kószáltak szerte a feldúlt Budapesten, a feldúlt magyar vidékeken, a feldúlt sorsot viselő magyarok körében. Kiszivárogtak ezek a sejtelmek az emigrációba is-Egyik szerint éjnek éjszakáján dobták a Dunába, hogy nyomtalanul vesszen el. Voltak, akik úgy sejtették, hogy elégetve a holttestet, Szálasi hamvait szórták a folyam zajló vizébe. Más hírek azt suttogták halkan, meghatódva, hogy a Kerepesi-temetőnek félreeső peredást kommentálva, “Ámyékháború a gazdasági fronton” címmel figyelemre méltó cikk jelent meg: “Amikor háború tör ki, a világ figyelme a csataterekre, a hadseregek ütközeteire, a villámhadjáratokra, a győzelemről vagy vereségekről beszámoló jelentésekre összpontosul. Ezek árnyékában azonban minden esetben egy másik háború is folyik: a dollárok, a hajók és az erőforrások háborúja, a harcterektől sok ezer mérföldre.” MI A TÉT EBBEN A ZSIDÓ-ARAB “ÁRNYÉKHÁBORÚBAN?” Az Oil and Gas Journal 1968 december 30. száma arról ad hírt,hogy Közel-Keleten 1969 elejéig feltárt 37 milliárd tonna “fekete aranyból” több mint 20 milliárd tonnát az amerikai ásványolajipari vállalatok ellenőriznek. Ez a mennyiség az Egyesült Államokban feltárt ásványolaj-készletnek csaknem ötszöröse, a kapitalista vüág “fekete arany” készleteinek pedig hatvankét százaléka. A közel-keleti lelőhelyek zöme rendkívül nagy teljesítményűek, s egy tonna ásványolaj kitermelési költsége nem haladja meg a 0.7 dollárt,míg az Egyesült Államokban több mint 11 dollárba kerül egy tonna ásványolaj kitermelése. Az Egyesült Államok öt legnagyobb olajmonopóliuma -a Survey of Current Business adatai alapján- 1967-ben 260 millió tonna ásványolajt termelt a közel-keleti országokban, és onnan tiszta profitként egy milliárd dollárt utalt át hazájába. Áz amerikai olajmonopóliumok az utóbbi húsz év folyamán valamivel több mint másfél milliárd dollárt fektettek be a Közel-Keleten, onnan pedig körülbelül 12 milliárd dollárt utaltak át az anyaországba. Ez az összeg nagyobb mint az Egyesült Államok aranykészletének értéke volt 1968-ban. Ugyancsak a Survey of Current Business 1968 októberi száma dokumentálja azt is, hogy az amerikai ásványolajipari vállalatok közel-keleti tőkebefektetései az egész amerikai ipar külföldi befektetéseinek még a 3 százalékát sem érik el, de a külföldről az anyaországba átutalt nyereségek összegében ezeknek a vállalatokmén tátongott már jóelőre vagy száz verem, és vaksötét éjszakán mindössze két marcona pribék földelte azoknak egyikébe. Jeltelenül, nehogy valaki is, valaha is megtudja az örök pihenő helyét. Valljuk meg mélyről, őszintén: a Nagy Halotthoz méltó temetés volt, akárhogyan történt. Elmaradt a gyászpompa, a sír jeltelen, s virágba nyíló tavasz nem ékesíti föl sohasem ... .. . Chateubriandt mondta: “Kis embereknek valók a mauzóleumok, a nagy embernek elég egy sírkő és rajta a neve." ... Vagy még ennyi se kell — a Legnagyobbaknak. ... Nyoma sincs a temetésnek: mintha nem is temették volna el Szálasi Ferencet. ♦ "Az emberek addig élnek, míg az utódokban él az emlékezés róluk!" Az első húsz év alatt gondosan temették Szálasi Ferenc emlékezetét is otthon. Személyes gyalázásával is óvatosan bánt a rezsim propagandája. Azóta is úgy, hogy ne nagyon provokáljon vele. A megfélemlítés oly nagy volt, s nak a részesedése a 22 százalékot is meghaladja. MIT JELENT A SZUEZI-CSATORNA TERVSZERŰ LEROMBOLÁSA? Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) adatai szerint csupán a négy legnagyobb nyugateurópai ország a csatorna üzemképtelenné válását követő első félévben 410 millió dollárral többet fizetett — a Jóreménység fok megkerülésével történő szállitás miatt — az olajért, mint korábban. Ebből Angliára 200 millió dollár, Nyugat-Németországra 90 millió dollár jutott. A Szuezi-csatorna kiesése a forgalomból -más árukat is figyelembe véve- másfél év alatt 1 milliárd 400 millió dollár pótlólagos kiadást okozott az európai államoknak. Roberts angol külügyminiszter közölte ezeket az adatokat, amikor 1969-ben az Egyesült Arab Köztársaság-ba látogatott. Magának Angliának már több mint 200 millió font sterlingbe került a csatorna lezárása. Az amerikai ásványolajipari vállalat közlönye a Platt’s Oligram egy esztendővel ezelőtt a következőket irta: “Az Egyesült Államokban az ásványolaj-termelés a közelkeleti válság ösztönző hatására 1967 folyamán 5.8 (százalékkal nőtt és elérte a 433 millió tonnát. A termelési érték pedig 9.6 milliárd dollárra, és egy tonna ásványolaj átlagos ára az előző évi 21.3 dollárról 21.6-re emelkedett.” Az angol Times nem minden ingerültség nélkül jegyezte meg, hogy “az amerikai fizetési mérleg számára fontos kiegészítést jelentett a drága és nem rentábilis ásványolaj exportja, amelyet Amerika máskor nem tudott volna eladni.” Ez az olaj 7-10 dollárral volt drágább a közel-keletinél. Az “öt nagy” amerikai profitja az izraeli agressziót követő másfél év folyamán 4.6 müliárd dollárról 5.5 milliárdra, vagyis csaknem 1 milliárd dollárral nőtt. A Petroleum Press Service című folyóirat minden kertelés nélkül a “szuezi válságot” jelöli meg az olajüzlet virágzásának egyik tényezőjeként. Csak éppen arról nem szól ebben az olajüzleti virágzásban, hogy megint Európa népei fizetik a zsidóknak a műtrágya szórást... (M. T.) a gerinc oly puha, hogy az emigrációban is alig csendült föl a neve. A kimenekültek is beálltak az emlékezet-temetés gyászmenetébe. Pedig ha 1944 október 15-én nincs Szálasi Ferenc, — nem nyílik út nyugatra, s nincs magyar emigráció sem ... Huszonnégy év óta temetnek Valakit, s ma huszonnégy éve már, hogy nem sikerül eltemetni... ♦ Huszonnégy évszázaddal ezelőtt mondta egy görög bölcs — Sophokles —, hogy be kell várni az estét, amíg az ember megállapíthatja, hogy szép idő volt-e aznap. Az élet felől sem lehet ítélkezni a halál előtt. Szálasi Ferenc napja még nem hajlik estébe. Hatalmas gondolatvilágát az élet tisztulásának követelménye sugározza körül. "Halála" még igen messze van. Az eszmék, melyek az ő lelkében fakadtak, élnek, — s majd csak az emészti föl azokat nagyon sokára, ha átformálták Hungáriát, felvirágoztatták a Kárpátmedence életét, ... s minden kiöregedik erről a világról, amiben magyar szellem volt az életerő.
