Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 1. szám
2. oldal SZ1TTYAKÜRT «líTVAKÖfcT Megjelenik havonta — Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOB TIBOB Kiadó — Publisher: HUNGÁBIA 8ZABADSÁGHABCOS MOZGALOM Levelezési cím—Correspondence Offices; USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $5.00 — egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Oh. 44102 Az 1951-es San Francisco-i különbéke ugyan formálisan végetvetett Japán katonai megszállásának, de csak “yaltai modellre” biztosította turáni testvérnépünk szuverénitását. “Azért jöttünk, hogy maradjunk”... — így határozta meg a Look című folyóirat az Egyesült Államok csendesóceáni politikáját, hangsúlyozván, hogy az amerikai nagyhatalom határai ma a Csendes-óceán távoli partjain, San Franciscótól 12,000 kilométernyire nyugatra húzódnak. Az Egyesült Államok jelenleg több mint 140 katonai támaszpontot tart fenn Japánban. Az amerikaiak által megszállt Okinawa szigetén pedig 117 katonai támaszpont és objektum van. A távol-keleti szigetország népének beállítottsága, jelleme és magatartása — amely történelme folyamán különleges erőt biztosított számára — az idegen katonai megszállás alatt sem változott lényegében. Az ötvenes évek végére az indopacifikus térségért folytatott küzdelem fordulóponthoz érkezett. A japán népnek olyan országos méretű ellenállása alakult ki az amerikai megszállási rendszer ellen, hogy az Egyesült Államok kormánya 1960-ban kénytelen volt új “japán—amerikai” biztonsági szerződést kötni. Az új szerződés 1970. június 23-án jár le. SZTRÁJKOK, TÜNTETÉSEK A szigetországból sűrűn érkeznek hírek a munkások és diákok tüntetéseiről. A tüntetésekben és sztrájkokban minden bizonnyal érvényesül a baloldali agitáció is, de hajtóerejét a japán nacionalizmus újjáéledése táplálja. “Sok japán szeretné felszámolni azokat a jelenségeket, amelyeket a háborúban elszenvedett vereség és a méltatlan békeszerződés mindmáig fennmaradt következményének tekint. Az okinavaiak többsége — közli a U. S. News and World Report — azt kívánja, hogy ismét egyesülhessenek a japánokkal, akiknek kultúrája, nyelve és faji hovatartozása az övékhez hasonló.” A japán diáktüntetéseket valóságos “kis háborúnak” minősítették a tudósítások. A tüntetések közvetlen céljáról azonban alig olvashattunk a nyugati hírközlésekben. A diákok célja az egyetemi reform. A többtanulásért folytatott küzdelem. Ugyanis a világhódítás doktrínája szerint a japán egyetemek tananyaga nem tarthatott eddig lépést a rohamos műszaki-tudományos fejlődéssel. Nem készíthette fel a hallgatókat azokra a feladatokra, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött a harmadik ipari világhatalommá vált Japán — műszaki és tudományos szinten való független irányítását. A “PARTNEREK” VETÉLKEDÉSE Tíz évvel ezelőtt az ázsiai piacon osztatlanul uralkodott az amerikai tő-A paraszt sorsa: a nemzet sorsa. Teljes igazság ez, még a mai társadalmak szédületes átalakulásának idején is. Lehet bizonyítani, vagy cáfolni, lehet figyelmen kívül hagyni és hazárd politikai kísérletet építeni rá, — semmit sem változtat az igazán. • NEM SIKERÜL A KÍSÉRLET! A nemzet szerkezetének az az erőszakos és erőltetett átalakítása, amit negyedszázada folytatnak otthon a nem-magyar diktátorok, — sikerülni nem akaró kísérlet. De mintha szükség lett volna rá. Nem az eredményei ébresztgetnek, hanem az akadályai, melyek legyőzhetetlennek bizonyulnak. Maradék parasztságunknak igen számottevő rétegei, ke. Az utóbbi években azonban Japán jelentősen megszilárdította pozícióit az ázsiai országokban. 1958-ban Dél-Korea külkereskedelmi forgalmának 55.2 százaléka az Egyesült Államokra jutott, Japánnak be kellett érnie 15.2 százalékkal. 1968ra erősen megváltozott a helyzet: Japán lett Dél-Korea legfőbb kereskedelmi partnere; ugyanis külkereskedelmének 38.5 százalékát Japánnal bonyolította le. Hasonló a helyzet Tajvannal is: Japán itt is szilárdan tartja az első helyet. 1967-ben Tajvan külkereskedelmi forgalmának 30.5 százaléka jutott Japánra, az Egyesült Államokra pedig csak 25.8 százalék. Thaiföldön is második helyre szorult az amerikai tőke. A Fülöp-szigeti piacokon is súlyos válságba került az amerikai behozatal. Dél-Vietnamban az 1958 évi 39.5 miihó dollárról 1968-ban 199 millió dollárra emelkedett a japán export volumene. Malaysia külkereskedelmében Japán a második helyre került Anglia után, az ide irányuló áruszállításait 13.1 millió dollárról 104.5 millió dollárra növelte. A Kiodi Tszusin hírügynökség jelentése szerint az Egyesült Államokban sokakat aggaszt Japán előretörése. “A japánok esetleg csorbíthatják az amerikaiak érdekeit.” A japán sajtó azonban úgy határozza meg az Egyesült Államokkal való viszonyát, hogy ‘partnerek vetélkedése’. Az Egyesült Államoknak ezideig sikerült a japán—amerikai gazdasági ellentéteket politikai megoldások alapján háttérbe szorítani. Nixon elnök “guami doktrínája” pedig újabb próbálkozás arra, hogy megszilárdítsák az Egyesült Államok ázsiai pozícióit. Ki tudja milyen nevet keh adni holnap a “partnerek vetélkedésének”, ha a washingtoni stratégák mellőzik az egyenlőtlen térelosztás újjárendezését az indopacifikus térségben? Újabb régészeti leletekből tanulságosan összeállított állandó kiállítás látogatható Pesten, a Történeti Múzeumban. Pest környékének és az érdi fennsíknak 50.000 éves történelmére mutatnak az újabb ásatások nyomán napfényre került régiségek. Ezek főleg állati csontmaradványok. De 14-15 ezer éves rétegekből már különböző használati tárgyak is kerültek elő. Például olyan épen maradt házrészek is, melyekből rekonstruálni lehetett egy ősrégi lakóházat. A budai hegyek feltárt barlangjainak a száma is egyre szaporodik. A összefogva a Természettel, konokul ellenállnak annak a törekvésnek, hogy bamba agrár-proletáriátust csináljanak belőle. Negyedszázados terror, negyedszázados ámokfutás után ma azon töprengenek otthon a szovjet-majmolók, hogy: • MI LEGYEN A TANYAVILÁGGAL? Ilyen címen Pethő Tibor ad hangot ennek a töprengésnek a Magyar Hírek szeptember 6-i számában. Jelzi is mindjárt, hogy a kérdéssel sorozatos cikkekben foglalkozik a párt napilapja. — Eleinte csupán kinyúló járuléka volt a tanya a falunak, — kezdik a probléma elemzését. Külső munkahely, de nem lakóterület: a tanya gazdasági udvaraiba nem költözött ki az ember. Akkor kezd csak lakott terület lenni a tanyavilág, amikor az istállózó módszert fölváltja a legeltető állattartás, és nélkülözhetetlen lesz a kinnakás. — A száz évvel ezelőtt életbeléptetett örökösödési rend szerint elosztott birtokokon gyarapodni kezdenek a tanyák. Mind a kétféle tanyatípus. A Duna—Tisza-közi is, a kis parcellás homoki szőlők, meg a Tiszántúlon és a Hortobágy környékén is, ahol az állattenyésztő tanya-típus rajzolta ki a táj jellegét, és alakított ki olyan paraszti életformát, melyet hamarosan egészségügyi, szociális és kultúrális problémák kezdtek feszegetni. — A "felszabadulás” után itt buzgólkodtak leginkább azzal, hogy felszámolják a tanyai életet. Új lakóhelyeket jelöltek ki a tanyaiaknak. Tanya-központokat hívtak létre. Hódmezővásárhely mellett például ötöt is, de csak egyetlenegy bizonyult közülük életrevalónak. • LEHETŐSÉG VAGY SZABADSÁG? — Mi tartja fönn a tanyai településformát? — vetik fel a kérdést, és keresik rá a feletelet. — Láthatólag az a legfontosabb fenntartó erő, hogy a falusi udvar korlátozottabb, mint a szabad határ. Több a lehetőség itt, mint a zárt közösségben, pedig amott adódik nagyobb kényelem, és amott nyílik több alkalom a civilizációval járó előnyök kihasználására. A párt-zsargon "lehetőséget” mondat az íróval — szabadság helyett, hogy megpróbálja elkerülni az ellentmondást, mivel hogy még mindig a magyar föld "felszabadításáról” nyikorognak, ahelyett, hogy annak rabigába döntéséről szólnának. • A PARASZT NEM AKAR MOZDULNI! — 1910-ben pontosan annyian laktak tanyákon, mint most, — a lakosság 17 százaléka! Az 1945-ös földreform még gyarapította a tanyák számát: 75 ezer új tanya keletkezett. A Remete-barlang alatt tizenegy méterrel mélyebben fekvőt is találtak. Feltárult már olyan barlang is, melyben a jégkorszaktól kezve a középkorig összesen tizenegy különböző település kultúrnyomai találhatók meg. ♦ Múmia-sírokat is találtak a Kablonkai-úti temető egyik sírjának mélyén. Egyiptomon és Rómán kívül ez lett a harmadik lelőhelye — múmiáknak. A halottak arcvédő lapján csodálatos épségben maradt meg az egykori portré — Budapest legrégibb lakóinak arcvonásait őrizve. Napkeleti uizeken (m. t.) Bárki szembenézhet a legrégibb pesti lakossal tanyalakók egyrésze azonban hamarosan elindult a városok felé, az iparosodás által nyitott utakon. (Legtöbbjük ma is ingázik. Ha már nem dolgozhat a földön, legalább lakni akar ott. — A Szerk.) • A TERVEK NEM SIMULTAK AZ ÉLETHEZ — Belefér-e a kisparcellákba a magyar jövő? Tud-e elegendő terméket nyújtani a kisparaszti mezőgazdaság az életszínvonal növekedéséhez? — teszik föl a kérdést. De lehet-e szocialista nagyüzemeket szervezni, amíg szétszórt tanyák vannak? — jön utána az ellen-kérdés. — Uralkodóvá lett az a felfogás, hogy a tanyák útjában állanak a fejlődésnek. Ezért létesítettek 150 tanya-központot. — 1959-ig a tanyák többsége nemcsak a gazdálkodás központja volt, hanem a gazdálkodók lakóhelye is. Azóta azonban már csak az őstermelői és háztáji munka folyik tanyákon. A gazdálkodás szocialista átszervezése nagy kérdőjelet írt a települési forma mellé. • BIRKÓZÁS AZ ERŐSZAKKAL — A jövőre vonatkozóan mégsem tudott határozott vélemény kialakulni még. Az újításokat túlkapások kísérték. Azt hittük, hogy néhány év alatt megoldjuk a kérdést. Azóta kiderült, hogy sokkal lassabban halad a tanyavilág felszámolása. Vannak, akik belátják ezt, és esetleg 50 évre taksálják a szükséges időt, de mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy egytőlegyig minden tanyát meg kell szüntetni. — Vajon jó-e és törvényszerű-e erre törekedni? — újabban ez a kérdés vetődik fel. — Tanya és tanya között különbség van! Ennek a meglátása adja meg majd a helyes választ. A Dél-Alföldön 100-ból már csak 72 családot köt egészen a munkája a mezőgazdasághoz. 21 család "kétlaki” munkát végez, és 7 családot mindössze néhány tyúkja, malaca, zöldségeskertje tesz "paraszttá”. — Közismert, hogy a tanyákon nagyobb a háztáji jövedelem, mint a falvakban. Különösen azok a tanyák hasznosítják intenzívebben a földet, amelyek városoknak a közelében terülnek el. Parasztjai küszöbükig ültetik tele melegágyas zöldségekkel, szamócával, szőlővel a földet. Igen számottevő többletet jelent ez mind a termelésben, mind pedig a munkaerő kihasználása terén. (Tegyük hozzá: figyelmeztető többletet!) • SZABAD ÉLET, SZABAD PARASZT, SZABAD FÖLD íme, a termőföld varázsa: leküzdhetetlen gravitáció ott, ahol csak viszonylag is szabad az ember és szabad a talaj! De ezt nem merik otthon kimondani. Még csak azzal alkudoznak, hogy a tanyavilágnak eddig évenként mindössze egy százalékát sikerült megszüntetni, tehát illúzió volna úgy vélni, hogy máról holnapra teljesen le lehet bontani. — Hosszú évtizedeken át százezrek vállalják még a tanyai életet. Az ország érdeke is megkívánja, hogy a tanyarendszer anarchikus megszüntetését megakadályozzuk — írja Pethő Tibor. Nem kell ennél jobb beismerése annak, hogy a bankár-kommunista törekvések nem tudnak megbirkózni azokkal a természet által megszabott törvényekkel, melyek a FÖLD és NÉPE örök viszonyában rejtőznek. GRAVITÁCIÓS EREJE VAN A PARASZTI ÉLETFORMÁNAK
