Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-10-01 / 10. szám
8. oldal 1969. október hó „GYARMAT MAO AKARATÁBÓL” A magyar népiségtörténet és művelődés szempontjából az egyik legfontosabb hagyatékunk a rovásírás. Amidőn a népek legtöbbje nyugaton a latin írás elsajátításával bajlódott, a magyar nép már fejlett régmúltú írástudománnyal rendelkezett és érkezett a Kárpát-medencébe. A magyar nép az írásra vonatkozó elnevezéseket sem nyugati forrásokból szedte, hanem magával hozta keletről. A Kaukázus táján és a délorosz sztyeppéken való államalakítása során átadta az északi népeknek, így a vikingeknek, teuton törzseknek az írás művészetét az avval kapcsolatos kifejezéssel egyetemben. A betű, könyv, ír szók csoportjába tartozó „rovás” kifejezés ma Európaszerte használt kölcsönszó a magyarból. A máig is legjobb kézikönyv a magyar írástudományról a „Rovás és rovásírás", Sebestyén Gyula által megírt könyv, mely klasszikus módszerrel mutatja be, hogy a rovásírás elterjedésével nemcsak az írásmódot, hanem a szót is átvették a népek. így az osztrák „rabisch, rabusch — rovás, cseh, „rovás” rabuse u. a., oláhban, „ravas — levél” billet, érdekesen még az új görögben is „ravasi” — billet. Nagy Géza szerint mindezek arra utalnak, „hogy valamikor a magyar rovásos írásmódnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint abban az időben, amidőn forrásaink emlegetni kezdik”. Az eddigi elmélet szerint a mi legrégibb írásmódunk türk eredetű lett volna. Radloff szerint a manichaeus ujgurok erősen meggazdagították a türk rovásírást. Az ujgur kéziratok az un. szogd írással íródtak, mely tartalmazott arameusi ideogram ot és tulajdonképp annak egy változata volt. A rovásírást is egy változatnak lehet felfogni. Maga az arameusi viszont az ékírás fejleménye. Ma már több és több adat áll rendelkezésünkre ami arra mutatna, hogy a szumér nyelv és ékírás szoros kapcsolatban álltak e „rovás-ékírás’’-szerű betűjegyek kifejlődésével. Ma már több jegyet tudunk több-kevesebb biztonsággal azonosítani a korai ékírásos jelekkel. A XIII. század első felétől kezdve emlegetik a székelyek között fennmaradt különös írást, melyet a botokra való metszés mesterségével rovás módjára használnak. A sokáig fennmaradt emlékek között találjuk az 1653-i, Kismarjai Veszelin Pál emlékkönyvében „Elég nekem az Isten kegyelme. Te ismerd meg magadat” szöveget tartalmazó rovásírásos emlék mint a legkorábbi székely betűrovás, ami Sebestyén Könyvében megjelent 1909 ben. Nemsokára ez után a konstantinápolyi felirat 1515- ből, amit Thompsen sikertelen kísérlete után Sebestyén oldott meg. Ma már egész sora van a korábbi emlékeknek. Ezek között az Udvarhely megyében levő Székely-Derzs megyei község falakkal és bástyaormokkal megerősített unitárius templom falából előkerült rovásírásos tégla. Paizs Dezső szerint a XIII. századból, a felirat „apa-pap” mely szerinte a mai esperes szóval azonos. A magyar korai, írás, a rovásírás eredete sokban még mindig tisztázatlan. Fábri, például a Brahmi írással mutatott ki szoros hasonlóságot. (C. L. Fábri; he Ancient Hungarian Script and tne Brahmicharacter, „Indian Culture”, Calcutta, 1934). Bár a rovásírást székely rovásírásnak tartották, mivel a korábban megtalált emlékek csaknem kizárólak a Székelyföldről kerültek elő, kétség kívül, hogy az egész ország területén nemcsak hogy ismert volt, hanem az egész írástudó lakosság egyetlen írásmódja. Sebestyén Gyula „Rovás és rovásírás” c. könyve most újból megjelent félévszázados hallgatás után. E pótolhatatlan munka méltán vívta ki már megjelenésekor a világ legismertebb írásszakértőinek bámulatát. Alapvető könyv, mely a rovásírást megvilágítja minden oldaláról, összehasonlító tábláival áttekintést ad a rokon írásokról. A magyar iskolapolitika egy nagy hibája és hiánya volt, hogy nem tanították. Ma bepótolhatjuk e régi mulasztást. Minden magyar könyvespolcon ott kellene, hogy legyen. A könyv 317 oldalon át vezeti be az olvasót a rovásírás rejtelmeibe rendkívül érdekes és élvezhető módon. Többek között tartalmazza a teljes Thelegdi Rudimén tat („A hunok régi nyelvének elemei”). Az etruszk pelasg, ó-görög és föníciai összehasonlításai áttekintést adnak rokonsági viszonyokra. Sebestyén írja könyvében, hogy „a babyloniak ékírását az ókor legrégibb kultúrnépe, a mi uralaltaji népcsaládunkba tartozó szumér nép hozta létre”. A könyvet, Evilat (Evilat, a krónikáink magyar őshazája) Kiadó, Dr. Veress Ferenc szerkesztésében megindult Magyar Történelmi sorozatában adta ki. A közeljövőben megjelenő Sumiro hungarica sorozatban vannak a következő könyvek: Ferenczy: Szumér és Akkád, Somogyi Ede két klasszikus könyve a szumér-magyar rokonságról és „Tanulmányok a szumérokról” c. kötet, mely felöleli a korai magyar-szumér irodalom fontosabb hazai munkáit. Sebestyén Gyula, „Rovás és rovásírás” c. munkája megrendelhető a következő címen; Evilat Publishing Co., 500 E 77 th Str.., Suit 1601 New York N. Y. 10021. A kötet ára $ 7,90. Az USA-n kívüli országokból a rendelés beküldhető bármely new yorki bank csekkjén USA dollárban, mely minden helyi bankban kapható. (Bara Ferenc) HAZAI HÍREK • A Budapesten nemrégen lefolyt amerikai-magyar tárgyalásokon a magyar kormány képviselője szóba hozta az Egyesült Államok által visszatartott magyar korona-ékszerek ügyét is. A magyar részről kiadott jelentésben most azt írják, hogy ez „megoldhatatlan kérdésnek bizonyult”. • Az idei aratási mérleg szerint 16,3 mázsa búza volt az átlag-termés. 3 400 000 holdról vágták le a termést, ennyi jut ma gabonaféléknek. De a jelentés szerint a kenyérmag aratás bőven fedezi a hazai szükségletet. A nyár elején veszedelemmel fenyegetett az időjárás, a veszteség azonban mégsem lett számottevő, sőt az idén sikerült befejezni a magyar mezőgazdaság történetének leggazdagabb aratását. A sikerbe azonban majd a jövő szól bele kedvezőtlenül! Azok az évek, amikorra majd a termőföld elsilányulásában, a búza sikértartalmának csökkenésében fog jelentkezni a műtrágyázás és egyéb vegyszerezés káros hatása! Hongkong gyarmati státusát nevezik ma így a nyugati újságírók. Ez az elnevezés nem is alaptalan, mert a több mint hetven éve angol uralom alatt álló Hongkong jelenta az utóbbi években KÍNA számára a külföldi valutaszerzés legbiztosabb bázisát. A vigasztaló az — írja a New York Times — hogy amíg vörös Kína Hongkongban évente mintegy 700 millió dollárt keres a kereskedelmen, bankügyletek, tengeri szállítások és más ügyletek révén, Peking megtűri Hongkong lété". Peking nemcsak az árukivitellel szeres Hongkongon keresztül valutát. A Kínai Népköztársaság évente mintegy 300 millió amerikai dollárt zsebel be a kínai tulajdonban lévő Hongkongi szállodák és éttermek révén. Az amerikai sajtó beismerése szerint Hongkong a „Vietnamban harcoló amerikai katonák szórakozóhelye”. Csak 1966—67 folyamán több mint 450,000 amerikai katona, matróz és pilóta látogatta meg Hongkongot. A gyarmaton Pekingnek ezidő szerint tizenegy bankja, továbbá több mint ötven különféle vállalata, három biztosító társasága, négy gyára, számos újságja, nyomdája, rengeteg szállítási és közvetítő irodája van. Azok számára, akik nem ismerik a kínai nép hazaszeretetét, Hongkong egyik legfurcsább jelenségének tartják azt, hogy a Pekinget képviselő és a gyarmat összes bankbetétjeinek 10—15 százalékát a „kommunista bankok” tartják a kezükben. Ezeken a bankokon keresztül Peking évente 160—180 millió amerikai dollárt kap a külföldön élő kínaiaktól. Ez az úgynevezett emigráns tőke, valójában ez a tőke a kínai nép nacionalizmusát szimbolizálja. Hongkong érzékeny barométer, amely pontosan reagál Peking politikájának minden változására. A hongkongi zavargások, amelyek 1967 tavaszán kezdődtek a „kulturális forradalom” hatására — ezt is igazolják. A valutabevételek csökkenése nem illett Mao Ce-Tung terveibe, s a hongkongi Peking-barát szervezetek utasítást kaptak akcióik lefolytására. „Amikor forró nyári hónapokban (1967) Pekingnek a gyarmatról származó sterlingbevétele a szokásos havi szint felére csökkent, — írja az Ecomonist — a hongkongi pártszervezeteket arra utasították, hogy térjenek vissza a fő businessükhöz, a pénzcsináláshoz" ■ Azóta Hongkong gyarmati státusában ismét helyreállt minden: csend van. A bankbetétek újra növekszenek, a hitelek dagadnak. A gyarmat üzletemberei 1968 nyarán még szívesebben fektették be pénzüket a gyorsan profitáló vállalkozásokba, ez év tavaszától azonban megindult a hosszú lejáratú tervek finanszírozása is. Hozzáláttak a hongkongi metró építéséhez, az öböl alatti alagút építéséhez, és a városi repülőtér bővítéséhez is. Az amerikai statisztikai adatok szerint az Egyesült Államok és Hongkong közti kereskedelem szakadatlanul növekszik. A kereskedelmi forgalom még 1960-ban 262,6 millió dollár volt, 1968-ban már 600,9 millió dollárra emelkedett. A múlt év első nyolc hónapja folyamán az Egyesült Államok a hongkongi angol gyarmatról 400 millió dollár összegben vitt ki különféle árucikkeket, ami kétszerese az amerikaiak indiai, háromszorosa az indonéziai és tízszerese a pakisztáni vásárlásainak. A hivatalos adatok szerint Hongkongnak Kína a fő áruszállítója, az Egyesült Államok pedig a fő vásárlója és fogyasztója. A New York Times megjegyzi, hogy: „Amerikában törvény tiltja a kommunista Kínában gyártott áruk vásárlását. Mivel azonban a hongkongi éttermek többsége Kínából behozott élelmiszereket használ fel, a kommunista tulajdonban lévő üzletek pedig túlságosan is csábító üzleteket kínálnak sok turistának, az embargo ténylegesen feledésbe merült”. Az ENSZ hivatalos adatai szerint is az USA 1965-ben mintegy félmilliárd dollár összegben vásárolt ilyen árukat. Egy hongkongi kereskedelmi statisztika szerint 1954-ben még csak 50 amerikai kereskedelmi-ipari cég, bankfiók működött Hongkongban, 1968-ra viszont már 700-ra nőtt a számuk. A hongkongi eredetű amerikai import cikklistáján pedig ugyanazok az áruk szerepelnek, amelyeket Hongkong Kínától vásárol, vagy Kínából behozott anyagokból állít elő. A listán megtalálható a textíliákból és műanyagból készült konfekció-ipari termékek mellett hús és halkészítmények, gyümölcs és zöldségfélék jegyzéke is. A felvásárolt élelmiszerekkel pedig főleg a 7. flotta hadihajóit, és a Hongkongba érkező amerikai katonákat látják el. Az angol gyarmati területén számos amerikai „különleges szolgálat" működik. A hongkongi amerikai konzulátusnak mintegy ezer alkalmazottja van. Az Eastern World c. folyóirat közlése szerint, a diplomaták, konzulátusi alkalmazottak és tudósítók 85 százaléka a CIA munkatársa. • A Kaukázusban él egy kis elszigetelt népcsoport: a KARACSAJ. "Karacsajul” is beszélnek, nem oroszul. Az orosz kormány nemrég kiadta a karacsajok nyelvi szótárát 900 oldalas terjedelemben, 35 000 kifejezéssel. Török Sándor amatőr nyelvész és etimológus megszerezte Moszkvából ezt a szótárt. Meglepő, hogy a karacsajok tudnak a magyarokról, és őket saját nyelvükön is MAGYAR-nak nevezik. A kutató aztán talált a szótárban egy egész sereg olyan kifejezést, melyeket az eddigi nyelvtudomány „finnugor" eredetűeknek tart, de a legérdekesebb a dologban, hogy a karacsajok a néprajzi kutatások szerint soha nem érintkeztek finnugor népekkel. A karacsajok mai nyelve írásban nem egyezik a magyarral, de hangtana a XI. és XII. századbeli magyar nyelvemlékekre mutat. Ezer év után újabb népcsoport bukkant hát elő, mely nagy valószínűséggel Árpád honfoglaló magyarságáról szakadt le a Kaukázusban és nyelvét azóta is őrzi. Könyv az ősi rovásírásról
