Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-01-01 / 1. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1969. január hó. SZÉLESEDIK A SZOVJET-AGRESSZIÓ VISS ZAHATÁSA Csehszlovákia lerohanása megint alig volt több, mint megszokott háromnapos szenzáció. Nyomában azonban, mintha lassacskán mégis megmozdulna a világ, és valamennyire kezd már érvényre jutni az, hogy minden akció megszüli a maga reakcióját. A csehek ellen irányult szovjet lépés végeredményben csak visszaállította a státuskvót, melyen lényegében még nem is esett rés, de amiben a csehek, sok évtizedes magatartásuk miatt amúgy is ludasak. Lehet az egészet cseh belügynek tartani, vagy annak, hogy a Szovjet egy ostorcsapással megóvta a maga "rend”-j ét, amire különben Yaltában Nyugat is megadta neki a jogot. Ennek ellenére nemzetközileg mégsem volt egész terméketlen ez a szovjet brutalitás. ■ DÉLKELET-EURÓPA A csatlósállamok kormánypolitikája nem tudja nyomtalanul eltakarni a megváltozott néphangulatot. Ez pedig körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy ... rendben van, most a cseheknek sem sikerült a kibújási kísérlet, de azért csak várakozzunk, egyszer csak ránk kerül a sor, és majd sikerül. Jugoszlávia határozottabban kontúrozta meg felemás különállását. Ma ez már háromnegyed részben különállás. És hangzatos magatartását olyan tények támasztják alá, amelyek hihetők is amellett, hogy logikusak. Hiába no: a szerbek nem oroszok. Nem bolsevikiekké agyon-nevelt oroszok. Más bennük a nemzeti érzés, és nemzeti öntudattal a népek sohasem akarnak szétfolyni — ember tengerré. Sem vörösen, sem más színekben. Románia fontolgat. Kezdi talán észrevenni, hogy a perc-előnyöknél van érdemesebb szempont is a politika előtt, és a folytonos pálfordulások heveny betegséget idézhetnek elő minden nemzet életében. Fontolgatásának lehet betudni, hogy szovjet tancsapatokat enged be a felségterületére. Legfrisebb értesülés szerint román közéleti férfiak hirtelen udvarolni kezdtek az erdélyi magyaroknak, háthabizony nem állnának az oroszok mellő őellenükben. • A FRANCIA POLITIKA ÁTFORDULÁSÁRÓL ÍR A VILÁGSAJTÓ Még nem 180 fokosról, de azért így is el túlzás, mert de Gaulle-t csak ellenségei vádolják szovjetbarátsággal. A Tábornok nem ment túl azon a "semleges zónán”, amelynek innenső határvonaláig terjednek az ideális államelvek, a túlsóig pedig a lehetőség, azoknak politikai realizálására. Politikáját most kétségtelenül megkönnyítheti az, hogy új elnök kerül az USA élére. Nixonnal esetleg már ki lehet tárgyalni olyan közös állásfoglalást, melyben Amerika gazdasági törekvéseinek korlátozása ellenében a vezető nyugati hatalmak politikai aspirációi is érvényesülhetnek. Mert eddig minden hasonló kísérletet szétfűrészelt a Dollár. • FIGYELMET ÉRDEMEL A FRANCO-KORMÁNY követelése az amerikai—spanyol tárgyalásokon. A spanyolországi támaszpontok kérdésében meszszehatóbbak ma a spanyol feltételek, mint annakidején voltak. Ez érthető. Amerika az első egyezményért — mondjuk — gálánsán megfizetett, de csak úgy, mint áruért a kereskedő. Spanyolországnak van olyan történelmi múltja, hogy mást is követeljen, mint az üzleti számla kifizetését. Beletartozik azoknak a nyugati hatalmaknak a sorába, melyeknek méltán vannak igényeik a nemzetközi politikában. És az első támaszpontegyezménytől semmivel sem jutott előbbre. Amerikának viszont jó volna már megtanulnia, hogy a nemzetközi politikának nemcsak a csekk a fizetési eszköze. Még csak nem is az első az. • A NYUGAT-NÉMET KANCELLÁR madridi és lisszaboni utazása is mond valamit a kérdésben, csak még nem lehet hallani közelebbről. A végső cél azonban nyilatkozatok nélkül sem kétséges, s ez Európa minden erőtartalékának összefogása. • AZ EGYESÜLT EURÓPA TERVE kedvező lökést kapott Angliától. A munkás-kormány, félre nem érthetően, komoly brit erőfeszítéseket és áldozatokat helyezett kilátásba. • A VIETNAMI HÁBORÚ megindulásától kezdve most áll legmerevebben a nemzetközi helyzet tisztázásának útjában. Elhamarkodott kardcsörtetésként kezdődött, s most se előre, se hátra nem lendít, ez már világosan látszik. De kilábalni már nem lehet belőle érdemes érdekek feladása nélkül. A feladás pedig oda hárítja a veszedelmet, ahol a világhelyzet kulcspontja van: Európára. Félkézzel nem lehet háborút viselni, félkézzel tehát belekezdeni sem szabad háborúba. Annál veszélyesebb, ha üzleti érdekek szabják meg, hogy hol nyúljanak fegyverhez az emberek. Ilyenkor aztán félkézzel kell befejezni is, s olyan is az ... FRANCO SPANYOLORSZÁGA Tizenöt éve már, hogy a "fasiszta” — fallangista — Spanyolország kezdett lekerülni a nemzetközi feketelistáról. Nem azért, mintha a világkórmány csatlósai megbocsájtották volna a fallangizmus "bűneit”, vagy akárcsak szemet húnytak volna, mert az már meglehetősen erőtlen rendszer. Sokkal reálisabb okok miatt kezdődött politikai kapcsolat Spanyolország és a nyugati félvilág közt. Nevezetesen katonai okok miatt, s amúgy mellékesen gazdasági szándékkal. Mindegy: ideje volt. Valamennyi történelmi kiegyenlítődést ez is jelentett. Nem sokat ugyan, mert a nemzetközi propagandában a "fasizmus” továbbra is a legelátkozottabb intézmény. S ezt a közvéleménybe belesulykoltan kell tartani, már csak azért is, hogy a bolsevizmussal simábban menjen a barátkozás. A közfelfogás szerint ugyanis még mindig az a kérdésnek, s egyben a világkrízisnek a nyitja, hogy vörös-e vagy vörös-ellenes a politika felszínének az iránya. Erre nevelték a nagyközönséget, ezzel tömik tele a politikai gondolkozását, hogy közben hangos reklám nélkül gyúrhassák sárgára az egész világot, s a nemzeti zászlókra mindenütt rá lehessen ragasztani a mógendóvidot. Spanyolországra is szerep várt abban a nemzetközi igyekezetben, mely fuldokló állapotából egyszer föltámasztja a Szovjetet, aztán meg hidegháborút folytat ellene, de csak "elv”-ben. Egyszer körülveszi "antikommunista” katonai támaszpontokkal — milliárdok árán —, aztán lebontja a támaszpontokat, újabb milliárdos költséggel. Az eféle politikai bábszínház elszórakoztatja a nézőközönséget, és eltereli a figyelmet arról, ami a politikai boszorkányhában fői. A Washington-Madrid egyezmény kétszeri meghosszabbítás után most szeptember végén lejár. Az AP hírügynökség szerint persze Madrid ajánlotta fel, hogy újabb öt évre hosszabbítsák meg az amerikai támaszpontok fenntartására vonatkozó szerződést. Ennek fejében egymilliárd dolláros “segélyt” kér, saját katonai intézmznyeinek fejlesztésére. Minden bizonnyal megtörténik. A milliárd dollárt is megkapja, — ha nem is készpénzben. Vannak néhányan a világon, akik ismerik az ilyen "segélyeknek” a gazdasági szerkezetét. Ha ezek valóban segélyek volnának, akkor a nemzetközi bankárok földreszállt angyalok lennének, és a zsebük régesrég kiürült volna. A névérték szerinti összeg itt árú, még pedig elavult, eladhatatlan árú. Olyan mint az 1929-es gazdasági vál-Vádolni kell! Azt, aki elrontotta az életet, tönkretette a jövőt, megcsúfolta a múltat. Nem magamért mondom, hiszen ha visszakaphatnám az elmúlt életem körülményeit, már nem sokáig élvezhetném. így viszont a “megszépítő messzeségből" nézve valóban sokkal szebb, mint volt. Nem, én nem a múltat siratom, hanem a jövőt féltem. Azt se magamért, hanem a gyermekeinkért. Az bizonyos, hogy a leggondosabb nevelési rendszerünk is csődöt mondott, mert közben sarkából fordult ki az Idő és a korszellem, a vén ripacs átmaszkirozta magát regényhősből bohóccá. Mintha semmi életútravalót nem adtunk volna a gyermekeinknek. Mert hiszen az eszményeink nekik nem eszményeik, az erkölcsünk nem erkölcs, igazságunk már nem igazság többé. Mindez nem kell nekik, mert ők a mi életünk eredményeiből vonják le következtetéseiket és ítéletüket. Mit értünk mi el? Mit tudunk átadni nekik örökségül a hajdani, állítólag szép világból? Csak politikai káoszt, paradox világnézetet, útvesztő bölcselkedést, háryjánoskodást az elesettségben, csorba emlékeket és mindezek hátteréül romokat. Ezért aztán a legkomolyabb intelmeink is csak üres szólamok nekik, amire kórusban felelik, hogy “Ti csak hallgassatok! A játékaink mellől ciság kitörése előtt volt a búza meg a kávé, amit százezer tonnaszámra dobáltak a tengerbe, vagy ócska mozdonyokat fűtöttek vele. Akkor még így segítettek az éhezők helyett a kufárokon, akik profit nélkül nem élhetnek. Nehogy leessék a világpiaci ár, inkább megsemmisítették a javakat. Azóta kidolgozták a nemzetközi rendszerét, hogy hogyan lehet pusztítás nélkül is tartani az árakat. Megmarad így a profit is, és a selejtért még búsás kamatot is fizet az "elmaradt ország”, csak éppen segélynek nevezik, és hosszabb lejáratú. Biztosítás is van rá: ha nem fizetne a megsegített, akkor a "fejlett országok” viszonosság alapján közadókpeltetek minket az óvóhelyre. Az iskolából hazaküldtetek szénhiány miatt. Élelmünket a legyöngülésünkig csökkentettétek. Most már bízzátok ránk a sorsunkat. Majd mi megpróbáljuk helyrehozni, amit ti elrontottatok. Hagyjatok meg minket hangosaknak, szilajoknak, szerteleneknek és vetélkedőknek, amilyenek az őseink voltak — és erőszakosaknak, elbizakodottaknak, engedetleneknek, talán tiszteletleneknek is, de mindenekelőtt boldogulni akaróknak, amilyenek a nyugati barátaink, akik közé kihoztatok minket.” Vádolhatjuk? Nem. Csak felmenthetjük őket. De hát akkor kit vádoljunk? A korszellemet? Ezt a bérkomédiást, akinek, mint egy Commedia dell'arte figurának, hatalmas és tehetős nézők diktálják, hogy mit játszszon? Mert vádolnunk kell, hogy nyugodtan mehessünk a sírba. Hogy a gyermekeink végre megtudják, hogy mi nem vagyunk hibásak, mert egyenként és közösen, tiszta lelkiismerettel megtettünk mindent, amit tehettünk értük. Részünkről mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Hogy nekik igazuk van, de nekünk is. Vádolnunk kell hát közösen, közérdekből, “hivatalból"... Évtizedek fognak elmúlni, amíg a gyermekeink — talán már megöreból térítik meg azt a "veszteséget”, amin már kétszeres a kufárok nyeresége. De ezt a bábjátékot már nem mutogatják filmen, televízión, — ez már elsikkad az UNO kimutatásainak szám-tengerében. Itt már nincs TÉT, csak keverni kell a kártyapaklit, és duzzad a spekulánsok zsebe — a dolgozó, adózó és éhező ember terhére. Spanyolországnak is ilyen morzsa jut a játékból, — de mi lesz vele, ha majd Franco-ja se lesz? Mi lesz Ibériával, melyen Portugáliát is nagy fiának, SaZazar-nak a közelgő halála fenyegeti? Kis-Pál János Portugália gedve — rádöbbennek, hogy ők még annyi jót sem tettek, annyi szépet, maradandót sem alkottak, mint mi. És akkor talán majd halványan emlékezni fognak szavakra, amiket egykor szüleiktől hallottak: “erény... eszmény... szerénység... udvariasság ... tapintat... lelkiismeret..." De az is lehet, hogy már nem fognak emlékezni ezekre a velünk elsüllyedt legendás fogalmakra .. Mi azonban az atomkor Atlantiszából is visszajárunk szüntelenül és könyörtelenül vádolni azt, aki mindenért felelős. Vádolni, amíg csak el nem ítéli a bűnöst vagy bűnösöket a Mindenttudó, Elfogulatlan és Megvesztegethetetlen Legfelsőbb Bíró... Bónis László * * • • A gólya-nénik régóta munkanélküliek Rabhazánkban. Ezt tudjuk a születések számának mélyrezuhanásából. Most azonban az állattan tudósai is közük, hogy már augusztusban elköltöztek a gólya-mamák — férjestől együtt —, sőt az idén még nyáron is sok gólyafészek maradt üresen. ... Állati vélemény a hazai rendszerről ... • Egyre több nyugdíjas — fogy a fiatalság Magyarországon. Az 1969. évi költségvetés egy millió 400 ezer nyugdíjassal számol. Ez az ország lakosságának közel 15 százaléka. VÁDOLNI! VÁDOLNI!
