Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-05-01 / 5. szám
A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) VOL. VIII. ÉVF. — No. 5. SZ. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1969. MÁJUS HÓ Európa magára maradt... Gyászol a Szent László Rend De Gaulle lemondott, és ezzel kilépett a politikából az egyetlen, Európa múltjához illő államférfi. Épp egy évvel ezelőtt indították ellene nyíltan a legbrutálisabb támadást. Fölül kerekedett rajta. Azóta meglehetősen feloldódott a frank-válság is. Épp csak a francia nemzet aranytartalékának jó részét csapolta le a tavalyi sztrájk, mely talán legnagyobb sztrájkja volt ennek a civilizációnak. S amelynek megrendezése árulta el nyíltan, szemléltetően, hogy: a politikai legalitás kulisszái mögött micsoda hatalmas erők működnek, mérgeznek, acsarkodnak és rombolnak. Semmi másért, csak azért az egyért, hogy a történelmi nemzeteknek még megmaradt állami hatalmával szemben, az atomfegyverek erejét is meghaladóan, a pénz és a profit korlátlan uralmát teremtsék meg ezen a Földön. A Tábornok lemondásának természetesen megvannak a maguk napi- és pártpolitikai formátumai is, de ezek a tárgy lényegét illetően semmit sem mondanak. Üres máz és cifra ürügy a francia államfő két alkotmánymódosító javaslata, illetve annak parlamenti leszavazása. A Franciaország és vele Európa ellen támadó bűnszövetkezet múlt évi kísérlete nem sikerült. Ez a bűnszövetkezet azóta csak az alkalmat várja, hogy újból és végzetes sikerrel csaphasson le arra a politikai tárgyaló asztalra, ahol — a demokrácia szabályai szerint — még hangja lehet vele szemben az ellenzéknek. Most lecsapott. Lehet, hogy végzetesen, — de az biztos, hogy április 27-e óta Franciaország megint viharos tengeren hányódó hajó, és Európa... magára maradt. De Gaulle személye elég okot adott arra, hogy bírálásában megférjenek a kedvezőtlen elemek, sőt a megalapozott vádak is. Világhírét azzal kezdte, hogy megszegte a becsületszavát, amikor a túlságosan udvarias német hadifogságból megszökött. A Sors egyenlítette ki ezt a csorbát. A Tábornoknak húsz évre és Adenauer barátságára volt szüksége ahhoz, hogy meglássa és megtetézve jóvá is tegye. 1939-ben Daladier politikájában mutatkozott meg a német—francia együttműködés szükségességének előjele. Az akkori francia miniszterelnök azonban gyenge volt ahhoz, hogy történelmi meglátásáért állja a sarat, vagyis a churchilli elvakult erőszakot. A francia nemzetnek iskolája kellett legyen a katonai legyőzetés, de méginkább az a sors, ahogyan a "négy győztes” közül utólag és ténylegesen kiebrudalta a másik három. Ez ébresztette föl de Gaulle-t. Közvetlenül a háború után még szellemi éjszakájának sötét tettei vetettek árnyékot a nevére. Bűntárs volt igen sok jövőbelátó francia hazafi ellen a marasztaló ítélet meghozatalában. Része volt abban, ahogyan a szélsőbaloldal szándékai szerint szadista módon hajtották végre a “nácitlanítást”, mind az országon belül, mind pedig Németország francia zónájában. Sokan szemére vetették azt is, hogy támogatta a kommunista párt újjászerveződését. Nagyrészt azonban már kétéltűek azok a vádak ellene, amelyek köztársasági elnök korában érték. S hogy legalábbis kétéltűek, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elnöksége alatt Franciaország kétségtelenül "arany kor"-t élt. 9 Egyetlen más állam sem volt képes önmagában annyira helyre-rázódni a második világháború után, mint az ő hazája, s ez vitathatatlanul a Tábornok érdeme annál is inkább, mert századunkban éppen Franciaország volt leginkább a szétrázódás állapotában, a két világháború között éppúgy, mint a második után tizennégy évig. Természetes, hogy ilyen roppant politikai munkában, sőt politikai műalkotásban, sűrűn bujkál kampó, amibe a gáncs beleköthet. De száz és száz gáncsoskodás sem von le semmit annak az értékéből, hogy de Gaulle méltó államfője volt a történelmi Franciaországnak, és Európa leggyötrelmesebb korában annak kimagasló, nyílt színen egyedülállóan nagy államférfiúja. Nem lehet vitás, hogy épp ezért döfték most bele a politikus-demokratikus tőrt. Tavaly még nem sikerült a merénylet. De Gaulle azonban, ahogyan fölülkerekedett rajta, nyíltan vallott egyetmást arról, amit a háta mögött somfordálókban fölismert. És ez éppen elég volt a merénylők részéről ahhoz, hogy a következő ütésük olyan legyen, amely alól már nem lehet föltápászkodni. Most az ő táboruk örvendezik Párizs utcáin, de ezzel épp a gyanúsak vetik le az álarcukat. A tőr benne marad Franciaország és Európa hátában. A Tábornokot azonban nem lehet felejteni, és Ő maga a franciák legnagyobbja marad — vidéki birtokán is. Rendtárs! Világméretű válság napjai között élsz, mégis tudnod kell, hogy erkölcsi rendről, s annak védelméről globális értelemben szólni semmitmondó frázis. Nem lehet ugyanis olyasvalamit megvédeni, ami még ki sem alakult. Hogy a krisztusi világosság fénykorén túl nincs még erkölcsi "világrend", az nyilvánvaló. Egyedül ö az Üt, az Igazság és az Élet, aki megláttatta veled az emberi lét abszolút formáját: a tér és idő felett álló, vagyis az anyagi világon túl élő emberi személy elenyészhetetlen azonosságát. A konkrét keresztény személy azonban nem alakulhat ki belőled, hacsak nem hordozod s nem munkálod legbennsőbb énedben a krisztusi személyiség képét, fogalmát, eszméjét. Ez a személyiség-kép az tehát, amelyet korod nagy eretneksége, a burzsoá—proletár anyagelvűség lerontással fenyeget, nem pedig az egyetemes erkölcsi világrend fikciója. Jól tudja a Rontás, hogy az eszmény elmállasztásával a való krisztusi embert, s nagy modern művét: a keresztény nemzetet, egyformán az enyészet sorsára juttatja. Korod műszeres és módszeres materializmusa éppen azért kiselejtezi az egyéni tudat megfoghatatlan elemeit. Elvet mindent, amit bakarasz közé nem foghat. Nem hisz már az igazság, a szépség és a jóság teremtő erőiben. Trevszerűen lebontja benned a keresztény eszmék, elvek és erények világát, külső jeleit és kútfőit pedig múzeumokba hányja. Az anyagelvűség életfelfogásában az ember is csak élő matéria, felruházva alkalmazkodó mechanizmusokkal, s automata jelzőrendszerekkel. Krisztus fantóm, s a lélek maga is anyagi szubsztancia. Működése foszforeszkálás és cserebomlás, s folyamatait nem erkölcsi normákkal kell egyengetni, hanem tudományos eredményekkel és válaszokkal. A kutatás közben nyert adatokat fel- és megmérni pedig nem elvont és elavult értékrenddel célszerű, hanem reális metrológiai eljárásokkal. ízlés, modor, és ítélőképesség tehát egyformán mérce alá kerül és matematikai kifejezésekben nyer lerögzítést. A térítő-dühvel pusztító Rontásnak is gyengéje azonban a naivitás. Bódult igyekezetében ugyanis az a meggyőződése, hogy haszontalan hiedelmeket, légvárakat rombol, s a való életet építi. Pedig, ha nyitott szemmel jársz, a nagy serénykedésnek szomorú eredményét nyilván te is szemléled: az ember tudatvilága napról-napra szűkebbé, szorítóbbá lesz. Az erkölcsi és szellemi távlatok összeomlásával pedig kietlenné, elviselhetetlenné válik a még megmaradt anyagvilág. A korlátok megnyomorítók. Valóságos Prokrusztesz-ágyak. A jellem szétzilálódik, sorvad benne a megtartó életakarat. A szellem szárnyalását veszti, s csírájában elhal benne a gondolat. • Ha valóságérzékedet ébren tartod, az megsúgja néked a krisztusi tanácsot: a világ megváltoztatását csak saját magadon kezdheted el! Ha a virrasztásra is rászánod magad, keress virrasztó társakat. Könynyebb a résenállás társközösségben, mint árva magadban. A sorsközösség rajtad nem múló elrendeléseit igyekezz megérteni, légy tehát segítőkész! A Gondviselés akaratából magyarnak születtél, segítsd hát építeni a magyar művet: a magyari krisztusi személyiség és a magyari kereszténynemzet remekművét! Ezzel teljesíted emberi hivatásodat is! Kezdeményezésre merész és vállalkozó férfiak sorainkban itt is, ott is támadnak. A Lélek még nem aludt ki bennünk, s a Szellem fénye még A Szent László Rend életrehívója és ideiglenes kormányzója: vitéz lévai B. Maczky László v. csendőrszázados, a Szent Lázár, a Szent György és a Templomos Rendek tagja, a hazáját és fajtáját ideális ranjongással szerető magyar, ötvennyolc éves korában hirtelen meghalt. Temetésén Stuttgart-Bad Canstattban nagyszámú amerikai és magyar vett részt. A magyar nemzeti lobogóval borított koporsójánál katolikus és református lelkészek mondtak megható búcsúztatót, és méltatták az ízig-vérig alkotó magyar hazafi munkásságát. Gyászolják: özvegye Kolossváry Erzsébet, és gyermekei: Enikő, Emese, Sudárka és László, veje és unokája.
