Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-04-01 / 4. szám
4. oldal SZITTYAKÜRT 1969. április hó ÚJ IRÁNYT VESZ AZ ŐSTÖRTÉNETI KUTATÁS Ha fenn a csillagokon valakik hangosfilmet készítettek volna az emberiségnek a Földön lepergett történelméről és ezt a filmet most levetítenénk elejétől kezdve, akkor tisztán megviláglana előttünk a népek története és eredete. Ügy, ahogyan keletkezésük és életük a valóságban folyt le, a szaporodás és szétágazás minden rejtelmével együtt. Ilyen "csoda-film” hiányában történészek, régészek, nyelvészek igyekeznek felderíteni a valóságot. Roppant munka ez, sokkal nehezebb és kilátástalanabb, mint akár egy életen át bolyongani őserdőben, s esetleg kiútra lelni a végén. A történész kutató munkája lépésről lépésre baktat VISSZA- felé azon az úton, amin az Ember a történelmét megjárta. De ma ezer és millió nyoma van ennek az útnak, s csak pár évezreddel jutva is vissza, valamennyi elmosódik. Lehet-e remény egyáltalán — ráakadni az eredőre? NAGYJÁBÓL tán száz éve annak, hogy néhány őstörténet kutató különlegesen régi nyomokra bukkant. Bizonyos népek 10, 20 sőt 50 ezer évvel ezelőtti életterületére, kultúrájára és vándorlásának útjára. Akkori hiedelem szerint úgy százezer éve él ember a Földön, vagy legalábbis ekkora idő közel esik a történelem kezdetéhez. Mindenesetre 50 ezer év előtti kornak is sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb a történelmi keresztmetszete, mint a mai koré. Egypár kutató nagyjából föl is vázolta az emberiség akkori néprajzát. A továbbiakban azon igyekeztek, hogy ebből a vázlatból, ezekből a nagyon régi adatokból kiindulva vezessék le a történelmet egészen a származéknépeknek a jelenkoráig. A kutatás iránya így megegyezne a történelmi haladás tényleges irányával, ami sokkal több elbicsaklást zár ki eleve, és biztonságosabb következtetésekhez segít. y^ZTÁN ez a történelemkutatási módszer valahogyan elcsendesült. De lehet, hogy csak viszonylagosan halkult a hangja, mert a szokásos, a visszafelé haladó kutatás láza hatalmasodott el fölötte. Történészek számára megnyílt a British Múzeum szumirológiai osztálya, melynek anyagát ázsiakutató régészek hordták össze. Gazdag forrás-anyaghoz jutottak az őstörténészek. Krisztus előtt 4—5000 évre visszamenőleg mindinkább dokumentumok töltik ki a történeti hézagokat, és tárgyi bizonyságok igazolják vagy cáfolják a korábbi feltételezéseket meg történeti teóriákat. Ez a tudományos munka lázason folyik ma is. Magyar tudósok különösen nagy szerepet vállalnak benne, mert a szumír leletek ékírásai hasonlítanak a régi magyar rovás-íráshoz, és gyakran jól olvashatók magyarul. Folyik a vetélkedés: mely népeknek voltak ősei a szumírok, a láthatóan első kultúra megalapítói? Másrészről millió éves maradványok is kerültek elő a Föld vaskos bőrének rétegeiből, ahol már fölvágták azokat a régészek ásói. Mit lehet ilyen irdatlan idők régészeti adataiból kideríteni? De derítgetik ezt is szorgalmasan. Szóval van munka elég. Minden feltételezés, minden bizonyosság új kérdéseket szül. Azoknak is utána kell járni. Se vége, se hossza a munkának. Lépésről lépésre bukdácsolva visszafelé a történelem ágasbogas útjain, — mikor lehet odaérni, honnan millió évet nyargalt előre az ember? ^NNÁL örvendetesebb, hogy tudósok, őstörténészek, egyetemi tanárok köréből most Európában alakulóban van egy tudományos mozgalom, mely föl kívánja éleszteni a történelem-kutatás előbb vázolt módszerét. A Krisztus előtti 10—30 ezer évekből származó őstörténeti nyomok megszaporodtak és megvilágosultak. Olyannyira, hogy megalapozott elmélettel lehet összekötni a konkrét adatokat. Van tehát jóval ősibb eredetű támpont, amiből kiindulva sokkal biztonságosabb a kutatás és kevesebb az útvesztő, mert a nyomozás iránya ugyanaz, mint ahogyan a történelem haladt a maga útján a valóságban. Ha ennek a módszernek az alkalmazásával sikerül 10 vagy 50 ezer évtől kezdődően a jelenkorig követni a származék-népek történelmét, akkor a felderítés kínos munkájának a nehezebb fele meg van oldva, s csak a megigazítás marad hátra. A tudósoknak nem kell sokat hazárdírozniuk, mert az holtbiztos, hogy régesrégen sokkal kevesebb népfajta élt a Sárgolyón, mint ma. S ha ezek közül egyiknek-másiknak a jellemzői fellelhetők mai népfajtákban is, a leszármazás lánca már kétségtelen, a láncszemek összeillenek, ha helyenkint még nincsenek is egészen megtisztítva a történelmi temetők rájuk ragadt hantjától. £TBBEN a tudományos mozgalomban is kivételes szerep vár a magyar őstörténészekre. Népünk ugyanis érdekelt abban, hogy az Ősföldről ki13500 éves adatai vannak a magyar éseredetnek! Bécsben kiadásra kész egy újabb őstörténeti munka, mely már nem 5000 évre hasít bele az Ókorba, hanem tárgyi adatok tömegével gyújt fényt az Őskor titkai körül. Szerzője prof. Mácsay-Lengyel Béla, a történet- és nyelvtudományok doktora, a volt Ludovika Akadémia magyar történelem és had-történelem tanára. A száműzetés huszonnégy évét arra használta föl, hogy könyvtárra való anyagot gyűjtött és dolgozott föl A legkiválóbb őstörténészekkel tart kapcsolatot. Munkája nem csak magyarul fog megjelenni, hanem összeszorított terjedelemben angolul is. Már a fordítás is készül. Prof. dr. Mácsay-Lengyel Béla szakbírálatot írt dr. Baráth Tibornak a Magyar népek őstörténete című művéről. Az alábbiakban ismertetjük a részletesen indokolt bírálat gerincét. ■ DR. BARÁTH TIBOR KIMAGASLÓ ÉRDEMEI A szerző eddig egyedülálló hitelességgel bizonyította be először is a hun—székely—magyar rovásírás azonosságát, majd azt, hogy ez valójában a szumír ékírásnak a hasonmása. A tudománynak azonban azzal tette Baráth Tibor a legnagyobb szolgálatot, hogy a képírással írt magyar nyelvemlékekből meg tudta fejteni az egyiptomi hieroglifákat. így kimutathatta, hogy a Champollion által 150 évvel ezelőtt felfedezett, de eddig meg nem fejtett egyiptomi képek és jelek a korabeli élő magyar nyelv vésetei. Ennek azért van kiemelkedő jelentősége, mert a perui és ecuadori piramisok feltárásával bebizonyult, hogy ezek ugyanolyanok, mint az egyiptomiak. Nyilvánvaló, hogy építői is ugyanannak a népnek az elődei. Éspedig a MU ősföldről kirajzott KARMAGYA népé, melynek vándorútja megegyezik a két földrajzi tér összekötő vonalával is. ■ AMIT BARÁTH TIBOR MÉG NEM HASZNÁLT FÖL A MÜVÉBEN Egy ősi civilizáció nyomai hatalmas távolságokat fűznek össze, s a KARMAG YA műveltségre mutatnak mindenütt. Donelly vallja, hogy angol és francia őstörténészek szerint az elsülylyedt Atlantisz műveltsége turáni jelleget viselt. Tudjuk azonban, hogy ez csak közbeeső állomása volt annak a népfajtának, amely vándortarisznyájában hatalmas ősi kultúrát hordozott. Ennek ellenérveit Ripley súlyos adatokkal cáfolja i munkáiban. Topinard hasonló adatok alátámasztásával már azt állítja, hogy "a magyar fajtabelileg a legfelsőbbrendű európaiak közé sorol”. A 8000 éves “saisi felirat” évtizedeken át hányódott, amíg magyar nyelven sikerült elolvasni. Oppert azért tanult meg magyarul, mert magyar nyelv híján nem tudta megfejteni az ősi írásokat. Az Encyclopedia Britanica (ninth edition, II. kötet, 375. lap) már 1898-ban rögzítette, hogy a magyar nyelv a világ legrégibb kultúrnyelve. Ugyanezt az 1950- es kiadásában is megismételte, és több régész tudományos megállapításával támasztotta alá. Ha tehát a múlt felé való nyomozás nem áll meg az 5000 éves szumír kultúránál, akkor jóval korábbról — 10—15 ezer évről — olyan történeti nyomokat és adatokat talál, amelyek a szumír kultúrának és civilizációnak az eredőjét képezik. Csupán pár közbeeső évezred tárgyi adatait kell megtalálni hozzá, hogy a két nagy emlék művelődési folytonossága, a történeti tudományok szabályai szerint is, kijelenthető legyen. ■ AZ ÖSSZEFÜGGÉSEK MINDENNÉL SZILÁRDABB ALAPUL SZOLGÁLHATNAK! Ehhez viszont feltétlenül előre kell felvázolni azt a tudományos teóriát, melyet az eddigi leletek támasztanak alá. Szóval: a két hídfő között föl kell építeni a híd ívét, hogy majd legyen mi alá elhelyezni a kutatott pilléreket. Ha nem sikerül, az ív úgyis beszakad, — de ha nincs híd, nincs mihez illeszteni a további régészeti feltárásokat, s azok elkallódnak. Az ÖSZSZEFÜGGÉSEK bölcseleti tétele szilárd bázis, és tökéletesen megfelel a történelem vitathatatlan folytonosságának. U AZ ŐSTÖRTÉNET TERÉN VILÁGJELENTÖSÉGE VAN A MAGYARNAK Baráth Tibor nagyszerűen mutatja ki a magyar nyelv jelentőségét a régészetre alapozott kutatás és történetírás szemszögéből, — írja dr. Mácsay- Lengyel professzor. De világjelentősége még ennél is nagyobb, mert nyelvünk sok évezreddel régebbi eredetű, mint ahogyan Baráth Tibor könyvéből és forrásműveiből kitűnik. A szerző — valami oknál fogva — nem számol ezzel, pedig maga is nagyot veszít vele. Vesztesége tévútra vezeti az "ŐSHAZA” földrajzi helyének nyomozása során. Churchward, Ripley, Le Plongeon, — majd magyar részről Csicsáky vilárajzott törzsek egyike a "MAGYA” nevet viselte. Nagy ívben vándorolt, és életnyomait fellelhetően otthagyta útjain. Nemcsak kultúrálisan azonosítható nyomait, hanem antropológiailag is kiértékelhető maradványait. Ezek szerint a “magyar ősnép"-et sokkal korábbi időkben lehet megtalálni, mint ameddig a visszafelé baktató kutatás nyomai eddig elvezettek. Jelek mutatják, hogy 10—15 ezer évvel ezelőtt már élő nép volt a magyar, a maga nevén! Ez persze nem sok tápot nyújt öndicsekvésre, mert hiszen egyetlen fajta, egyetlen nép sem élhetne ma a világon, ha nem lettek volna legősibb és leges-legősibb elődei. Az utóbbi mondatot hangsúlyozni is érdemes, mert az őstörténeti kutató munkát igen nagy mértékben háborítja az ősökért való nemzetközi vetélkedés. Különösen ha annak eldurvul a hangja, és a versenyző minden átkot a másikra ken, de minden érdemet magának kaparint, mert így látja a közben-közben megvillanó relatíve igazat. ☆ EURÓPAI történészek körében ezt a most induló mozgalmat prof. dr. Mácsay-Lengyel Béla adta hírül a Szittyakürtnek, és készséggel továbbítjuk olvasóinkhoz. Lassan eljuthatunk addig, hogy mi földi bolyongók készítjük el azt a történelmi "hangosfilmet”, amit a csillagokon elmulasztottak fölvenni az emberiség életéről. Mácsay-Lengyel Bélának egy recenciójára is utalunk mindjárt, melynek közérdeklődésre számot tartó kivonatolását jelen számunkban közöljük: “13,500 éves adatai vannak a magyar őseredetnek’’ cím alatt. gosan utal MU-ra, mint a magya-népek őshazája. (Minden valószínűség szerint ez volt az emberiség első települési helye is.) Aki a szumír időknél korábbra tekint, megszabadul a magyar “őshaza" kutatásának gondjától, mert a magya népeknek Amerika, sőt Ázsia különböző tájai is csak átmeneti szállás-talaját képezték. Nem egyszer ugyan hosszú évezredeken át, de aztán tovább vándoroltak, s legfeljebb lemaradt népszórványokat hagytak hátra az ideiglenes szállásterületeiken. Erről különösen Ázsia területén legalább 8—10 népfolt tanúskodik ma is, amit minden kutató kénytelen elfogadni. Leszármazni és eZszármazni, elszakadni nem egybevágó folyamat, de az elszármazott és a törzsről leszakadt népfoltok könnyen megtéveszthetnek a leszármazás kérdésében, ha a történész visszafelé kutat, vagyis a múlt irányában nyomoz. A sötétbőrű Afrika keleti partvidékeire esetleg lehúzódott magyar fajiságú népfoltok leszakadt népi elemek lehetnek, és így ezek már semmiféle keveredéssel nem befolyásolhatták a honfoglaló magyarok fajiságát. Feszült érdeklődéssel várjuk, hogy A Magyar Népek Őstörténeté-nek beígért második kötete feldolgozza-e majd ezeket a 13,500 éves adatokat. Mert kötelességünk velük foglalkozni! Az ima viszakerül az iskolákba? A szenátorok körében komoly mozgalom indult, hogy az imát visszahonosítsák az iskolákba. "Tapintatból” azonban megvárják, amíg Warren kipottyan a Legfelsőbb Bíróságból. (Kár így tapintatoskodni! ...)
