Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
12. oldal SZITTYAKÜRT 1968. november—december hó FESZÜLTSÉG A KÉT PÓLUS KÖZÖTT HARCI GÉPEK, MELYEKET KI LEHET SÍRNI A News Week szokatlanul sok európai lapnak az állásfoglalását értékelte ki októberben. Politikai optimizmust éreztet belőle, pedig ez a válságos esztendő már eddig is épp elég okot szolgáltatott a pesszimizmusra. De tételezzük föl a jobbik esetet, hogy miért e derűlátás. Talán mert az elnökválasztás révén fokozódik a kilátás arra, hogy Amerika mégiscsak rendet teremt. Bizakodóbb szemmel néz a világ az Egyesült Államokra. Már akkortól kezdve, ahogyan emelkedett a Republikánus Párt esélye. Talán méginkább azért, mert Wallace mögött nemcsak szavazógépeket kezelő emberek, hanem öntudatos tömegek mutatkoztak meg. A külügyi szakértők is feltűnően kedvezőbb eredményt vártak ettől a választástól, mint bármikor korábban. Ezzel szemben a Cleveland Press közölt egy rajzos politikai viccet. A képen férj és feleség. A feleség van elmerülve az újságlepedőbe. Aztán arcán gondterhes vonásokkal fordul a férje felé, és azt kérdezi tőle: nem gondolod, hogy valóban a “nemzetközi ÖK” kontrollálnak mindent? A kontroll pedig angolul nemcsak ellenőrzést jelent, hanem irányító erőt, átfogó hatalmat. Humorral sejttetik hát, hogy Amerika népe kezdi másképp látni a dolgokat? S azt is látja már, hogy a politika nem a nyilvánosan szereplő politikusok kezében van? Vagy csak elcsúszott a szerkesztő szeme elől a vicc zamata? A "nemzetközi ÖK” világos utalás azokra a pénzemberekre, akiknek pénzügytant nem is kellett tanulniok, mert a vérükben van, a politikát meg talmudista korukban sajátították el, és zsinagógákban sajátították ki maguknak. Ezekszerint azonban hiába választanak új elnököt, hiába változik a kormány, ha a gyakorlati politika legfélelmetesebb eszköze: a pénz mindig ugyanazon szőrös kezekben van, s annak folyósítása vagy megtagadása szabhatja meg mindenféle po-Ha mifelénk ... Ha mifelénk Karácsony van, Fényes hó szóródik, Kerítésre s verébtanyás kazalra rakódik. Süvegeli a boglyákat, Kutya szőre cukros, Kótyálagos remegő Hold Szundikálva bujdos. Subaszeles öreg pásztor Tehénszarvát fújja, S bojtár ostoráról pattan Sudár halleluja. Kordovánok kopognak a Templom jászolához, A kántor is józanul ül Kopott orgonához. Ha mifelénk Karácsony van, Összenéznek, hisznek, A hószeplős pléh-Jézushoz Égő gyertyát visznek. Kocsonya fagy ablakukban, Kacsingat a macska, S bajszukba szór csillagszórós Fenyőfa gallyacska. ___________________Sértő Kálmán Emelkedik az osztrák-Ausztria kereskedelmi minisztere a Bécsi Vásár magyar kiállításán kijelentette, hogy országa nem engedheti meg magának a kelet-európai államokkal való külkereskedelem csökkentését. Ez valószínűleg kerülő válasz kívánt lenni a Szovjetnek arra az általános követelőzésére, hogy Kelet- és Nyugat-Európát a külkereskedelem terén is szigorúbban el kell különíteni egymástól, mert az utóbbi évek igen litikai szándék feltételeit. És ezekszerint a várvavárt radikális változásból megint nem lesz más, mint aprócseprő újdonságok csilingelő sorozata, amire a titkos politika engedélyt ad a nyilvános politikusoknak. • A MÁSIK PÓLUSON is valahogy hasonlóan van. Ott terroristáké a hatalom, és csak másodrendű kellék a pénzügyi szagértés. A keleti pólus megvilágításába újabb nagyot-mondó gondolatokat csempészett a propaganda. El akarja hitetni, hogy a fejlődés máris elérkezett oda, ahol döntő súlya van a tömegek érzelmi világának és akaratának. A lapok kihangnsúlyozzák, hogy a bolseviki rendszer legaktívabb ellensége magában a rendszerben termelődött ki. Piszkálja a terror-békét, és akadályozza a szabad világ kommunizálását. Ezenfelül Moszkva elvesztette a nyugati demokráciák kommunista pártjainak is a támogatását. A dolgok megítéléséből itt megint a történelmi szemlélet hiányzik. Hol és mikor volt a bolsevizmusnak tömege? A forradalmat is egészen szűkkörű klikk valósította meg ezelőtt ötvenegy évvel, és kívülről sem pártok, kívülről is csak klikkek támogatták. Döntő eszközük a szervezett terror volt, s ma is az. Tömegek felé csak akkor tekintenek, ha a terrorszervezés kötelékeit fenyegeti lazulás. Minden politikai propaganda szívósan arra törekszik, hogy a közfigyelmet mind a pénzemberekről — a "nemzetközi ŐK”-ről —, mind pedig a terroristák klikkjéről elterelje, és a gyakorlati politikát úgy tüntesse föl, mintha azt nemes elvi alapokon meg a tömegek meghallgatásával korlátlanul tehetős férfiak csinálnák. A tömegeknek szabad szavazni. Néhol egy jelöltre, néhol kettőre-háromra tetszés szerint. További szerepük annyi, hogy isszák a politikai mesterkedés levét, és fizetik a költségeit. A lé keserű, a fizetnivaló meg sok. Nincs még olyan intézmény, mely a tömegeket saját sorsuk intézésére össze tudná fogni. Valamikor volt, s ilyen volt a — tekintély. Ma csak kisebb tömegek kaphatók: ezek is kilengésekre csupán. Hangulat, szenzáció és viszketegség vezérli őket, ezért kapnak fel mohón kílvülről feléjük dobott gondolatokat, divatos demokrata vagy kommunista szólamokat, melyeknek politikai tartalmáról fogalmuk sincs. Az érdemes személybe vetteti bizalom, a megalapozott tekintély viszont nem igényel sem tudást, sem bírálókészséget a tömegtől. Egyszerűen megnyeri magának azt. Nincs is kitéve olyasminek, hogy tizedszázalékos többséggel szemben bukjon el. Politikai válság ott van, ahol a mérleg nyelve csak igen kicsikét leng jobbra vagy balra. Ilyen pólusok között a feszültség sem szűnhet meg. A világrontás ott kezdődött, amikor olcsó tömegcikké tették a darálógépeket, melyek minden tekintélyt szétmorzsoltak. És ott fog végződni, amikor ezek fölmondják a szolgálatot, mert emberrel a talpán találkoznak szembe. magyar kereskedelem korlátozott kereskedelmi kapcsolatai révén is több szivárgott a Vasfüggöny mögé az átkos nyugati szellemből, mint a Szovjet Ízlése kívánja. Egyébként a magyar—osztrák import—export is jelentősen növekedett ennek az évnek az első felében. A magyar export-cikkek közül az élelmiszerek, italok, cipők és parasztbútorok érdeklik fokozottan az osztrákokat. Biboldóék addig szórták a siralmakat szerte a világba, és búsongó öklendezéssel addig hánytak a Johnsonkormány szemére, amíg mégiscsak megkapták a Phantom-repülőket. Mind az ötvenet, amit vártak. Ezek a gépmadarak minden ultra- és szuperbájaikon felül tehát még azzal a tulajdonsággal is rendelkeznek, hogy tulajdonjogukat siránkozással lehet megszerezni. Ennél is modernebb vonásuk azonban, hogy csendes szemrehányás után ordító tüzet fognak okádni az arabokra. A megszerzés módját, és a használati utasítást nem is kell patentíroztatni, mert azokat az égvilágon senki más nem tudja utánozni, mint az Ábrahám törzséből származók. A biblia is tanúskodik róla. 5724 éve gyakorolják, és a kuf ár kodáson kívül mást se tettek. Mi ez az ötven halálmadár a világhódításhoz képest? Csakhogy Johnson megpuhításával nem lett vége a dolognak! Pár perces A katolikus világ mostanában kezdi felismerni XXIII. János pápa nagyságát. Az elmúlt hetekben két könyv is jelent meg, melyek az egykori Angelo Roncalli életével foglalkoznak. Mindkettő komolyan tárgyalja a szentté avatás lehetőségét. Mi teljesen egyetértünk ezzel, s bizonyítékképpen idézzük János pápa bűnbánó imáját, amit közvetlenül halála előtt mondott és ami most került nyilvánosságra: “Meggyónjuk most, hogy sok-sok évszázadon keresztül hályog fátyoloz• Aranyérmes magyar termékek. — Az erfurti nemzetközi kiállítás exporttermék bemutatóján a magyar kiállítók kitűnően szerepeltek. Negyvenöt magyar mezőgazdasági üzem 123 gyümölcs-, zöldség- és dísznövény-árumintát mutatott be, és közülük 42 arany, 41 ezüst-, 37 bronzérmet nyert. szünet után tovább sírnak biboldóék, de most meg már a szovjet kormány ellen, és a szemrehányást is odafordítják. A betyár szovjet-fiúk ugyanis viszonzásul épp kétannyi harci értékű fölszerelést szállítottak az araboknak. Mi lesz, ha a két patrónus, akár csak úgy játékos rivalizálásból, mindig megduplázza majd a támogatást? Egyszercsak arzenállá válik Izraelnek egész környéke, és Phantomok nélkül is levegőbe röpül zsidóstul, arabostul. Ábrahám mégiscsak ügyesebben hódított: a sötétség leple alatt éjszakánként mindig más nagyúrnak kölcsönözte ki a feleségét meg leányait. ... így vagyon megírva az ószövetségi bibliában. Vagy a mostani siránkozás és szemrehányás is csak a sötétség leple, mely alatt hasonló kölcsönzések folynak? Még lakat nélkül is túlságosan indiszkrét dolgok az ilyenek, nem tűrnek nyomdafestéket. ta el szemünket, úgy hogy kiválasztott néped szépségét nem láttuk és arcában nem ismertük fel elsőszülött fivérünk vonásait. Meggyónjuk, hogy Káin-bélyeg ég homlokunkon. Évszázadokon keresztül feküdt Ábel véri wr és könnyben, mert elfeledkeztünk a - Te szerelmedről. Bocsásd meg az átkot, melyet igaztalanul mondtunk ki a zsidók nevére. Bocsásd meg nekünk, hogy megátkozva őket, másodszor is keresztre feszítettünk Téged. Mert nem tudtuk, mit cselekszünk." (Menora, 1968 okt. 12-i számából) • Egye fene: az idén csak 600 egyetemi hallgató kezdett felsőbbfokú tanulásba Magyarországon, 40 külföldi országból. Egye fene ... csak tanuljanak, és ne magyar lányoknak udvaroljanak. Ehetné a fene ezt a 600-as számot, csak ne lennének majd' valamennyien annyira sötét kinézésűek ... XXI il. János pápa imája a halálos ágyán Kádár csak makog már Múlt télen úgy látszott, hogy Kádár János megkapta a jutalmát évtizedes hű cselédkedéséért, és a hosszú inaskodás után Moszkva előtt letette a segédvizsgát. Más szóval: mintha a Kremlin elismerte volna a politikai vonalvezetését, helyesebben azt a vékonyrétegű “kádárizmust”, amivel, mint nemzeti sajátossággal, a csatlósállamokban meg szabad toldani a rideg szovjet politikát. A magyarországi pártfőtitkár diplomáciai feladatokat kapott, elsősorban Csehszlovákia felé. A Dubcek-mozgalmat kellett mosollyal, baráti ölelkezéssel és rábeszéléssel csitítania, hogy a zaja ne sértse annyira a moszkvai nagyurak fülét. .Ez az “önálló feladat” azonban nem sikerült, s a nyár óta Kádár János megkukult. A kudarcba halálosan belesápadt, sőt egyes helyszíni hírjelentések szerint búskomorságba esett. Szóval megbukott a segédvizsgán, és már lemondását célozgatják. Október végén szólalt meg csak újra nyilvánosan, egy jelentéktelen munkásgyűlésen. Beszéde azonban semmi másból nem állt, mint ósdi általánosításokból, amilyeneket a vörös párturalom óta únos-untig lehetett hallani. ... Hogy a fejlett szocializmus jobb munkaszolgáltatást követel... hogy nehezen megy a szocialista öntudat kialakítása... hogy most a paraszti életnívó emelése van soron... de ilyen meg olyan megfeszített munkával, szocialista összefogással egyszeresük elérkezik a dolgozó emberek szabad és boldog társadalma... Ez már csak makogás. És nyílt elismerése annak, hogy az “intellektuális kommunizmus" csupán vörösre pingált utánzása a századfordulón divatozott társadalmi utópiának. Munkálása pedig nem kevesebb, mint az, hogy a tömegeken előre behajtják a költségeit annak, ami soha fel nem épül, mert eleve lehetetlen.
