Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
1968. október hó SZITTYAKÜRT 7. oldal Szimpatizálunk, de józan ésszel A csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban a múltkor már szóltunk "Kárpátország” népeinek sorsközösségéről. Megpendítettük a feltételeit annak is, hogy ez a sorsközösség miként válna politikailag realizálhatóvá. Ettől függetlenül is természetes azonban, hogy a rabmagyar nép és emigrációja reménykedő szimpátiával kíséri minden más rabnép szabadulási kísérletét, ha az valóban szabadság-küzdelem és nem agyafúrt politikusok felhajtása. A szimpátiát azonban, mely érzelmi megnyilvánulása az emberi léleknek, kantárok közé kell szorítani, mert különben értelmetlenné válik, oktalansággá ferdülhet. Sőt olyan jóhiszemű magatartássá, amit politikai téren ellenünk használnak ki épp az ellenségeink. Ilyen törekvéseknek máris mutatkoznak a jelei. Az elferdülő együttérzés káros következményeire óva int az a két cikk is, melyet éleslátású olvasóink tollából közlünk a jelen számunkban. A kantározatlan szimpátia méreggé is fajulhat, mert mindig akadnak álszenteskedő méregkeverők. “Magyar Szabadságharcosok Németországi Szervezete” (vajon mely uborkafán termett e társaság??), és "Volt Politikai Foglyok Németországi Szövetsége” (csak talán nem ugyanaz, amelyik kizárólag kommunistákból és zsidókból alakult??), — a raboskodó népek együttérzésére építve már közös akciót szervezett. Ennek során pénzadományokat kunyerál, alapítványt akar fölállítani, és odáig is elmegy, hogy vérplazma adományozására vegye rá a könyörületes magyarokat a "csehszlovákok” részére, noha nekik vér nélkül sikerült a forradalmukat szovjet-megtorlásig tornászni. S a megtorlás közben sem nagyon folyt "csehszlovák” vér, legalábbis nem úgy, mint annakidején 56-ban a magyarságé: tengernyi áradással. De nem is áldozatok és üldözöttek megsegítése kandikál ki itt a célból! Ezeknek a felhívásoknak nagyonis más íze van, s ez az íz egészen a nemzetközi proletár-szolidaritás íze! A nemzetközi proletárszolidaritást pedig örökértékű eszményeink széttöréséből tákolták, s még a humanitás is meg van csúfolva benne, mert az is csak ürügy a politikai sikerek érdekében. Nagyon helyénvaló most, ennek a megtévesztő gyakorlati kérdésnek a világánál, éles különbséget tenni NEMZETKÖZISÉG és NEMZETKÖZÖSSÉG között! A nemzetköziség világpolgároknak és világproletároknak tekinti az embereket, tekintet nélkül népi származásukra, nemzeti habitusukra és eredő hagyományaikra, melyekből egészséges jövőjük sarjad. A nemzetközösség ellenben eszme, mely az embereket a maguk legtermészetesebb egységében: népi származású nemzetszervezetükben látja teljesértékűeknek. Tehát olyan egységben, mely az ember tömeges megjelenési formájában egyedül küzdőképes szervezet. Mert tömegben jelentéktelen az egyén életharcának az energiája. Népek tengerében, államok politikai küzdelmében csak olyan nagy egység állhatja meg a helyét, mint a nemzet, melynek kifejezetten egyénisége is van, nemcsak sajátossága. A nemzetközösség eszméjében lehet csak megtalálni és hasznosítani azokat az erőket, melyek a nemzetek érdekeit meg tudják védeni, és össze is tudják hangolni más nemzetekével. Ez az, amire soha nem képes a nemzetköziségnek (internacionalizmus) sem az elve, sem pedig semmiféle mesterkélten csinált gyakorlati szervezete. A Csehszlovákiában kipattant törekvéseket elsősorban azért kísérte az értelem követelményeivel kantározott szimpátia a magyarság részéről, mert most nyílt remény arra, hogy a szlovákság a csehekkel szemben kivívhatja a függetlenségét. Ez pedig az első lépése lehet annak, hogy alkalmas időben és önrendelkezési jogánál fogva rendezze viszonyát azzal a magyarsággal, mellyel évezreden át sorsközösségben és egy hazában élt. A nemzetközösségi (konnacionalista) együttérzés soha nem léphet át azon a határon, melyen túl lebillen a mérlegen a saját nemzeti érdek serpenyője, vagyis ahol egyik nemzet java a másik nemzet kárára túlzottan érvényesül. A Kárpátmedencének és környékének nemzeteivel — igenis! — a józan népi megbékélést kívánja a magyarság. De nem a proletár- vagy világpolgár-internacionalizmusnak, hanem a konnacionalizmus eszméjének a jegyében! Hogy ebben megizmosodva, a kárpáti nép-békét sohase boríthassák föl sem egyik, sem másik oldalról soviniszta érzelmekbe kapaszkodó, hitvány politikai ügynökök. A CSEHEK IS ÍGY CSELEKEDTEK 1956-BAN? Magyarok! Honfitársak! Most, hogy a Szovjet Csehország fegyveres megszállásával még jobban felborította a világpolitikai helyzetet, minden hazáját szerető nép és a szovjet pénzzel felépített különböző országok kommunista pártjai is világosan láthatják, hogy azokat az országokat, melyekben Moszkva elég erősnek ítéli az általa felépített kommunista pártot, lázadások szításával törvénytelenül magához ragadja a hatalmat, hogy azután mindenféle szabadságra törő törekvést fegyveresen elnyomhasson a kommunizmus védelme címén, ahogy azt most a csehekkel tette. Sajnos a cseh eset, sem az UN-t, sem a békére törekvő nemzeteket nem hozta egységbe, pedig már a gyermekek is tudják és látják, hogy ha a Szovjetet, a még szabad országok és a Nemzetek Szövetsége közös erővel visszavonulásra nem kényeszeríti a régi határai közé, akkor az elképzelhetetlen borzalmakat jelentő harmadik világháború elkerülhetetlen, melyért ők lesznek a felelősek. Sajnos, ezt az alkalmat is elmulasztotta a Nyugat. De a magyar emigráció sem tudott e sorsdöntő időben, ezer esztendős jogunknak megfelelően, közös nyilatkozatot juttatni az illetékesekhez. Mi, akik úgy az emigrációban, mint odahaza a nép 85 százalékának szívből jövő lelki és szellemi megnyilatkozását szolgáljuk, tudomásukra kívánjuk adni a másik 15 százaléknak, hogy nem sokáig fogja tűrni a magyarság a sokszor hazaárulással egyenlő ténykedéseiket. A magyar nép nagyon jól tudja az emigrációban is és otthon is, hogy kik az igazi ellenségei, úgy kint, mint benn, és egyszer meg fogja magát tisztítani tőlük. De elsősorban az emigrációban, mert itt már olyanok törtek az élre, kik a legkönyörtelenebb Rákosi-rendszer építői voltak, magas pozíciókat töltöttek be, és olyanok is, kik a sok-sok magyar katona vérével megszentelt háromszínű zászlónkra rátelték a sarló-kalapácsot. Földet osztottak öt—tíz holdig, amit már előre tudtak, hogy azon egy család megélni nem tud, hogy azután elvegyék tőlük és kolhozba kényszerítsék őket. Egyesek uralomra való törekvésükben elismerték Trianont, és még a visszacsatolt területek újraelvételét is jogosnak ismerték el, holott maga a Szovjet is érvényesnek tartja az ezeréves határokat, csak éppen mert látja, hogy annak visszaállítását senki sem kéri, így most ő revolverezhet a románok, csehek és jugoszlávok felé. A magyar emigráció vezetőinek megnyilatkozásai a cseh ügyben egybehangzóan testvéri megnyilatkozás volt. Megfeledkeztek, vagy nem tudják, hogy a csehek Trianon után tízezrével üldözték ki az ősi magyarságot az összelopott területekről. 1945- ban, hősi küzdelmünk idején, sem a csehek, sem a románok és sem a jugoszlávok nem nyilatkoztak barátságosan. Cseh katonaság állt a komáromi hídfőnél állig fegyverben, és újabb területeket, Váctól Hatvanig, akartak elfoglalni. A Rabnemzetek Szövetségében a szlovákok a legnagyobb ellenségeink. Dubcsek úr első dolga volt most is, hogy Budapestre menjen, ott magyar nyelven szédítse a magyar népet, és Kádár bábkormányát rávegye, hogy nyilatkozza ki: hogy a müncheni és bécsi revíziós döntés, melyet a nagyhatalmak hoztak, érvénytelen és kössenek barátsági, kölcsönös segélynyújtási szerződést, mert félt, hogy a magyarok érvényesíteni fogják a jogaikat. Sajnos Kádár eleget tett Dubcsek úr kérésének, amit a magyarság magára nézve soha el nem ismer. Dubcsek úr ennek fejében még annyi önállóságot sem biztosított az ott élő milliós ősmagyarságnak, mint a százezer körüli, betelepített németségnek. Most, amikor a Szovjet megszállta Csehszlovákiát, sietett Huszák úr útján újabb nyilatkozatot tenni, hogy most már a magyarság is önkormányzatot kap a szlovákokkal egyformán. Természetesen ezt azért nyilatkozták ki, tnert a Szovjet figyelmeztette őket, hogy ha tovább kacsintgatnak Nyugat felé, akkor érvényesíti a müncheni és bécsi egyezményt, Tiso-Szlovákiát pedig bekebelezi. A Szovjet ugyanilyen értelemben fenyegeti Romániát és Jugoszláviát is. Hol van a magyar emigráció vezetősége? Miért nem követeli a Szovjet által is elismert müncheni és bécsi egyezmény által visszaadott területek visszacsatolását? Addig is, amíg a végleges területi rendezés időszerű lesz, amikor is a történelmi Magyarország függetlenségének visszaállítását is követelhtjük. Történelmi or-Schröder nyugatnémet hadügyminiszter pár hónappal azután látogatott Kanadába, ahogy Trudéau miniszterelnök liberális pártja győzelmet aratott a parlamenti választásokon. Űticéljáról nyilatkozva egyrészt kifejezte azt a "reményét”, hogy a kanadai kormány “mindaddig nem vonja ki csapatait Nyugat-Németországból, amíg ottani állomásozásuk szükségesnek látszik”, — másrészt Schröder közölte, hogy rövidesen újabb bonni küldött érkezik Ottawába a német hadianyag-vásárlás részletes megbeszélésére. Trudeau miniszterelnök választási programjában ugyanis meghirdette Kanada NATO-elkötelezetségeinek felülvizsgálását, s amellett foglalt állást, hogy Kanadának vissza kell vonulnia Európából, vagy legalábbis mérsékelnie kell katonai jelenlétét. Schröder oda nyilatkozott, hogy a csapatok visszavonása "gyengítené az Atlanti Szövetséget”. Aligha ez a megállapítás felel meg a valóságnak, mert a nyugat-német hadügyminisztert nem annyira a tizenkétezer kanadai katona hazáhívása aggasztja, mint inkább az az elvi kérdés, hogy vajon ezt a tervezett első lépést nem követik-e újabbak, amelyek tovább csökkentenék Kanadának a NATO- ban vállalt szerepét. A kanadai választások idején Truszágunkban mi magyarok a 48 éves magyarirtás és magyartalanítás után még most is abszolút többségben vagyunk. Nem így a területeink bitorlói, kik mind kisebbségben vannak ott. Kérjük a magyar emigrációt, akik a 85 százalékkal egyetértenek, és a fentieket igazságosnak tartják, minél nagyobb számban írjanak az újságoknak és az emigrációs szervezeteknek, hogy a megalkuvó 15 százalékos vezetőséget távolítsák el az élről és vegyék át azok helyét, hogy végre ne egymást marjuk, hanem az ellenségeinket. Az emigráció egységéért fáradozók nevében: v. Arady Vígh Mihály deau azzal indokolta az Európában állomásozó csapatok visszavonásának tervét, hogy -mint mondta- "erőfeszítéseinket a kontinentális védelemre kell összpontosítani”. Ez más szóval annyit is jelent, hogy Kanada valószínűleg szorosabbra fűzi kapcsolatait, a NORD-dal, az észak-amerikai légvédelmi rendszerrel, amelynek keretében az Egyesült Államok majdnem koralátlan ellenőrzést gyakorolhatnak a kanadai légierők fölött. Schröder aggályai az eddigi jelek szerint indokolatlanok, mert Bonnban és Ottawában folytatott tárgyalásokon a liberálisok ‘"egyelőre” megőrzik katonai együttműködésüket az NSZK-val és bizonyára megmaradnak a NATO mellett. "Kanada mozgásban van — írja a US News and World Report — de milyen irányban? Ez még bizonytalan, de vannak jelei a pro Kanadai-politikának ...” A vasfügöny mögötti lapok szerint: “Pearson volt miniszterenlök kormánya mindenekelőtt a túlzott amerikai orientáció miatt vált népszerűtlenné. A kanadai gazdaság 60 százaléka az amerikai tőke ellenőrzése alatt áll." Ebből a "függőségből” következik az is — írják a kommunista lapok —, hogy Kanada a hadiipari megrendelések révén "cselekvő részesévé” vált a vietnami háborúnak. (B.S.) MERRE HAJLIK KANADA?
