Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-08-01 / 8. szám

1968. augusztus hó SZITTYAKÜRT 7. oldal RABMAGYARORSZÁG MEGINT BELEKERÜLT A NEMZETKÖZI BANKÁROK HÁLÓJÁBA Ezt a címet a "Magyar Ifjúság” jú­niusi számából vettük. Izgalomkeltő. Ügy néz ki, mintha valami rémre­­geny egyik fejezetének volna a címe, pedig langyos limonádé, ami le se hűti az embert ha elolvassa, hogy mi van alatta. Három hasábra elnyújtva annyit tudunk meg belőle, hogy egy egyete­mista feljelentést tett a rendőrségen, mert felkereste őt egy régi barátja, aki gyanút keltett benne, hogy nyu­gatról szökött haza, és valami "kém­kedési” dologban settenkedi. Annak­idején a Korvin-közben harcolt, nyu­gaton Pongrátz Ödönnel és Király Bélával volt kapcsolata, föltehető te­hát, hogy üzenetet vagy megbízatást vitt magával. Az időpontot sem jelöli meg az írás. A harmadik hasáb azzal zárul, hogy "folytatjuk”, a cikk hát befejezetlen. Minden erőltetett és hangulatkeltő igyekezete mellett sem fontos azon­ban, hogy mi következik majd a folytatásban. Mert ha költemény az egész, úgy unalmas, ha pedig meg­történt dolgokat regisztrál, akkor azok a dolgok a legtermészetesebb fejleményei az adott helyzetnek. Leg­feljebb propagandával fel vannak fújva, hogy érdekesek legyenek, hogy ott üthessenek az emigránsokon, ahol tudnak, és dicsérgethessék a hazai kémelhárítást. ARRA SEM ÉRDEMES, hogy megkérdezzük Pongrátz Ödönt, szóljon hozzá, ha már személyszerint így ki van pécézve. A Rabhaza meg az emigráció között alapvetőek az ellentétek. Amit otthon bűnnnek mi­nősítenek, az itt kinn inkább erény­nek számít, hiszen a célok épp for­dítottak. A rezsim dúvadjai meg szeretnék semmisíteni az emigrációt, — akik pedig igazán emigránsok, azok azt érzik kötelességüknek, hogy a rabtartók hatalmának a megsemmi­sítését szolgálják. Ebből az ellentétből az is követ­kezik, hogy nem az az áruló, aki ide kinn, koldusbottal a kezében és ten­gernyi nehézség között igyekszik tel­jesíteni, amit a jóérzése diktál, ha­nem azok, akik árulásuknak már él­vezik is a jutalmát vörös nyeregben. Arról is lehetne sorozatban riportot írni, izgató címekkel, ahogyan jóegy­­pár kis senki jutott magyar földön vörös nyeregbe, saját pecsenyéjét sütögetve, de túlteljesítve minden normát a rabtartók talpának nyalo­­gatásában. A SZITTYAKÜRT OTTHON! A “Magyar Ifjúság” az előbbiekkel kapcsolatban fénymásolatban közli a Szittyakürt tavaly novemberi szá­mából Pongrátz Ödön képét, amikor a HSzM októberi emlékünnepélyén beszél. Ugyanúgy a lap első oldalán levő címbetűs híradást is a beszámo­lóból, bekeretezve és a forrás meg­jelölésével. A megjegyzésben persze "nyilas­­fasiszta” lap vagyunk ... Van még elrettentő ereje az ilyen­féle jelzőknek? A hazai tőrülmetszett és körül is metszett sajtódiktátorok láthatólag nem veszik észre, hogy az ő tagadásuk megállt ott, ahol két év­tizeddel ezelőtt tartott a világ, — de a mi igenlésünk azóta már gara­bonciás léptekkel jutott el a MÁ-ba, s a HOLNAP alakuló lehetőségeit fe­szegeti! Rajtunk nem áporodott meg az idő ... Milyen nevetséges volt éveken át olvasni az ilyen “lefasisztázást” at­tól a poraiban is áldatlan alaktól, aki Krausz Náthán után az " Em­bert”-! szerkesztette New Yorkban ! Mennyit nyekergett velünk, mennyit ígérgette, hogy “a Szittyakürtöt is csirájában fogja megfolytani”, és ő fulladt bele. BIZTATÁS A SZÁMUNKRA A rezsim nem engedi haza a Szittya­kürtöt, sőt még az "enyhébb” nyugati lapokat is csak itt-ott adhatják kéz­­ről-kézre otthon. Ennyire gyáva? Ennyire kell félnie még mindig attól, amit mi állítunk? A gondolat már szabadabban röpdös keresztül—kasul a világon, mint az űr-rakéták, pedig azok bombát ci­pelnek, a gondolatok meg mindig épí­tenek, csiszolnak, fejlesztenek ott, ahol épülésnek és fejlődésnek a mag­ja feszeng az emberi lélekben. Micso­da ósdi, vérszegény reakcióskodás az: sajtó-gátat állítani a gondolat elé, s mögötte reszketni a "fertőzéstől”, ami úgyis mögé bújik, akár vonalhű, akár az ellenkezője. Van a rossz szellemnek átkosabb formája is, miért nem az ellen emel­nek gátat azok, akik hisznek benne, hogy radikális gyógykezelésre vár az ember világa? Marx például ösz­­szes közgazdasági bölcsességével együtt sem bírta elemészteni a pro­fitot. Spórolgatta bizonyára a hitsor­­sosai zsebére. És a profitot mégis be­eresztik a vasfüggöny mögé. Pedig amíg azt el nem tünteti valami szel­lemi atomerő, addig hiába építgetnek “szocializmust” a félvilág rabszolgái­val, és hiába húznak vasfüggönyt a másik félvilág elé, mert jobbról-bal­­ról profit-istent imádja a világ, és annak tojásait vágja zsebre a zsidó, így van ez megírva az ószövetségi csillagokban ... És a furfang ott leledzik a dolog­ban, hogy az "újszövetség” közös plattform-ja volna a magyarnak is — otthon és az emigrációban. # Micsoda egyesült erőt lehetne ki­fejteni, ha a jóakaratú emberek szellemét nem tartanák megkötözve a Magyarországon is saját hitükhöz hű sajtódiktátorok! Nem kellene to­vább "két nyelven” beszélni magyar­ral a magyarnak. Biztató, hogy FÖLÖTTÜNK — hul­lanak a csillagok... Kivárjuk a vörös és sárga csillagok lehullását. Mert mi vagyunk, akiken nem áporodik meg az idő ... SOPRON Szentháromság-szobor a Tűztoronnyal A Magyar Nemzeti Bank tízmillió dolláros beruházási kölcsön folyósí­tásában állapodott meg az angol bankszindikátussal. A kölcsön rövid­lejáratú: három év alatt kell vissza­fizetni. A folyósítást az angol bankok képviseletében a Lazard Brothers Bankház készítette elő. Ennél nagyobb szabású a Magyar Nemzeti Bank és a nemzetközi bank­szindikátus között létrejött kölcsön­ügylet. Ez tizenötmillió dollárt je­lent és négy év alatt kell visszafizet­ni, tehát ugyancsak rövidlejáratú kölcsön. "Előkészítette” a N. M. Rot­­schild és Fiai Bankház, — írja a Hazai Tudósítások. Hozzáfűzi azt is, hogy ez az első nemzetközi bankköl­csön, melyet a nemzetközi bankszin­dikátus nyújtott európai "szocialista” országoknak. A köcsönök egyébként "a magyar gazdasági élet hitelképes­ségének elismerését” jelentik. A fene megette! Évtizedek után itt van újból a hurok a Hazánk nya­ka körül. Lehet játszani a "húzd meg----- ereszd meg"-et ismét. Azzal a különbséggel, hogy most már nem­csak nyugat felől játszhatnak velünk a hóhérok, mint a háború előtt, ha­nem síma passz-játékkal mindkét oldalról. Kelet-Európa kommunista érdek­szférába való sorolásának egész tra­gédiájában egyetlen reménysugár volt hogy az ottani gazdasági szakembe-Vegye kézbe akármelyik idegen­­nyelvű napilapot, kuporodjon a T V elé, hallgassa a rádiók verklijét, aki a világmegváltók nótáját akarja fújni, — ehhez nem kell magyar szó, ma­gyar betű, magyar újság! — Ezt mond­ja a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG fejléccel a kanadai Windsorban nem­rég indult új magyar lap, s igaza van. Üdvözöljük a politika "erős hangne­mét”, mely magyarul íme emelkedő­ben van! Az egész világ recseg-ropog, lega­lább most legyen már itt az ideje barátnak és ellenségnek a szemébe mondani az igazat, amit magyarul még a lelkünk mélyén őrizhetünk, mert a hangunk siralmasan ellágyult már. Az emigráció első idejében a megrettenés és a tehetetlenség csa­varta ki a helyéből, de aztán még ennél is végzetesebben az agymosás oltotta puhánnyá. Csak azt az oldalt nézegettük, amelyik a közvetlen kon­cot húzta, mintha nem is két ellen­ség kötötte volna Yaltát Európa bő­rére és a mienkre. Franciaország kétségtelenül a leg­stabilabb állam ma Európában, ha ki is zárták a második világháború győztesei közül. És a németekkel kar­öltve szabad oszlopa lehet Európa újjáépülésének. Nemcsak Ameriká­val és Ázsiával szemben, hanem az­zal az Angliával szemben is, mely még mindig nem akar európai lenni, Európáért áldozatot hozni, s Yalta után ma is atomszerződéssel kap­csolja magát Európa két leigázójá­­hoz. Miért volt a nagy sztráik a stabil Franciaországban? A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG ezt a választ ad­ja: "... mert a világmegváltók jó­voltából erősen labilissá vált dollár­rek, antikapitalista eltökéltségükben majdcsak kiagyalnak valami mód­szert, amivel meg lehet kísérelni a kievickélést a nemzetközi bankárok hálójából. Most már ennek a re­ménynek is befellegzett! És egyálta­lán nem vigasztaló, hogy ez egyben az államkapitalizmusnak a csődjét is jelenti a magánkapitalizmussal szemben. Az "antikapitalisták” most egyszerűen és nyíltan lefeküdtek a zsarnoki magántőke előtt. Lefeküdtek, és a kölcsönnel együtt feltétel nélkül elfogadták a velejáró feltételeket: adós fizess! — vagy kuss! A feltételek közül egyet vall be a rezsim: Magyarországnak részt kell vennie "a nemzetközi munkamegosz­tás fejlesztésének elősegítésében”. Ez végkiárúsítása a magyar munka­energiának! Egyben pedig áruló jele annak, hogy nincs kétféle zsarnok­ság, és egészen mindegy, hogy vörös vagy kékszínű-e az ötágú csillagának a jelvénye, mert a pénztőke jelenti a zsarnokságot, afölött pedig a hatágú sárga csillag az irigykedés meg ön­zés szimbóluma. Pénzügyi statisztika nélkül is biz­tos: a harribilis kamattal tetézett huszonötmillió dollárt négy év alatt képtelen visszafizetni Rabmagyaror­­szág. Adós-hazánk sorsa tehát ment­hetetlenül odamutat, hogy kuss ne­künk! nak a sorsa a francia nemzet kezé­ben volt”. De most "a sztrájk következtében Franciaország kénytelen aranytarta­lékának egy részét feláldozni a ki­esett termelés pótlására”, s ezáltal az amerikaiaknak álcázott zsonglő­rök lélegzethez jutottak, — állapítja meg a lap. "Mondjuk meg egyenesen — írja tovább —, hogy két Amerika van. Egyik a kommunizmus ellen harcol és az életét áldozza, a másik pedig harcoltat és a profitot zsebrevágja.” "Majd ha Amerika népe a saját portáján rendet csinál, és egy törpe kisebbség által nem engedi magát terrorizálni, majd ha szabadságra nemcsak az afrikai új négerállamocs­­kákat segíti, de Magyarországot is...” — ez az az erős hangnem, mely emel­kedést mutat a magyar hangú poli­tikában, mert ez mondja el magyarul az emigráció lelkének a mélyére szo­rult igazat! • Új sós-meleg forrás tört föl nem­rég Sárvár határában. A hévíz 90 C. fokos, és literenként 42 gramm sót tartalmaz, tehát a tengervíznél is többet. Európában eddig még nem találtak ilyen sóban gazdag forrás­vizet. Gyógyászati és mezőgazdasági fölhaználásának tervén most dolgoz­nak. • Magyar olaj-regeneráló találmányt szabadalmaztattak Angliában, Fran­ciaországban, Olaszországban és az USA-ban. A találmány révén mind­össze húsz százalékos vesztességgel, a fáradt olajból teljesértékű olaj állítható elő. Magyarországi értékesí­tése évi 100 millió forint megtakarí­tást jelent. ms SZÜKSÉG MAGYAR ÚJSÁGOKRA ha beállónk az agymosó tröszt vazullusainak? AZ X 13-AS

Next

/
Thumbnails
Contents