Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
1968. augusztus hó SZITTYAKÜRT 5. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA Kiadásért felelős: VASVÁRI ZOLTÁN X. ÉVF. 8. SZÁM — 1968. AUGUSZTUS HÓ ÜZENET POZSONYBA Kevés két népet köt össze a több mind ezer esztendős sorsközösség szorosabban és őszintébben, mint a magyarokat és a szlovákokat. Viszont talán kevesebb esetben találunk több ármányt, egymásellen uszító intrikát, mint éppen e két nép utolsó száz éves tötrénelmégben. A külső érdek, a 19.-ik század romantikus soviniszta pánszlávizmusa, a cseh nagyzási hóbort, de nemkülömben a hamisan magyarázott, gyarmatosító ízt kapó Szent Istváni államelmélet, a bécsi megosztást kereső politika keserítette a két nép életét. Talán sok esetben nagy változást jelent az elmúlt évtizedek un tálán hangoztatott üres szólamaival szemben, hogy a Vág-völgyi magyar várak urai hűséges szlovákjaikkal mentek háborúba a magyar király parancsára. A szepességi németek ugyanúgy darabjai a magyar vagy szlovák Kárpát peremnek, s mind a három nép együtt és oszthatatlanul vállalta a sok megpróbáltatást jelentő ezer esztendős sorsközösséget. Egy uj nemzedék magyarjai nem maradnak meg a hideg néma szemlélő álláspontján, mikor a szlovákok nemzeti fennállásuknak legnagyobb küzdelmét vívják. Soha a történelemben, míg Magyarország határai az északi Kárpátvonulatig terjedtek, a szlovákoknak nem volt harcuk népi megmaradásuk érdekében. Most, a folytatólagos cseh megszállás alatt, amikor a szlovákok tízezreit telepítették ki a volt Sudeta területekre, hogy a kitelepülőket csehekkel pótolják, most érezzük, mit jelentett és jelenthetett volna a kultur és sorsközösség, ami népeinket össze kötötte. Visszafolytott lélegzettel figyeljük a mai eseményeket. Ma már tudjuk, hogy a nyugat az orosz érdekterületnek nyilvánított közép-kelet Európában semmit nem tesz, minden változást, legyen az véres vagy vértelen, csak az ott élő népek hozhatnak. Ha nekünk magyaroknak 1956-ban jött el az óránk, ha akkori kezdeményezésünket akkor még vérbe is fojtották, tudjuk és látjuk, hogy más országokban éppen az a folyamat megy végbe. 1956 tanulságai uj utakat jeleztek, s számukra nagy dicsőség, hogy más államok szívesen hivatkoznak a magyarok által mutatott útra, a tőlük nyert leckékre, amikor hősiesen kiállnak az oroszokkal szemben. Magyarok, 56-osok és előbbiek, értsük meg végre, hogy szomszéd népeinkkel egyszer s mindenkorra rendeznünk kell közös ügyeinket, értsük meg hogy ez a rendezés nem a Kárpátok ormára felkuszó magyar katona erejében rejlik, hanem abban a közös megértésben, amivel a magyar és szlovák nép közös jelenét, és főleg közős jövőjét felépíti. Ma kell megjöjjön a pillanat, amikor az a sok egymással házasuló magyar legény, szlovák leány, és fordítva, megérzik, hogy egy völgyben talán több nyelven, de csak egy szív doboghat. Hitünk és reményünk, hogy ezt a mai, nagyon nehéz harcot sikeresen állják meg, O igen, a harcot ma markáns kommunisták harcolják meg, igy kivánja az idők szele, de vájjon elvetendőbbe a mai szlovák vezetőség, mint a mi 56-os hőseink voltak. Ha igaz, hogy mindenki életében elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor a kényelmi megoldások után egyszer valóban döntenie kell, akkor ma talán éppen a szlovákok életében érkezett el ez a pillanat, s ezt a pillanatot nekünk magyaroknak éppen olyan tiszteletben kell tartanunk, mint azt tesszük a mi hőseinkkel kapcsolatban. Súlyosan nem értjük, és talán el is Ítéljük azokat a megnyilatkozásokat, akik szűk, emigrációs szemmel nyilatkozgatnak, amikor “gerenda törés” van, akik nem látják, mert nem akarják látni, hogy a magyar jelen és a magyar jövő sokkal több értéket jelent, mint személyi önigazolás és olcsó demagógia. Szivünk teljes melegével fordulunk az élet halál harcot vivő szlovák nép felé, adja Isten, hogy a szinte elkerülhetetlen lokális túlkapások ne mérgesítsék el annyira a két nép egymáshoz közeledő viszonyát, amit fiaink és unokáink százszor is megátkoznak. Andreánszky Károly EGY TÁBORI TUDÓSÍTÓ NAPLÓJÁBÓL... 1968-as Lövész Tábor. — Vasvári-tanya, Rummelfield, augusztus 4—11. AUGUSZTUS 5. — Ez nem “eggyel több tábor”, hanem Tábor. Lövészek, fiuk és leányok tábora, ahol a régi magyar virtusos szellem él. A hangsúly a "régi” szón van. Abból a korból való, amikor az Isten neve mellett a magyar nemzet neve ép úgy szerepelt, mint a családi szentély tüze melege. Régi, talán sokak előtt ósdinak látszik a tábor alapgondolata, pedig ez az örök megújulás és örökké ifjú lélek sajátságait menti át zavaros korunkon is. A Kereszt és Kard szellemében fogant meg a magyar ifjúság lelkének megőrzési szándéka. A szükség szülte. Olyan kisérő jelenségek között, amikor az U S A- ban a legnagyobb könyvsikernek emlegetik a "The God is dead” szellemi ficamokat. Szükség és kényszer szülte a gondolatot, amely ebben a táborban immár egy évtized óta áll a vártán, Isten védelmében... A Haza gondolatának lélekbe itatásával és a Család szentélyének őrzésében. AUGUSZTUS 6. — Zászlófelvonással kezdődik a nap ezernyi gondja-baja. Himnusz cseng a fenyves hegyek felett... Az elsikkasztott Isten védelmében állnak kemény, katonás "vigyázz”-ban a lövész fiuk és leányok. "Harcolok Uram elleneiddel...” — ez a gondolat rajzolódik fiatal, naptól barnított arcaikra és életünk alkonyán bennük látjuk a jövő reményét és Ígéretét. Isten elleneivel álnak szemben és tudják, hogy habozásuk az ellenség biztonságát, megalkuvásuk az ellenfél fölényét, gyávaságuk amazok bátorságát, hallgatásuk pedig a beleegyezést jelentené. Ezért a dac, a kemény vonás a még gyermekded arcokon. Ők is érzik, hogy ez a harc az utolsó, a végső ... Az "Ép testben ép lélek” időtlen idők óta bevált programmja szerint folynak a hadijátékok a Vasváritanya 100 magyar holdas fenyveseiben vadvirágos rétéin, ahol friss forrásvízben üdítik fel testük fáradtságát. A folyón parancsnoki sípszóra megfordulnak a "kajakok”, amelyek fürge halakként hasítják a tiszta hegyi folyó hullámait. A parancsnok egyben apja is a tábornak. Kemény, katonai fegyelem, de szerető és aggódó apai tekintély is egyben: ez a régi, magyar "katonai nemzet” ma már majdnem ritkaságszámbamenő "utolsó mohikán"-ja Vasvári Zoli bá’. Tisztikara is a régi "kemény”, de igazi magyar katonai vonalat képviseli és csak régi, otthon megszakadt nevelési küldetését teljesíti. A “belügy-minisztérium” is jól van képviselve. AUGUSZTUS 7. — Eddig azt hittem, hogy a legrövidebb és egyben legmélyebb magyar történelmet Vaszary Kolozs hercegprímás írta, és mondta el, amikor a Milleneum- emlékünnepségének bevezetőjeként elmondta híres szózatát: “Kard foglalta el, Kereszt tartotta fenn a Hazát". Ez volt a hires "Nyolc szavas magyar történelem”. Itt, a táborban jöttem rá, hogy még ez is hosszú szöveg. Itt még ezt is sürítik: KERESZT és KARD ... Mi az, ami ebből a három szóból kimaradt ? ... Talán túl rövid azoknak, akik nem ismerik Nemzetünk véres vergődését, hogy létét biztosítsa, talán név szerint fel kellene sorolnunk azokat, akik "elhunytanak a hosszú harc alatt” ... Ez is megtörténik, mert nap-nap mellett a magyar történelem vérrel-fénnyel írt lapjait is megismeri az ifjúság előadások keretében. Az elködösiett magyar történelem helyett a megújuló tudás nyit nekik távlatokat őseink élete felé. A múlt megbecsülésén építik itt a jövőt —. Amit az élet, a felületes iskolai ismeretek, a szülők kenyérgondja elmulaszt, itt két hét alatt igyekeznek pótolni—. Ötven hét szennyező, közönyösítő, ferdítő hatását mossák le a fiatal magyarok leikéről két hét alatt... Merész, de egyben fenséges vállalkozás és Isten adja, hogy sikere legyen. Mert ifjúságunk nem úszhat az árral. Ez valóban "nemzet-halál” lenne. AUGUSZTUS 8. — Ma elkértem a parancsnoki irodától a “Lövész Tízparancsolatot”. Aranyba kellene vésni minden szavát. A romlatlanságra vágyó, saját maga “kultur-szennyébe” belefáradt emberiségnek ez lenne az egyedül üdvözítő programm. Talán még a Fekete Város (Washington) Fehér Házát is megmentené, ha őszintén programjává avatná a szabadosságé vált szabadság okmánya helyett. Leirom magamnak, hogy fiam is megtanulja majd Argentínában, és ha majd eljön életem alkonya, tőle is azt fogom kérni, hogy adja tovább az ő fiának, az én unokámnak, mert ez a magyar tízparancsolat:" A lövész: 1. ) Istenfélő és szereti társait. 2. ) Tiszteli szüleit és segíti őket. 3. ) Elöljáró parancsnokainak utasításait készséggel teljesiti. 4. ) Nálánál gyengébb társainak segít. 5. ) Az idősebbeknek előre köszön és udvarias velük. 6. ) Más tulajdonához nem nyúl. 7. ) Büszke arra, hogy magyarnak született. 8. ) Tiszteli a magyar "Nagyasszonyokat" az ősöket és ideáljának tekinti őket. 9. ) Mindent elkövet, hogy a magyar névnek dicsőséget szerezzen. 10.) Hisz a magyar Nemzet feltámalásában... A tiszta erkölcs, az Istenhit, családi szentély sérthetetlensége, az emberi együttélés biztonsága érződik a sorokból. Az eresztékeiben ropogó, recsegő erkölcsi világban gyenge hangú, de nem félénk programm, a kevés választott és elhivatott emberi hang ez, de talán ... még nem késő, hogy legalább mi, "az oldott kéve nemzetének fiai” felfogjuk. Fiamat féltem a nihilizmusba hulló, mezítlábas, mosdatlan testű és lelkű ifjúságtól. Féltem az ifjúság legnehezebb, "sem kakas, sem csirke” korszakától, amit a lányoknál "csitrikor”-nak neveztek, mert az örök emberi törvény, a biológiai átalakulás folyamatát ma már szándékkal kitermelt züllesztő erők is nehezítik. Mi még boldogok voltunk, mert volt egy Tóth Tihamérunk, akiknek a "Tiszta férfiuság”-a Bibliánkká vált, de jaj, ezerszer jaj a mai ifjúságnak, amikor a pornográfiát postán küldik gyermekeinknek épp úgy, mint a fegyvert, hogy egyikkel a lelket, a másikkal a testet gyilkolhassák. És nincs menekvés! Tudom, hogy
