Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-08-01 / 8. szám
A KARPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ALL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR. (PETŐFI) JZIttVAKÜfcí VOL. vii. évf. — no. 8. sz. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom lapja 1968. AUGUSZTUS HÓ KÖSZÖNTJ Ü K A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TALÁLKOZÓJÁT ! Megmozdult ismét a magyar emigráció! f f I f § § A Kereszt és Kard Mozgalom évi konferenciájának lapunkban történt bejelentése óta a levelek százai érkeznek szerkesztőségünkhöz■ ^ Olvasóink köszöntik a KKM találkozóját. Bizalommal tekintenek a kon~ ferencia elé. Ezt fejezi ki a sok levél, amelyekre — elnézést kérünk olvasóinktól, de egyetként képtelenek vagyunk válaszolni. Köszönjük a bizalmat, s ezekkel a sorokkal továbbítjuk nyilvánosan a közelgő konferenciához. Lelkesedés és hála kelt bennünk ezeknek a leveleknuek olvasása közben. A világ összes anyagi java, a technika minden csodája nem ér annyit, mint amennyi magyar érték tárul e találkozó elé. A Kereszt és Kard Mozgalom energiával, tettrekészséggel, jellemmel meg kitartással eddig is az emigráció hajtóerejét jelentette. Nem egyszer megmaradó munkára serkentette a fiatalságot. Olvasóink emlékezetében is elevenen él még a Szabaságharc tizedik évfordulójának története. A Kereszt és Kard Mozgalom három hétig tartó országos autós-tüntetése. Akkor az amerikai sajtó és TV naponta foglalkozott a magyarságra boruló szovjet rabigával. Ez volt ellensúlyozása a hírhedt washingtoni vacsorának. És ezért nem égett el a szabadságharc tizedik évfordulójának előestjén, Amerika földjén, saját szégyene tüzében a magyar trikolor. Higgadt bölcsesség, kemény és férfias intelmek is kicsendülnek olvasóink leveleiből: “A Kereszt és Kard Mozgalom hivatásteljesítése öröm — írja egyik olvasónk —, de ez az öröm egy perccel sem tarthat § tovább, mint amennyit a rátok váró feladat emigrációs életünkben enge- § délyez. Érezze át a KKM. konferenciájának minden egyes tagja, hogy a § nemzeti erők kifejlődéséért és megizmosodásáért felelős abban a mun- § kában, amely a konferencián elkezdődik.,, § Szabad és kell is örülni az ilyen hangú leveleknek. Mert az emigrá- ? dónak ez a nagy demonstrációja intő jel és bizonyíték arra, hogy ettől y a pillanattól kezdve minden megmozdulás csak annyit ér, és minden y magyar erőfeszítés csak annyi sikert jelenthet, amennyi hűséggel és J tehetséggel követi 1956 október 23-ának útját. Köszönjük olvasóink osztatlan lelkesedését. Ez az est még az örömé! De a nyugtató álomra ébredő reggel már kell, hogy megfeszített munkában találjon bennünket. Munka vár ránk. Dolgoznunk kell serényebben, még öntudatosabb elszántsággal, kitartóbb még keményebb fegyelemmel, mert az öröm nem lehet a restség vánkosa. Ez az öröm kötelez. Kötelez arra, hogy céltudatosabban és szilárdabb elszántsággal álljuk és valljuk Október Útját! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom is köszönti a Kereszt és Kard Mozgalom találkozóját! A mi ütünk nemcsak együtt, hanem egyesülve is: OKTÓBER MAGYAR NÉPÉNEK ÚTJA! Nekünk, akik a jövő célja felé haladunk, nem az a jelszavunk, í hogy valaki vagy bárki ellen, hanem mindenkiért, akikkel sorsközöség- r ben vagyunk, — a pesti srácok és a hűség útján! 1 Szent és másíthatatlan szabadságharcos kötelességünk ég abban k az igében, amelyet Október 23-ának lángja írt be kitörülhetetlenül s minden magyar szívébe. ^ Ennek az igének jegyében találkozunk a Kereszt és Kard Mozga- k lom konferenciáján. Major Tibor « SZABADSÁGHARCOS KONGRESSZUS MONTREALBAN AZ 56-OS FORRADALOM 12. ÉVFORDULÓJÁN (Tájékoztatót lásd a 4. oldalon) István - a magvető Goromba tett volt a kenyér ünnepévé kreálni augusztus 20-át, de nem is sikerült egészen. Nemcsak a népiélek lángja lobban Szent István felé ezen a napon ma is, nemcsak templomi tömjénfüst illata száll szerte továbbra is a magyarok országában, hanem mély összefüggés villan meg Istvánkirály s a Magyar Kenyér között, mert ő volt a magvető. Mi új magot vetünk évente, hogy mindig legyen friss kenyerünk, de az anyaföld, mely életté érleli, az mindig ugyanaz. A mi évezredünk szentté avatta a magyar termőföldet is, melyen nemzedékek hosszú sora talált életet. Észbontó rágondolni, de felemelő érzést is kelt áttekinteni a magyar föld sorsát, mely ma is állja századok viharát. Pedig azt nyomta, azt sebezte leginkább a Magyar Gond. Jobbágyok verejtékkel, vitézek vérrel öntözték, — kapzsi martalócok tépdesték, és pislákoló jogszellem osztogatta ideoda, vagy vonta kényurak tulajdonába — mégis belőle fakadt, rajta termett az élet és a magyar történelem. A tisztuló emberi jóérzés már régesrég fölszabadította a jobbágyot, — föl kellene szabadítani végre a magyar termőföldet is a tulajdonjog béklyója alól! Az alól, hogy tied-e, övé-e vagy az “állam”-é? Hogy vásárolhatom-e, eladhatom-e, örökölhetem-e egy-egy darabját, mint elnyűtt papucsot vagy kapcát?! Ez a szent anyaföld átszenvedte a feudalizmus jogszellemét, elszenvedte a liberalizációt, melynek idejében magánhasznot biztosított az urának, valamikor velejárt közkötelezettség nélkül. Aztán csaknem halálos sebet kapott, amikor esztelenül osztogatták szét politikai propaganda érdekében, de termelőeszközök nélkül, s az újdonsült kisbirtokosa nem tudott mit kezdeni rajta az üres két karjával. Átvészelte a kolhoszosítást, az államosítást és modernizálást, — s mégis rab a föld ma is: a tulajdonjog rabja. A mezőgazdaság termelékenysége alacsonyfokú! — mondják ma divatosan otthon a szakértők. És ennek jegyében íróasztalokon szántják a térképet a termelékenység fokozásának technikai, kémiai és jogi ekéjével. Nagy bukdácsolások közben sikerül is valami. De miféle szám, vagy agrármatematikai képlet fejezi ki a mezőgazdasági termelékenység “magas” fokát, amit el kellene érni? Afelé törtetünk hát, amit nem is ismerünk, s amit nem lehet mennyiségileg meghatározni még íróasztalon sem? Helyes! — modernizáljunk, gépesítsünk, csapoljuk a mocsarakat, termékenyítsük a szikes talajt, de elsősorban helyezzük birtokába a parasztot, mert ő a mezőgazdaság termelékenységének a kulcsa. A földművelő, az ő emberi lelkének minden rejtelmével, mely nemcsak izomerő, munkaidő, órabér, — hanem rátermettség, törekvés, életbiztonság, földéhség együtt, s ha kell, hát haszonlesés is. Mert ez így van jól. A magyar paraszt csodát művel a földdel, ha az úr: a túdós, odaadja a kezébe a mezőgazdaság modern termelőeszközeit. És ez a csoda FIGYELEM KEDVES OLVASÓINK ! Szent István Születésének 1000. évfordulója lesz 1969-ben ! Gondoljunk rá, hogy felkészülhessünk idejében!
