Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

1968. július hó SZITTYAKÜRT 5. oldal mmsmmmmMWMMmmmmMmmmwmmrmmmmmMmMmmMmmmmmMwmmim KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA Kiadásért felelős: VASVÁRI ZOLTÁN X. ÉVF. 7. SZÁM — 1968. JÚLIUS HÓ Amerikai csapatok Európában A második világháború az amerikai és az orosz hadseregek katonai győzelmével ért véget. A harcoló hadseregek a háború után megszálló had­erőkké alakultak át, és ez az állapot ma, negyedszázaddal később csak lényeg­telen jogi megfogalmazásában változott. Amíg a világ az elmúlt évtizedek alatt politikailag és gazdaságilag annyira átalakult, hogy a háborús okok és eredmények történelemmé kövesedtek, addig a földrész-idegen hadseregek jelenléte napjainkig is politikai valóság maradt. A katonai megszállás földrajzi meg­osztása nem a hadseregek eredmé­nyei alapján történt 1945-ben. Az an­gol—amerikai seregek előre elhatáro­zott politikai meggondolások alapján hatalmas területeket ürítettek ki, hogy azokat az oroszoknak adják át. Észak-Németországban, Csehország­ban és Ausztriában több száz kilomé­tert hátráltak a nyugati hadseregek, Berlin előtt pedig a németek által feladott Elba vonal átlépését meg­tagadták az amerikaiak, hogy a meg­állapodás értelmében az oroszok jó­val később elérhessék, körbevehes­­sék és elfoglalják a német fővárost. Ezzel megteremtették mai életünk egyik nehezen megoldható politikai problémájájt. Az eredeti megállapodásokat hábo­rús légkörben még Yaltában kötöt­ték, majd a háború után Potsdam­­ban megerősítették. Azóta három amerikai elnök újra megerősítette ezt a szerződést, Eisenhower Genfben, Kennedy Bécsben, Johnson pedig az USA-beli Glasboro városkában. A vi­lág így azóta is két nagy érdekterü­letre osztódott, az amerikai és az orosz befolyás övezetére. A két nagy­hatalom azt is elhatározta, hogy egy­más érdekterületeinek belső ügyeibe fegyveresen nem avatkoznak be. Ma­gyarországot ez a megállapodás az orosz érdekterületbe sorozta, s ennek a nélkülünk hozott döntésnek poli­­litikai következményeit 1956 tragé­diájában éreztük. Az amerikai érdekterület biztosí­tására alakult meg 1949-ben, amerikai kezdeményezésre a NATO intézmé­nye, mely lehetővé tette, hogy az ame­rikai hadseregek Európában marad­janak még jóval a békekötések után is. Az akkori politikai propaganda a NATO megszületését az oroszok elle­ni védekezés eszközének állította be, de a közvetlen háború utáni intéz­mény a győzelmi hisztéria jegyében gondoskodott arról is, hogy Európa permanensen amerikai katonai gyám­felügyelet alatt maradjon. Az orosz érdekterületen a nyers katonai megszállás alatt kierőszakolt politikai változások lassabban men­tek, mint a Nyugaton, így az oro­szoknak csak később lett szükségük államközi szerződésre, hogy katonai és politikai befolyásukat saját érdek­­területükön továbbra is érvényesít­sék. Az ő politikai propagandájuk ki­mondottan a NATO intézményét je­lölte meg, mint agresszív erőt, mely­­lyel szemben védekezésként 1954-ben megkötötték a Varsói Szerződést. Ez teszi jogilag lehetővé, hogy az oro­szok messze a békekötéseken túl, csa­patokat tartsanak az ő érdekterüle­tükön fekvő államokban. A világot maguk között megosztó két nagyhatalom a megtévesztő pro­paganda, hidegháború és egyéb "gö­­rögtüzek” között is lényegileg betar­totta a yaltai egyezményt és annak újabb változatait. Az akkori politikai status quo a mai napig is érintetle­nül fennáll. Berlinnél és Kubában az amerikai sikerek ennek tulajdo­níthatók, míg a keletnémet, lengyel, de különösen a magyar forradalom leverése az egyezményből származó orosz profit volt. Nagy Imre kormánya ott vétett, hogy az orosz—amerikai megállapo­dás mindkét nagyhatalomra sikeres voltát nem ismerte fel, az 1956-os for­radalom egyetlen követelés miatt bu­kott meg. Ez a követelés pedig a Var­sói Szerződés felmondása volt, mely súlyosan vétett a két nagyhatalom egymással fennálló megállapodása el­len. Eisenhower akkori amerikai el­nök közelmúltban kiadott emlékira­tai világosan bizonyítják ezt. A de Gaulle-i koncepció a kétrészre polarizált világ helyett négy egyen­rangú nagyhatalmat követel. Önálló­ságot kíván Európa egyesített poli­tikai, gazdasági és katonai erejének, ugyanakkor már ma, talán kissé túl korán, nagyhatalmi poziciót kínál Kí­nának. Ma már könnyű felismerni a nagy európai államférfi koncepciójá­ban a logikát, ami például Kína el­ismerését és a NATO-ból történt ki­lépést összeköti. Ugyanakkor érthető, hogy a Yalta-i alapon álló amerikai erők szinte hajszáig menő propagan­dát fejtenek ki de Gaulle ellen, míg a Franciaország ellen irányuló gaz­dasági intézkedések rúgója ugyanaz, ami az oroszokat 1956-ban katonai beavatkozásra indította Magyarorszá­gon. A yaltai politikai iskola korszaka meglátásom szerint a végét járja. A történelem feladata lesz, hogy ennek a gondolkodásmódnak előnyeit és hi­báit kiértékelje; ma csak annyit mondhatunk, hogy a yaltai szemlélet alapját képező tétel, miszerint a vi­lágon csak két valóban számító nagy­hatalom van, a mai körülmények kö­zött sem gazdaságilag, sem politikai­lag, sem pedig katonailag nem állja meg a helyét. A NATO és a Varsói Egyezmény a yaltai iskolának az intézményei. A magyarságra oly káros yaltai szem­lélet megszűnésének alapfeltétele, hogy a NATO és a Varsói Szerződés megszűnjön. Egyik mélyenfekvő té­vedése a határokon kívül élő magya­roknak, hogy naív romantikával egy­­időben támadják a varsói szerződést és ugyanakkor védik a NATO-t, pe­dig azok egy és közös gondolatnak termelvényei, tehát fél testvérek. 1956 egyik nagyon világosan kimon­dott tétele, hogy a magyarság nem az egyik hatalmi blokkból akar át­csúszni a másik hatalmi blokkba, ha­nem a magyar jövőt semlegesen, a kettő között látja. Sokan romantikus elképzelésnek mondták ezt, hiszen tíz­millió magyar hogy állhatna meg a két nagyhatalom között félúton? Ma már tudjuk, hogy nem romantika, de nagyon élesen meglátott igazság ez, hiszen nem arról van szó, hogy a magyar egyedül álljon meg a két világhatalom között, hanem arról, hogy ezt a semleges kiállást még má­sik 400 millió európai is velünk fog­ja vállalni. Ebben a vonatkozásban csak az a kár, hogy a Magyar Forra­dalomnak ezt a tételét komoly hiva­­tású gondolkozók, a forradalom SEMMELWEIS emlékére ötféle névértékben arany forint-érmét vernek születésének 150. évfordulója alkalmából. Ez lesz az ötödik az aranypénz sorozatban Bar­tók, Liszt, Zrínyi és Kodály emlék­érmei után. TOMPA MIHÁLY költő halálának most július 30-án lesz a századik évfordulója. résztvevői itt kinn a Nyugaton nem merik magukénak vállalni, mert ak­kor nem kapnak bebocsájtást azokba a politikai előszobákba, ahol még a yaltai iskola uralkodik. Az 1968-as amerikai elnökválasztás harcában mind jobban sokasodnak a jelek, hogy az amerikai külpoliti­kában a yaltai iskolát más koncepció fogja váltani. Mansfield és Syming­ton szenátorok, a külügyi és katonai bizottságok vezetői követelik az ame­rikaiak európai hadseregének nagy­mérvű csökkentését. De ez nem párt­jelenség, mert az előbb említett két demokrata párti politikus mellett Percy szenátor, akit a republikánu­sok egyik elnökjelöltjeként emleget­nek, a NATO csapatok 60 százalékos leépítését kérte beadványában. Az USA az eddig követett hatalmi poli­tika helyett a valóságos diplomácia felé irányul. Nekünk magyaroknak ez a felisme­rés gyökeres változást jelent. Eddig akaratlanul is eszközei voltunk a hi­degháborús, félrevezető politikai pro­pagandagépezetnek. Az idei lehet az első esztendő, amikor a rabnemze­tek hetének megünneplésekor olyan politikai mondanivalóval közelíthet­jük meg környezetünket és a nyugati politikai vezetőket, hogy az 1956 for­radalmához hűen a környező népek szellemi és politikai kezdeményezé­sét és vezetését reánk bízzák. A NATO és a varsói paktumok fel­számolását követelve végre valóságos tennivalót nyerünk a mindkét nagy­hatalomnál megtalálható yaltai isko­la ellen, és talán sikerül azt a szaka­dékot is részben betölteni, ami a mai otthoni és a határonkívüli magyar­ság között tátong. Andreánszky Károly Előzetes értesítés a Kereszt és Kard Mozgalom 1968. évi konferenciájáról A történelem egyik legkuszáltabb időpontjában tartjuk évi össze­jövetelünket, 1968. augusztus 31—szeptember 1-én, Labor Day hétvégén, a Pa.­­ban levő magyar farmon. Hivatalosak: A Kereszt és Kard Mozgalom központi és vidéki tisztség­­viselői és az intézőbizottság tagjai A Kereszt és Kard Mozgalom tanácsában résztvevő delegátusok egysületeik képviseletében. Résztvehet minden magyar egyesület delegáltja, ha részvételi szándékát előzőleg a KKM központjában bejelentette. Kérjük a résztvenni szándékozókat, hogy augusztus 31-én délután 4 órára szíveskedjenek beérkezni, mert az értekezletet délután 4.30-kor ünnepé­lyes keretek között szeretnénk megnyitni. Gyakorlati tudnivalók a konferenciához: Hely: Rummerfield, Pa. Postacím: Wyalusing, Pa. Magyar Farm, Rd 1., House No. 162/a. t , Elhelyezés: Táborszerűen (ház, sátor), akinek van sátorja, hozza ma­gával. Előzetes kérelemre a közeli motelekben helyet rendelünk. Kívánatos legalább két takarót hozni. Étkezésről a rendezőség gondoskodik, szombat estétől hétfő reggelig részvételi díj személyenként 4.00 dollár. Tekintettel a tábori ellátásra, kérjük a résztvevőket, hogy evőeszközt és tányért hozzanak. Jelentkezés és érdeklődés: Kérjük a résztvenni szándékozókat, hogy jelentkezésüket 1968. augusztus 28-ig szíveskedjenek megtenni Vasvári Zoltán címére: 256 Dayton Ave., Clifton, N. J. 07011. Telefon: (201) 773-5342.

Next

/
Thumbnails
Contents