Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

2. oldal SZITTYAKÜRT 1968. július hó “SZOCIALIZMUSBAN Amolyan jelmondata volt ez a bu­dapesti Dubcek—Kádár találkozónak. Legalábbis ilyen értelemben nyilat­kozott a sajtónak mindkét pártfőtit­kár a találkozó végén. Kádár János szerepet vállalt abban az ügyben, melynek bonyodalmát Prá­gából indították el a téli-tavaszi moz­golódások. Ennek a szerepnek főleg az a pikantériája, hogy a Moszkvához leghűbb magyarországi pártvezér nemcsak őrködik, közvetít és csitít, hanem láthatóan reformeszméket is képvisel. Még pedig pár centiméter­rel tágabb körben is, mint amennyi­re a Szovjet lazulni engedi a gyeplőt a csatlósállamokon. A legutóbbi buda­pesti találkozót minden bizonnyal eb­ben a szerepkörben rendezték meg. Magyar szempontból annál jelen­tősebb, hogy másra is fölhasználták. A szlovákiai magyarság helyzetének átmeneti rendezése is időszerű volt mindig, de a csehszlovák politika Mit követelnek a felvidéki magyarok? "Magyar Nemzetiségi Bizottsági Hivatal”-t a Szlovák Nemzetiségi Taná­cson belül. A kormány mellett pedig magyar nemzetiségi államtitkárságot. Űj járási beosztást, hogy egy-egy tömörebb nemzetiségi területen belül jobban működhessenek a nemzetiségek, s ezzel eredményesebben fejlődhes­senek. Azt, hogy a szakszervezetekben is állítsanak föl nemzetiségi osztályokat. A diszkriminációs jogszabályok teljes eltörlését. Az anyanyelven való oktatást a középiskolákra és egyetemekre is ki­terjeszteni, mert a magasabb művelődés az anyanyelven való tanulással sokkal eredményesebb. Biztosítani a Magyarországon való továbbtanulás lehetőségét. Az általános kultúra és a magyar társadalmi élet fejlesztésére magyar tudományos intézményeket és munkahelyeket szervezni. A magyar kultúrát csehszlovák területen is úgy kell tekinteni, mint önálló kultúrát, ezért nem elegendő a cseh és szlovák kultúrának magyar nyelven való tolmácsolása. Az állam és a párt teljes felelősséggel nyilatkoztassa ki a csehszlová­kiai magyar nemzetiség államjogi helyzetét. ★ Ennyiből is látható, hogy a felvidéki magyarság szóhoz jutott, és kisebbségi helyzetéhez alkalmazkodva is magyar öntudatának ad kifejezést. Várjuk azonban annak a kérdésnek a föltevését, hogy miért beszélnek ma csak 700,000 csehszlovákiai magyarról? Hová lett a második, vagy akár a harmadik hétszázezer? «lítVAKÖfct Megjelenik havonta—Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOE TIBOR Kiadd — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím - Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $5.00 — Egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio 44102 — USA VÖRÖSEN IS VISSZA A HAZAFISAGHOZ ! A Magyar Nemzet tudósításaiban egyre többször találhatók a kommu­nista ideológiának újszerű megnyi­latkozásai. "Hazafiság”, "nacionalizmus”, elő­kerültek a gyehenna fenekéről, aho­vá a "Párt” ítélte, s most új fogal­mazásban onnan szedegetik elő őket. Nem is csak úgy, mint szükséges rosszat a szorult helyzetben, hanem egyenesen úgy mint magasabbrendű megtartó tényezőt. A Népfront egyik vitájában pél­dául azt hangoztatták, hogy jelenleg a nemzetek közeledésével egyidőben erősödnek a nemzeti sajátosságok, és ez az egyes nemzetek megszilárdulá­sát segíti elő. Két megyei pártbizottsági tag — egyik Beszteri Béla — megérdem­li, hogy a nevét is ideírjuk, mert szó­­szerint így nyilatkozott: "A Hazafias Népfront fontos fel­adata, hogy világosan és egyértel­műen megfogalmazza: ki a jó ha­zafi ... Fiatalokat és idősebbeket egyaránt bátorítani kell arra, hogy merjenek az eddiginél jobban haza­fiak lenni. A pedagógusok bátrab­ban szítsák a nemzeti önérzetet és a nemzeti önbecsülést! Csak így lehet elérni, hogy kevesebben esse­nek a kozmopolitizmus csapdájá­ba." Devánszky Márton ezeket mondta: "Mégjobban ki kell emelni, hogy az is lehet jó hazafi, aki nem a marxizmus talaján áll, aki vallá­sos, de becsületes állampolgár, jól dolgozik és szereti szocialista ha­záját.” Általában: ilyen új jelzővel sokat hangzik ma otthon a "szocialista ha­zafiság”. De akármilyen jelzőt akasztanak elébe, az csak HAZAFISÁG marad. Fölösleges is világosan, egyértelműen újból megfogalmazni, hogy ki a jó hazafi. Lélek kérdése ez, mely gyöke­réből uralja a normális embert. S amin a vörös áradat sem tudott vál­toztatni, amikor az ellenkezőjét erő­szakolta. ÖNMAGUK ÍTÉLKEZTEK MAGUK FÖLÖTT Több cseh terrorista, köztük rend­őr-tábornokok és börtön-orvosok, ön­­gyilkosságot követtek el, amikor ne­szét vették, hogy az új rezsim vizsgá­lóbizottságai meg fogják őket idézni vallomástételre és számadásra. MEGOLDHATÓ A NEMZETISÉGI PROBLÉMA” mostani cseppfolyóssága idején még időszerűbb lett. És erről is tárgyal­tak, sőt rávonatkozóan külön szer­ződést kötöttek. Kádár tehát végre nemcsak Moszkvát szolgálja, hanem a magyarokat is. ♦ A KISEBBSÉGEK OSTORÁN nem könnyített, hogy Lenin nemzetiségi elveit han­goztatják székében, mióta a Szovjet­unió uralja Kelet-Európát. Moszkva nem törődött vele, hogy azoknak gya­korlati érvényt is szerezzen. Rá­hagyta az államvezető sovinizmusok­ra. Az is lehet, hogy a lenini elvek alatt ott állt széljegyzetben az ilyen­értelmű "használati utasítás". Kisebb­ségi szerződéseknek ma sincs több értékük, mint amennyit majd a gya­korlat is megmutat belőlük. Jelen esetben mégis van némi re­mény a felvidéki magyarság sorsá­nak javulására, mert a csehszlová­kiai fejleményeknek egyik legkomo­lyabb mozgatóereje a szlovákság har­ca a cseh sovinizmus ellen. Ebben a harcban pedig nem közömbös, hogy milyen erős magyar kisebbségi támo­gatást kapnak a szlovákok. Feltétlen hatása van annak is, hogy Szlovákia történelmileg mindig szer­ves része volt Magyarországnak, s földrajzilag ma is az. ♦ AMIT LEHET ÉS AMIT MEG KELL TENNI Az új idők tomboló viharainak kö­zepette már nem zárkózhatunk el ideglenes megoldásoktól sem csak azért, mert ragaszkodunk a törté­nelmi igazságok végleges megoldásá­hoz. Lehet, hogy épp fokozatos lé­pésekkel jutunk hamarabb oda, mint­sem azzal, ha nagyot-ugrásra várunk. A történelem mindig lassan őrlő ma­lom volt. Kiesinger kancellár elgondolása megérdemelné, hogy doktrínának a rangjára emelkedjen általánosan. Nem szabad ma nehezebb kérdések megoldását forszírozni elsőként, s mert ezek nem eléggé gördülékenyek, elmellőzni a könnyebbek megoldását. Az egyre gyülemlő válság-jelensé­­gek csak megmerevednek azzal, ha a nagyobbak érdekében a kisebbek megoldását is folytonosan halogat­juk. A magyar nemzetiségi problé­mák megoldása lépcső lehet a magyar nemzeti problémák megoldásához. ♦ DE HOL VAN MÉG SZOCIALIZMUS? A kérdés inkább abban tátong ma, hogy a Dubcek—Kádár találkozó szép jelmondatában mennyire van igaz tar­talma annak a szónak, hogy szocia­lizmus? Mert szocializmusban való­ban könnyebben oldhatók meg a nem­zetiségi problémák, de hol van még attól akár a magyarországi, akár a csehszlovákiai ál-szocializmus?! Szerényebbeknek kell lennünk. Egyelőre örülhetünk annak is, ha jobbsorsra találnak a Felvidék ma­gyarjai, s főleg ha hagyományaikon nyugvó szoros kapcsolatba kerülhet­nek a rab Anyaországgal. LÁSZLÓ KIRÁLY NYOMDOKÁN Júniusban, László-napon jelent meg a GESTA 14. száma, a Szent László Rend tájékoztatója. Vitéz Maczky László kitűnő írásá­ból vesszük közismertetésre ezeket: A hontalanságban volt és van sok igaz magyar és jövőnket szolgáló be­csületes tett, de nem volt magyar szerv, amely merte volna elismerni és megköszönni a becsületes munkát, az eredményes tetteket. Pedig ezek kitüntetést érdemelnek: a köszönet és elismerés látható jelét! Az ilyen elismerés azt bizonyítja, hogy a ma­gyar ügyért vívó bajnok nincs egye­dül! Ez indokolta a Szent László Rend életrehívását itt a hontalanságban. A magyar hontalanság egyben ül­­dözöttséget is jelent. Bátor az, aki az igaz magyar ügyben szólni vagy ten­ni mer. László királyunk, még fia­talon, ezt a nevet kapta: “Bátor László”. Aki az üldöztetésben szót emel a magyarért és cselekszik, az nagy királyunk nyomdokán jár. A bátrak elismeréséhez is bátorság kell: a Szent László Rend nyíltan elismeri, megköszöni a nemzet jószolgálatát, és kitünteti érte a szolgálattevőt. Meghívja tagjainak sorába, nagyobb érdemekért pedig érdemkeresztet akaszt a nyakába. A Rend nem zárt egyesületi életet él. Tagjai ott és úgy munkálkodhatnak rendjük szellemé­ben, ahová sorsuk állította őket, s ahogyan hűséges szolgálatnak érzik munkálkodásukat. A Szent László Rend a szuverén német állam illetékes szerve által el­ismert és bejegyzett szervezet. Jelvé­nyeit csak tagjai, a "Szent László Lo­vaglók vagy "Szent László Udvar­­hölgy”-ek viselhetik. A Rend kifejezetten keresztény és magyar. Egyenesen, egyértelműen és bátran csak az. Életrehívásához, fenntartásához éppen ezért kellett a legszívósabb küzdelem, és kell to­vábbra is. Világnézeti széljárással és politikai divatokkal kell dacolnia an­nak az erőnek a birtokában, amit az örökkévaló kereszténység és örök magyarság jelent. Magyarnak lenni mindig nehéz volt és mindig nehéz is lesz. Az elismert helytállás azonban példamutató, an­nak vonzó ereje is van. Ha szilárdan állunk örök eszményeink talpazatán, ha megvédjük rendünket, magyarsá­gunkat szolgáljuk vele. “Magyarországért és magyarságun­kért az — Úristennel!” Részvétnyi I vá n ítás ÖZV. MARSCHALKÓ LAJOSNÉHOZ — "messzi, nagy Törökországból” — Prof. dr. Tóth Imre írja Ankarából: Mélyen tisztelt Asszonyom! Kedves férjének, Marschalkó Lajosnak halála itt mindnyájunkat mélyen megren­dített. Ismét hűséges magyar hajtársat vesztettünk henne. Kérem, hogy tőlem és a Törökországban élő minden igaz magyartól, fogadja leg­mélyebb részvétünk kifejezését. A Ma­gyarok Istene adjon erőt Asszonyomnak, nagy halottunk hűséges hitestársának, a nagy csapás elviseléséhez! Találjon fájdal­mára írt abban, hogy az oly nagyszerűen, az emigrációs szellemi életnek igazán az élén harcolt férjét, szívből gyászolja az egész magyarság. Marshalkó Lajost sohasem feledhetjük. Nagy küzdelmet vívott, jó harcot harcolt, s mint kimagasló Példakép írta bele magát korunk szomorú magyar történelmébe. Mun­kája után bizton elnyerte jutalmát. Ő már ott folytatja az életét, ahol akadályok nem állanak eszméi útjában. írásaival azon­ban ezreket nevelt arra, hogy hogyan kell küzdeni rögös terepen, tüskés bozótok közt a keresztény magyar életért. Folytatjuk, amit elkezdett, s amihez jó utat mutatott: Istennel — Hazánkért! Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents