Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
1 1968. május hó SZITTYAKÜRT A Bretton Woods-i világcsalás — PROF. DR. MÁLNÁSI ÖDÖN KÖZLÉSE ALAPJÁN — Mr. Baruch, Mr. Lehman, Mr. Morgenthau, Mr. Frankfurter és Mr. White 1944 nyarán közösen azt indítványozták Mr. Rooseveltnek, hogy hívjon össze egy nemzetközi jegybankpolitikai konferenciát. Az idő megérett rá, — már a Jewish Congress és a B’nai B’rith is biztosak voltak a győzelemben. A dolgokat a pénz világában is illett akkor már "rendezni”. A hatodik miszter, az elnök magáévá tette az indítványt. A konferencia július 12-én Bretton Woodsban ült össze. És ... határozott. A nemzetközi delegátusok, akiknek államai akkor már egészen szoros függésben voltak a Manhattantól, elfogadták az elibük terjesztett javaslatot. A határozat nem kevesebbet mondott ki, mint azt, hogy az egész polgári világ valamennyi államának az amerikai dollár és az angol font lesz a nemzetközi tartalékvalutája. Államaik nevében kötelezték is magukat a konferenciázók, hogy a dollárt és a fontot valutában bármilyen mennyiségben átveszik, aranyértékűnek ismerve el mindkettőt. 1944-ben azonban a dollárnak tízszer akkora volt az aranyfedezete, mint a fontnak. Ténylegesen ezért a dollár lett a privilegizált világvaluta. Az amerikai kontinensnek hajdan oly dicső pénzneme így indult el nagyvilági útjára, a dollárimperializmus felé. Akkor még kevesekben rémlett föl, hogy ezen az úton módszeresen lehet kifosztani az egész nem-kommunista világot. «ár axioiyama nak 1934-es, ouns-onkinti 35 dolláros árához rögzítették, noha az arany akkori valóságos értéke legalább kétszeres volt már, világpiaci árindexe meg tizenkilencszeres! A papírdollár aranyfedezete pedig 30 milliárdról 10- re süllyedt. Persze nehéz megérteni, hogy mi ebben a világcsalás, ha valaki nem ért a modern jegybank-szisztémához. A BRETTON WOODS-I TRÓNTEREM ELŐCSARNOKA Ezt 1913-ban "építették”. Akkor is egy elnök-miszter (Wilson) fogadott el javaslatot rá egy Baruch-misztertől. Az “épületet” úgy hívják, hogy Federal Reserve Sy tem. Héttagú kormányzótanácsa van. A tanácsosok majdnem valamennyien és majdnem mindig csak a Manhattan, a Wall Street nagybankárjai, akiket csecsemőkorukban nem megkeresztelni volt szokásban. Ez a kormányzótanács de facto hatalmasabb a Kongresszusnál. ( A Szittyakürt kétoldalas riportban, "Bankárok a trónon” cím alatt ismertette múlt októberi számában az egész szervezetet, H. S. Kenan amerikai közgazdász tanulmánya alapján. A Szerk.) 1944-ig a Federal Reserve System csak USA-vizeken halászott. De "alkotmánya”, — mert így nevezik alapszabályait — nem maradt alatta azoknak a jegybankalkotmányoknak, melyek a Bank of England alapítása óta (1694) létesültek. A bankjegykibocsátást nem ellenőrizhette tovább az állampolgárok kisbankjainak a szervezete. Közgazdasági rossznyelvek szerint valamennyi jegybank-alkotmány olyan körmönfont, hogy szövegezéséből alig lehet észrevenni: tisztesség lakozik-e bennük, vagy nem-közönséges csalás. Mindenesetre jegybank-gengszterkedés folytatódott Bretton Woods után is — világméretekben. KÖZELRŐL ISMERJÜK! ... A papírpénzt kibocsájtó jegybankok története már 274 éves. Ósdi okmányok kutatásával kevesen foglalkoznak, pláne pénzügyiekkel. De azért mindig akad kíváncsi tudós, aki beléjük és alájuk néz. Az újaknak is. így járt a Magyar Nemzeti Bank is az alapszabályaival. Egypáran a mélyére néztek, de a közgazdaság basái, meg az elkötelezett politika mindjárt rájuk is nyomta a bélyegzőt, mint a leprásokra. Aztán elemésztette őket, a szerencsésebbeket pedig földönfutó koldusok sorsába hajszolta. Minek ütik az orrukat olyasmibe, ami Jehova kiválasztottjainak a privilégiuma ... A Magyar Nemzeti Bankot 1924- ben a magyar adózók pénzéből létesítették, de mégis az államtól független részvénytársasággá formálták. Alapszabálya frivol másolata volt a Bank of England csatlósbankjaiénak. 13 tagú főtanács dirigálta korlátlan hatalommal. Közülük egy volt a feudális nagybirtok (OMGE) képviselője, 12 pedig az elsőkúriabeli bankok igazgatója. A “kormányzó” főtanács arra használta föl bankjegykibocsájtási privilégiumát, hogy állandósítsa a deflációt. Magyar javakból, magyar állami garancia mellett csak mutatóban jutott kölcsön magyar érdekű vállalkozásokra. A magyar pénznemet megfelelő nemzetközi árfolyamon lehetett tartani, de ez egyben azt is jelentette, hogy Magyarország a londoni City és a newyorki Wall Street kamatgyarmata lett. Nem ébredt magyar gondolat, nem indult magyar törekvés, mely végső fokon bele ne ütközött volna a magyar földön hatalmaskodó "kisebbség” pénzügyi egyeduralmába. Magyarországon tehát különösen megvolt az alkalom arra, hogy mögé lehessen látni a nemzetközi pénz-privilégium dolgainak, és ki lehessen fürkészni a suskusait. Különben is a tények beszélnek. Ami már megtörtént, azt nem lehet úgy burkolni, mint az összeesküvések terveit. És a történtek mindig megigazolták azokat, akik leleplezték az álcázott terveket. AZ ÁLTALÁNOS LELEPLEZÉS IDEJE — úgy lehet: közeleg! Csak várjuk meg, s addig ne siessünk a világcsalás védelmére! Az angol-francia-német jegybankok együttes aranykészlete meghaladja a Fort Knoxét. Az 1944-es függő viszony tehát ténylegesen megszűnt a dollárral szemben. A Wall Street és Manhattan dollárjait már nem arany, hanem csak kierőszakolt alkusz-okmányok fedezik. Átváltásukat már csak egytized részben bírná a FRS. Már csak arra megy a játék, hogy erre ne kerülhessen sor. De a tízszeresen túlértékelt dollárral folyik még mindig a világ felvásárlása és ipari gyarmatosítása. Csupán a Nyugat-Európába fektetett dollár meghaladja a 15 milliárdot, noha az összforgalomban lévő 50 milliárd dollárból csak 5 milliárd van ténylegesen fedezve. Vajon meddig lehet még elodázni a fedezetlen pénznemmel folyó hódítás összeroppanását? És vájjon Amerika népe mikor fogja elszámoltatni azokat, akik a dollárral, az ő nemzeti pénznemükkel ellenük sáfárkodnak? Ez a közlemény azoknak szól, akik megakadtak a Magyar Unió III. beszámolójának 8. oldalán említett adatokon, s nem értik, hogy "mi fán terem a Bretton Woods-i világcsalás?”! ÍGY BUKOTT EL A LENGYEL NACIONALIZMUS... A varsói egyetem környéke hetekkel ezelőtt a lengyel nacionalizmus fellángolásának színhelye volt. A Nemzeti Színházban Adam Meskiewiecz: "Ősök” című drámájának bemutatása indította el a fiatalság hazafias tüntetéseit, a lengyel nép szabadságáért és függetlenségéért. A dráma mondanivalójának éle az elnyomó cári hatalom ellen irányul, s érzékelteti a lengyel és orosz forradalmárok, demokraták érdekközösségét. Mostani változatában azonban éppen ez az utóbbi tendenciája szorult háttérbe. A mű bemutatása alatt esténként az ifjúság az előadásokat szovjetellenes tüntetésekre használta ki. A tüntetések az egyetem környékén is napirenden voltak. A lengyel ifjúság nagyszerű szabadságmozgalma azonban a nép széles rétegeitől elszigetelődött és így könynyűszerrel elfojtották. Nem szovjet tankokkal, hanem azzal a cinikus összeesküvéssel, amellyel a lengyel nacionalizmust — a lezajlott tüntetések alatt — a zsidók összekeverték a saját érdekükkel. Zsidó professzorok és diákok széliében- hosszában híreket terjesztettek arról, hogy a párt és a kormány antiszemita kampányt indított, vallásuk, származásuk ellen. A valóságban a zsidók "sérelme” egészen más eredetű. Mégpedig a Joint nevű zsidó segélyszervezet lengyelországi működésének a megszüntetése! A ZYCIE WARSAWY c. lengyel újság megírja, hogy a zsidók 1965-1966- ban 75 millió zloty támogatást kaptak külföldről, ami több mint 3 millió dollár. A lap azt is közölte, hogy a zsidóság külföldi segélyezését a kormány azért szűntette meg, mert ezentúl a lengyelországi zsidók segélyezését maga a kormány vállalja magára. Ez a kormány lenne antiszemita? Az újság híradásból az is kitűnik, hogy 1958—1966 között hatmillió dollárt küldött a Joint a zsidóknak, de ennek a pénznek nagyrésze a cionista Babel-Klub kasszájába folyt be és annak nagyrészét nem a szegény zsidók kapták. A kormány azóta nyíltan is a Babel- Klubot okolja elsősorban a varsói eseményekért. Nemcsak okolja a zsidókat, de a lengyelvérű baloldal meg is piszkálja a cionistákat, pártberkekben és a közéletben egyaránt. Menesztették Jozef Kutin zsidó külkereskedelmi miniszterhelyettest, Hat zsidó professzort is azonnal elbocsájtottak a varsói egyetemről. Oda lett a zsidók kiskirálysága a lodzi filmművészeti főiskolán is, de a lengyel sportélet zsidó vezetői és testnevelési tanárai között is megkezdődött a tisztogatás. "Érdekes vita zajlik egy lengyel— német ko-produkciós film, a 'Korczak és gyermekei’ körül — írja az északamerikai magyarajkú zsidók lapja. — A film a varsói gettólázadásról szól és a német Senta Berger a női főszereplője. A filmet Arthur Brauner, híres német-zsidó rendező forgatta volna Varsóban. Az élesen antináci tartalma révén, a zsidóság mellett rokonszenvet ébresztő film forgatását azonban a lengyel kommunista hatóságok a legutolsó pillanatban leállították. A leállítás okairól több verzió forog közkézen. Az egyik az, hogy a varsói kommunisták mostanában nem óhajtanak közreműködni filoszemita filmek készítésében, tekintettel a politikai helyzetre. A másik vélemény szerint a lengyelek számára kényes az, hogy újra felhozzák a régmúlt eseményeket, amelyekben a legtöbb lengyel ugyan nem vett részt, de amelyeknek a megakadályozására (ti. a zsidók lemészárlására) semmit sem tett." ÍGY LETT MOST GYORSAN a lengyel népből is "háborús bűnős" náció! A lengyelajkú zsidóság érdekében meg csatakiáltások, jelszavak mindenfelé. Melyeket tudatosan úgy szerkesztenek meg hogy az igazi jelentőségük ne lássék. A világzsidóság megmozdulásairól pedig regényt lehetne írni. A nemzetközi sajtó is elítéli a lengyel "antiszemita" hullámot. Nem nehéz rájönni arra, hogy a kommunista országokban a zsidókat másodrendű polgárokká degradálják”, írja az egyik demokrata olasz újság. De a nyugatnémet Der Weltspiegel sem marad adós a zsidóság védelmében. A svédországi szociáldemokraták lapja azt írja, hogy “Lengyelország az egyetlen keleteurópai ország, amely szíwel-lélekkel csatlakozott a Szovjetunió anticionista kampányához, ami nem egyéb antiszemitizmusnál.” Igaz, hogy Gomulka a varsói pártmunkások előtt kijelentette, hogy a párt szemben áll valamennyi jelenséggel, amely az antiszemitimus jegyeit viseli, de a cionizmus ellen, mint politikai program, mint zsidó nacionalizmus ellen harcol. "Azok a zsidók, akik Izraelt tekintik hazájuknak, előbb-utóbb távozhatnak, megkapják az útlevelüket és megnyílik előttük a határ." MIT MOND A MENORA MAGYAR NYELVEN? Azt, hogy: "A magyarországi kommunista csatlóskormány is antiszemita politikát folytat, melynek egyik következménye az, hogy nem lehet bibliát kapni. Annyira nem, hogy bár nemrégen nyomtak egy néhány példányt az Űj-Testamentumból, az Ó-Testamentumot Magyarországon 80 éve nem nyomtatták.” Most helyben is vagyunk! Ki kell söpörni minden zsidót, aki a magyarországi kommunista kormányban szorgoskodik. Ki kell söpörni azokat a vámszedőket is, akik a közéletben a magyarok bőrére harácsolnak. Mert "nincs Ó-Testamentum”! Akkor majd számadásra lehet hívni azokat, akik a magyarok Prohászka püspökének szobrát ledöntötték, keresztény papjaikat bebörtönözték és nemzetünk színejavát bitófára juttatták! És akkor megoldódik Széchenyi nagy látomása is: "Mi ugyan emancipálhatjuk a zsidókat, de ki fog majd minket emancipálni ő alóluk?" (M. T.)
