Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
1968. MÁRCIUS HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL "POLITIKA-MENTESEN*! Csak a minap írtuk le, hogy nyersanyaghiány a szovjet közgazdaság torkára szorította a kést, máris nyílt bizonyítékok tárulnak elő arra, hogy az úgynevezett szabad világ közgazdasága is szorongatott helyzetbe került, tehát mindenütt bajok vannak. Az angol font leértékelése csak egy első lépés volt, amit meg kellett tennie egyik hatalomnak azok közül, amelyek saját pénzrendszerükkel járulnak hozzá a nemzetközi valutarendszer fenntartásához. Ez a leértékelés tehát nem azt jelenti, hogy csupán a fontsterling gazdasági területe igényel sebészeti beavatkozást. Angliának, mint korábban vezető, ma pedig lecsúszott hatalomnak, csak vállalnia kellett, hogy ő adja elsőnek a nemzetközi gazdaság beteges megrendülésének tanújelét. Szakemberek régóta rebesgetik, hogy olyasmi következik, ami még nem volt, s nem lehet tudni, hogyan sújt majd. Bányászat, mezőgazdaság, ipari termelés és kereskedelem soha nem virágzott úgy, mint manapság. Soha ily nagyban, korlátlanul és tervszerűen nem termelt a gépekkel fölszerelt ember és nem kereskedtek ilyen észvesztetten a kufárok. Soha nem érvényesülhetett ilyen széles területen a gyarapodási kedv, meg vásárlási képesség, s a fogyasztás soha ennyire közel nem állt a pazarláshoz. Illúziónak kell tehát lennie az ilyen édenkertállapotnak, ha mégis recseg az a szerkezet, mely az egészet hordozza, s a káprázatot úgy mutogatja, mintha az valóság volna. ♦ A HOLNAPOT ELADTÁK A MÁÉRT A font értékét és értékállandóságát annakidején az angol világbirodalom gazdasági értéke biztosította. Ebben is első helyen a gyarmatoknak a nyersanyag-gazdagsága és az, hogy kifejtésük olcsó volt. (Annyira olcsó, hogy az angliai iparmágnások többszörösére emelhették a munkásaik bérét, s ezzel megszabadulhattak a hírhedt angol munkás-nyúzás vádjától.) A font aranyfedezete sohasem volt jelentős értékbiztosítás. Különben nem válhatott volna jelentéktelenné, mint ahogy már régen és nyilvánvalóan azzá vált. Az arany azzal játszott rövid, de kilátásaiban mérhetetlen szerepet a gazdaságtörténelemben, hogy mint szimbolikus pénzfedezeti jószág: elősegítette a HITEL fogalmának ágasbogas értelmező analízisét, és mégbonyolultabb gyakorlati alkalmazását. A dollár már ennek a hatásnak jegyében született újjá, de amit ma jelent, abban már semmi tényleges szerepe nincs az aranynak. Átváltási kötelezettsége belföldi viszonylatban rég meg is szűnt, s már törvényerőre való emelkedésre várakozik az a javaslat, hogy a nemzetközi piacon se legyen kötelező aranyra váltani a papírdollárt. Az Egyesült Államok félelmetes pénznemét a világ legnagyobb méretű gazdasági potenciálja fedezi. Ebben a potenciálban azonban a mindenkori reálértékek a hitel értékeivel szorosan összefonódva vesznek részt. A kettőnek egymáshoz való viszonyában kétségtelenül van egy színt, amely teherbíró. De ezt a szintet vakmerő üzleti, vagy pontos matematikai számításokkal változtatni lehet. A hitel a javára és a reálértékek terhére el lehet tolni olyan végletekbe, hogy a gazdasági tevékenység már a hazárdjáték ismérvei szerint folyik. Ennek eredménye pedig a legegyszerűbb kocsmai kártyajátékoknál is igen szemléletesen jelentkezik. ♦ A GAZDASÁGI SZÁMTANT MÁR CSAK A MÜ-AGY ÉRTI Magasabb rétegben minden tétele szinte átfoghatatlanul sok vonatkozás szövevénye. Amikor a második világháborútól kezdődően a dollár vette át a font szerepét, ez nemcsak anyit jelentett, hogy a nemzetközi pénzvilágban egy erősebb állam pénze lett valutáris értékmérő, egy lebukott állam pénze helyett. A változásnak a jelentősége abban van, hogy a fontot a gyarmatbirodalom reálértékei fedezték, a dollár fedezete pedig reálértéknek és hitel-értéknek a mindenkori egyenlege. De olyan egyenlege, melyben spekulatív számítgatásokkal változtatni lehet, a két összetevőnek egymáshoz Otthon nemcsak sebészollók nyesegetik a csírába szökkent magyar életet. A magyarság pusztulásának megrázó szimbóluma az a híradás is, melyről lapunk előző számában Vasvári Zoltán írt, a Kereszt és Kard Mozgalom rovatban. Tizenhét-húszéves magyar ifjak tízezres, talán százezres sorai feketén kígyózva vonulnak ki a magyarok országából. “Önkéntesen!"... "Szakmai továbbképzés” címén! Az Apró-Apfelbaumok sötét tervei szerint! ... • “A Nagy Október tanítása arra kötelez bennünket — harsogja a KGST XXI. ülésszakán Apró Antal, ez az illegálisan nagyhatalmú zsidó —, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal munkálkodjunk a szocialista világgazdaság fejlesztésén, a szocialista világrendszer megszilárdításán. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy további erőfeszítéseket tegyünk országainkban a belső erőforrások és lehetőségek ésszerűbb kihasználására." Azóta újabb temetés van Magyarországon. Most a tanult, szakképzett fiatal magyar erőt temetik! Búcsúztatásukról, a győri vasútállomáson, ilyen szomorú képet fest a "Kisalföld” című újság: "Még egy séta a kedvessel az állomás előtt. Még egy pohár sör a barátokkal a talponállóban, vagy alig kóstolt ebéd az étteremben, már nagyon közel az indulás ideje. A menetrend könyörtelen, ha nem zavarja valami rendkívüli esemény, pontosan indul a vonat. Egyelőre a fővárosba, ahol autóbusszal pályaudvart cserélnek, s a szerelvény a Német Demokratikus Köztársaságba utaztatja a fiatalokat. Nem kirándulók, nem is turisták. A bőröndök sokasága nem néhánynapos vagy egy-két hetes külföldi tartózkodásról tanúskodik. Ahogy a munkaügyi miniszterhelyettes nyilatkozatában említette: Állandóan keressük és igyekszünk feltárni az együttműködés eddig ki nem aknázott lehetőségeit, hogy új elemekkel gazdagítsuk a már jól bevált kapcsolatokat." Szükséges-e ennél megrázóbb híradás? való arányát. Nem kell hozzá különös indíték, elég meghallani a világhatalom csalogató szirénhangját, s az arány mind merészebben tolódik a fiktív tényezők felé, a reáltényezők felől. Magyarul: a régi font háta mögött valóban gazdag gyarmatvilág állt, az új dollár mögött pedig nagyrészt a korlátlan hitel-spekuláció reménye. Pontosabban: olyan gazdagság-matematikai számítások, melyek vagy beválnak, vagy nem, — mert ágasbogas feltételei között virulens, és soha tökéletesen ki nem számítható elemek is vannak, mint amilyenek az emberek, s maga az élet. ♦ TORONYÉPÜLET — LÁBAK NÉLKÜL Annak, hogy az USA-dollár lett a nemzetközi valutarendszer cöveke, messzeható velejárói vannak. A legfelsőbb finánc-szerepen túl, olyan szerep vállalása, amit általában imperialista magatartásnak neveznek. Közérthetően: az USÁ-nak a dollárjával A magyar ifjúság sorsa Magyarország sorsa — valljuk mi, akiket 1945- ben, úgy tizenhat-húsz évesen, a magyar sors hordozása és jövőnk kiharcolása szembeállított a véres valósággal. Az országveszejtéssel, meg a romokkal. A mi nemzedékünk nem a "népidemokratikus újjáépítésnek és felemelkedésnek” a kormányprogramján dudált, hanem a két keze munkájával a romokból fogott neki építeni új Magyarországot. S amit addig felépített, azt 1956-ban szabaddá és függetlenné kívánta tenni. A szabadságharc óta felnőtt ifjúság is szembe fordult a magyar végzettel. Fegyver helyett dolgos kézzel, de emelt fővel haladt a nyomdokainkon ... A hazaszeretetről, érettségi előtt, egy középiskolás írta le tavaly ezeket a sorokat: ."Kell lennie valami hétköznapi hazaszeretetnek, amibe beletartozik a tanulás, a mindennapi munka, a helytállás, az emberekkel való törődés. Sokan azt mondanák erre: elcsépelt frázisok. Szerintem nem, mert az embereknek sosem szabad megfeledkezniük kötelességeikről. Ne csak szavakban, hanem tettekben, becsületes érzésekben és tisztességes gondolatokban legyünk jó hazafiak. Megvetem azokat a cinikus embereket, akik mindent leszólnak, akiknek mindegy, hogy hol élnek, mit csinálnak. Én szeretem a hazámat, itt akarok élni és dolgozni." Apró-Apfelbaum halálvonatai most "önkéntesen” szállítják ezt a magyar ifjúságot, mint olcsó munkaerőt, más országok munkapiacaira! • Idegenből nehéz lenne számot adni arról a tizenötmillió munkaórának az eredményeiről, melyet az elmúlt tíz év alatt, ifjúságunk valóban önként adott a hazájának a nyári munkatáborokban. Valamikor mi is ott dolgoztunk, s tudjuk, hogy szívesen tettük. Akkor romokat takarítottunk és romokból építettünk ... Ezért maradtunk lélekben azonosak az azóta felnövekvő fiatalokkal. Velük voltunk az elmúlt tíz év alatt kell végrehajtania mindazt, amit Anglia nem a fontjával, hanem a fontját támogató gyarmatbiradolmával hajtott végre. Vagyis az USÁ-nak mindenkor megfogható reálértékek helyett nagyrészt olyan eszközzel kell dolgoznia, ami csak a jövőben válik reálértékké, — HA válik. A hitel az a furfangos fundamentum, amelyre MA rá szokás építeni bármilyen magas, nehéz és komplikált felülépítményt, holott HOLNAP lesz csak teherbíró, ha egyáltalán lesz. Ezt a bizonytalanságot bonyolult viszontbiztosításokkal enyhíteni lehet, de eltűntetni nem. S ha enyhül is a rizikó, a kamatok és a viszontbiztosítási költségeknek egész sorozata, irtózatos súllyal terhelik a jelent. Nem is szólva arról, amit egyszerű képletben így lehet kifejezni, nem valami egyenes dolog ma elkölteni azt, ami csak holnapután válik elkölthetővé — esetleg. ♦ KI MINT VET, ÜGY ARAT A dollár révén ez a "nem valami egyenes" hatalom uralkodik a világon. is nemes vetélkedésükben. Amikor az első kapavágásokat csinálták, hogy termővé tegyék a Hanságot! Ma is látjuk térdig az ingoványos talajba süppedve munkához kezdeni azokat, akik most "önként” távoznak a hazájukból. A Szittaykürtben sohasem nyelvöltögetés, leszólás kíséri az ilyen nagyszerű munkát, csak azért mert moszkvai lakájok irányítják. Saját magunkat becsüljük meg munkás testvéreink megbecsülésével. A sáros, nehéz földdel megrakott kubikus talicskának szinte nekifeküdtek a mi izmaink is. Lélekben ott voltunk velük a Váci Cementmű építésénél, a Bodrog-zug belvizének lecsapolásánál. A gátakon az 1965-ös súlyos árvíz idején. Az a magyar ifjúság, mely szorgalmas és eredményes munkát végzett a termőföldeken, épített utakat és vasútat, ma a "Népszabadság” szerint is 'átmeneti nehézségekkel’ küzdve, a drezdai munkásszállók nyomortanyáin van már. Az Apfelbaumok nemzetirtási menetrendje könyörtelen. Ma már nemcsak orvosoknak nevezett gyilkos felcserek kaparják a magyar édesanyák méhét, de a nemzetfa friss, életerős hajtásait nyesik a magyar törzsről közgazdasági felcserek is. • A menetrend könyörtelen, és ha nem zavarja meg valami rendkívüli esemény: az elöregedett csonkaország után jön az elnéptelenedő csonkaország ... Hogy a század végén, fiatal erőitől megfosztottan, "önként" lépjen a Szovjet Szocialista Köztársaság tagállamainak sorába. ... Vagy jön közbe valami, s most az országon túlra szállított fiatalok által lecsapolt zsámbékos-mocsaras Hanság harmincezer holdnyi művelhető területén, a magyar búza magyarnak fog még teremni? ... Ady nem így látta, hanem: Éles a hajósíp, Hallja baj-tetőzve — Zselénszky gulyása, Tisza urak csősze — Hívogatja a síp, Nyomor eldalolja: — Úgy elfogy a magyar, Mintha nem lett volna. Hisszük, hogy — nem! (Folytatás a 4. oldalon) MAJOR TIBOR: ”Ugy elfogy a magyar, mintha nem lett volna”?...
