Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

TIZEDIK OLDAL

SZITTYAKÜRT

1967 NOVEMBER HÓ

MAGYAR SZABADSÁGHARCOS PARLAMENT

ZáRÓNYILATKOZAT

A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség 1967 augusztus 25 és 27 között tartotta meg VII. Világkongresszusát New Yorkban, amellyel párhuzamosan augusztus 26-án a Carnegie Endowment International Center helyiségében került megrendezésre a Magyar Szabadságharcos Parlament amerikai ülésszaka is.

Úgy a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség VII. Világkongreszsusán, mint a Magyar Szabadságharcos Parlament amerikai ülésszakán résztvettek a Világszövetség északamerikai és kanadai szervezeteinek kiküldöttei, a Magyar Október 23 Mozgalom központi és helyi vezetői, más magyar és idegen egyesületek delegációi és vezetői, mint az AFABN elnöke és dr. Iván Docheff, aki a Bolgár Felszabadító Bizottság elnöke is, Andreánszky Károly, az AFABN főtitkára, aik egyben a Kereszt és Kard Mozgalom Tanulmányi Bizottságának a vezetője, Ted Jenning, az Operations Freedom, Inc. főtitkára.

Irásbei üdvözletei és meghatalmazást küldött András Sándor tábornok, a Világszövetség örökös tiszteletbeli elnöke Montrealból; Dr. Kopjas L. Tibor, az Egyesült Államok közép államainak területi főmegbízottja, a KIB tagja; Prof. Burján Gyula Chicagóból; Pápay Elemér, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom megbízásából Clevelandból és még sokan mások.

Pongrátz Gergely, a Világszövetség elnöke Hartyányi Miklós spanyolországi szervezeti elnökkel közös levelet küldött Madridból. Az európai Kontinentális Szervezet nevében dr. Gálfi Géza, az európai Kontientális Szervezet elnöke küldte el beszámolóját, indítványait és jókívánságait. A Kontinentális Szervezet két alelnöke, akik a svájci és németországi szervezetek elnökei is, szintén megbízás útján képviseltették magukat.

A németországi szervezet Michnay Gyula elnök és dr. Benkő Zoltán főtitkár aláírásával küldte el megbízólevelét és javaslatait. A franciaországi szervezet nevében Kapuváry János, az Országos Szervezet alelnöke küldött üdvözlő levelet a VII. Világkongreszszushoz. Svájcból Aggteleky Béla szkv. altábornagy úr küldött hosszú levelet. A kongresszus munkájára a Magyarok Istenének áldását kérve, a delegátusoknak őszinte bajtársi és honfitársi üdvözletét küldte. Levél mellékletként az altábornagy úr több példányban megküldte a Rendező Bizottság számára az 1967 március 15-én Genfben elmondott beszédének szövegét, amelyet “Hívó szó a magyar nemzethez” címmel nyomtatásban is megjelentetett. Tóth Pál európai szervezeti alelnök és a svájci Országos Szervezet elnöke Bázelból küldte el a Svájcban élő magyar szabadságharcosok üdvözletét és megbízását. Ausztriából a Magyar Menekültek önsegélyző Egyesülete nevében Jakabfy Gyula bajtárs küldött írásbeli üdvözletei. Angliából Fehér József bajtárstól, az európai Kontinentális Szervezet vezetőségi tagjától érkezett megbízás.

Sok személyes és magánjellegű levél is érkezett, ezek közül ki kell emelnünk a “Szabad Magyar Világ” szerkesztősége nevében P. Fekete Géza rendkívül érdekes és tartalmas levelét. írásban küldött javaslatait a Kongresszus plénuma teljes terjedelmében megvitatta és a határozatok hozatalánál minden esetben figyelembe vette. A más magyar egyesületektől jött levelek közül a Hungária Szabadságharcos Mozgalom levele mellett külön figyelmet érdemel Vasvári Zoltán levele, melyet a Kereszt és Kard Mozgaom központi vezetőjeként intézett Hóka Ernő világszövetségi főtitkárhoz. A Kereszt és Kard Mozgalom írásban küldött javaslatait a Kongresszus plénuma

és a munkabizottságok részletesen tanulmányozták. Pennsylvánia állam Magyar Forradalmi Bizottságának írásbeli indítványait a szervezet vezetője, Szántó János bajtárs személyesen ismertette a kongresszusi kiküldöttekkel.

Az 1967 május végén Munlhouse-ban (Franciaország) megtartott európai Kontinentális Kongreszszus és Szabadságharcos parlamenti ülés határozatával megerősített Emlékirat többszáz példányát küldte szét a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága nevében Hóka Ernő bajtárs. Az Emlékirat, melynek címe: “A nyugati szabad országok kormányainak Magyarországra vonatkozó politikájának revízió alá vételéről és újabb alapokra való helyezéséről” — rendkívüli visszhangot váltott ki világszerte. Külügyminisztériumok, UN nagykövetek, európai és amerikai közéleti személyiségek szólaltak meg ebben az ügyben és sokan küldtek levelet és táviratot a magyar szabadságharcosok VII. Világkongresszusához és parlamenti üléséhez.

HATÁROZATOK:

A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség VII. Világkongresszusa egyhangú határozattal szögezte le más magyar Szabadságharcos Szervezetek és Mozgalmak erkölcsi támogatásával, hogy a további visszaélések és megtévesztések megakadályozására végérvényes jelleggel a MAGYAR SZABADSÁGHARCOS PARLAMENTET tekinti a magyar szabadságharcosok legmagasabb képviseleti szervének, amely egyedül hivatott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc képviseletére.

A határozat kimondását elsődlegesen szükségessé tette az a szomorú tény, hogy a dr. Mikófalvy Lajos ÁVH ügynök emigrációs munkájából fennmaradt egy magát “Szabadságharcos Világszervezet’-nek nevezett összeállás, amelynek léte úgy az elmúlt évek során, mint napjainkban is csak magyar testvéri megosztást szított és szít, amikor méltatlan emberek — titkosszolgálati szervezetek kívánságára próbálták és próbálják ma is kisajátítani a magyar szabadságharcos fogalom erkölcsi értékeit. Ezért a kongresszus plénuma határozottan kijelenti, hogy a magyar szabadságharcosok tábora egységes, kivételt csak Mikófalvy epigonjai; Dálnoki-Veress Lajos, Pásztor László, Tollas (?) Tibor, Pogány András, Töttössy Ernő és az általuk felszínre hozott Szimoniszok, Vitéz Bánok, Lehotayak, stb. jelentenek.

A kongresszus plénuma kötelességének érezte ismételten leszögezni, hogy a nevezett egyének jogtalanul és alaptalanul használják a magyar szabadságharcos nevet, ezért a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség és a vele társult más magyar Szabadságharcos szervezetek vezetősége mindent elkövet, hogy a Magyar Szabadságharcos Parlament magas erkölcsi értékével a későbbiek során is megakadályozzon minden visszaélést a magyar szabadságharcos név és Világszövetség védelmében.

A Világszövetség VII. Kongresszusa köszönettel nyugtázza az európai Kotinentális Kongresszus (Mulhouse) által kiküldött külön-bizottság jelentését. A jelentés gondos átvizsgálása után a Világkongresszus megállapította, hogy a Dálnoki-Veress féle összeállás mérhetetlenül sokat ártott az egyetemes magyar ügynek és a magyar szabadságharcos névnek, különös tekintettel a németországi szervezetünk ellen indított perrel, amelyet azóta németországi szervezetünk természetesen és jogszerűen megnyert.

Ez a per is kézzelfogható bizonyítékul szolgál arra, hogy a Dálnoki-Veress, Mikófalvy-Kohlman (Kecskési-Tollas), Légrády, stb. összeállásnak éppenúgy, mint fentebb említett Amerikában élő barátaiknak egyedüli törekvése a németországi és egyéb dotációk feletti osztozkodási vágy. A nevezett személyeknek — akiknek portréját a jelentés megrajzolta — az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc semmit sem jelent, mert a nevezetteknek ahhoz semmi köze nem volt, csak olcsó vámszedői lettek a magyar hősök és mártírok véráldozatának. A Világkongreszszus plénuma, a Világszövetség újra választott vezetősége és a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága ismételten felhívja a magyar emigráció figyelmét a Dálnoki-Veress féle összeállás tevékenységére, mert a Mikófalvy ÁVHs ügynök példája alapján bármikor újabb botrányok következhetnek. Az ügynökök munkáját és az ügynökök pártolását a magyarság összessége úgy otthon, mint az emigrációban a leghatározottabban elítéli.

A Világkongresszus a magyar testvéri és bajtársi együvétartozás erejével megerősítette az európai Kontinentális Szervezet vezetőségét. Úgy a Kontinentális Szervezet, mint az Országos Szervezetek munkájára Isten áldását kéri, valamint kijelenti, hogy a Világszövetség központjának támogatását az eredményesebb magyar felszabadítási munka koordinálásában a legmesszebbmenőkig kilátásba helyezi.

Úgy a Világkongresszus, mint a parlamenti ülés megvizsgálta a világpolitika és a magyar nép sorsának alakulását, figyelembe véve a beérkezett írásbeli javaslatok és vélemények pontjait és állításait is.

Az elmúlt közel tizenegy év kellően és félreérthetetlenül bebizonyította, hogy csak a függetlenségüket megőrző magyar szabadságharcosok munkája jelent pozitív bázist az emigrációban a magyar szabadság visszaállításához vezető úton. Ezért a Kongresszus elhatározta, hogy a további sikeres munka biztosításáért intézményesíti a Magyar Szabadságharcos Parlament munkáját azáltal, hogy az 1961-ben megalapított Október 23 Mozgalom jogi és egyesületi keretében felújítja azt a törekvést, hogy minden hazájához hű magyar adja évi keresetének legalább egy százalékát a felszabadítási munka alapjához. Amint az elmúlt évek gyakorlata bizonyítja, a magyar jövő szempontjából csak azok a honfitársak jelentenek valamit az emigrációban, akik önzetlen áldozathozatalra készek. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség központja záros határidőn belül kibocsájtja a Magyar Felszabadítási Kötvényt 25, 50, 100, 500 és 1,000 dolláros névértékben és megkereséssel fordul a világ minden részén élő magyarsághoz, hogy azok, akik megértik a felszabadítási alap fontosságát, anyagi helyzetükhöz mérten minden évben vásárolják meg kötvényüket. Az így befolyt összegből senki anyagi díjazáshoz, mint személyi illetményhez nem juthat, a pénz csak a pártokon felül álló nemzetpolitika képviseletére fordítható. Ilyenek:

a) magyar szabadságharcos kultúrintézmény létesítése;

b) szabadegyetem-szerü ismeretterjesztő és ismerettermő közösségek létesítése;

c) idegennyelvü felvilágosító jellegű tanulmányok, stb. kiadása és terjesztése;

d) folyóirat, heti újság kiadása, amelyek a legmagasabb szintű magyar képviseleti szerv (a Magyar Szabadságharcos Parlament) koordinációs és tájékoztató munkájának lesznek gyakorlati kivitelezései.

Az emigrációs magyar egység megvalósítását elsődlegesnek ítélte meg a Világkongresszus, de nem minden áron — ezért a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottságát felhatalmazta, hogy kezdjen minden magyar egyesület és egyház vezetőségeivel egyeztető tárgyalásokat. A demokrácia fogalmának megfelelően a Magyar Szabadságharcos Parlament Végrehajtó Bizottsága az egyeztető tárgyalások és az ebből születendő megállapodások esetében, mindig tiszteletben tartja mások politikai véleményét, de az eredményes munka elvégzésének létalapját a magyar nemzeti tudat fogalmában határozza. A mesterségesen szított csoport- és párt torzsalkodások helyett az önzetlen nemzetszolgáló munkát és áldozathozatalt helyezi mindig előtérbe, mert csak ez a nemes minőségi harc, — amely az önzetlen nemzetszolgálaton alapszik — tehet magyar és magyar között különbséget és csak így tudjuk valóra váltani a minőség forradalmát az emberibb ember és magyarabb magyar egyedül jogos képviseleti szervét.

A Világkongresszus határozatilag köszönti a szabad magyar sajtó közül azokat, akik önzetlenül teret (Folytatás a 11. oldalon)