Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

HATODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS Hó HÍDFŐ HUNGARIAN WEEK A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVÖ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRACIÓS POLITIKAI HETILAP JUBILÁL A HÍDFŐ Ötszáz példányszám, havi kétszeri megjelenéssel számítva, két évtized időtartamot jelent, és ez a mé­ret egy lap vonatkozásában már közelebb van sajtó­­orgánum rangjához, mint alakja szerint egy kis la­pocskához. Még inkább közelebb van ahhoz, hogy egy szárnyatépett, hazájából kiszorított nemzeti töredék markáns hangjának reprezentánsa legyen, és ez min­den sajtó-rangnál több. Ennek a lapnak a fejcíme: HÍDFŐ. Giccsnek tűnhetne, ha úgy foglalkoznánk vele ezen az elgondolkoztató jubileumon, mint orgánum­mal. De nincs is szükség propagáló elnagyításra. Bukások és győzelmek, világnézetek és politikai elvek viharzó évtizedeiben éppen eléggé érdemes az a hely, amit a Hídfő kiküzdött magának. Nem is magának, hanem egy ezeréves nemzet szétszórt emigrációjának. A Hídfő érdemének azonban csak kisebbik fele a kitartás, eddig a jubileumig. Ennél sokkalta na­gyobb érdeme, hogy hangrakapott már akkor, húsz esztendővel ezelőtt, amikor még melegen párolgóit a Magyar Mártírium áldozati vére. Farkasok, hiénák és rókák bitang győzelemtől mámoros, fülledt idő­járása volt még az, amikor szólni kezdett, és mégis szólni mert igaz hangon. Amit a farkasok széttéptek, eszméket és személyeket, azoknak hantja körül még ott leselkedtek a hiénák, hogy a legigazabb életáldo­zatban megszentelődött tetemeiket az anyaföld bé­kessége alól is kivájják, — eszméikben, emlékükben is megbecstelenítsék. De világszerte kóboroltak még róka-feu:"'’ ", hogy ravaszul csapdába csaljanak min­denkit, akiben ép eszme és élet maradt a világ nagy felfordítása után. Bátorság volt becsülettel szólni. Az alapító kiadó és szerkesztő bátorsága kapott legméltóbb megbecsü­lést az olvasók: a lapot filléreikkel fenntartók — ki­tartásával. Ez a kitartás viszont a sokat ócsárolt emigráció krémjének a dicsősége. Töretlen gerincet jelent ép­pen abban a sötét korszakban, amikor világszédítő és világhódító erők szellemtelen és erkölcstelen gé­pezetei válogatás nélkül zúzdába gyömöszöltek min­den historikus eszmét, életelvet és hagyományt. A Hídfőnek határozottan történelmi érdeme is van: bő­ségesen kivette részét abból a munkából, hogy sike­rült átmenteni azt a magyar gondolatot és világné­zetet, melyre megváltó feladat, vezérlő szerep vár még. Mert erre vár az igazabb világrend fölépítése, ha majd megbénulnak a rombolás és tagadás erői. Áldott az, ki az Űr nevében jő! ★ ★ KECSKEMÉT JÖVŐRE LESZ 600 ÉVES VAROS! A Magyar Alföld “hírős városa” már készül az ün­nepségekre. A nemrégen megtartott vízkereső próba­fúrások igen eredményesek voltak a város határában és a bő vízforrás jóvoltából az ország legmodernebb fedett-uszodáját építik Kecskeméten. ★ A VOLT ZUGLÓI NYILASOK PERÉBEN három halálos ítéletet hozott a Fővárosi Bíróság. Ezenkívül tizenhat vádlottat ítélt 8-15 évi börtönbüntetésre. S mindezt 22 év után, az “új antiszemitizmus” elret­tentésére! így néz ki a személyi biztonság Magyar­­országon — ma! ★ LOSONCZI PÁL LETT AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKE. — Eddig földművelésügyi miniszter volt. A kormányelnöki székbe Fock Jenő került, Kállai pedig az országgyűlés elnöke lett. ★ EGY FIATAL AMERIKAI POLGÁR közel 25,000 dollár öregségi adót (Social Security) fizet az állam­kasszába, nem számítva a munkaadó által fizetett összeget, amíg eléri a 65-ik életévét. Ha meghal 64 éves korában, csak esetleg a feleségnek járó családi pótlék térül meg, de ha mindkettő meghal, az egész befizetett összeg elvész. Hol vagytok, Rongyosok? Irta: HUBAY KÁLMÁN A történelmi órákban régi harcok dicsősége rém­lik fel a tovatűnő múltból. Masírozik a rongyos gárda. Hetykén és gőgösen mennek a “felelőtlen elemek”, a politikai mezítlábasok. Mennek az ősi földért. Men­nek a testvérekért. Mennek virtusból. Mennek, mert hajtja őket valami belső láz, valami örök és szent nyugtalanság. Hajtja őket a tudat: a dolgok nem mennek jól, s ha ők, a forrófejűek, az irreálisok, a tüzeskedők közbe nem szólnak, az okosak, a higgad­tak, a körültekintők, a fontolva haladók, a felelőssé­get hangoztatok úgy eljátsszák az ősi jussot, hogy hírmondó se marad belőle. És ment a rongyos gárda. Az akkori kormány “jegyzéket váltott” és rettentően betartotta a diplo­máciai etikettet. Olyan szobatiszták voltunk, mint egy megfésült, pedikürözött selyempincsi. Államférfiaink nem vállaltak felelősséget semmiért. Nem volt annyi bátorság bennük, hogy világgá ordítsák: nem türjük! Érted, világ? — nem türjük! Te vak, te süket, te gonosz Európa! — nem akarjuk! A jussunkat meg­­védjük! Ehelyett megtagadták a rongyos gárdát. Terhűkre volt, hogy a gárda egyáltalán létezett. Mert zavarta a fontolva haladást, mert veszélyeztette a konszoli­dációt, mert félő volt, hogy a genfi szabadkőművesek ott, a népszövetségi nagypáholyban összeráncolják a szemöldöküket és rosszalóan fogják csóválni a kobak­jukat. A hivatalos hatalom minden közösséget meg­tagadott velük, a rongyosokkal. égett bennük — örök, szent, harcos magyar lélek. Ördög vigye a diplomáciát, ördög vigye az etikettet, ördög vigye a megfontolást: a magyar föld magyar föld és nem diplomáciai köntörfalazások függvénye. A magyar földért nem tárgyalni kell, hanem harcolni kell érte. Papirossal, jegyzékváltással, diplomatizálás­­sal és óvatoskodással dolgozzanak — ha jólesik nekik — az okosak és okoskodók. A felelőtlenek, a mezít­lábasok, a rongyosok nem okoskodnak, hanem cselek­szenek. Jegyzőkönyvvel az ősi földet csak elveszteni lehet, de visszaszerezni soha. S míg az akkori kor­mány megtagadott minden közösséget a felelőtlenek­kel: ezek a felelőtlenek magyarnak tartották Sopront és megmutatták, hogy ahol csődöt mond a toll, ott a kard tesz igazságot. Hol vagytok, öreg, drága, szent, igaz, magyar rongyosok? Hol vagytok vén felkelő gárda? Mi lett belőletek és hol vannak a fiaitok, a kemények, a frissek, a hősök, a fiatalok, a harcosok? Nézzétek: lángolnak a papiroshatárok! Nézzétek: ég a föld a magyar talpak alatt! Lássátok: a moszkvai rém gyötri odaát a magyarság százezreit! Mit akartok? Az ötágú csillag bolsevizálja odaát a magyar ideált! Testvéreiteket gyötrik, cseh pimasz hordák gyalázzák a magyar anyákat! Lássátok: ébrednek a népek, a meggyötört, megcsúfolt nációk. Nézzétek a szudétá­­kat: szent szabadságharc az, amit Henlein Konrádék vívnak a szabadságért! Nézzétek a lengyeleket: Teschen vidéke várja a nagy, lengyel felszabadulást. S a rongyosok, a mezítlábasok mégis mentek. Mentek azzal a tudattal, hogy belőlük nem lesz hadi­fogoly. Mentek azzal a meggyőződéssel, hogy hősi vállalkozásukért az ellenségnél akasztófa, az itthon­­valósiaknál börtön vár esetleg rájuk. Tíz rossz pus­kával olyan zenebonát csaptak, mintha legalább is egy hadosztály vonult volna csatába. Üres hordókra rettentő nagyot ütöttek: ez volt a “tüzérségi előkészí­tés”. Száz ember — ugyanaz a száz ember — hetven­hétszer került körül egy dombot: az ellenségnek azt jelentették, hogy dandárnyi gyalogság vonult harcba a magyar igazságért. Nem fontoltak ezek a fiúk sem­mit. Nem voltak előrelátók. Nem tudták, mint jelent az aranyalap és mit jelent a kamatmarge. ők csak azt tudták, hogy mit jelent a magyar becsület. A D’­­Annuziók lelke égett bennük, a hősi lélek, amely nem töprengett, hanem cselekedett, mikor cselekedni kel­lett. A Kossuthok és Görgeyek, a Rákócziak és Vak Bottyánok, az Esze Tamások és Thury Györgyök lelke Lássátok a rutén testvéreket: gyámoltalanul, támasz nélkül, elesetten, magukra hagyottan tőlünk várják a szabadulást, akik századokon keresztül jóban-rossz­­ban kitartottunk vélük. És lássátok a magyarokat, a testvéreket, a rokonokat, az apákat, az anyákat, sógorokat és unokákat: mindent tőletek, mindent mi­­tőlünk várnak — ti fanatikus, ti hívő, ti harcos mezít­lábasok, ti örök magyarok! A Történelem harangja kongat. Új idők jönnek s az új időkben régi kötelességek. Az Idő szólít — menni kell. Ne várjatok hívásra most és ne várjatok megalkuvásra. Addig rágalmaztak, addig vádoltak, addig mocs­koltak, addig piszkoltak, míg végre eljő érted az Idő és szólít. Szólít mindnyájunkat — s mi figyelünk a nagy, szent hívásra. Testvér, szólít a Felvidék! Test­vér, készülj! Testvér, várjad a Történelem parancsát: megyünk! Kitartás! (Magyarság, 1938. október 23.) ★ JOHN F. KENNEDY elnök meggyilkolásának összeesküvési körülményeiről Russel Long louisianai szenátor a következőket mondotta: “Meg vagyok győ­ződve arról, hogy vannak információk, melyekkel a Warren-bizottság nem rendelkezett.” Egy new orleansi kiadvány megemlíti, hogy a Kennedy-gyilkosság legújabb tényei a CIA-val van­nak összefüggésben. ★ A WISCONSIN Állami Történelmi Társaság ri­portja szerint a Roosevelt család eredete visszavezet­hető Claes N. Martenszen Van Roosevelt-re, aki 1649- ben jött Amerikába. Franklin D. Roosevelt egy new yorki politikai beszédében, nagyszámú zsidó hallgató­ság előtt beismerte, hogy ősei zsidók voltak. Az 1938- as “World Almanac” kalendárium, amely a Roosevelt családfájáról ír, sok zsidó hangzású nevet sorol fel.

Next

/
Thumbnails
Contents