Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
HATODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS Hó HÍDFŐ HUNGARIAN WEEK A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JÖVÖ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRACIÓS POLITIKAI HETILAP JUBILÁL A HÍDFŐ Ötszáz példányszám, havi kétszeri megjelenéssel számítva, két évtized időtartamot jelent, és ez a méret egy lap vonatkozásában már közelebb van sajtóorgánum rangjához, mint alakja szerint egy kis lapocskához. Még inkább közelebb van ahhoz, hogy egy szárnyatépett, hazájából kiszorított nemzeti töredék markáns hangjának reprezentánsa legyen, és ez minden sajtó-rangnál több. Ennek a lapnak a fejcíme: HÍDFŐ. Giccsnek tűnhetne, ha úgy foglalkoznánk vele ezen az elgondolkoztató jubileumon, mint orgánummal. De nincs is szükség propagáló elnagyításra. Bukások és győzelmek, világnézetek és politikai elvek viharzó évtizedeiben éppen eléggé érdemes az a hely, amit a Hídfő kiküzdött magának. Nem is magának, hanem egy ezeréves nemzet szétszórt emigrációjának. A Hídfő érdemének azonban csak kisebbik fele a kitartás, eddig a jubileumig. Ennél sokkalta nagyobb érdeme, hogy hangrakapott már akkor, húsz esztendővel ezelőtt, amikor még melegen párolgóit a Magyar Mártírium áldozati vére. Farkasok, hiénák és rókák bitang győzelemtől mámoros, fülledt időjárása volt még az, amikor szólni kezdett, és mégis szólni mert igaz hangon. Amit a farkasok széttéptek, eszméket és személyeket, azoknak hantja körül még ott leselkedtek a hiénák, hogy a legigazabb életáldozatban megszentelődött tetemeiket az anyaföld békessége alól is kivájják, — eszméikben, emlékükben is megbecstelenítsék. De világszerte kóboroltak még róka-feu:"'’ ", hogy ravaszul csapdába csaljanak mindenkit, akiben ép eszme és élet maradt a világ nagy felfordítása után. Bátorság volt becsülettel szólni. Az alapító kiadó és szerkesztő bátorsága kapott legméltóbb megbecsülést az olvasók: a lapot filléreikkel fenntartók — kitartásával. Ez a kitartás viszont a sokat ócsárolt emigráció krémjének a dicsősége. Töretlen gerincet jelent éppen abban a sötét korszakban, amikor világszédítő és világhódító erők szellemtelen és erkölcstelen gépezetei válogatás nélkül zúzdába gyömöszöltek minden historikus eszmét, életelvet és hagyományt. A Hídfőnek határozottan történelmi érdeme is van: bőségesen kivette részét abból a munkából, hogy sikerült átmenteni azt a magyar gondolatot és világnézetet, melyre megváltó feladat, vezérlő szerep vár még. Mert erre vár az igazabb világrend fölépítése, ha majd megbénulnak a rombolás és tagadás erői. Áldott az, ki az Űr nevében jő! ★ ★ KECSKEMÉT JÖVŐRE LESZ 600 ÉVES VAROS! A Magyar Alföld “hírős városa” már készül az ünnepségekre. A nemrégen megtartott vízkereső próbafúrások igen eredményesek voltak a város határában és a bő vízforrás jóvoltából az ország legmodernebb fedett-uszodáját építik Kecskeméten. ★ A VOLT ZUGLÓI NYILASOK PERÉBEN három halálos ítéletet hozott a Fővárosi Bíróság. Ezenkívül tizenhat vádlottat ítélt 8-15 évi börtönbüntetésre. S mindezt 22 év után, az “új antiszemitizmus” elrettentésére! így néz ki a személyi biztonság Magyarországon — ma! ★ LOSONCZI PÁL LETT AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKE. — Eddig földművelésügyi miniszter volt. A kormányelnöki székbe Fock Jenő került, Kállai pedig az országgyűlés elnöke lett. ★ EGY FIATAL AMERIKAI POLGÁR közel 25,000 dollár öregségi adót (Social Security) fizet az államkasszába, nem számítva a munkaadó által fizetett összeget, amíg eléri a 65-ik életévét. Ha meghal 64 éves korában, csak esetleg a feleségnek járó családi pótlék térül meg, de ha mindkettő meghal, az egész befizetett összeg elvész. Hol vagytok, Rongyosok? Irta: HUBAY KÁLMÁN A történelmi órákban régi harcok dicsősége rémlik fel a tovatűnő múltból. Masírozik a rongyos gárda. Hetykén és gőgösen mennek a “felelőtlen elemek”, a politikai mezítlábasok. Mennek az ősi földért. Mennek a testvérekért. Mennek virtusból. Mennek, mert hajtja őket valami belső láz, valami örök és szent nyugtalanság. Hajtja őket a tudat: a dolgok nem mennek jól, s ha ők, a forrófejűek, az irreálisok, a tüzeskedők közbe nem szólnak, az okosak, a higgadtak, a körültekintők, a fontolva haladók, a felelősséget hangoztatok úgy eljátsszák az ősi jussot, hogy hírmondó se marad belőle. És ment a rongyos gárda. Az akkori kormány “jegyzéket váltott” és rettentően betartotta a diplomáciai etikettet. Olyan szobatiszták voltunk, mint egy megfésült, pedikürözött selyempincsi. Államférfiaink nem vállaltak felelősséget semmiért. Nem volt annyi bátorság bennük, hogy világgá ordítsák: nem türjük! Érted, világ? — nem türjük! Te vak, te süket, te gonosz Európa! — nem akarjuk! A jussunkat megvédjük! Ehelyett megtagadták a rongyos gárdát. Terhűkre volt, hogy a gárda egyáltalán létezett. Mert zavarta a fontolva haladást, mert veszélyeztette a konszolidációt, mert félő volt, hogy a genfi szabadkőművesek ott, a népszövetségi nagypáholyban összeráncolják a szemöldöküket és rosszalóan fogják csóválni a kobakjukat. A hivatalos hatalom minden közösséget megtagadott velük, a rongyosokkal. égett bennük — örök, szent, harcos magyar lélek. Ördög vigye a diplomáciát, ördög vigye az etikettet, ördög vigye a megfontolást: a magyar föld magyar föld és nem diplomáciai köntörfalazások függvénye. A magyar földért nem tárgyalni kell, hanem harcolni kell érte. Papirossal, jegyzékváltással, diplomatizálással és óvatoskodással dolgozzanak — ha jólesik nekik — az okosak és okoskodók. A felelőtlenek, a mezítlábasok, a rongyosok nem okoskodnak, hanem cselekszenek. Jegyzőkönyvvel az ősi földet csak elveszteni lehet, de visszaszerezni soha. S míg az akkori kormány megtagadott minden közösséget a felelőtlenekkel: ezek a felelőtlenek magyarnak tartották Sopront és megmutatták, hogy ahol csődöt mond a toll, ott a kard tesz igazságot. Hol vagytok, öreg, drága, szent, igaz, magyar rongyosok? Hol vagytok vén felkelő gárda? Mi lett belőletek és hol vannak a fiaitok, a kemények, a frissek, a hősök, a fiatalok, a harcosok? Nézzétek: lángolnak a papiroshatárok! Nézzétek: ég a föld a magyar talpak alatt! Lássátok: a moszkvai rém gyötri odaát a magyarság százezreit! Mit akartok? Az ötágú csillag bolsevizálja odaát a magyar ideált! Testvéreiteket gyötrik, cseh pimasz hordák gyalázzák a magyar anyákat! Lássátok: ébrednek a népek, a meggyötört, megcsúfolt nációk. Nézzétek a szudétákat: szent szabadságharc az, amit Henlein Konrádék vívnak a szabadságért! Nézzétek a lengyeleket: Teschen vidéke várja a nagy, lengyel felszabadulást. S a rongyosok, a mezítlábasok mégis mentek. Mentek azzal a tudattal, hogy belőlük nem lesz hadifogoly. Mentek azzal a meggyőződéssel, hogy hősi vállalkozásukért az ellenségnél akasztófa, az itthonvalósiaknál börtön vár esetleg rájuk. Tíz rossz puskával olyan zenebonát csaptak, mintha legalább is egy hadosztály vonult volna csatába. Üres hordókra rettentő nagyot ütöttek: ez volt a “tüzérségi előkészítés”. Száz ember — ugyanaz a száz ember — hetvenhétszer került körül egy dombot: az ellenségnek azt jelentették, hogy dandárnyi gyalogság vonult harcba a magyar igazságért. Nem fontoltak ezek a fiúk semmit. Nem voltak előrelátók. Nem tudták, mint jelent az aranyalap és mit jelent a kamatmarge. ők csak azt tudták, hogy mit jelent a magyar becsület. A D’Annuziók lelke égett bennük, a hősi lélek, amely nem töprengett, hanem cselekedett, mikor cselekedni kellett. A Kossuthok és Görgeyek, a Rákócziak és Vak Bottyánok, az Esze Tamások és Thury Györgyök lelke Lássátok a rutén testvéreket: gyámoltalanul, támasz nélkül, elesetten, magukra hagyottan tőlünk várják a szabadulást, akik századokon keresztül jóban-rosszban kitartottunk vélük. És lássátok a magyarokat, a testvéreket, a rokonokat, az apákat, az anyákat, sógorokat és unokákat: mindent tőletek, mindent mitőlünk várnak — ti fanatikus, ti hívő, ti harcos mezítlábasok, ti örök magyarok! A Történelem harangja kongat. Új idők jönnek s az új időkben régi kötelességek. Az Idő szólít — menni kell. Ne várjatok hívásra most és ne várjatok megalkuvásra. Addig rágalmaztak, addig vádoltak, addig mocskoltak, addig piszkoltak, míg végre eljő érted az Idő és szólít. Szólít mindnyájunkat — s mi figyelünk a nagy, szent hívásra. Testvér, szólít a Felvidék! Testvér, készülj! Testvér, várjad a Történelem parancsát: megyünk! Kitartás! (Magyarság, 1938. október 23.) ★ JOHN F. KENNEDY elnök meggyilkolásának összeesküvési körülményeiről Russel Long louisianai szenátor a következőket mondotta: “Meg vagyok győződve arról, hogy vannak információk, melyekkel a Warren-bizottság nem rendelkezett.” Egy new orleansi kiadvány megemlíti, hogy a Kennedy-gyilkosság legújabb tényei a CIA-val vannak összefüggésben. ★ A WISCONSIN Állami Történelmi Társaság riportja szerint a Roosevelt család eredete visszavezethető Claes N. Martenszen Van Roosevelt-re, aki 1649- ben jött Amerikába. Franklin D. Roosevelt egy new yorki politikai beszédében, nagyszámú zsidó hallgatóság előtt beismerte, hogy ősei zsidók voltak. Az 1938- as “World Almanac” kalendárium, amely a Roosevelt családfájáról ír, sok zsidó hangzású nevet sorol fel.
