Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
EBREDJ MAGYAR! $ZÍTTVAKÖfeT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS HÓ VOL. VI. ÉVFOLYAM — NO. 6-7 SZÁM MAGYAR ÜNNEPNAPON Nehéz már belenézni abba a régi világba, melyből Első Királyunk szívta a levegőt. Csaknem ezer év avarja rétegeződött azóta az anyaföldre, a halottakra, s mindarra, amit föld, vér és szellem szövetsége termel egy szent tájon. Mostanában régészeink rendre csákányt szúrnak a múltba, s méteres mélyről hoznak felszínre hajdani ötvösműveket, kincsetérő leleteket. Vajon mit vetne föl, mit mondana el egy szellemi ásatás Szent Istvánról és koráról, amit nemcsak holt múzeumi tárgyként tudnánk értékelni? Pár évtizeddel ezelőtt divatossá lett a “szentistváni eszme.” Ki is ment a divatból. Úgy, ahogyan a szövege szólt, nem tudott megfogamzani bennünk. Politikai íze volt, és túlságos konzervatívizmus áradt belőle. Szoros eszmei tartozékai kiásatlanok maradtak, és a hiányos leletet senki sem tudta rászabni a magyar testre. Ellentmondások repesztették vagy gyűrték, mert a propagálókból is, a köztudatból is hiányoztak azok a képek, melyeket igaz és tiszta színek festenek meg a történelmi hasonlíthatóság fáklyafényéből. Manapság olyan a nacionalizmus, hogy az jellemezheti egy tűnő kor szellemét, vagy inkább aspirációit, de történelmi méretekben nemcsak hamis, hanem jórészt hazug is. Mert visszahatás az internacionalizmus méghamísabb és méghazugabb erőltetésére. A népiélek ösztönös védekezése a mai nacionalizmus, mérlegelés nélkül, a fegyverzet válogatása nélkül. Egyetlen igaz hang szólt bele harminc évvel ezelőtt ebbe a fénymázas sötétbe, de társadalmunk alig értette, a hatalom pedig elnyomta azt is. Pedig ez a hang a szentistváni nacionalizmust sugallmazta, az eszmei tartozékaival együtt föltártat. Az igazit, az emelkedettet, a tisztát, — a szent-nacionalizmust. Amit még nem érintett a támadás veszélye és a visszahatás torzítása. • Nacionalizmus . . . Bűbájos szó. Hagyományos értelmezése van, de nem egyértelmű. Sok más-mindent bele lehet magyarázni, és jelentéséből sokat ki lehet beszélni. Délceg gerinc, de hatása ferdül és ferdít. Fitymálja a világpolgár- és proletárlelkiség, tagadja a materializmus és a száraz racionalizmus. De egyik sem fegyver ellene. Inkább amellett szól mind, hogy van nacionalizmus, és lesz, és el nem tüntethető. Mikor fog megigazulni? őrzői és ápolói büszkék, de nem tudják, hogy leginkább soviniszták, mert nem tudják a nacionalizmus tiszta értelmét sem. Bátor mellkassal állanak elébe, de ez nem vért a rávágások ellen, s érveiken keresztül gyakran épp ott éri seb, ahol a legszentebb. A népszellem nem egyszintű a nemzeti szellemmel. A népszellem ősi pára, mely egy sajátos vérközösségből ered, szinte az értelemnek minden közbenjötte nélkül. Felhőszerűen odarétegeződik népi közössége fölé, és tele van misztikus elemekkel. Úgy rendezi a hatásának kitett életet, mint varázserő: mozgásba hozza, de egyben bénítja is. Törvényei kézzel alig érinthetők, és nehezen lehet szabályozni azokat, mert belenyúlnak a transzcendens világba. Jellege szín és sajátosság, melyhez hasonló nem is igen fakad másból. Nem is terjeszkedik tovább saját határain, csak a fénye villan néha szomszédban vagy messziségben, ha elég erős. A népszellem egyetlen nép belső küzdelmének a fegyvere, és nem képes arra, hogy föloldja a népfolt elszigeteltségét, egyensúlyozza az ő népét a népek tarka világában. A nemzeti szellem már más. Tudat éleszti, és vérazonosság mellett vagy helyett olyan szellemazonosság, melyben magasabbrendű lét, emelkedett érdekszint és törekvés összetevői forrtak egybe. Melyben az élettalaj fogalommá, eszmévé: Hazává nemesül, és a táj színesebb szerepet nyer a lélek formálódásában. A népszellem befelé néz, és legfeljebb tudomásul veszi, hogy világ van körülötte. A nemzeti szellem szerves tartozéka a világnak és tudatosan vallja, mert látja, hogy őt abban méltó hely Uleti, de meg kell érte küzdenie, és megtartásáért is folytonos feszültségben kell tartania az erőit. A nemzeti szellem belső életét együtt szervezi a nagyvilág életének szerveződésével. Onnan szív föl életeszméket, és egyben ő maga mintát mutat más nemzeteknek. Fegyvertára nemcsak kardokból és ágyúkból áll, hanem invencióból, tudásból, — kultúrális és gazdasági szerkezetekből, melyek összeszövődnek nagy tájegységekkel. Harcolni, — győzni vagy bukni tud háború nélkül is, mert minden kincsét a közös életküzdelembe veti, és az ellenség nem tud mindenik ellen egyszerre fegyvert kovácsolni. Nem vonul a vér egyetlen várába, hanem tele építi erődökkel a tájat, amit ural. A nemzeti szellem közösségi léte nem élet vagy halál szimpla alternatívája, nem végzet, hanem ezernyi szövedéktől függő sors, amit a nemzedékek szolgálni is, alakítani is képesek. A nemzeti szellemnek a megnyilatkozása a tiszta nacionalizmus, míg a puszta népszellem megszállottja alig bír más lenni, mint soviniszta. Szent István ilyen nemzeti szellemnek a hordozója volt, és nacionalizmusára csak mégnemesebb veretet ötvözött a keresztény eszme. Ez a tiszta nacionalizmus a vér fölé emelte az embert, s hatására a szellem királyi tekintélyébe olvadt minden maradéka annak a sovinizmusnak, amit még a puszták és kalandozások oltottak át nemesebb magyar nacionalizmussá. Ez a nacionalizmus volt képes az ellen orvtámadására ugyanazzal a kemény ököllel ütni vissza, melynek puha tenyerével megsímogatja mindig azt, aki becsülettel fordul feléje és hazát keres nála, mert hontalan. Ez a nacionalizmus nyitott kaput a testvérnépek vérének és idegeneknek is. Ez a nacionalizmus az a szellemi varázs-szer, melytől gazdagabbá lesz az adományozó is, meg az is, aki részesül belőle. Ez óvta meg a hazát és népét attól, hogy Trianon sújtsa már Mohács idején. Ez tett annyi mást magyarrá, és magyarán naggyá. Ez pótolta a vesztett vért és az apadót. Bölcső volt és meleg fészek, melyből még nemrégen is huszonöt milliós nemzedék erős háta feküdt neki a hazája határainak. mindenek fölött vérségi állományától, a környezettel arányos szaporodásától. Úgyszólván egyetlen tényezőtől, amivel vagy megbirkózik, vagy belepusztul. Nemzetté emelkedve és szélesedve azonban tartósan virágzik, létfeltételei gyarapodnak, küzdőtere tágul, esélyei erősödnek. Nem tavacska már, amit egyetlen csörgedező patak táplál míg ki nem tikkad, — hanem kiapadhatatlan folyamok zúgó-maradandó találkozása. István királynak nemzeti szellemből fakadt nacionalizmusa ezerévig táplálta országát és népeit, s talán épp a milleneum ünnepén ferdítették csak el népi sovinizmusok. A peremtájakon ébredtek, s re-A nép létrejön, delel hosszabb-rövidebb időkig, aztán öregszik. Léte szinte a higiéniától függ, s akciói kiváltották a nemzetszervezet szive táján is A Kárpát-Duna Haza nemzeti szellemű nacionaliz ISP» ' I ■ ....... Elnézést kérünk Kedves Olvasóinktól a késésért és azért, hogy csak tizenkét oldalra összevont kettős számmal jelent meg most a lapunk. Nem nyári vakációztunk, hanem bénító nyomdai nehézségeink voltak. Októberi számunk is tizenkét oldal terjedelmű lesz. Ezzel egészen pótoljuk a mostani kiesést. A SZERKESZTŐSÉG.
