Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 MÁRCIUS HÓ Vágyálmok egy megtorlás sikeréről Ki a fő szövetségese Észak-Vietnamnak? Az agymosás alatt álló, úgynevezett “közvélemény” szerint természetesen: Kína. Ebbe a nagyon is közönséges mosott-agy-véleménybe élesen hasított bele Kari Mundt szenátor beszéde a szenátusban. A beszéd élét természetesen bőszen igyekezett elmosni most is a közvéleményt irányító sajtó. Annyi azonban mégis kiderült, hogy Mundt szenátor pontos adatokkal bizonyította, és bizonyítása Kína helyett a Szovjetunió ellen szól a vietnami ügyben. A szenátor kimutatta, hogy a Szovjetunió az utóbbi két évben két billió dollár értékű hadianyagot szállított az északvietnami katonai erőknek, ezenkívül többszáz szovjet pilóta és technikus tanítja az északvietnamiakat a modern haditechnikai eszközöknek a kezelésére. Ez a leleplezés annál meglepőbb — hangsúlyozta Mundt szenátor, — mivel az utóbbi időben a State Department nagy igyekezetét- fejtett ki az Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére. A kongresszus sok tagjának tiltakozása ellenére például 400-ra emelte fel a kivitelre engedélyezett anyagok számát, melyek semmiféleképpen sem tekinthetők “nem-stratégiai” cikkeknek. Sőt magasrangú elnöki tanácsadónak neveztek ki egy tipikusan orosz nevű férfit, aki mindenkor erősen támogatta Oroszország megsegítésének gondolatát. Most úgy látszik, meg is győzte az Elnököt arról, hogy “teljes tempóban kell hozzáfogni Oroszország felépítéséhez”. A State Department soronkívül intézkedett, hogy egy egész listára való, kifejezetten hadifontosságú iparcikk kerüljön leszállításra Oroszországba. Pedig — mondja a szenátor — ha a hasonló kereskedelmi segítségnek korábban véget vetettek volna, a háború már régen befejeződött volna, a vietnami kommunisták háborús kapacitásának kimerülése folytán. Annakidején a szenátus ez ügyben kifejezte a véleményét, a végén is azonban az adminisztráció nyomása győzött, s azok, akik a szállítások ellen tiltakoztak, elvesztették a csatát. Az adminisztráció ilyenirányú lépései és az Oroszországba irányuló “kereskedelmi” szállítások kifejezetten felbátorítják Oroszországot, hogy katonai segítséget nyújtson azoknak, akik ellen a hős amerikai katonák véresen harcolnak, és a harcban életüket áldozzák. A Varsói Paktumon belül nemrég kijelentették, hogy a Szovjet front újabb egybillió dollár értékű katonai és gazdasági segélyt küld Észak-Vietnamba. A szenátor szerint erre elsősorban az amerikai szállítások adtak okot és lehetőséget. Megint egy ítélet — nyomozás előtt Egy izraeli lap közli egy “ismert délamerikai politikus” nyilatkozatát, hogy “értesülése szerint” — “szélsőséges antiszemita elemek gyújtották föl december 31-én az asuncióni zsidó templomot”, mely első volt Paraguayban, és csak három hónappal előbb készült el. A politikus, aki Izrael régi barátja, meggyanúsítja még a tűzoltóságot is, hogy “nagy késéssel érkezett meg az égő templomhoz”, ami porráégett. A nyilatkozat alapján ilyen címek alatt jelentek meg zsidó lapokban a híradások: “Nácik gyújtották fel a zsinagógát!” Vagy talán éppen azért volt szükséges előkotorászni az “ismert poütikust”, hogy legyen mire alapozni az elsietett vádat és ítéletet? ★ ★ A MAGYAR-KANADAI KÜLKERESKEDELEM dollárértéke két és félmillióra emelkedett a múlt évben. Az export-import nagyjából ki van egyenlítve, bár az időnkinti búzavásárlásokat a kormány külön számlán kezeli, így a kanadai külkereskedelemi mérleg 6-7 millió dolláros passzív értéket mutat évenkint. Amint nemrég kiderült, ezekkel a búzavásárlásokkal csak igen kis mértékben pótolják a hazai búzatermési hiányokat. A vásárlásokra a Szovjet kényszeríti Magyarországot, s az így szerzett búzamennyiség nem is kerül haza, hanem egyenesen a Szovjet “háborús tartalék-tárába” ömlik. ★ A MAGYAR SZŐLŐTERMELÉS ÜJRA FELFELÉ ÍVEL. — Jelenleg 426,000 holdon termelnek szőlőt, s a szőlőtermés a mezőgazdasági árútermelésnek 8-10 százaléka. A tavalyi bortermés 3.8 millió hektoliter volt. Izrael északi részén, az ismétlődő provokációk — állítólag — háborús feszültséget keltettek egész Közel-Keleten. A lebanoni határ mentén egy kis faluban nemrég több bomba robbant, melynek két sebesült és egy halálos áldozata is van, a “felelőtlen szíriaiak” provokációi pedig sorozatos fegyveres összecsapásra vezettek. Az izraeli kormány rendkívüli minisztertanácsot tartott és készültségi intézkedéseket foganatosított a szíriai határon. A külügyminiszter kijelentette, hogy “Izrael nem tűrheti tovább az agresszív terrorcselekményeket”. Az Egyesült Nemzetek főtitkára ismét közvetíteni próbál a kardcsattogtató felek között. A “magyarajkúak” lapja azonban ettől semmi sikert nem vár, és Izrael kormányát hecceli. “Fel kell készülnünk arra, hogy ... az izraeli haderő egész rövid időn belül komoly csapással fog Szíriának válaszolni.” így — a torontói lap. A továbbiakban merészen szubjektív elmefuttatással kanyarodik el egészen különös következtetésekhez. A Biztonsági Tanács ugyanis tavaly megbélyegezte Izraelt az El Samu-i fegyveres incidens miatt. A lap így okoskodik: “Ez a megbélyegzés azonban nem magáért a támadásért történt, mint inkább a nyugati hatalmaknak abból az érzéséből fakadt (!), hogy a megtorlást nem a helyes irányban alkalmazták. Az izraeli tankoszlopok ugyanis akkor Jordánia területére törtek be, holott az arab szomszéd-országok közül éppen Jordánia volt az, mely a provokációkat leginkább igyekezett elkerülni. Ráadásul Jordánia a legmérsékeltebb arab állam ...” Különös hadvezetősége van Izraelnek. Igaz, hogy a Thóra és a “kettős könyvvitel” tudományai semmi útbaigazítást nem nyújtanak a fegyveres stratégia terén, de mégis csak furcsa, hogy egy állam a legbékésebb szomszédja ellen foganatosít “megtorló támadást”. A külügyet és hadügyet talán mégis csak illetlen falusi krájzleráj szokásai szerint vezetni. És becsapni a jámbor vásárlót, hátha nem veszi észre, — ha pedig észreveszi, akkor “bocsánat, tévedtem”, — de a kártérítésről illedelmes hajlongás közben megfeledkezni. Igen veszélyes ilyen szaGértő kormányt és hadvezetést azzal bíztatni újabb megtorlásra, amivel a torontói lap teszi. így: “Egy közvetlenül Szíria ellen irányuló támadás megközelítőleg sem fog Nyugatból ilyen (t.i. a novemberihez hasonló) felháborodást kiváltani. Sőt . . . még elégtétellel is fogják szemlélni az eseményeket. Jordánia határozottan örülni fog a dolgok ilymódon való alakulásának . . . Ugyancsak elégedetten dörzsöli majd a kezét a többi mérsékelt arab állam . . . Bármilyen meglepő, egy Szíria elleni izraeü támadás fő haszonélvezője, és suba alatt legmegelégedettebb figurája Nasser lesz . . . Nasser (ugyanis) már hosszabb idő óta mérsékletre inti a szíriai vezetőket Izraellel szemben, . . . mert nem látja az időt elérkezettnek az Izrael elleni hadviselésre.” Űgy-e milyen bájos elmefuttatás? Vagy inkább baljós? Aztán így tesz számvetést a bölcs irkász a világhatalmi erők körzetében: “Az egyetlen ország, mely nem örülne (t.i. az Izrael részéről megindított támadásnak), a Szovjetunió. A szíriaiak mögött (ugyanis) a Szovjet áll, mely azonban már többször intette mérsékletre gőgösfejü szír pártvezéreit. A jelenlegi politikai szituációban a Szovjetuniónak sokkal nagyobb problémát okoz a kínai helyzet alakulása, semhogy magának megengedhesse azt a luxust, hogy a világ egy másik frontján szembekerüljön az Egyesült Államokkal és a nyugati szövetségesekkel. Szíria tehát egyedül találja magát egy izraeli visszaütés esetén. Izrael ellen, kenetes elítélő szavakon kívül, más ellenvetés nem volna (?). A világnak pedig egyetlen olyan katonai szakértője nincs aki kétségbe vonná, hogy Izrael döntő katonai erőfölényben és harci szellemben sokkal magasabb síkon van, mint ellenfele.” Az ujságirkász ezek szerint vágyálmában már látja is a nagy győzelmet, melynek vezérkari stratégiáját ő dolgozta ki. Láthatólag pályázik Izrael vezérkari főnöki posztjára, melyet ha elnyer, bizonnyal sorozatosan fog megismétlődni a novemberi esemény, amikor is az izraeli hadsereg kedves tévedésből, a legbékésebb szomszédja ellen foganatosított “megtorló támadást”. És még vannak, akik azt mondják, hogy “külső erők” fogják elsöpörni ezt a stratégiai tudományok csúcsán kéjelgő újsütetű államot . . . Csökkentik a széntermelést — Három szénbányát becsuknak — A nógrádi, borsodi és hevesi bányászat kerül először beszüntetésre, mert az ottani bányák termelése a legkevésbbé gazdaságos. Ezzel párhuzamosan fokozzák a gazdaságosabb olaj- és földgáztermelést. A szovjet megszállás óta 9 millióról 30 millió tonnára emelték otthon a széntermelést. Ez persze azt jelentette, hogy egészen silány és alacsony kalóriaértékű rétegek is csákány alá kerültek. Az esztelen erőszakra a természet visszaütött. Kiderült, hogy a többtermelés nagyrésze 47%-os ráfizetéssel jár. Ugyanez idő alatt a földgáztermelést 8 millió köbméterről 1,300 millió köbméterre sikerült emelni, és a kitermelés további fejlesztése még sokkal többet igér. Kevésbbé fejlődött, és sokkal reménytelenebb azonban a hazai olajtermelés. Az évi produkció jóval kétmillió tonna alatt van, és előreláthatólag ott meg is reked. A nagy kőolaj hiányt a Szovjetunióból származó bevitellel pótolják, ami persze nemcsak gazdaságilag jelent súlyos hátrányt. A szénbányák leállításával 6-8 év alatt kb. 24,000 bányász veszti el a kenyerét. Már ez évben 3200-al csökken a bányászok 74,000-es létszáma. Ennyien máris csak szép ígéreteket tehetnek zsebre biztonságos kereset helyett. De legalább ne beszélnének “szocialista tervgazdálkodásról”, amikor tipikusan esztelen kommunista tervgazdálkodás folyik otthon teli hibákkal, — s ahogy most is kitűnik: ennek a kommunista tervgazdálkodásnak éppen olyan piszkos (és antiszociális!) szokásai vannak, mint a profitra alapozott magántőkés termelésnek. Szájjal szocializmust hirdetni, s tettekkel rácáfolni: ez a demagógia! De ebben aztán verhetetlenek a hazai felelőtlen felelősek. ★ “AZ EMBER ÉS VILÁGA”. — Ezen a címen pályázatot hirdetett a kanadai rádió. A témát “miniesszé” keretben, legfeljebb ezer szóval kellett kifejteni. A pályázatra 76 ország 2,000 pályázója küldte be munkáját, és az első díjat dr. Kelecsényi Gábor, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa nyerte el. 900 szóba tömörítette tárgyának, úgy látszik, legtalálóbb fejtegetését. A tudomány és a technika történetét nem nevekkel, hanem a nagy fordulókkal szemlélteti tanulmányában. Végkövetkeztetését mintegy kérdés alakban írja meg: az ember, aki az atombombáig oly sokat és nagyot alkotott, vajon képes lesz-e arra, hogy önmaga megsemmisítése helyett boldog életét teremtse meg. ★ EGYRE BŐVÜL A BNV KERETE ÉS FORGALMA. — Tavaly már 51,000 négyzetméter területet foglaltak le külföldi kiállítók a Budapesti Nemzetközi Vásáron, s erre az évre még többen jelentkeztek.
