Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
HATODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 MÁRCIUS HÓ Megint lesz kiegyezés? Száz évvel ezelőtt, 1867 február 17-én Ferenc József császár gr. Andrássy Gyula elnöklete alatt felelős magyar minisztériumot nevezett ki. Ezzel életbe lépett az 1867 évi XII., az úgynevezett kiegyezési törvény, s némi magyar fény lobbant a sötét Bach-korszak politikai temetésén. Száz év múltán, s mégsötétebb két évtized után, ismét egy zsarnoki birodalom alatt morajlik a föld. Megint “kiegyezés” előtt állunk? Megint egy kis magyar fény lobban majd, mert megint el fogják alkudni a magyar sorsot, mint 1867- ben 1848-at? Bismarck, Poroszország katonai újjászervezésével, úgy alapozta meg a német nemzeti egységet, hogy abból Ausztriát kihagyta. Ferenc József lassan belátta, hogy a német nyomással szemben nem tud védekezni Magyarország megnyugtatása nélkül. Apponyi György azt indítványozta a császárnak, hogy bízzon meg egy delegációt, mely készítse elő az osztrák-magyar közös ügyeknek törvényhozási szabályozását. Egy ilyenértelmű megegyezés megfelelő biztonságot nyújtana a Monarchiának. Az elgondoláshoz Deák Ferenc vállalja a magyar köznemesi rétegek megnyerését. Hosszas tárgyalások után a császár szándéka szerint írja meg híres húsvéti cikkét, s teszi közzé a Pesti Napló 1865 április 16-i számában. Őszre sikerül összehívni az országgyűlést. Ennek külön bizottsága a 48-as alkotmány alapján előkészíti a kiegyezési törvényt. A bizottság elnöke az a gróf Andrássy Gyula, akit tizenhárom évvel korábban “in effigie felakasztottak”. Az udvari körök a 48-as alkotmány elismerését nagyfokú engedménynek tartották. Ezzel szemben gr. Belcredi belügyminiszter azt javasolja, hogy a Birodalmat federatív állammá alakítsák. Hívei szerint vagy önálló nemzetiségek államszövetségévé válik a monarchia, vagy előbb-utóbb szétbomlik. (A federatív alkotmány híveit a történelem igazolta: Károly császárnak 1918 október 16-án kiadott rendelete már elkésett. ) A német-olasz nagyhatalmi tervet az osztrákporosz feszültség, valamint a königrätzi vereség (1866 július 3) sírbatették. A monarchia föderatív megoldás helyet kétesértékü dualizmussal menti magát az időelőtti összeomlástól, pedig nemzetiségeinek önállósulási törekvése már arra mutat. A dualizmus Ausztriában csak a németségnek, Magyarországon csak a magyarságnak biztosít hegemóniát. A katonai vereség nyomása alatt és gr. Beust Ferdinánd javaslatára, az uralkodó elfogadja Deák Ferencnek és pártjának kiegyezési tervét. Palacky ismeri a történelmet, s e csonka kiegyezésből arra következtet, hogy a dualizmussal felüti a fejét a pánszlávizmus is. Legfeljebb a pángermán vágyaknak állhat még útjába a kiegyezéssel megfiatalított öreg Habsburg-birodalom. A kiegyezés reményteljes korszakot nyit meg. Törvénye a pragmatika szankció megerősítésével elismeri a Habsburg-uralkodóházat, de biztosítja Magyarország alkotmányos önállóságát. Magyarország és Ausztria számára kötelezővé teszi, hogy a közös biztonságot együttes erővel védik. A hadügyet, kül.ügyet, és pénzügyet ezért közösnek nyilvánítja. E három tárca miniszterei Bécsben székelnek, és működésüket az osztrák és a magyar országgyűlés kiküldöttei ellenőrzik. A közös vámterület törvényesítése piacot biztosított a magyar agrártermékek számára Ausztriában, viszont a magyar ipar fejlesztéséhez erős állami támogatásra volt szükség. A támogatás meghaladta a magyar gazdasági élet erejét, s így is csak egyoldalú iparosodás létesülhetett. A közös hadsereg és a közös diplomácia azonban a magyar államot megfosztotta külügyi egyéniségétől. A kiegyezés tehát azt is jelentette, hogy állami önállóságunk jogilag is megszűnt. A történelmi felelősség e tekintetben a magyar országgyűlésről az uralkodóra terelődött. (Ebből az első világháború katasztrófája is következett.) Horvátország önkormányzata törvényes biztosítékot kapott, de a többi nemzetiségek kívánságait nem vették figyelembe. (így ezek a kívánságok könnyen voltak fordíthatók az ország egységének megbontása felé.) A 67-es kiegyezést vállaló kormányok csakhamar megalkuvással tapasztalták, hogy az osztrák nagyhatalmi eszme Magyarország közjogi képét elhomályosítja. Maga az uralkodó a dualizmust úgy tekintette, mintha az csupán Magyarország belügyi autonómiáját jelentené. Kormányai ezért sohasem tudtak gyökeret verni az ország közvéleményében. Apponyi így határozta meg ezt az állapotot: “. . . ellentétbe kerültek egy biológiailag szükségszerű nemzeti életösztönnel”. • Ma, a kiegyezés századik évfordulóján, egy újabb kiegyezés hajnala közeledik felénk. Rövidesen egy másik zsarnoki nagyhatalom kényszerül történelmi szükségszerűségből arra, hogy a magyar néppel megegyezzen. A ránehezedő keleti nyomással szemben nehéz volna eredményesen védekezni a nyugati gyarmat-területek megnyugtatása nélkül. 10,000 kilométeres közös határ mentén, Kína egy és fél millió négyzetkilométer nagyságú területet követel a Szovjetuniótól. Egymillió kínai katona vonult már fel a határon, és sokmillió milicista áll készen arra, hogy partizánháborúval veszélyeztesse az igényelt területeken kívül az oroszok atomtelepeit is. A szovjet “Bach-korszak” ránksötétedésének maholnap itt a huszonkettedik évfordulója. Üj történelmi korszak szövődik, s a szálak között feltűnően sok hasonlít a száz évvel ezelőttiekhez. 1956 egy új kiegyezésnek olyan alapot nyújtott, mely az erőszakolt helyzet válságának megoldásához vezethetett volna. Népünk ellenségei elalkudták ezt a lehetőséget. Azóta azonban a zsarnok körül mindinkább szorul a hurok, és közeleg a perc, melyben vérontás nélkül 1956 októberének napjaira ébredhetünk. Sorsunk azon múlik, hogy lesznek-e akkor magyarok a gáton, akik megakadályozzák a magyar érdekek elalkuvását? S azon, hogy a Szovjet nagyhatalmi törekvés is oktalanul ellentétbe akar-e kerülni egy biológiailag szükségszerű nemzeti életösztönnel, vagy figyel a történelem útmutatására! (Cikkünknek középső része Málnási Ödön: “A magyar nemzet őszinte története” című könyvéből (111-113 oldal) készült. E müvének igazáért szenvedett a szerző annakidején háromévi fegyházat.) KŐSZEGI KÉPEK KÖSZÖNET! Februári számunkban közzétett felkérésünknek váratlanul nagy volt a visszhangja. Barátaink és Olvasóink közül nagyon sokan küldték meg kiadóhivatalunknak újévi vezércikkünk eredeti nyomtatását, sőt olyan lelkes hívünk is akadt, aki arról húsz nagyíves fénymásolatot küldött. Nagyon, nagyon köszönjük a figyelmet, fáradtságot, és a kérésünkkel kapcsolatos költségek viselését. ★ MAGYAR FÖLDTANI EXPEDÍCIÓ MONGÓLIÁBAN egy éves munkája során 5,000 négyzetkilométeres területet térképezett föl, és igen értékes ásványi nyersanyagkészletekre bukkant. Könnyen kitermelhető wolfram, szén és fluorit telepeket talált. Hányán vagyunk magyarok? Hazai népszámlálási adatok szerint 10,160,000 magyar él a Csonkaországban. A romániai népszámlálás 1,550,000, a jugoszláviai félmillió, a csehszlovákiai 417,000 magyart mutat ki. A Szovjetunió 200,000 határain belül élő magyart tart nyilván, akiknek zöme természetesen Kárpátalja ezeréves ősmagyar területén lakik. A szomszédos Ausztriában 56,000 magyarról szól a statisztika, Európa más országaiban pedig együttvéve 340,000-ről. Ez utóbbi szám azonban inkább becslésből adódik. Ugyancsak becslés a világ többi részén élő magyarok 1,200,000-es száma is. Öszszesen ezek szerint tehát 14,423,000-re tehető az “elismert magyarok” létszáma? De milyen tényezők határozzák meg azt, hogy ki magyar? És hány magyar lappang még a világon, kiesve a nemzetiségi statisztikákból? A meghatározó tényezők főként vérségiek, nyelviek és. szellemiek, — de egyik sem elkülönítetten egymástól. Önmagában a keveredő vér hasonulása éppúgy gyarapíthatja a népi állagot, mint ahogyan apaszthatja. Nyelvi szempont szerint igen hátrányos, hogy statisztikailag elismert népállományunk egyharmada van kitéve idegen nyelv hatásának. A modern életmód pedig egyre inkább nehezíti azt, hogy az első két nemzedéken túl is meg lehessen őrizni idegenben a magyar nyelvet. Az idegenbe szakadt magyar szellem szívóssága még a legbiztatóbb. A magyartalanító behatásokon szépen győzedelmeskedik egy olyan komplex habitus, melyben a vérnek, a származáshelynek, és a hagyományoknak mintegy láthatatlan szövedéke rejtőzik, — de mindenkor készen arra, hogy napvilágra törjön, vallomássá és magatartássá tisztuljon. Az “elismert magyarok” létszámát, külföldi vonatkozásban, az ilyen “lappangó magyarok” jelentősen megemelik, s a szorongó magyar öntudat hatásos népi erőtartaléknak bizonyul. Csonka-hazánk peremtájain is bizonyára sokkal több magyar él még, mint amennyi a kisebbségi statisztikákba kerül. A becslés terepe azonban már önmagában túlságosan labilis. A feltételek szerte ágaznak és egyéniek. Az optimista és pesszimista számítás átlagával sem igen lehet 2-3 milliónál többet tenni a statisztika számadatához. Az összmagyarság 15-18 milliós számát azonban érdemes emlékezésben tartani, mert döntő jelentősége van. Népszaporodási arányszámunk a viszonylagos népszaporodás tükrében ijesztően alacsony. Emiatt a sötétenlátás újabban már odáig ment, hogy fél évszázad alatt teljes kipusztulásunk miatt aggódik. Aktív népi állományunk tekintélyes létszáma ezzel szemben biztatást nyújt és erősíti hitünket. Hit nélkül pedig igazán fokozott sorvadás minden élet. EURÓPA HANGJA Az öntudatra ébredő Európa hangja hallatszik a Bajor Keresztényszocialista Unió vezetőjének, Franz J. Straussnak szavaiban. Sürgeti azt a követelményt, hogy a nyugateurópai országoknak oda kell fordítani politikájukat, hogy az minél inkább független legyen az Egyesült Államok politikájától. Az európai politikának ki kell emelkednie mai helyzetéből, mely semmi más, mint az amerikai biztonsági politika tényezője. Strauss élesen rámutat a független Európa-politika következményeire. Hangsúlyozza, hogyha ez Nyugaton realizálódik, nyomást fog gyakorolni a keleteurópai országok függetlenítési törekvéseire is. A Keresztényszocialista Unió vezetője bátran kimondja, hogy a világfeszültség csökkentése nem azoknak a világhatalmaknak a feladata, amelyek Yaltában demarkációs vonalat húztak Európa közepén. Ez megosztott önző hatalmi érdeküknek a következménye, amiről a két szélső nagyhatalom láthatólag sohasem fog lemondani önként. És nem törődik azzal, hogy a közbeszorított és kettéosztott Európa elpusztul miatta. Strauss kitért arra a kérdésre is, hogy a keleteurópai országok közül elsősorban azokat kell számításba venni, amelyekről megnyugvással tételezhető fel, hogy politikájukon majd nem változtatnak száznyolcvan fokos fordulattal. ★ ★ KODÁLY ZOLTÁN kapta a Brit Királyi Filharmóniai Társaság 1967 évi aranyérmét. Ugyancsak magas kitüntetést kapott Kodály a Finn Köztársaság elnökétől is.
