Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

1966 FEBRUÁR HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL uHáborús bűnösség” és a shylocki egy font hús! Irta: MARSCHALKÓ LAJOS Húsz éve kezdődtek meg a nürnbergi perek, húsz éve indultak meg a Markó-utcai és a Gyüjtőfogház udvarán a kivégzések. Húsz éve kezdték érvényesíteni a győztesek a “háborús bűnösség” sötét, aljas és buta elméletét, mert a világtörténelem legnagyobb kirakat­perével akarták eltussolni saját — sokkalta nagyobb — háborús bűneiket. Akkor mindenki azt hitte, hogy egyszer mégis vége lesz a bosszú őrjöngésének, a hóhérok, hamis tanúk felvonultatásának, a hamis eskünek, az európai közvélemény, a keresztény és római jog szétzúzásá­nak. Az optimisták tévedtek. A nürnbergi és budapesti gyalázat tovább folyik, s mostanra olyan világterrorrá változott, hogy pénzügyi összeomlás fenyegeti Német­országot, vele egész Európát, hogy aztán a bolsevizá­­lódás szakadjon a keresztény kultúra nyakára. A “há­borús bünösség”-gel a világzsidóság kezébe kapta a shylocki egy font húst, és olyan nyüt rablóhadjáratot indított Európa elen, mely példa nélkül áll a törté­nelemben. TÖRVÉNYESÍTETT RABLÁS A rablóhadjárat első része úgy 1950-ig tartott. Ez alatt szállították Himler Márton és társai Nyugatra a kirabolt középosztály utolsó értékeit, és vitték re­pülőgépszámra Izraelbe a magyar kastélyok műkin­cseit. A müncheni Möhlstrasse-n annyit feketézett össze egyetlen galiciáner, hogy panamai lobogó alatt ma is hajói járnak a világtengereken. A kifosztás második része a német pénzügyi re­form után kezdődött, de ma is folyik. Ezúttal “legá­lisan”. Taláros bírákkal, halálra ijedt beamterekkel, akik valódinak ismerik el minden zsidó ordítóan hamis eskühelyettesítő nyilatkozatait, a Tel Aviv-tól Bronxig és Argentínáig terjedő ügyvéd-kolhozokat, hamis tanú­­kat toborzó ügyvédi irodákat. A nyugatnémetekkel szemben behajtott zsidó kártalanítási igény eddig 50 milliárd márkára rúg, amiből 29 milliárdot már ki is fizettek. “Hatmillió zsidót égettek el” — üvölti a cio­nista világsajtó, de ezek közül már 2,953,000 adta be kártalanítási igényét! Pedig a szovjet-blokkban ma­radt több mint 6 millió még nem is jelentkezhetett. Olyan példátlan világszélhámossággal és világ­csalással állunk szemben, melyet mindenki ellenőrizhet a tíz újján, — de nem ellenőriz senki. Pedig ez az ötvenmilliárdos kártalanítás még nem minden, amit egy érthetetlenül kivételezett nép kapott. SZELLEMI KIFOSZTÁS Washingtonból már 1946-ban hírül adták, hogy ott tonnaszámra zsákmányolt német szabadalmi leírás, egymillió találmány patentja fekszik. Ezekről aztán másolatokat készítettek és nyilvános könyvtárakban helyezték el. Némi betekintési díj ellenében bárki le­másolhatta. Az amerikai zsidó nagy-gyárak és kisebb vállalatok mohó hiénaként vetették rá magukat a né­met találmányokra. Dollármilliárdokban is nehezen kifejezhető szellemi kincsek jutottak ekként az ame­rikai zsidóság, onnan pedig a Szovjetunió kezére. Az a hihetetlen helyzet ált elő, hogy ma a nyugatnémet ipar évi 100 millió dollárt fizet a német patentek jo­gáért. vérdíj a fejvadászoknak Akadt egy Himler Mártonnál is elvetemültebb fej­vadász, aki Bécsben nyíltan müködö kém- és fejvadász szervezetet alapított. Oláh, osztrák belügyminiszternek tulajdonképpen azért kellett megbuknia, mert nem volt hajlandó az osztrák munkásság pénzéből ezt a sötét központot támogatni. Az Eichman-ügy csak egyösszegben 500 millió márkát hozott a kasszába. Miután ez elfogyott, lázasan keresni kezdték Bormannt, Hitler helyettesét. Majd Mengelét, az auschwitzi láger-főorvost. Egyiket sem találták meg, így az újabb zsarolási kísérlet kudarcba fűlt. Jobb hiányában másfél évig folytatták Frankfurt­ban az úgynevezett auschwitzi pert. Huszonnégy el­csípett SS-legényre fogták rá, hogy ők pusztították el a hatmillió zsidót. Izraelből, Argentínából, Lengyel­­országból, Budapestről özönlöttek a hamis tanúk, akik természetesen mind ráismertek az elégetőikre. A ma­gán- és közvádlók persze soraikból kerültek ki, a bírák pedig a megfélemlítettek soraiból. A német munkásság csekély 10 milliót fizetett erre a perre. A tanúk napi 80 márkával kaptak kár­pótlást munkabér kiesés címén, s egy-egy tanúdíj 5-6,000 márka körül mozgott. Alig zárult le az első auschwitzi per, máris meg­kezdődött a második. Miután elfogytak a “nagy ha­lak”, jöttek a kisebbek. Szinte naponta fogdostak cl kis SS-tiszteket, akik a vád szerint 70-80,000 zsidót gyil­koltak meg. A hozzávaló hamis tanúkat felhajtják az ügyvéd-kolhozok. Húsz évvel a világháború után még mindig ártatlan emberek százai kapnak életfogytiglani börtönbüntetéseket. És Nyugat-Németország állan­dóan a nagy vád alatt él: “minden német gyilkos, minden német bűnös — fizessenek!” TERROR ÉS ZSAROLÁS Mindenki csodálkozik: hogyan tűri a német kor­mány ezt a szemérmetlen csalást és zsarolást? Ismeretes, hogy amikor Eichmannt elrabolták, Adenauer éppen Amerikában járt, és “véletlenül” ott lebzselt Ben Guiron is. A szintén “véletlen” találkozón az akkori német kancelár 500 milliós csekket adott át csupán azért, hogy az Eichmann-ügyből hagyják ki a német kollektív felelősség hangoztatását, és a mai Németországot ne azonosítsák Hitler Harmadik Birodalmával. (Hát azt nehéz is volna! «— a szerk.) Legutóbb, mikor Erhardt járt Amerikában, szin­tén tárgyalnia kellett a cionista vezetőkkel is. A zsidók követelték, hogy a német költségvetés csökkentése során egyedül a zsidó kártalanítást ne csökkentsék. Különben jön a zsidó világbojkott Nyugat-Németország ellen! Az amerikai zsidó tőke kivonja befektetéseit, a márka elértéktelenedik, jön a munkanélküliség, és utána — a bolsevizmus. A nyugatnémet kormány tehát kénytelen asszisz­tálni, és legalizálni a rablóhadjáratot. Mindenki tudja, hogy a kártalanítási úri-murinak egyszer vége lesz. Ha végleg elfogynak az Eichman­­nok, akkor Shylock, aki markában tartja az egy font húst, ezt fogja mondani: — Nyugat-Berlin! De a háborús bűnösség trójai falovából akkor nem széplelkü jogászok fognak színre kerülni, hanem a zsidó világuralomnak keleti katonái: a GPU-hóhérok. Sportlövészek versenye a magyar szabadságharc tiszteletére A Hungária Szabadságharcos Mozgalom mellett működő MAGYAR SPORTLÖVÉSZ EGYESÜLET és az AMERIKAI MAGYAR LÖVÉSZ EGYESÜLET — amerikai sportlövészek bevonásával — SZABADSÁG­­HARCUNK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁN nagyszabású lőversenyt rendez. “The National Rifle Association of America” képviselőivel Clevelandban, október 23 és november 4-e között megrendezendő sportlövész verseny kiírá­sának feltételeiről a tárgyalások már folynak. Hárommilliós nézőközönség Háromszázezer kilométeres művészi körúton hárommillió külföldi tapsolt már a MAGYAR NÉPI EGYÜTTES száztagú művészgárdájának. Huszonkét országot jártak be eddig, s most turnéznak az USA- ban, Kanadában. Értésére adják a világnak, hogy él a magyar művészlélek, s hogy mily kivételesen magas szinten áll a magyar népművészet. A “Szittyakürt” keményen ellentmond az olyan­féle vádaskodásnak, hogy ez a világotjáró magyar művészgárda a kommunista rezsim kortese. Benja­­mino Gigli sem Mussolininak korteskedett, s a Doni Kozák Kórus sem a Kremlnek, amikor az egyéni és karének csúcsteljesíttnényeit tárták a világ elé. A mi népi együttesünk is inkább azt bizonyítja, hogy a magyar alkotó szellem és művészi interpretálás ere­jén széttörik a politikai rabbilincs. S ha a kortes­pénzből kitelik a Duna-Tisza-táj leki értékeinek világ­bemutatója, annál könnyebb lesz megélni a jövő sza­bad magyar életét. Daloljatok csak széles e világon — ti dalnokai a tehetségnek, élniakarásnak, magyar jövőnek! MŰVÉSZ-CSATA Clevelandi hangversenyén merészen ívelt a világ­hírnév felé Herdán Tibor brilliáns bassz-baritonja. Nem most lépett csak a lépcsőre: a Metropolitan deszkájára, — mégis meglepetést hozott. Teltház­közönsége némán, lenyügözötten hallgatta bársonyos pianisszimóit éppúgy, mint amikor teli tüdőből ma­gyaros temperamentumával öntötte tele a Severance Hall legnagyobb művészek hangjához szokott levegő­jét. Magyar dalok nagyszerű tolmácsolásával aztán örömújjongásba hajlította át a közönség meglepő­dését. Tökéletesen megérdemelte a teljes sikert, amit aratott. Herdán Tibor fel van készülve arra, hogy világszínpadokon vívja a magyar művészek csatáját! ALSÓPÁH0K Petőfi nem pajzánkodásként kezdte így egyik versét: “Vándorszínész korában Megyeri — Van-e ki e nevet nem ismeri? — . . .”, mert legalábbis sokan tudták, hogy a költő Megyeri néven színészkedik. De van-e, aki ezt a nevet ismeri: Alsópáhok? Aligha. Nos, mindössze kétszáz lakosú, majdnemhogy istenhátamögé dugott falucska Veszprém megyében. Nemrég jelentős kultúr-esemény kapta szárnyra a nevét: jeles író színdarabjának ősbemutatóját tar­tották Alsópáhokon. A darabnak igen nagy volt a si­kere, a bemutatás szokatlan körülményei pedig di­csérendő magyar ötletre vallanak. De ez az ötlet sem pajzánkodás. Az író kívánsága volt. A darab címe: “Bolhabál”. Szokatlan játék, nem modern, nem is klasszikus ihletésű. Inkább vissza­térés az ősi, népi komédiához. A szegényparasztok életét idézi, s azt szemlélteti, hogy az egyszerű em­berek furfangjaikkal hogyan járnak túl a hatalmasok szándékán. Illyés Gyula írta, a zsellér-gyerek-sorból nőtt lé­­lekóriás. Az első magyar író, aki nemrég nyert kül­földi — belga — irodalmi nagydíjat. A bemutató helyére vonatkozó szokatlan kívánságát azzal indo­kolta, hogy ő nem városiaknak akarja megmutatni a szegényparaszti élet színpadi vonásait, hanem ép­pen a legegyszerűbb falusi embereknek. Hja, így a komédia nemcsak nevettet. Művészi tükröt nyújt azok elé akikről szól, és ebben a tükörben tisztul az öntudat, nemesedik a lélek. Ha valaki, akkor Illyés Gyula tudja, hogy meny­nyire érdemes. ★ BUGAC-PUSZTA elmaradottságáról lett híres­nevezetes. Képzeljük: most múzeum épül rajta! “Szabadtéri parasztmúzeum”! Vájjon képes lesz-e az újfajta hírnév versenyezni az előbbivel?

Next

/
Thumbnails
Contents