Szittyakürt, 1963 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1963-01-01 / 1. szám

6. oldal

SORSUNK

1963 január hó

MESE FELNŐTTEKNEK

A jelen alkalommal kivételesen nem ollózást közlök. Lévén karácsonyi — s az északi féltekén téli — időszak, amikor az emberek szívesen hallgatnak ill. olvasnak meséket a meleg kályha mellett. Ez a gondolat indított az alábbi mese megírására „felnőtteknek” címezve, melyet meleg kályha helyett a forró ausztrál nap alatt is olvasni lehet.

•

A kerek asztalnál elnémult a zsivaj, amikor a bolha'szólásra emelkedve megnyitotta az Egyesült Verszopók Szövetsége (továbbiakban EVSz) rendkívüli ülését.

— Kedves tagtársak! Mi, kik ha fajilag nem is vagyunk azonosak, de céljaink, az emberiség vérének szívása azonos. Ma már mindenki által megállapított tény, hogy azonos célközösségfcen kell működnünk és ha dicső szervezetünk az EVSz nem is létezne, akkor is ugyan ilyen eredményt mutatnánk fel az embe• Folytatás a 2. hasábról

ség velem, a vadidegennel szemben, amivel az istentisztelet után elhalmoztak. Egy hét alatt kinyomozták családi körülményeimet, sőt politikai beállítottságomat is, mert a következő istentiszteleten már az volt az érzésem, hogy a prédikátor csak nekem beszél az emelvényről: vaskos véleményt mondott a világzsidóságról, ismertette a proletariátus súlyos helyzetét, a jelenleg uralkodó kasztrendszert és feldicsérte azokat az értelmiségi fiatalembereket, akik önzetlenül vállalnak közösséget a munkás- és parasztosztállyal .. . Szerencsére erős hungarista meggyőződésem kiszabadított a csapdából.

Figyelemreméltó, hogy e szekták nem az emberiség szervezésre alkalmatlan 80%-ából szedik áldozataikat, hanem az értékes, az idealista 20%-ot igyekeznek megkaparintani.

Megfordult agyamban az a gondolat, mi lenne, ha a “cél szentesíti az eszközt” elv alapján vallást csinálnánk a Hungarizmusból, erős, szektaszerű nemzeti vallást, hogy ilymódon mentsük meg a kallódásra ítélt, lelki üdvösségre vágyó, értékes magyar fiatalságot a Nemzet számára? De rájöttem, hogy ez lehetetlenség. Nemcsak azért, mert szembe találnánk magunkat a hivatalos egyházak fórumaival és híveivel, sőt még a hungarista tábor hétpróbás veteránjaival is, hanem elsősorban a hungarista ideológiával, amelyhez ragaszkodnunk kell, különben az egész mozgalom szétesik.

Egyetlen egy megoldás van: fokozottabb erővel, több szorgalommal folytatnunk kell azt a munkát, amit a H.T.K. megalakulásakor elkezdtünk. Kopogtatnunk, dörömbölnünk kell minden jó magyar ajtaján a hungarista jelszóval, mielőtt mások — nemzetellenes vallási szekták — megelőznek bennünket. Ez a munka apostoli munka, amit folytatni kell akkor is, ha éppen azok köpnek le bennünket, éppen azok igyekeznek munkánkat gáncsolni, sorainkat megbontani mindenfajta “új” szervezetek létesítése ürügyével, akikért küzdünk — a keresztény magyarok!

Kitartás! Éljen a Nemzet!

D. NAGY LÁSZLÓ.

ri jogok ellen. Viszont döntő körülmények késztettek minket arra, hogy a poloskák,' piócák, bolhák, szúnyogok, tetvek képviselőit egy olyan szervezetbe tömörítsük, mely azonos céljainkat szolgálja, attól függetlenül, hogy valamennyien más-más területen küzdünk. Harcunk további feladatait van hívatva tárgyalni jelen értekezletünk és megszabni az irányt, hogy lefegyverkezve, hogyan szívhassuk legsikeresebben az emberiség vérét.

Kétségtelenül munka megtakarítást jelent, ha az emberek egymás vérét ontják és mi azt csak fellafatyoljuk, s így nem kell áttörnünk a sokszor vastag bőrüket. Kedves EVSz tagtársak ebben a szellemben kérem a javaslatokat és hozzászólásokat — fejezte be megnyitóját az EVSz főtitkára.

Ki-ki lapozgatott jegyzeteiben, majd egy síri hang szólalt meg:

— Tenni kellene valamit, hogy a nyugati féltekén necsak Kubában legyen szappanhiány, mert így kicsi a működési területünk és helytelen,

A SZOVJET UNIÓ „BARÁTI AJÁNDÉKA”

Hivatalos Szovjet statisztikai kimutatásokból kitűnt, hogy a Kreml átlagosan 1 billió US dollárnak megfelelő összeget csikar ki évente, a megszállása alatt lévő európai államoktól. A szovjet gazdasági kiszákmányolása azon alapszik, hogy kiviteli árúit felülértékeli, behozatali cikkeit pedig értéküknél alacsonyabb áron veszi át, ezektől az országoktól.

Az adatok élesen megvilágítják a szovjet kereskedelmi üzérkedésit az úgynevezett baráti népidemokráci- Ákkal. 1956-ban a szovjet a 62.30 dolláros áron vásárolt nyugati búzát tonnánként 82.60 dollárért adta el Kelet-Európábán. 1960-ban az oroszok az 58.40 dolláros áron vásárolt francia búza tonnáját 81.10 dollárért adta tovább Magyarországnak. Viszont az 52.40 dollárért vásárolt, sokkal magasabb sikér tartalmú, magyar búzát 61.55 dollárért értékesítette tonnánként a nyugati, piacon — természetesen mint kitűnő szovjet terményt.

Ha már a baráti kereskedelemnél tartunk, megemlítem azt a futótűzként elterjedt kis igaz történetet is, ami a szovjet „baráti segítségre” jellemző.

1956 novemberének harmadik hetében egy tehervonat futott be a budapesti Nyugati pályaudvarra. A szerelvényben volt öt vagon, melyeken hatalmas feliratok jelezték, hogy ta szállítmány a — „Szovjet Unió baráti ajándéka a magyar népnek”. Egy.szercsak a rakodók és bámészkodók csoportján keresztülfurakodik egy lisztes ruházatú atyafi s odaszól a vasutasnak, hogyha kinyitották azt az egyik kocsit, hát adják oda a kabátját is.

Ráförmed erre egy civil ruhás alak az ámuló vasutas mellől, hogy mondhat ilyet hiszen ez a szállítmány egyenesen a Szovjet Unióból érkezett. De az atyafi nem tágít s elmondja; hogy ő tudja a kocsi számát és hogy azt Kiskúnlacházán rakták be s éppen indult a szerelvény mikor észrevette, hogy a kabátját a kocsiban felejtette s csak annyi ideje volt, hogy felugrott egy üres fékezőfülkébe s azt a nyílt pályán írták mind a vagonokra s adják vissza a kabátját mert az az övé. Erre a szóváltásra a közben összeverődött tömeg is követelni ■kezdte a kocsi felnyitását, ami rövid huzavona után meg is történt, a civil nagy hangon fenyegette a jó magyart, hogyha nem lesz kabát, hát lássa a következményeket. Am a feltárt vagonban valóban ott feküdt a liszte.szsákok tetején a kopottas, háromnegyedes bőrkabát is — mint „szovjet baráti ajándék”. —Szükséges még ezután kommentár?

hogy csak keleten tudunk nagyobb tért hódítani — nyitotta meg a hozzászólásokat a tetű.

Helyeslés minden oldalról.

Szemüvegét kajla orrára csúsztatva a pióca emelkedett szóra:

— Tetű tagtársunk hozzászólása helyes. Viszont szappan nélkül is emelni kellene édes vizeinket. Több vizraeli tudósnak kellene elhelyezésünkről gondoskodni. Ha a világon mesmeg árvíz lenne, jobban szaporodna fajtám, s tudvalevő, hogy mi teljes testünket töltjük meg az emberiség vérével.

— Szerintem növelni kellene a sötétség időtartamát, hogy jobban működhessünk — emelkedett szólásra szattyán testével a szúnyog.

— Bolondok vagytok! — mordult fel a poloska. — Először is, mindenki ott szívja az emberek vérét, ott pusztítsuk őket, ahol lehet. Én nappal könyvek lapjái között, brosúrákban, kívánatos ajándék cikkek között lapulok meg, éjjel pedig, amikor a fény elalszik — a sötétség leple alatt — teleszívom magam.

A bolha, csak nyugtalanítsa éjjelnappal a bamba emberiséget. A tetű és szúnyog necsak lakjon jól de hol malájiával, hol koreával, akarom mondani kolerával pusztítsa őket. A többi nyavajáról majd mi gondoskodunk a piócával. Azok a bolond emberek ha betegek, úgy is nadájt raknak a nyakukra.

M’ost pedig ki-ki menjen dolgára és adjunk ki egy közös nyilatkozatot, hogy nem tudtunk megegyezni.

S az EVSz tagjai siettek vissza munkaterületükre. Nemsokára valószínűleg ismét beszámolnak egymásnak.

A bolha a jegyzőkönyv záradékaként még oda firkantotta, hogy az emberiség egyes kiváltságosainak az emberi jogok értelmében joga van pár por feltalálására, mellyel a zsebét kissé tömheti, de az EVSz világhírű szervezetének nem árthat.

ÜZEN

A SZERKESZTŐ

S. J. SYDNEY. Azt hisszük fogadását megnyerte, amennyiben az USA több mint háromszor annyi elektromos energiát állít elő mint a Szovjetunió. A legújabb statisztika szerint az egyes államok elektromos energia készlete (Millió kilo Watt) a következő: Német Szövetségi Köztársaság 97.183; Svájc 16.878; USA 724.008; Szovjetunió 232.800; Nagy Brittania 106.087; Kanada 96.744; Japán 83.100; Franciaország 61.800; Vörös Kina 27.500; Spanyolország 16.310; Magyarország ? ? ?

☆

K. L. MELBOURNE. Az első olympiai játékokat Athénban rendezték 1S96 áprilisában. Magyarországon még nem voltak olympiai játékok. A .berlini olympiászt 1936- ban rendezték, s azon Magyarország a harmadik helyet foglalta el az USA és Németország mögött. 1932-ben Dos Angelesben rendezték meg a játékokat, ahol szintén a harmadik helyet foglaltuk el. Ügy van ahogyan írja: A Los Amgeles-i olympiászon Jekelfalusi Pillér György nyerte meg a kardvívó bajnokságot. Ugyanaz, kinek leányát férje nemrégiben megölte. Jekelfalusi Pillér György két év előtt halt meg nyelvrákban.

☆

K. L. MÜNCHEN. A magyar orvosprofesszorok semmiben sem maradtak el a világ többi nemzetének orvosai mögött. Emigrálásuk után egyetemi tanárok lettek idegenben is: Orsós Ferenc (Mainz), Burger Károly (Würzburg) és Boros József (Saarbrücken). A fiatalabb orvosgeneráció tagjai közül egyetemi tanszéket kapott Dr. Filipp Géza a hamburgi egyetemen.

HOLTVAGÁNYON

AKIKHEZ A H.T.K. HÍVÓ SZAVA KÉSŐN ÉRKEZETT EL

bői ítélve, az emberiség értéke- s sebb részéhez tartozik. Vala- I mennyinek az a tragédiája, hogy I a H.T.K. hívó szava későn, vagy I egyáltalán nem érkezett el hoz- j zájuk.

Persze, találkoztam ezt megelőzően másfélékkel is.

Volt egy magyar ismerősöm,

— jó pár évvel ezelőtt, — aki a spiritiszták szektájában kereste és nyilván meg is találta lelke üdvösségét. Olyannyira, hogy számomra is megrendelte, sőt egy évre elő is fizette a szekta Chimes című, angolnyelvű folyóiratát.

Legérdekesebb találkozásom azonban egy kisváros utcáján í ■történt. Torzonborz, szakállas j ember szólított meg magyarul, s megkérdezte, hogy emlékszem-e még rá, mert ő igen, emlékszik rám. A hangjáról felismertem: ez Benő, a tiszántúli parasztfiú, akivel 1951-ben együtt indítót-; tűk el a hungarista szórványt, j

— Hát mi van Benő? — kér- j deztem kedélyesen, amikor a j meglepetés örömén túljutottunk. í

— De szép szakállt növesztet-í tél! Hogy vagy? Mi van veled? {

— Az üdvösség útjára lép- j

tem! í

Elmondta, hogy sokáig bo- í lyongott munkanélkiil abban a = kisvárosban, amíg bele nem bot-! lőtt egy nudistába, aki szerzett neki munkát és bevitte a szektába. Azóta megtalálta az üdvösség útját, amire szüksége volt a lelkének és testének egyaránt. Vakon követi a szekta törvényeit, nem iszik, nem dohányzik, nem káromkodik és nem politizál. Ellenben szakállt növesztett és anyaszült meztelenül vesz részt a szekta rituális szertartásaiban.

Nem politizál. . . Tehát nem érdekli többé nemzete, hazája, fajtája sorsa. Hallott valamit arról, hogy 56-ban történt otthon valami, de az nem érdekelte, mert akkor már eljegyezte magát az üdvösség útjával.

Hát így állunk!

A tanulság, amit le kell szűrnünk az, hogy a sok materialista, önimádó, nyárspolgár-emigráns között jócskán akad idealista is, akik ilymódon vesznek el a magyarság számára. Mert szervezetre, közösségi életre vágyik valamennyi és ha magyar vonalon csalódik, akkor másutt keresi a közösségi életet.

Ismeretes persze ennek a problémának a fordítottja is: a gombamódra szaporodó vallási szekták szorgalmasan keresik a hajlékonylelkű, romlatlan fiatalokat. Felkarolják őket, szervezetbe tömörítik és majdnem művészi fokon álló demagógiával beléjük oltják a szekta törvényeit: tilos a dohányzás, alkohol fogyasztás és a politika, vagyis a Nemzet ügyének szolgálata.

Lelki megnyugvás, szervezet, közösségi élet... Ez az, ami kell nekik.

Otthon ismertem a szombatistákat és néhányszor el is mentem összejöveteleikre, hogy szervezettségüket tanulmányozzam és ha van benne valami elsajátítható, azt hungarista vonalon érvényesítsem. Nagyon jóravaló, egyszerű, de világos gondolkozású embereket ismertem meg e szektában is. Ők sem politizáltak, mert vallásuk tiltotta, hogy valamelyik párthoz is csatlakozzanak. Megismertem közöttük egy kb. 17-18 éves parasztfiút, akit — vallási meggyőződése miatt — hetven holdas kisgazda-apja kitagadott a családból, de az őt nem érdekelte. Feltűnő volt az a kedves• Folytatása a 3. hasábon

Magas, szőke, kékszemű fiatalember szokott meglátogatni ebédszünetben a munkahelyemen. Jelenleg a tetőn dolgozik. Amolyan becsületes képű iparosember lehetett otthon és az ma- : radt 56 után az emigrációban is. Példás családi életet él, nem iszik, nem dohányzik, szívességet tesz bárkinek és egész lényéből sugárzik, hogy olyan ember, akinek a társaságában örömmel időzik bárki.

A minap éppen újságot olvastam, — történetesen a Szittyakürt első számát, -r— amikor odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit olvasok?

—Magyar újságot, — mondottam és mutattam a címét: — ismeri ezt a lapot?

— Nem! — rázta meg a fejét, majd minden bántó él nélkül hozzátette: — Én nem olvasok ilyen újságot.

Ügy gondoltam, idegenek számára a lap fejlécének szumér betűi, s fölajánlottam részére:

— Vigye haza, olvassa el, aztán majd visszahozza! . . .

— Rendben van, — egyezett bele. — Hazaviszem és holnap elhozom magának azt az újságot, amit én járatok.

Kéz kezet mos ... Jótett helyébe jót várj! — gondoltam s kiváncsivá tett a dolog: vajon milyen lapot olvashat ez a szimpatikus magyar? .. . Szabad Magyarságot? .. . Nemzetőrt? ... Vagy talán Az Embert? .. . Esetleg az otthoni Népszabadságot? ...

Sajnos, másnap az derült ki, hogy mindegyiknél rosszabb sajtó jelenti új barátom szellemi táplálékát: az Őrtorony legújabb számával tisztelt meg, amely lap tudvalévőén a jehovások szektájának magyarnyelvű kiadványa.

Az 56-os magyar munkatársam tehát elveszett a Nemzet számára! Ez kétségtelen.

Bonckés alá vettem az ügyet,

— csakúgy, mint a másik három jehovizmusba bódult magyar munkatársamnál — megállapítottam a következőket:

Az illető tisztességesen végigcsinálta az 56-os magyar forradalmat, s utána családjával együtt emigrált, vagy, hogy 56-os kifejezéssel éljek: “disszidált”. Itt Nyugaton sokat bolyongott, mint minden más nemzeti érzésű magyar, aki nem talált Ábrahám kebelére a faji Szolidaritás segítségével. Azon a véleményen volt, hogy az 56-os magyar forradalom után nem tehettek pontot a szovjet tankok. Kereste tehát a szellemet, az idealista szolidarizmus szálait, amiket a magyar határ átlépésekor elveszített. Az itteni magyar klubokban nem találta meg, mert azok elnyugatiasodtak, azoknak tagjai elsősorban mulatni, vagy legalábbis szórakozni akarnak és bennük materializmus uralkodik. Lehet, hogy megfordult az emigráció “katonai” szervezetében is, de — mint 56-os iparosember

— nyílván elismerte a szervezet létjogosultságát, esetleg szükségességét is, de a 45 előtti magyar hadsereg tisztjeinek társaságában nem érezte otthon magát. Csatlakozott tehát az első idealistákból álló, misztikus közösséghez, amely befogadta, vagy behálózta. Ez pedig egy félhivatalos vallási szekta volt, amelyben szigorú törvények uralkodnak, s amelyet a kommunista rendszer szintén üldöz. (Ez a legfontosabb!)

Mint föntebb említettem, ez már a negyedik jehovás 56-os magyar, akivel egyazon munkahelyen találkoztam. Valamennyi született iparos és magánéleté-