Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-10-13 / 2. szám
2 szám. Színház Kerényi Irén a „Színházinak. Kedves Szerkesztő Uram, egvenes és határozott kérdésére csakis ugyan úgy telelhetek, s megpróbálom takaros mondatokba szedni gondolataimat, hogy írásom méltó legyen, legalább részben a kedves lapjához. Őszintén megvallva kissé félek, tán „lámpalázam“ is van. Hisz eddig írásbeli ténykedéseim sohsem követtek el merényletet a nyomdafesték ellen. Szóval mit éreztem, hogy ismét visszajöttem Szatmárra? Megvallom, a szivem hevesen kalapált, midőn arról volt szó, hogy ismét itt tölthetek egy néhány estét, gondolkozás nélkül igent mondtam a felszólításra, hisz az én kedves közönségem tán még nem felejtett el, hát nem lehet csodálkozni, ha magam Is annyi szeretettel siettem ide, — Sok őszinte siker sem tudta velem elfeledtetni az itt töltött színházi estéimet s bár mindenütt csak meleg szeretet- ben volt részem, az én kedves szatmári közönségem vonzódása volt mindennek koronája. — így imám, ha én volnék az a bizonyos isteni csillag, feuomén, nagy nő, aki mindezt a kiválóságot hiszi is magáról. Pedig hát kissé elzsibbadt a lelkem, mikor átléptem a szatmári színház küszöbét. Félve gondoltam arra, vájjon a tudásom haladt-e annyira, hogy meg legyena! közönségem velem elégedve, vájjon dacára a lelkiismeretes igyekezetemnek, tudok-e egy pár kellemes estét szerezni, hogy legalább 11 részben elfeledtessem a sok bánatot, bajt, ami most közösen sújt mindany- nyiunkí t? S bizony minden önbizalmamra szükségem volt hogy el hitessem magammal azt a csodát, vagy inkább csodával határos kedvts megértést, jóindulatot, hogy ismét úgy fognak szeretni, mint nemrégen. Ha én volnék az a bizonyos szerény ibolya, ki igy biztosítja magának a jóindulatot, hát ezt imám. De mivel most is csak az én egyszerű lelkemet hoztam magammal, s nem tudtam még egyik kategóriához sem formálódni, csak annyit mondhatok ; a mi otthonunk ott van, ahol szeretnek bennünket s én most olyan örömmel jöttem haza. Ha csak részben fogadnak olyan szeretettel, mint a milyen örömmel én jöttem, én már is boldog vagyok Szeretettel köszönti Kerényi Irén * A karzat törzsvendége. Tisztelt Szerkesztőség! Kel levelem szombaton délután az ablak párkányon. Jönapot Kívánok mindnyájoknak. Bocsánathogy mezitlábirom eme pár soromat de éppen nagy pucovációban vagyok az egész Házba. Tisztelt szerkesztőség jelenben nagyon konveniá- lok az egész társaságukra mer hát az én becsületes Julca nevemet nem cö- vel hanem Mindég kövei Írják ki a lapjokba, pedig mán a nagyanyámat is igy hijták hát Én Se leszek más nem Én la. Hát kérem még csak azt akarom Írni hogy vótam a színházba a takarodóba. Hát mondhatom nékem
