Színház, 1918 (1-10. szám)
1918-11-23 / 7. szám
Szatmár, 1918. november 23. Egyes szám ára 1 korona. Hetedik szám. [=] SZÍNHÁZ Színházi és mozi képes h.etilap, szinlapokkal. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatsl Deák-tér 12. Telefonszám 113. RÉGI DOLGOK. — Közli: Donáth Lajos karmester. — Ny árai Tóni extemparéja. Ripacséknál történt ez az eset. Mert hát Nyárai Tóni is volt valamikor ripacs. Nem restellem megmondani, én is ott voltam, az volt az első szerződésem, most huszonnyolc esztendeje, Bogyó Alajos direktor urnái. Valamikor virágjában a debreceni meg a győri színházaknak volt direktora, azt mondják azóta sem volt olyan hatalmas opera a vidéken, mint az ő igazgatása alatt ü maga volt a hőstenor. Mikor mi nála voltunk gyönyörű szép hófehér hajú, koromfekete szemöldökű és bajuszt! bácsi volt már, de a gyilkos tüzű két szeme egy 20 éves ifjúnak is becsületére vált volna. Az öreg már csak nsgy- néha játszotta el egy-egy parádés népszínmű szerepét: a Csikóst, Göndör Sándort, vagy Baczur Gazsit. Egy ilyen parádés előadással esett meg ez a história. A „Peleskei Nótáriusát voltunk adandók, az öreggel Baczur Gazsi szerepében. Folyt a prób;, az összes müvészszemélyzetnek volt dolga a darabban. Némelyikre 3—4 szerep is jutott. így volt Nyáraival is. Többek között egy vasas németet, meg Othellot is pró-. álta. A Hopfen-felvonásban rászól a direktor: — „Ide jöjjön maga kis gidó, lesz itt magának egy kitűnő szerepe: a pincér!“ Nyárai nagy okos szemét tágra nyitotta, a pincér csak aféle néma szerep és ezt ráosztják, a társulat hős-, lyrai szerelmes és bonvi- vant színészére. De hát a direktor úgy . akarta. „Az egész csak egy' kitűnő extempora (rögtönzés), de nem lehet akárkire, rábízni, mert ettől függ az én sikerem meg az egész- felvonásé. Hallgasson hát meg, de jól jegyezze meg, nehogy elrontsa az egész végjelénetet. Nohát, mikor én és-barátaim elindulunk én evakirozom magát: „Pincér, cálen! Maga odajön, én bedik-‘ tálom, hogy mi mindent fogyasztottunk. Kitesz egy összeget, mondjuk 37. forintot. Én erre azt mondom, hogy adjon vissza egy százforintos bankóból, amit meg is csinál. Én zsebrevágom a pénzt, indulok kifel-é. Szóljon erre rám, hogy „kérem a százforintost“! Mire én az asztalra vágok fokosommal: „Auísrájben !“ Maga elhült pofával hebegjen valamit, a súgó pedig hirtelen eresz- tesse le a függönyt. Nyárai Tóni nem volt elragadtatva a-rr =yj \ Jakabffy Dezső és neje Halmos Mici.
